Böfögés

felb., böffenés (ructus, eructatio), gázaknak a gyomorból a szájon keresztül való eltávolodása. Legtöbbnyire bizonyos alaku gyomorhuruttól függ, amidőn az emésztés alatt tulságos mennyiségben képződnek savanyu, v. rothadásos szagu gázok, amelyekből aztán egy bizonyos mennyiség a nagy nyomás folytán a különben elzárt gyomorszájon át felfelé távolodik el, mert a belek felé a gyomor üre folyadék s táplálék által a levegő számára el van zárva. Néha folyadék sőt ételdarabkák is vetődnek fel a gázakkal együtt. Hasonló alaku B. ideges, hisztériás alapon is támadhat, amidőn t. i. a levegőt előbb lenyelik s aztán B. által ismét kiadják. A B. bizonyos ételek evése után nagyobb fokban nyilvánul, aminek oka az, hogy az ily ételek felbomlása némely gyomorban nagy gázképződéssel jár, másikban azonban nem okozhat szükségkép B.-t. A B. gyógyítása együtt jár az emésztési zavarok gyógyításával.

Bögh

Erik, dán iró, szül. Kopenhágában 1822 jan. 17-én. Kalandos ifjúságot élt, mig 1805. Uj éve éjjel cimü első vigjátéka sikerein buzdulva sűrűn irogatott bohózatokat, vigjátékokat és könyebb drámákat s velök nemzete eredeti szinműirodalmát sok igen talpraesett, élénk cselekvényü s nagy tetszéssel fogadott darabbal gazdagította. Legjelesebb darabjai: A szerkesztőségi titkár; A grófné és unokatestvére; A kalandos kalifa; A férj helyettese; Farsangi lakoma stb. Mint tárcairó és felolvasó is kitünt. Összes szinművei (Dramatiske Arbeider: drámai munkák) hét kötetben jelentek meg Kopenhágában 1858-70

Bőgő

l. Nagybőgő. - B. a tölgyfahajók elején magasan kiálló, leginkább csigaalaku vagy kunkorodott (bög, gomb forma) vége a hajóorrnak, mintegy diszítése az orrbókonynak. Az ilyennel biró hajót a hajós nép bögős hajónak nevezi.

Bögölyök

(állat, Oestridae), a rövidcsápu kétszárnyu rovarok (Diptera brachycera) vagy légyfélék egyik családja. Bögöly néven ugyan a nép különböző nagyobb legyeket foglal össze, mi ellenben e nevet, Földi Jánost követve, az Oestridákra szorítjuk. A B. zömök termetü nagy legyek; fejök nagy, gyakran mintegy felfujt; összetett szemeik aránylag kicsinyek s a homlokon, mely 3 mellékszemet visel, nem érintik egymást; rövid csápjaik mély gödörből indulnak ki; szájrészeik elsatnyultak s a kifejlődött B. rövid életök alatt nem is vesznek fel táplálékot; torjok a fejnél szélesebb; nagy széles szárnyaik gyakran tejszinüek, más fajokon sárgás v. barnás foltokkal tarkázottak; lábaik hosszuak, a hátsó pár a többinél gyakran jóval hosszabb; potrohuk nagy, vaskos; testök többnyire sűrűn álló szőrrel borított. A nőstényeknek gyakran igen hosszura kitolható tojócsövük van, amellyel petéiket v. már kikelt nyüveiket emlős állatok bőrére v. orrnyilására rakják. Álcáik lábnélküli vaskos nyüvek két erős, horgos állkapoccsal s testizeiben gyűrűkben álló tüskékkel; mindnyájan élősdik s majd az emlősök bőre alatt az izgatások következtében fejlődő tályogokban (bögöly-tályogok), majd orrürében, gyomrában vagy beleiben élnek s gazdájokat csak akkor hagyják el, ha már teljes nagyságukat elérték; akkor gazdájokat a kifakadt bőrtályogon, az orr- vagy az alfelnyiláson át hagyják el, magukat a földbe furják s itt hordóalaku bábokká változnak. A kifejlődött B. a nyári hónapokban találhatók, akkor párosodnak s nőstényeik meleg napos időben gyakran egész rajokban támadják meg a pihenő marhákat s zigzugos cikázó repüléssel igyekeznek őket megközelíteni. A marhák jól ismerik e körülöttük dongó kinzóikat s megriadva eszeveszett vad futással iparkodnak előlük menekülni.

[ÁBRA] Marhabögöly (Hypoderma bovis). a) kifejlődött bögöly, b) álca, c) báb. Valamennyi ábra nagyítva.

A B. fontosabb fajai a következők: 1. Juh-B. (Oestrus Ovis L.), nősténye aug.-szept. rakja már kikelt nyüveit a juhok orrlyukaiba, ahonnét azok az orrüreg felső részébe s a homloköbölbe másznak: 9 hónapig élősködnek a juhokban s mintegy 28 mm. nagyságot elérve, az orrnyiláson kipotyognak s bábjaikból 7-8 hét alatt a kifejlődött B. bujnak ki.

[ÁBRA] Juhbögöly (Oestrus ovis), a) kifejlődött bögöly, b) álca, c) báb. Valamennyi ábra nagyítva.

Az álcák a juhok orrüregében idült náthát, gyakran véres takonyfolyást, s ha nagyobb számmal fészkelték meg magokat, a kergekórhoz hasonló betegséget (ál-kergekórt) okoznak, mely néha a juhok eldöglésével végződik. 2. Marha-B. (Hypoderma bovis Latr.), nősténye juniustól augusztusig a szarvasmarha bőrére rakja petéit; kibujó álcái a bőr alá furják magukat s egész tojásnagyságot elérő tályogokat okoznak s 9 hónap alatt 2, 6 cm. nagyságra növekednek. A kifejlődött bögöly bábhüvelyét 4-6 hét mulva hagyja el. A bögöly-tályogok azon kivül, hogy a marhát elkinozzák, átlyuggatott bőrének értékét is csökkentik. A gulyákat kisérő seregélyek, Dél-Amerikában a kakuk-félék Crotophaga nemébe tartozó madarak kivágják a tályogokat s a szarvasmarhákat a kinzó bögöly-álcáktól megszabadítják. Óvószerül a szarvasmarhának diófalevelek ecetes főzetével, ürömfőzettel v. asa foetida oldatával való mosásását, gyógyítószerül a fejlődő tályogoknak megnyitását, az álcák eltávolítását ajánlják. 3. Szarvas-B. (Hypoderma Diana Brauer és H. Actoeon Brauer) a szarvas és őz; 4. Rén-B. (H. tarandi L.) a rénszarvas bőre alatt él a marha-B.-vel megegyező életmódot. 5. Ember-B. (Dermatobia homiis Goudot) Dél-Amerikában alkalmilag az ember, valamint a kérődzők és a jaguár bőre alatt él. 6. Ló-B. (Gastrophilus equi Fabr.), nősténye juliustól októberig petéit a lovak szőrére rakja; a magát nyalogató ló lenyeli a petéket, a nyüvekből a ló gyomrában 17-19 mm. nagyságra növekedő álcák fejlődnek s ezek rákapaszkodnak a gyomor-nyálkahártyára s ha nagy mennyiségben fordulnak elő, emésztési zavarokat, izgatások által esetleg veszedelmes gyuladásokat okoznak. Az álcák 10 hónap mulva vándorolnak ki az alfelen s bábjaikból 6 hét mulva bujik ki a kész rovar. 7. Végbél-B. (G. haemorrhoidalis L.), az előbbivel egyező életmódot és a ló gyomrában és gyomóbelében; álcái végképen való kivándorlásuk előtt összegyülnek a végbélbenés tömegesen üríttetnek ki. 8. Orr-B. (G. nasalis L.); a ló nyombelében, ritkábban gyomrában. Orr-B.-nek azért nevezik, mert a nőstény petéit a ló orrára rakja. V. ö. Brauer Frigyes, Monographie der Oestriden 1863.

[ÁBRA] Lóbögöly (Gastrophilus equi), a) kifejlődött bögöly, b) pete,

[ÁBRA] c) kinőtt álca, d) fiatal álca, e) báb. Valamennyi ábra nagyítva.

Bőgőmajom

(Mycetes Illig, Stentor Geoffr.), a laposorru (Platyrrhini) majmok csoportjának a gyapjas majmok (Lagothricidae s Gymnuroe) családjába tartozó emlősnem. Dél-Amerika legközönségesebb majma. Köpcös testü, jól kifejlődött végtagokkal, öt ujju kézzel, fogódzó csupasz végü farkkal. Feje gulaalaku; az alsó állkapocs mögött a nyelvcsont hólyagszerü felduzzadása által képezett torok-hangdobbal, melynek segélyével, miután a levegő betódul, messze hallható hangot képes adni. A B.-ok borzasztó üvöltése számos mesére adott okot. Sűrű tömött szörüek. Nedves erdőkben, vizek közelében társaságban élnek. Életmódjuk igen egyszerü: többnyire busak és haragosak, egymással nem igen játszanak. Főleg növényekkel u. m. levéllel, rüggyel és gyümölccsel, tov. fiatal madarakkal és madárfiakkal táplálkoznak. Igen kártékonyak. Gereznájukat használják. Husukat az indiánok eszik. Fogságban nehezen tarthatók, azért az állatseregletekben nem igen láthatók. Két faja ismeretesebb, u. m. 1. a vörös B. (m. seniculus L.) vagy mint a benszülöttek nevezik «Aluate». Rókanagyságu, 80 cm. hosszu, farkhossza 70 cm.; a him élénk fénylő vörös, hátán aranysárgába hajló, a nőstény sötétebb, gyakran fekete. Nagy társaságban Braziliában, Guyanában, Kolumbiában élnek. 2. A fekete B. (M. niger L.) v. mint a benszülöttek nevezik «Caraya». Hasonló nagyságu, mint az előbbi. A him szurokfekete, csupasz részei vörös-barnák; a nőstény és a fiatalok világosabb, többnyire rozsdavörösek. Hazája Dél-Brazilia és Paraguay.

Bőgöncök

az ujvilági laposorru majmok (Platyrrhini) egyik családja. L. Bőgőmajom.

Bögöz

kisk. Udvarhely vmegye udvarhelyi járásában, (1891) 1033 magyar lak.; van vasuti állomása, posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára.

Bögre

v. csupor, kisebb fajta agyag edény.

Bögyörő-gomba

(növ.), ez a név a gombák génuszai közül kettőre illik, t. i. a Phallus L. génuszra (falloz a. m. himvessző, Eichelpilz), Gombák képe 9. sz.) meg a Verpa Sw., nevü gombára, amely ugyanezt jelenti (Eichelschwamm). Az elsőnek régi följegyzett neve Clusius gombái között (1601) a «szemerchyek» (Maurachen), Beythe Nomenclatora 5. lapján (1583) pedig «zömörchök», amelyből a szömörcsök vagy szömörcsög gomba lett. Ugy látszott, ez a szó is nyelvtani korcsalkotás. Tekintetbe vévén azonban, hogy a magyar nyelvben a csek vagy csök szó (bikacsök, Tájszótár 40. l., korbácsot is jelent) ma is élő szó: Diószegiék még szóképzésre is felhasználták (csékcsillag, helyesen csekcsillag); Apácai Csere pedig cseges, csögös vagy csögös-bogas (l. Bütyök) jelzőkkel jellemzi a fák ágazatját és tőkéit; a szemercsek (szemércsek, szméremcsek) régi érdekes szóképzés lehet, melyet vagy Beythéék csináltak vagy mint népies kész szót hallottak. E szerint a szemércsek ugyan olyan jelentésü mint a Phallus. Figyelembe veendő itt még az is, hogy az Ehrenfeld-Codex a XV. század második negyedében zemerseg (a. m. szeméremség = pudor) szót is említ. Diószegiék a szömörcsög analogia alapján «redőcsög» gomba génuszt is alakítottak. Ezek után a szömörcsög szót a Phallus L. génusz nevének meghagyván (a leirását l. Szemércsek), B. a Verpa Sw. lesz A Verpa Sw. a redőgombanemüek (Discomycetes, Helvellacei) génusza, a Helvellától a szabályos harangalaku sima kalapja különbözteti meg. Földben termő, délibb vidéki, ehető gombák. Ide tartozik a gyűszü alaku B. (V. digitaliformis Pers. gyűszügomba Hazsl., l. az ábrát). Szára ujjnyí hosszuságu, kalapja 2,5 cm. magas és széles, fekete-barna. Erdőben terem; Svájcban és Felső-Olaszországban a piacon árulják. Hazánkban a V. Krombholzii Corda a budapesti Városligetben terem.

[ÁBRA] A Verpa nevü bögyörőgomba. B. a kalapja hosszant metszve.

Böhlau

(Boehlau) Hugó Henrik Albin, német jogtudós, szül. Halleben 1833 jan. 4., megh. Würzburgban, 1887 febr. 24. Jogtanár volt Greifswaldban, 1863 óta Rostockban, 1874. Konsistorialrath és assessor perpetuus. Főmunkája: Mecklenburg. Landrecht (1871-1880); ezután következnek: Rechtssubjekt und Personenrolle (1871); Der Kriminalprozess Rose und Rosal (1859); Der mecklenb Kriminalprozess (1867); Competenz-Competenz, (1869); Replik zur Competenz-Competenz (1870) stb.


Kezdőlap

˙