Casteggio

(ejtsd: kasteddso), falu Pavia olasz tartományban, Vogherától 10 km.-nyire, kénes ásványvizforrásokkal. C. és Voghera közt van a Montebelloi csata szinhelye, amelyben 1800 jun. 9. a franciák az osztrákokon diadalt arattak.

Castel

(lat. Castellum Trajani v. Moguntiacense); város Rheinhessen tartományban, a Rajna jobb partján, a M.-Frankfurt-Wetzlar-Lollari vasuti vonalon, 7060 lak., cement-, trágya- és gelatine-készítéssel, tov. fakereskedéssel. Mainzcal hid köti össze.

Castelar

Emil, spanyol politikus és iró, szül. Cadizban 1832 szept. 8. A madridi egyetemen jogot, majd filozofiát és irodalomtörténetet tanult. Korán résztvett hazája politikai mozgalmaiban, noha hajlamai inkább az irodalom és történelmi tanulmányok felé vonták. Több demokratikus irányu lapnak volt munkatársa, 1864. megindította La Democracia c. lapját, melyben a Bourbonok önkényes uralma és a szocializmus ellen harcolt. Majd a madridi egyetemen a történelem és a filozofia tanára lett s itt gyönyörü előadásaival nagy hatást gyakorolt az ifjuságra. Mint a cortes tagja, egész lángeszével, ékes, elragadó szónoki erővel küzdött republikánus elvei mellett. A kormány ellen intézett heves támadásai miatt 1865. elmozdították tanári állásától, s mivel 1866. résztvett a madridi forradalomban, menekülésre kényszerítették és in contumaciam halálra is itélték. Az 1868-iki szeptemberi forradalom alkalmával C. visszatért Spanyolországba, ahol Orense-vel és Pierrad-dal a köztársaság és a vallásszabadság mellett küzdött és teljes erejével arra törekedett, hogy valamennyi román népet szövetkezésre birja. I. Amadeus király lemondása után 1873 febr. 11. a Figueras-kormányban C. a külügyminiszteri tárcát vállalta el és igy a republikánusok megvalósíthatták eszményüket, a szövetségi köztársaságot. A hadsereg szervezetlen volta azonban teljes fejetlenséget idézett elő és Figueras, Py y Margall és Salmeron egymásután mondtak le, ugy, hogy midőn a cortes elnökének választották meg, a nemzeti egységet, a hadsereg fegyelmének szigorítását, a rend helyreállítását mint elengedhetetlen követelményeket sürgette. 1873 szept. 7. C.-t a végrehajtó hatalom elnökének választották meg és rendkivüli diktátori hatalommal ruházták fel. E minőségében erélyesen folytatta a háborut a karlisták ellen és a federálisták felkeléseit elnyomni igyekezett. S mivel hazája érdekében sok tekintetben elveivel ellenkező értelemben cselekedett, a republikánusok elveinek feladásáról vádolták és midőn 1874 jan. 2. egy indítványát 120 szavazattal 100 ellenében elvetették, rögtön beadta lemondását. Pavia ezredes államcsinyje után C. egyidőre visszavonult a politikai élettől és a külföldön tartózkodott. Midőn XII. Alfonz alatt ismét a cortes tagja lett, a többség monarkikus érzelme miatt szavai és izgatásai hiábavalók voltak. Azóta ismételten megválasztották a cortesbe, ahol a mérsékelt köztársaságiak vezére volt. Minden alkalmat megragadott, hogy az általános szavazatjog, sajtószabadság, vallásszabadság, polgári házasság stb. mellett szót emelhessen, amelyeknek megvalósulását nem erőszaktól, hanem a demokratikus eszmék és erkölcsök haladásától várta. 1893 aug. végleg visszavonult a politikai élettől. De C. nemcsak mint politikus és szónok, hanem mint iró és publicista, történész, bölcselő is fényes helyet foglal a spanyol irodalomban. E téren szerzett érdemei révén a spanyol akadémia 1879. tagjává választotta. Főbb munkái: La civilisacion en los cinco primeros siglos del cristianismo (A művelődés a kereszténység első öt századában, Madrid 1865). E műből két fejezetet: Az ókori és a klasszikus művészet címen magyarra fordított: Szathmáry György (Budapest 1893); Questiones politicas y sociales (1870); Vida de Byron (1873); magyarra fordította: Várnai Géza (1875); Miscelanea de religion, de arte y de politica (1874); Historia del movimiento republicano en Europa (1874); Estudios históricos sobre la edad media (Középkori történeti tanulmányok) (1875); Recuerdos de Italia 1876); Ensayos literarios (1880); La Rusia contemporanea (1881); Tragedias de la historia (1883), stb. Historia de un corazon (Egy szív története) cimü regénye a világirodalom egyik remeke; magyarra fordította: Beksics Gusztáv (Budapest 1874); C.-nak a Köztársaság mellett tartott hires beszéde megjelent a Hon 1869-iki évfolyamában, Szilágyi Emil fordításában. Beszédeit magy. ford. Szathmáry György (Budapest 1875). Magyar fordításban azonkivül: A művészet, vallás és természet Olaszországban Szathmáry Györgytől (Budapest 1874). E könyv előszavában a fordító közli C. életrajzát. V. ö. Sanchez de Real: Emilio C., su vida, su caracter, sus costumbres, etc. (Madrid 1874); Sandoval: Emilio C., coup d'oeil sur savie (Paris 1886).

Castelbuono

falu Palermo olasz tartományban a Madonia hegy K-i lejtőjén, (1881) 8467 lak.. ásványvizforrásokkal.

Castel di Sangro

város Aquila olasz tartományban, a Sangro partján, (1881) 5193 lakossal, posztószövéssel. C. a régi Fidene helyén áll.

Castel Durante

Olaszországban, Pesaro-Urbino tartományban, a XIII. században alapított várkastély, melyet VIII. Urbán pápa 1635. város rangjára emelt és Urbania nevet adta neki. Régi idő óta egyik legjelentékenyebb helye az olasz majolika-gyártásnak, virágzása a XVI. századba esik, a XVII. században megszünt a gyártás. Termékei hasonlítanak az urbinói majolikához, külön jegyük nincs.

Castelfidardo

község Ancona olasz tartományban, a Murone balpartján, 970 lak., 240 m. magas dombon fekvő erőddel. Hiressé a franciák és rómaiak közt itt 1799. vivott csata és azon győzelem tette, amelyet Cialdini piemonti vezér az egyházi államnak Lamoriciere vezérlete alatt álló csapatai fölött kivívott. Lamoriciere a túlnyomó számú ellenséget megtámadta; eleinte kedvezni is látszott neki a szerencse, de midőn a piemontiak tüzérsége is belekeveredett az ütközetbe, csapatai csakhamar rendetlen futásnak eredtek és ő maga is csak valami 50 lovassal menekülhetett Anconába, amely város szept. 29. szintén megadta magát.

Castelfranco

1. C. dell' Emilia, város Bologna olasz tartományban, Bolognától 26 km.-nyire, (1881) 7495 lak., selyemhernyótenyésztéssel. A rómaiak Forum Gallorum-a, ahol 43. Kr. e. Antonius Pausa consult megverte, de mindjárt utána Hirtiustól vereségett szenvedett. 2. C. Veneto, ker. székhely Treviso olasz tartományban, a Musone balpartján, (1881) 5247 lak., gyapot- és posztószövéssel, Giorgione festőnek, a város szülöttének emlékszobrával. 1805 nov. 24. a Saint-Cyr vezérlete alatt álló franciák itt diadalmaskodtak az osztrák hadak vezérén, Rohan hercegen.

Castelgandolfo

gyönyörü fekvésü falu Róma olasz tartományban, az Albano tó Ny-i partján, (1881) 1994 lak., több római főnemes és a pápák egy nyári palotájával, amelyet VIII. Orbán pápa Maderno Carlo tervei szerint építtetett.

Casteljaloux

(ejtsd: kasztelzsálu), város Lot-et-Garonne francia départementban, az Avance mellett, (1891) 3716 lak., vasolvasztókkal, papirgyártással és kemiai szerek készítésével, viaszk- és parafakereskedéssel, az Albret hercegek kastélyának romjaival, ásványvizforrásokkal és fürdővel. Közelében vannak a Neuffon-források, az Avance eredete.


Kezdőlap

˙