György, l. Komáromi.
a. m. egres; l. o.
l. Zsinórverő.
(coxa), a medencének oldalfelé kiemelkedő legmagasabb része. Ott fekszik a csípőcsont v. bélcsont (os ilei), melynek alsó vastagabb része (teste) a combkonc feje felvételére szolgáló ízgödör (acetabulum) képzésében részt vesz; a felső, lapátalakulag kiszélesedő része ferdén hajlik oldalfelé s fenn ivalaku taréjjal végződik. Elől a taréj az elülső felső csípőtövissel (spina ilei anterior superior) végződik, innen kiérve a csont elülső széle meredeken esik le az alsó csipőtövisig. Hátul a taréj a hátulsó felső csípőtövisnél végződik (spina ilei posterior superior), alatta van a hátulsó alsó csipőtövis, még lejebb a csont hátulsó széle előfelé hajlik s a nagyobbik ülőkivágás (incisura ischiadica major) képzéséhez járul. A csípőcsont külső felszinén két érdes vonal van, az elülső farvonal (linea glutea anterior) s hátrább a hátulsó farvonal (linea glutea posterior). A C.-csont belső felszine a medenceüreg felé fordul, a hátulsó végén S alaku izület-felszin van (fülalaku felszin) a keresztcsont hasonszerü felszinével való izülésre. A belső felszinen van a C.-árok (fossa iliaca); hátrább érdes felszin (csipőcsonti érdesség). A csípőárkot a C.-izom (musculus iliacus) foglalja el s halad a medencebemeneten tul a combkonc felső végéhez.
a házi állatoknál a csipőizületben v. az ezt közvetetlenül környező szervekben (izmok, inak, idegek) támadt valamely kóros elváltozás által előidézett sántítás, melyre jellemző, hogy az állat a beteg hátulsó lábat mereven és vontatottan, kisebb lépésben viszi előre. A C. tehát inkább csak tünete az említett tájon lefolyó valamely betegségnek és a vizsgálatnak éppen ez utóbbi pontos megállapítására kell törekedni és a gyógykezelés is az ok természete szerint módosul.
l. Coxitis.
v. combízület (articulatio femoris) a combkonc feje és a medencecsont ízületi gödre (ízvápája) között van. Az utóbbi félgömb kiterjedésü, azontul porcos szegély van rajta (limbus acetabuli). A combkonc feje valamivel több mint egy félgömb. Az izületi végdarabokat befogadó tokszalag elül a combkonc érdes vonalára tapad, hátul a nyak közepén nem megy tul. Az ízület belsejében van a görgeteg-combszalag (ligamentum teres femoris). A rostos tokszalag helyenkint igen vastag s ezen részei járulékos szalagok szerepét viszik. Ilyen a csípő - combszalag (ligamentum Bertini), mely az első csípőtövis tájékától kiindulva, lefelé halad a combkonc ferde vonalához. Efféle járulékos szalagnak tekintendő a szemérem-combszalag (ligamentum pubo-femorale) s az ülő-combszalag (ligamentum ischio-femorale) is. A csont nyakát a Weber-féle övszalag (zona orbicularis Weberi) veszi körül. A combízület összetartásában lényeges része van a levegőnyomásnak és a rostporcos gyűrünek. Friss készítményen a tokszalag átmetszése után a levegőnyomás egymaga összetartja az ízületet (Weber testvérek 1838). Egyenes álláskor a tokszalag elülső fala s a Bertin-féle szalag erősen feszült állapotban van, ami jelentékenyen hozzájárul az izomműködés kiméléséhez. Legszabadabb a mozgás az ízületben előre, annyira, hogy némelyek a térdet a mellig képesek felemelni.
(ezst.), az elmésnek egy faja; mig az elmés csak játszik, a csipős már bántani is akar, és igy az elmésség, az élc a gúnyba csap át. A gúnynak különböző jelzői közt (maró, öldöklő) a C. a leggyengébb.
a régi magyar könyvekben igy nevezik az alkalikus sókat. Zay: Magyar Mineralogiája is használja.
szerszám, mellyel bihzonyos tárgyat megfogunk, letörünk, vagy hajlítunk. Legkezdetlegesebb minőségben a kovács- és lakatos-iparban fordul elő, a fémiparban már finomabb, az ötvösiparban már műszer, az orvosi műszerek között pedig nagyon jelentős szerepe van, l. Csiptető.