Cserfa

v. cserefa, Diószeginél tser-tölgy (Quercus Cerris L.), a tölgy-génusznak hazánkat jellemző faja, mely másutt csak délibb tájakon tenyészik. Egészen szabadon álló és fekete-kérgü fája sem igen terebélyesedik, ágai vékonyak, fonalas-pálháju levele majd mélyen öblösen hasogatott, majdnem hegyes-karélyos, fönt fényes, lent gyengéden molyhos. Néhol osztatlan és csak fürészes-szélü levele van, amit Willdenow fajbeli tulajdonságnak tekintett és Quercus austraiaca néven ismertetett. De legállandóbb és ezért legjellemzőbb tulajdonsága a termős virágzata alatta sűrűn álló szálas többszörös murvagallér, amely a termés alatt bozontos kupakká fejlődik. Makkja még csak a második évben érik még. Jó cserző növény, melyet sokféle levélalakja miatt, diszkerteinkben gyakran ültetnek. P. a petrezselyem-levelü C.-ét (Q. C. var. laciniata), foszlottas, az aszott levelü C.-ét (Q. pannonica Arb. Muscov.), óriási ujjas leveleiért. L. még Tölgyfa. Gazdasági szempontból l. Csererdő.

[ÁBRA] A cserfa vagy csertölgy (Quercus cerris).

Cserge

régi iróinknál s a székelyeknél itt-ott ma is pokrócot jelent, különösen amivel takaródznak. Lócserge a. m. lópokróc. (Török eredetü szó.)

Cserged

(Nagy-, Schergid), kisközség Alsó-Fehér vm. balázsfalvi j.-ban, (1891) 1032 oláh lak.

Csergheő

(nemes-tacskándi) Géza, cimertani iró, az uj heraldikai iskola megalapítója Magyarországon, született Heiligenstadban 1841 jul. 26. A gimnázium alsóbb osztályait a bécsi Theresianumban, a felsőbbeket az akad. gimnáziumban végezte. 1859. hadapród, majd hadnagy lett s részt vett 1859. az első, s 1866., mint főhadnagy, a második olasz hadjáratban. 1869. a magyar kir. testőrséghez helyezték át, 1874. százados lett a magyar honvédségnél, 1875. a tiroli vadászokhoz helyezték át, hol érem- s régészeti osztályt rendezett a brixeni szemináriumi muzeumban s szfragisztikai kabinetet alapított a vorarlbergi tartományi muzeumban. 1882. szolgálatonkivüli cs. k. őrnaggyá neveztett ki s Ungvárra költözött, 1888-tól Budapesten lakik. Hazai és külföldi szakfolyóiratokban megjelent értekezésein kivül, önállóan megjelent művei: a Neue Siebmacher; melynek Magyarországra vonatk. szakasza, Der Ungarische Adel, külön cim alatt 28 füzetre terjed s több mint 6000 magyar nemes család cimerét tartalmazza. E munka pótlék-kötetét Csoma Józseffel együtt szerkeszti; Alte Grabdenkmäler aus Ungarn (Csoma Józseffel együtt); Die erloschenen freiherrlichen Linien des Hauses Jurisič.

Csergő

(Csergó), a Kárpátok ÉK-i határláncolatának egyik kisebb tagja, Sáros vm.-ben a Tarca és Szekcső völgye közt. Tulnyomóan erdős, kanyargós gerincét a Lucsinka vagy Litinye patak völgye választja el a tőle Ny-ra eső Mincsol-hegységtől (l. o.), mig É. felé majdnem szakadatlanul megy át a Jávor (l. o.) csoportjába. Legmagasabb csúcsai a Lisza (1069 m.) és a C. (1053 m.). D. fleé hosszabb ágakat bocsát Kis-Szeben és Uszfalu felé. E hegység leginkább kárpáti homokkőből épült fel, a Tarca felé néző lejtőkön azonban neokom palaövből jura és neokomi mészkősziklák merednek fel, melyek szakadozott alakjoknál fogva nagyon elütnek a homokkő gömbölyded kupjaitól.

Csergő

Bálint és János, l. Kocsi Csergő.

Csergödör

l. Cserzővargaság.

Csergubacs

(növ.), Andricus multiplicatus Gir. okozta levélbozont a cserfán; hazánkban gyakori.

Cserhaju dinnye

l. Dinnye.

Cserhalmi

(Hecht) Irén, szinirodalomtörténész, szül. Budapesten 1866 szept. 12. Megirta egy vaskos kötetben a: Francia romanticizmus történetét s befolyását az 1835-65 közti szinirodalomra és szinművészetre.


Kezdőlap

˙