Brunn

Frigyes Ágost, reform. lelkész, Hermina főhercegasszony nevelője 1799-től fogva, majd midőn József nádor Herminát nőül vette, B. ezt Budára is elkisérte s udvari papja volt 1817-ig. Munkái: Confirmations-Feier Ihrer Hochfürstlichen Durchlaucht der Fürstin Hermine. Frankfurt 1815 (magyar fordításban Márton Józseftől, Bécs 1815); Einige Predigten auf Veranlassung d. hohen Vermählung Sr. k. k. Hoheit d. Erzherzogs Josef, Palatinus v. Ungarn. Pest 1815; Todten-Feyer bey d. Hintritte d. Erzherzogin Hermine, u. o. 1817 (Cleynmann Kár. beszédével együtt); Religionsvorträge, gehalten zu Ofen. Frankfurt 1819.

Brunn

Henrik, német archeologus, született Wörlitzben, Dessau mellett 1822 január 23. Az egyetemet Bonnban végezte. A kormány megbizásából, ó-latin feliratok gyüjtése végett Olaszországba utazott. 1856-65-ig a római régészeti társaság titkára volt, 1865 óta Münchenben egyetemi tanár. Művei: Geschichte der griechischen Künstler (Stuttg. 1853-59, 2 köt., uj lenyomat u. o. 1889); I rilievi delle urne etrusche I. (Róma 1870); Probleme in der Geschichte der vasenmalerei (1871); Griechische Götterideale (részben régebbi felolvasások gyüjteménye, München 1893) és főmunkája: Griechische Kunstgeschichte (I. u. o. 189). A ókori műtörténet mívelői között neki köszönhetni az irott forrásoknak legbehatóbb ismertetését és annak az iránynak inaugurálását, mely zászlajára jelszóul irta, hogy minden ókori emlék megitélésénél főleg annak a többihez való viszonya állapítandó meg.

Brunnen

falu Schwyz svájci kantonban, gyönyörü vidéken, ahol a Muotta a Vierwaldstätti tóba torkol; 2278 lak., élénk személyforgalommal. B. klimatikus gyógyhely; közelében vannak Stoss, Axenstein és Axenfels kurházak. 1315. a morgarteni csata után a 3 ős kanton itt kötött egymással örök szövetséget.

Brunner

1. Henrik, német jogtudós, született 1840. Prágai, utóbb berlini egyetemi tanár. A német, francia, normann és anglo-normann jogtörténet terén kiváló tevékenységet fejtett ki. Legnevezetesebb művei: Die Entstehung der Schwurgerichte (Berlin 1872); Rechtsgesch. d. röm. und germ. Urkunde (1880). Deutsche Rechtsgeschichte (eddig 2 köt.) elsőrangu fontosságu munka.

2. B. János Konrád, német anatómus, szül. Diessenhofenben 1653., meghalt Mannheimban 1727. A heidelbergai egyetemen tanár volt, de csak egy évig, mert a pfalzi választófejedelem udvari orvosának fogadta, kitől később nemesi címet is nyert. Ő irta le először a nevéről nevezett mirigyeket az ember és kutya doudenumában. A pankreás élettanához is fontos adatokat szolgáltatott. Munkái: De glandulis in duodeno intestino detectis (1687); Experimenta nova circa pancreas (1722).

3. B. Móric lovag, osztrák műszaki tiszt és katonai iró, szül. Bécsben 1839 jul. 30. Jelenleg Przemylsben vezeti az ottani erődítéseket. Szakmunkái: Leitfaden für d. Unterricht im Festungskrieg (Bécs 1884); Leitfaden für den Unterricht in der beständigen Befestigung (u. o. 1887); Leifaden für den Unterricht in der Feldbefestigung (u. o. 1887); Sind Festungen erstürmbar? (u. o. 1882); Die Vertheidigung von Strassburg im J. 1870. (u. o. 1872); Über die Anwendung des Infanterie-Spatens (u. o. 1881) stb.

4. B. Sebestyén, kat. teologus és iró, született Bécsben 1814 dec. 10. Több helyen volt pap, utoljára Bécsben. Nézeteit Németországra vonatkozólag Die Prinzenschule zu Möpselglück (Regensb. 1847) c. regényében irta meg. 1848-1865. a Wiener Kirchenzeitungot szerkesztette; 1853-57. u. o. egyetemi pap volt. Munkái ultramontán szinezetüek. Ilyenek: Die Welt ein Epos (Regensb. 1846); a feltünést keltett szatirikus iratok: Der Nebeljungen Lied (Regensb. 1845); Der deutsche Hiob; Blöde Ritter, Gallerie deutscher Reichspfiffe, Schreiberknechte, Das deutsche Reichsvieh, Keilschriften stb.; elbeszélései: Des Genies Malheur und Glück (Regensb. 1864); Diogenes v. Azzelbrunn (u. o. 1864); Fremde und Heimat (u. o. 1864). Irt azután uti rajzokat is, melyeknek se szeri se száma. elbeszélései és poétai iratai öszegyüjtve 18 kötetben, Regensburgban jelentek meg 1890.

Brunner-féle mirigyek

l. Bél.

Brunnov

Fülöp gróf, orosz államférfiu, szül. Drezdában 1797 aug. 31., megh. Darmstadtban 1875 április 12. 1815-18. Lipcsében jogot és államtudományokat tanult, aztán orosz államszolgálatba lépett. Miután részt vett több követségben, Nesszelrode közvetlen környezetéhez tartozott s polgári biztosi minőségben az 1828-29-iki török háboruban is jelen volt, 1839, a stuttgarti, 1840. a londoni követséget bizták rá. Az ő fáradozásaira jött létre az 1840 jul. 15-iki szerződés, amelyben Orosz-, Porosz-, Angolország és Ausztria Franciaország és Ausztria Franciaország kizárásával arra kötelezték magukat, hogy a Keleten békét csinálnak. Neki volt köszönhető az 1852 máj. 8-iki londoni jegyzőkönyv, amelyben Oroszország és Anglia érdekei É.-Európában szolidarásaknak nyilvánítottattak. Az 1854. keleti bonyodalmak miatt haza hivatván, 1855 októberében Frankfurtba neveztetett ki követül. Az oroszországi trón- változás folytán nagyobb diplomáciai feladatok vártak B.-ra. Orlov gróffal együtt az 1856-iki párisi béke- kongresszuson képviselte Oroszországot. 1857. Berlinbe ment követül, de már 1858 márciusában ugyanoly minőségben Londonban volt s 1860 dec. 19. nagyköveti méltóságra emeltetett. De a régi jó viszonyt Anglia és Oroszország között többé nem sikerült helyreállítania, különösen nehéz helyzete volt 1863-ban a lengyel ügyek tárgyalásánál. Több rokonszenvre talált az angoloknál azokon a konferenciákon, amelyek 1864. a schleswig-holsteini ügyben folytak s ahol nagy odaadással, bár eredménytelenül védte a dánok ügyét. 1867. a luxenburgi kérdés londoni kongresszusában és részt vett. 1870. Párisba ment nagykövetül, de 1871 februárjában ujra Londonba küldetett. Ugyanebben az évben grófi rangot kapott 1874. öregsége miatt állásáról lemondott és visszavonult.

Bruno

1. szt., kölni érsek, I. Ottó német császár öccse, szül. 924., megh. Reimsban 965 okt. 11. (mely napon emlékét ülik). I. Henrik német király és szt. Matild legifjabb fia. Balderich utarechti püspök nevelte. Bátyja 12 éves korában lorschi és corveyi apáttá tette; 17 éves korában kancellár lett. 950. pappá szenteltetett, 953. kölni érsek s bátyjának erős támasza az ellene Ludolf fia által szervezett összeesküvésben. B. 973. Lotaringiát kapta, melyet jó részt maga kormányozott. Alapította a kölni szt. Pantaleon kolostort, ahol tetemei is nyugszanak. Tekintélye oly nagy volt, hogy a Karolingok és Kapteingek között biró volt s ő okozta hogy utóbbiak csaknem egy századdal később jutottak a francia trónra. I. Ottót, midőn az Rómába vonult, hogy ott magát megkoronáztassa, a kormányozásban B. helyettesítette (vicarius imperii). V. ö. Aschbach: Rheinisches Hajrabuch, Bonn 1843.

2. B., szt., a kartauziak alapítója, szül. Kölnben legkésőbb 1035. régi nemes családból, megh. 1101. Szt. Kunibert volt első tanítója; tudományáért és jámborságáért szent Hanno kölni kanonokká tette. Gervasius reimsi érsek megyéje iskolái élére állította s ez állásában európai hirre tett szert. Manasses reimsi érsekkel elegyedett pörbe, mely annyira elkedvetlenítette, hogy lemondott állásáról és vagyonáról, hozzáfogott régi tervének megvalósításához s Róbert molesmei apát tanácsára Hugo grenoblei püspökhöz fordult 1084 nyarán, aki az ő és társai számára a Grenobletól 4 órai távolságra fekvő chartreusei rengeteget jelölte ki; itt alapították meg tehát a kartauzi szerzetet (l.o.). II. Orbán pápa azonban egykori mesterét B.-t Rómába parancsolta, hogy vele lelke ügyéről és az egyház ügyeiről tanácskozzék. B.-t sok társa követte Rómába, de csakhamar visszakivánkoztak magányukba, ahol Landuin volta remeték főnöke. A pápa B. szakadatlan könyörgésére végre megengedte, hogy a reggiói püspökséget el ne fogadja és uj követőivel Kalabriának valamely vadonjába visszavonulhasson, 1090. ezt megtette s letelepedett a squillacei egyházi megyében, itt B. véletlenül Roger, Kalábria és Szicilia grófjával találkozott, aki della Torre vadonját adta neki oda. A remeték ide építék első templomukat, Maria de Cremo, első kolostorukat. Teteme a della torrei temetőben nyugszik s azt 1514. még teljes épségben találták. Tiszteletét X. Leo megengedte, XV. Gergely 1623. az egész egyházra kiterjesztette. Több műve maradt, zsoltárok és szt. Pál leveleinek magyarázata, a görög és zsidó szöveg alapján; egy 14 soros költeménye, melyben megveti a világot; két levél. Sok szentbeszéd, amelyet neki tulajdonítanak, segnii szt. Burnótól való.

3. B., verduni püspök, kit Ottó német-római császár 472. követségül küldött Géza vezérhez s olyan jó eredménnyel, hogy a következő évben Quedlinburgban Géza követei is felkeresték a császárt és békét kötöttek vele. Ő irta meg Magyarország apostolának, szt. Adalbertnek életét. (Közli Pertz, Monum. IV.).

4. B., Giordano (Jordanus Brunus), olasz bölcsész, szül. Nolában, Nápoly közelében 1548., megh. 1600 febr. 17. Tizenegy éves korában Nápolyba került, hol négy évvel később a dominikánusok közé lépett; tanulmányai befejeztével egy ideig Nápoly környékén különböző kolostorokban élt, mig végre Nápolyba ment, hol szabad gondokozása feltünést, majd megbotránkozást keltett s így csakhamar menekülnie kellett a rendfőnök s így csakhamar menekülnie kellett a rendfőnök szigora és büntetése elől. Rómában sem volt biztonságban, egy ideig más-más olasz városban tartózkodott, de az üldözések meg nem szünte miatt 1579. Genfbe ment. Itt megismerkedett Kálvin tanaival, de gúnyra hajló szelleme a kálvinisták merevségét sem kimélte meg. Genfet is elhagyta s ekkor kezdődik európai vándorutja, mely 1580-90. tart. Megfordul e tiz év alatt Lyonban, Toulouseban, Párisban, Londonban, Oxfordban, Marburgban, Witenbergában, Prágában élt, innen Velencébe ment, ahol fogságba került;1493. átszolgáltatták a római inquiziciónak; Rómában hét évig fogva tartották. A Campo dei fioring máglyán elégették. A kivégzés helyén Róma városa 1889. B.-nak bronz szobrát állítottatta fel, melyen az olvasható, hogy «a tőle előre sejtett század emléket emelt neki azon a helyen, hol egykor máglyája lobogott». Az egyház itélte halálra, mert művei tele vannak az egyházra és vallásra veszélyes, istentelen és szentségsértőnek mondott tanokkal. E műveket B. nagyobbrészt vándorlása idejében irta, mikor alkalma volt az európai egyetemek tanításait s a tudósok különböző irányait megismerni. Sehol sem hódol vakon az uralkodó rendszernek s míg a tudományok igazi vivmányait elfogadja, egyszersmind megalkotja saját filozofiai rendszer a panteizmuson alapszik. Isten, szerint, a világ egyetlen lelke. A világegyetem a végtelen örök isteni működés. Isten mindenütt jelen van, ez a világegyetem végtelensége; ha a világegyetemnek határa volna, isten nem volna mindenütt jelen s igy nem volna isten. Isten folyvást gondolkodik és cselekszik; gondolatai és tettei a világok s a végtelen változatosságu lények, melyek eltöltik a világegyetemet (la natura non é altro che Dio nelle cose). Legtöbb filozofiai művében (La cena della ceneri, Della causa, principio ed uno; Del infinito universo e mondo; Cabala del cavallo Pegaso; Gli eroici furori stb.) mindegyre visszatér az alapgondolathoz natura est deus in rebus. Műveit latin és olasz nyelven irta s mindegyiken rajta van a szerző bizarr, fantasztikus, el-elcsapongó, gunyolódó szellemének a jegye. Legkülönösebb s B. irói jellemét legerősebben visszatükröző műve a Spaccio de la bestia trionfante (A győzedelmes vadállás elüzése); ezt ugy magyarázták sokan, hogy a bestia trionfante a vallás vagy a pápaság, legalább ezt állították azok kiknek részük volt halálitételtében. Olasz műveit Wagner adta ki Lipcsében 1830.: Opera di Giordano Bruno, itt található egy ifjukori műve, melyet 1482. Párisban adott ki, a Candelajo c. szatirkus vígjáték. Latin műveit (Articuli centrum et sexaginta contra mathematicos et philosphos; De speciarum scutinio et lauripode combinatoria Raym. Lulli stb.) Fiorentino (Nápoly 1883) és Gfrörer a Corpus philosophorum-ban (1834-35) adták ki. A De umbris idearum c. munka 1868. jelent meg Berlinben Tugini kiadásban.

Brunóc

kisközség Nyitra vmegye vág-ujhelyi j.-ban 288 tót lak., szeszgyárral; vasuti állomás, posta- és táviróhivatal, postatakarékpénztár. Kastélya előbb Bercsényié volt, később a Sándor család bírta, most özv. Ghiczyné birtokában van. V. ö. Reményi Károly. B. (Vasárnapi Ujság 1868. 42. sz.).

Brunolein

firnájsz, mely nagymennyiségü oxidáló szereknek lenolajjal való megpörkölése folytán keletkezik s amelyet azután terpentinolajban föloldanak. Butorokon viasz helyett használják, gyakran aszfasztlakkal barnára festve. A butoron piszkos és zsirfényü felületet ad, különösen ha az asztalos rosszul alkalmazza.

Brunow

Lajos, német szobrász, szül. Lutherauban (Mecklenburg-Schwerin) 1843 julius 9., mint asztalossegéd kezdte pályafutását, de 1866. Berlinbe érkezvén, az építészeti akadémia mintázási osztályának, majd 1867-69. a művészeti akadémia és Siemeing tanítványa lett. 1871. Moltke tábornagy mellszobrát, 1875. parchimi 2,80 m. magas bronzszobrát fejezte be. Miután több más mellszobrot, csoportozatot és domborművet készített, 1876-77. Olaszországba utazott és 1880. főleg dekorativ munkákkal foglalkozott, 1880. másodszor ment Olaszországba, 1882 és 1883. a berlini arzenál uralkodó csarnoka számára elkészítette I. Frigyes és II. Frigyes Vilmos királyok óriási szobrait. Későbbi művei közül legkiválóbbak: Adolf szobra Lützenben (1886); több sikerült kisebb szoborcsoportozat.


Kezdőlap

˙