Csege

olyan müépítmény, mely hajózó csatornáknál, úgyszintén hajózásra berendezett ama folyóvizeknél, ahol a kellő vizmélységet duzzasztó művek segélyével állították elő, arra szolgál, hogy közvetítésével a vizi járművek a csatorna v. folyó egyik bögéjéből a másikba juthassanak. A C. közönségesen egy falazattal körülvett medence, mely éppen elég tágas arra, hogy egy, a folyón v. csatornán közlekedni szokott hajót (v. néha több ilyet is) magába fogadhasson; és mely úgy az alsó mint felső böge felől kapukkal elzárható bejárással van ellátva. Eme kapuk (rendesen kétszárnyuak, melyeket fekvésük szerint páronként felső és alsó kapuknak hivnak) folyás ellenébe, illetőleg a felső viz felé nyilnak, úgy hogy becsukott állapotukban ennek nyomása zárva tartja őket. Minden kapupár mellett egy tolózárral elcsukható közlekedő cső vezet - lehetőleg közel a C. fenekéhez - mindkét bögéből a csegébe. Régebbi berendezéseknél magán a kapun volt egy-egy tolózárral ellátott nyilás. A hajók átcsegézése úgy történik, hogy ha ez például a felső bögéből az alsóba akar jutni, akkor az alsó kapukat becsukják és a felső kapu melletti közlekedő csövet kinyitván, a vizet mindaddig folyni hagyják rajta, mig a C.-ban levő viz magassága egyenlő lesz a felső bögéével. Ekkor a felső kapunál a viz nyomása megszünvén, azt kinyitják és a hajót a C.-be bocsátják. Most bezárván a felső kaput, az alsó mellett levő közlekedő csövet nyitják ki és az alsó bögébe eresztik a vizet, mignem a C.-ben levő vizállás az utóbbiéval egyenlő magasságu leend. Ekkor kinyitják az alsó kaput és a hajó folytathatja utját a folyó alsó szakaszán. Fölfelé haladó hajónál az ellenkező sorrendben járnak el. Csegézésnek mondják ama, kevés vizü patakoknál alkalmazni szokott eljárást is, hogy a vizet valamely alkalmas ponton egy mozgó-gáttal fölfogják és mikor elegendő magasra emelkedett, a gátat (v. ha ez hosszu, a vizi járművek átbocsátására szolgáló kaput) kinyitván, a gyüjtött vizet lefolyni engedik, mely alkalommal a tutajok és kisebb hajók is leuszhatnak a legközelebbi C.-ig, ahol ezt az eljárást ismételik. A külföld amaz országaiban, ahol a vasutak előtt is élénk volt a kereskedelem, a C.-k úgy a kisebb folyók hajózhatóvá tételénél, mint a hajózó csatornáknál nagy szerepet játszottak; nálunk azonban, a Ferenc-csatornát és az ennek kiegészítő részét képező kissztapár-ujvidékit kivéve, C.-ák nincsenek.

Csegely

(ném. Klippe), négy-, hat-, nyolcszögletü s más alaku ezüst- és aranyérmek, a rendes forgalmi érembélyeggel ellátva. Rendeltetésük szerint vagy emlék- és szükségpénzek, vagy pedig ajándékozásra szánt veretek, gyakran igen nagy alakban s értékben. Az erdélyi fejedelmek korából legnevezetesebb Apaffy Mihály nagy csegelye 100 arany értékben tallér és aranyforint bélyegekkel.

Csegezi lyuk

v. Csepegővár, barlang a Székelykő középső csúcsától a csegezi Gesztegtől D-re eső hidasi Geszteghegyben; szádája meg volt erősítve s a hegy csúcsán vár állott. L. Székelykő.

Cseglye

(bány.), mintegy méter hosszu hegyes karó, melyet a vágat irányában az ácsolat mögött sűrün egymás mellett vernek be az omladékos kőzetbe, hogy beomlását legalább addig megakadályozzák, mig a C. között levő omladékot eltakarították és egy ujabb ajtófelet beállítottak; lásd Bánya.

Cseh

(Szilágy), község, l. Szilágy-Cseh.

Cseh

1. Károly, közegészségügyi felügyelő, szül. Alsó-Csernátonban, Háromszék vmegyében 1838. 1847. A kézdi-vásárhelyi katonai nevelő-intézetbe került és ott tanult 1849-ig, majd tanulmányait folytatta Sepsi-Sz.-Györgyön, Brassón és N.-Enyeden. 1863. A pesti egyetemre került, 1870 óta orvos; 1872-76. Háromszék kézdi-orbai kerületét képviselte balközépi programmal, 1877. zalatnai bányaorvos, 1880 gyakorló orvos lett Kézdi-Vásárhelyt, 1885. Közegészségügyi felügyelő Budapesten. Irt különböző lapokba, tov.: Borszéki gyógyászati és nemzetgazdászati szempontból (Budapest, 1873. 2. Kiad 1885.; megjelent franciául, németül, angolul és oláhul u. o. 1873); Borszék gyógy- és fürdőhely (u. o. 1885); Egészségügyi levelek egy anyához (u. o. 1878.).

2. C. Lajos, l. Csernátony (Cseh) Lajos.

3. C. (Böhme) Márton, a brandenburgi fejedelem főlovászmestere és lóorvosa. Szent-Endrén hat évig müködött mint gyógykovács. Egernél a törökök elfogták s Konstantinápolyba vitték. Innen csak nagy viszontagságok árán jutott vissza Magyarországba, végre pedig a brandenburgi udvarhoz. 1697-ben Lipcsében jelent meg egy irata mely 1656. Magyar fordításban tétetett volt közzé ily cimmel: Lovak orvosságos könyvecskéje, melyben sokféle probált experimentumok és orvosságok találtatnak stb. E mű ajánlásában szerző leírja viszontagságait is. Pesten 1797. E műve ily cimmel látott napvilágot: Lovakat orvosló könyv, mely irattatott C. által, aki a törököktől elfogadtatván, Konstantinápolyból kiszabadulván, a brandenburgi főhercegnek főlovászmesterévé lett, most pedig nemzetéhez való buzgó indulatjából kinyomattatott Kiss István pesti könyvárus és ó-budai könyvkötő által. Ujra megjelent 1822.

C. (Lévai) Péter. A Ludány-nemzetségből származó Lévai Cseh család legkiválóbb tagja. Atyja László rendesen s néha ő maga is Sáray néven fordul elő (Sáró barsmegyei helységtől nevezték el igy)- Péter, mint Zsigmondnak hű embere, nagy méltóságokra emelkedett. 1404-15. Főlovászmester, 1427-28, és ismét 1430-31. Években macsói bán, 1436-37-ig erdélyi vajda volt. 1434. Őt nevezte ki Zsigmond a husziták ellen indított hatdsereg fővezérévé. V. ö. Palástiak I. 183. Fejér Cod. Dio. Századok 1575. 458. Katona: Hist. Crit. 636.

Csehánkir

Enigolub Manigoneán khán, örmény származásu persa hadvezér és a persa szépművéészek minisztere. Szül. Távrezsben 1828. Ápril. 1. Ősei Örményországból mentek Georgiába, hol nagy szolgálatokat tettek a georgiai uralkodóknak. Atyja, C. Sézulejmán előbb orosz kapitány, majd arábiai kormányzó volt. Tanulmányainak elvézése után Iszpáánba ment s itt beállott atyja hadseregébe, hol különböző hivatalokat viselve, gyorsan haladt előre, mígnem a persa sah miniszteri állásába juttatta. C. gyakran járt Európa udvarainál kiküldetésben, kapva Európa majdnem minden uralkodójától elsőrangu kitüntetéseket. C. édes testvére Nárimán khán, a jelenlegi Bécsben lakó persa nagykövet, ki a konstantinápolyi Dádián Boghosz bej veje. V. ö. Arménia VII. köt. 3. szám.

Cseh aranybulla

az az okmány, mellyel IV. Károly 1348. A cseh rendeknek II. Frigyestől 1212. kapott szabadságait megerősítette.

Cseh boltozat

cseh süvegboltozat, lásd Boltozat.

Cseh borok

fehér és veres borok; a szőllő hasonlít a burgundi szőllőhöz, Prágától északra termelik. A legjobb fajtájuak a melniki piros piros borok és černošeki fehér borok, az előbbiek némi rokonságban vannak a burgundiakkal, az utóbbi inkább a jobb francia borokhoz hasonlít. A leitmeritzi, aussigi, chrudimi stb. borok is a jobb minőségüek közé tartoznak, de csak jobb években, melyek azonban elég ritkák. Lobositz vidékén még jó pezsgőt is készítenek. A leghíresebb vörös bor a labini. Évi bortermés mintegy 7500 hl.


Kezdőlap

˙