Csiptető

v. csipesz (franc. pincette), sebészi eszköz vasból v. acélból, kisebb testrészeknek pontos megfogására. Rajta két egyenes v. kissé görbült kar V alakban van a végén összeforrasztva s ott a karok végei rugótoll módjára közelíthetők egymáshoz. Vannak a végükön horoggal ellátott és zárókészülékkel felszerelt C.-k is. Jó C.-nél a rugótollnak nem szabad nehezen járnia, máskülönben hamar kifárad a dolgozó kéz. Megfogása a három belső ujjal történik, a hüvelykujj szemben a másik kettővel.

Csíra

(állattani értelemben), 1. az állat fejlődésének legkorábbi szakaiban; 2. hím és női ivarszervekkel ellátott, azaz hímnő állat (hermaphrodita, p. májmétely, pióca, csiga stb.) E kifejezés különben az állattanban nem igen használatos, inkább a hímnő v. görög hermaphrodita szót szokták helyette használni; a nép ellenben használja oly állatokra v. emberre is, akiknek rendellenesen mindakét nemü ivarszervök megvan. - 3. A nép a rövidszarvu szarvasmarha megjelölésére is használja, p. csira tehén. - C. botanikai értelemben a növényéletet látszólag megkezdő szerv. Ily általánosságban C. lehet a rügy (p. burgonya C.-ja), rügyes szerv (tőkedarab, a kitelelő növények tőrügye, p. némely Hieraciumé, rügyes gumók), kelősejt, sarj, mag, sőt a nem virágzó növények spórája is (l. Blastus), mert mindez csirázást, uj növényéletet indít meg.

Csirafolt

(állatt., macula germinativa), az állati petesejt magtestecskéje.

Csirahártya

és csiralevelek. Minden állat petéje fejlődésének korai szakában oszlik s azután az oszlási (u. n. barázdálódási) sejtek hártyaalaku rétegekbe rendezkednek, amelyeknek összegét C.-nak (blastoderma), egyes főrétegeit csiraleveleknek (folia germinativa) nevezik. A barázdálódás befejeződése után a C. hólyag- v. korongidomu, ebből a csiralevelek egyszerü redővágási folyamatok által képződnek. Szíkszegény petéknél, p. a lándsahalnál (Amphioxus) ez ugy megy végbe, hogy a csirahólyag az egyik oldalon visszahajlik, s akkor kettősfalu hólyag keletkezik, amit bélálcának (gastrula) neveznek. Ez kivül a külső csiralevélből (ektoderma s. ektoblast), belül a belső csiralevélből (entoderma s. entoblast) áll; amaz teszi az álca bőrét és érzékszerveit, emez a bélfalat; a két csiralevél egy szűk nyilásnál egymásba áthajlik, amit elemi szájnyilásnak (blastoporus) neveznek. Emlős peténél, p. a házinyulénál a barázdált petén a külső sejtekből a belsők leválnak, amazok egysorozatu sejtréteggé lesznek (ektoderma), emezek egy helyen odatapadva maradnak a belsőkhöz s az alsó csiralevéllé lesznek, mely utóbb az ektoderma belső felszinén tovanő. Fiatal petén (házinyulnál 5-6-ik nap) az a hely, ahol a korongalaku ektoderma van, homályos foltnak látszik (ébrényfolt, coste), ebből képződik az ébrény teste.

Csirahólyag

l. Csirahártya.

Csirakeletkezés

v. csiraképződés, l. Csíra.

Csiralevél

l. Csirahártya. C. növénytani értelemben a. m. szík v. szíklevél.

Csiramálé

kicsiráztatott buzából készült édes sütemény, melyet régen nagybőjtben ettek.

Csiranövény

(planta hermaphrodita), eredetileg a legtöbb virágzó növény, melynek a himje meg a termője egy-egy virágban együtt szokott lenni.

Csirasarj

(növ.), akár egyes sejt, akár egész tagja a növénynek, mely bizonyos időben az anyáról magától v. külső ok folytán könnyen leválik s a földön belőle kedvező körülmény közt uj növény lesz. A részeknek neme szerint vannak csira- v. kelősejtek, rügycsirák v. rügysarjak, hagymasarjak v. hagymacsirák. Ezekről a növény mesterségesen is szaporítható; l. Szaporítás.


Kezdőlap

˙