Brundisium

(Brundusium), Brindisi (lásd ott) ókori neve.

Brune

Vilmos Mária Anna, francia marsall, szül. Brive la Gaillarde-ban (Correze départ.) 1763., megh. Avignonban 1815 aug. 2. Jogot tanult és egy ideig mint nyomdász élt Párisban, majd a forradalom kitörése után összeköttetésbe lépett Danton-nal s 1792-ben mint polgári biztos Belgiumban működött. 1793. a hadseregbe lépett, mint ezredes küzdött a Vendéeban és mint dandártábornok Hondschoote-nál; 1795. pedig a párisi vendémiaire-i felkelés elfojtásában működött közre. Részt vett továbbá Bonaparte 1796- és 97-ki olaszországi hadjáratában s 1798. francia mintára alakította át a helvét köztársaságot. 1799. a batáviai köztársaságba küldték, hogy az országot az angolok tervezett támadása ellen megvédelmezze; ugyanannak az évnek őszén megverte Abercromby angol tábornokot Bergennél, York herceget pedig Alkmarnál kapitulációra kényszerítette. Brumaire 18. után Bonaparte megbizásából közreműködött a vendéei felkelés elfojtásában. A marengói ütközet után, 1800 aug. 13. az olaszországi hadsereg vezérletét vette át s a fegyverszünet letelte után az osztrák hadsereget a Brenta folyóig visszaszorította. 1802-4. követ volt a portánál s 1804. Franciaországba visszatérve, Napoleon marsallá nevezte ki. 1806. a hanza-városok kormányzójává nevezte ki, de IV. Gusztáv svéd királlyal való levelezése, ki őt, bár sikertelenül, XVIII. Lajos részére megnyerni igyekezett, gyanut keltett fel ellene, amiért is Napoleon visszahivta és többé nem is alkalmazta. 1815-ben ismét Napoleonhoz csatlakozott s mint a délfranciaországi csapatok parancsnoka Toulont hosszasan oltalmazta a Bourbonok ellen. Midőn B. Napoleon másodszori lemondása után Párisba visszatérni készült, Avignonban a royalista csőcselék, mely őt tévesen Lamballe hercegnő gyilkosának tartotta, meggyilkolta. V. ö. Notice historique sur la vie politique et militaire du maréchal B. (Páris 1821); és Vermeil de Couchard, L'assassinat du maréchal B. (Páris 1887).

Bruneck

(Brunecken)az ugyanily nevü ker. kapitányság székhelye Tirolban, a Pusterthalban festői vidéken, a Rienz és Tauferi völgy-összeszögelésénél, 2286 lak.; a brixeni püspökök egykori nyári rezidenciája, most kaszárnya. Az 1849. leégett s román stilusban ujra épített plébánia-templomban Mader freskói és Hellweger oltárképei láthatók. 1288-ban Bruno brixeni püspök alapította; most látogatott nyári tartózkodó hely.

Brunei

(B. proper), egykor hatalmas, most angol protektorátus alatt álló, jelentéktelen szultánság Borneo ÉNy-i partján; a B.-Lavasz és Mengalong folyók környékét foglalja magában. 21.000 km2 területén mintegy 50.000 maláji és dajak lakik. Főhelye: B., a B.-öböl partján elég élénk kereskedést üz, különösen Szingapurral.

Brunel

1. Isambert Kingdom, angol technikus, szül. Portsmouthban 1806 ápr. 9., megh. Westminsterben 1859 szept. 15. Pályáját apja vezetése alatt kezdte 1826. a Themse-alagutnál. Később a vasutépítészet és gépészet művelésére adta magát. Ő tőle valók a Hungerforder függő hid Londonban, s a hires Great-Western (1835) és Great-Britain (1842) nagy hajók. Utolsó és hires műve az az óriási nagy hajó volt, mely kezdetben Leviathan, később pedig Great-Eastern nevet viselt.

2. B. Márk Isambert sir, az első Themse-alagut építője, született a franciaországi Hacquevilleben 1769 ápr. 25., megh. 1849 december 12. Francia katona volt, de a forradalom elől 1793-ban New-Yorkba vándorolt, hol a mekánikára adta magát; 1799-ben Angliába ment s végleg ott maradt. A Themse-alagutat 1825-1842 közt nagy kitartással és roppant nagy nehézségekkel küzdve építette ki (l. Alagut). B. alelnöke volt a londoni kir. tudományos társaságnak s 1841. lovagi rangot kapott.

Brunelle

a. m. lószemü szilva.

Brunelleschi

(Brunellesco) Fülöp, olasz építész, szül. Firenzében 1379., megh. u. o. 1446. ápr. 16. Ő állapította meg először szilárd tudományos alapon a perspektiva alkalmazását. Ő építette a firenzei dóm kupoláját, melyet 1431. végzett be. Jelentékenyebb építései még Firenzében: a Santo Spirito és a San Lorenzo templomok, két oszlopos bazilika, a Pitti-palota, amely után a XV. sz.-ban, a toszkánai palota-építészet fejlődött. Ő tőle való egy remek, fából faragott feszület a firenzei Sta. Mária Novellában. B. az első nagy építész Olaszországban, aki a gotikus formát a renaissanceszal helyettesítette, egyuttal pedig az firenzei dóm-kupolája szolgált mintául a száz évvel ifjabb római Péter-kupolának. (V. ö. Manetti: Via di B., Firenze 1812; Guasti: La cupola di Santa Maria del Fiore, o. o. 1857.) Fabriczy Kornel, F. B. Sein Leben u. seine Werke. (1892)

Brunet

1. Károly Jakab, párisi könyvkereskedő és a legkiválóbb francia bibliográfusok egyike, szül. Párisban 1780 nov. 2., megh. u. o. 1867. nov. 16-án. Legelső műve a Cailleau és Duclos-féle Dictionnaire bibliographique pótkötete (Páris 1802), s miután ezt tetszéssel fogadták, a Manuel di libraire et de l'amateur de livres cimü főmunkájához fogott, melynek első kiadása 1810. jelent meg kötetben. Azóta szakadatlanul ennek kiegészítésén dolgozott s az 5-ik kiadás (Páris 1860-65) már 6 kötetben jelent meg. Kisebb művei közül megemlítendők: Notice sur les différentes éditions des heures gothiques (Páris 1834) és Recherches bibliographiques et critiques sur les éditions originales des cinq livres du roman satirique de Rabelais (Páris 1852). 1892. pótlék jelent meg a dictionnaire des ouvrages anonymeshez.

2. B. Péter Gusztáv, francia tudós, szül. Bordeauxban 1807 nov. 18., ugyanott él mint a szép tudományok akadémiájának tagja. Különösen a franciaországi dialektusokkal foglalkozott. Munkái: Les joyeuses recherches de la langue tolosaine (1847); Les évangiles apocryphes (1863); Correspondance compléte de la duchesse d'Orleans (1869); Curiosités bibliographiques et artistiques (Genf, 1867); Les fous littéraires (1880).

Brunet de Presle

Károly Mária Vladimir, francia hellenista, szül. Párisban 1809 nov. 11., megh. u. o. 1875 szept. 12. Munkái: Recherches sur les établissements des Grecs en Sicilie (1845); Examen critique de la succession des dynasties egyptiennes (1850); Monographie de Sérapéon de Memphis.

Brunetiere

Ferdinánd, francia irodalomtörténész, szül. Toulonban 1849 jul. 19. Tanult Párisban és Marseilleben, 1875 óta állandó munkatársa és szerkesztőségi titkára a Revue des deux Mondes folyóiratnak, 1886 óta pedig docens (maître de conférence) a párisi École normale supérieure intézetben. B. csakhamar nagy hatással volt tanitványaira, akiket szigoruan tudományos rendszerhez igyekezett szoktatni. Évolution des genres dans l'histoire de la littérature (1 köt., Páris 1890) c. munkájában abból a szempontból indul ki, hogy a XVII. sz.-beli francia irodalom az irodalmi tökély legfelsőbb fokát érte el, de a hanyatlás csiráját már magában hordja. Egyéb művei: Études critiques sur l'histoire da la littérature française (Páris 1880); Nouvelles études critiques (u. o. 1882); Études critiques (3e série, u. o. 1887); Histoire et littérature (1-3 köt., u. o. 1884-86); Nouvelles questions de critique (u. o. 1890); Le roman naturaliste (u. o. 1883). Les époques du théatre français. 1636-1850. (u. o. 1892). Ez a mű az Essais sur la littérature contemporaine. (eddig 4 köt.) munkának egy része.


Kezdőlap

˙