Csonka kup

l. Kup.

Csonka nyolcadok

-nak nevezik a régibb orgonáknál a basszusban néha előforduló legmélyebb nyolcadokat, melyek nem teljesek és melyeknek hangjai nem is következnek egymás után kromatikus rendben hangszer szerint; céljuk az volt, hogy a billentyűzet meghosszabbítása nélkül az annak terjedelmén túl levő mélyebb hangoknak megfelelő billentyűk voltak a magasabbak közt alkalmazhatók.

Csonka-Papi

kisközség Bereg vmegye mezőkászonyi j.-ban, (1891) 827 magyar lakossal. A XVI. sz.-ban Paposnak hívták, a XIV. sz.-ban a Kerecsenyi család birta, nevezetesen Kerecsenyi Barabás és Konák István, kikről Erzsébetre, Lajos király anyjára szállt a birtok.

Csonka parlament

(Rump-parliament), ez a neve a hosszu «parlament»-nek, mióta Cromwell (l. o.) 1648 dec. 6. annak presbiteriánus és királypárti tagjait karhatalommal kirekesztette. Ez a parlament itélte I. Károly királyt halálra. Később azonban (1653) Cromwell ezt a parlamentet is szétűzte. C.-nek hívták továbbá a német nemzetgyülésnek azon tagjait, kik 1849., a gyülés felbomlása után is Löwe-Kalbe elnöklete alatt tanácskozásaikat Stuttgartban folytatták.

Csonka piramis

l. Gula.

Csonkaszaruk

az ácsmunkában azok a szaruk, melyek nem nyulnak föl egészen a gerincvonalig, hanem csak a zug- vagy vápaszaruig.

Csonka torony

Budavára északi részének a Duna felé eső védőműveihez tartozó, eredetileg menedékerődnek rendelt vártorony, amelyet IV. Béla király kezdett építtetni a tatárjárás után; e vártorony azonban sohasem épült ki teljesen, mert később a királyi várpalota környékét alakították át végső menedékhellyé. E C.-t azután a magyar királyok, és később a törökök is, államfogháznak használták s így lett nevezetessé.

Csonka vágány

l. Vágány.

Csonkavár

l. Székely támad vára.

Csonkítás

az a sebészeti műtét, mellyel a végtagok kisebb-nagyobb részletét eltávolítják. Végezhető e műtét vagy a csontok lefutásában, midőn neve: folytonosságbani csonkítás; vagy ott, a hol a csontok természetszerüen összeilleszkednek, midőn izületben való csonkításnak mondják (más néven kiizesítés, enuclatio v. desarticulatio). A műtétnél mindig narkózist használnak, s annyi bőr- és izomrészt hagynak meg, hogy a csont visszamaradó csonkja befedhető legyen, mert csak igy gyógyulhat be a csonk kellő módon. Ezen befödésre szánt bőr- és izomrészt lebenynek nevezik. A lebeny alakja szerint különböző módjai vannak a műtétnek (egylebenyes, kétlebenyes, tölcséres, manchette-szerü, ovalis). A lebeny készítése után a csontot fürészelik el, illetve a csontot az izületből kiválasztják, s azután a vérző ereket bekötik, minek végeztével a lebenyt a sebre borítják s odavarrják. Hogy a műtét alatt, midőn az ereket átmetszik, vérzés ne legyen, érnyomót illesztenek a C. helye fölött levő főütérre, v. pedig a végtag azon részét, hol a főütér van, rugalmas szövetü pólyával 6-8-szoros rétegekben egymásra illesztett menetekben leszorítják (Esmarch vérkimélő módja). A C. sebe kellő antiszeptikus sebgyógyítás mellett rendesen 2-4 hét alatt genyedés nélkül szokott gyógyulni. Ezen műtétet sulyos és hosszabb csontgyuladásoknál végzik, ahol már csontszuvasodás mutatható ki, továbbá olyan sulyos csonttöréseknél, melyek a külső lágy részek roncsolásával s a csont apró darabokra törésével járnak, különféle daganatoknál stb; azonban mindig meg kell fontolni, vajjon más enyhébb műtétekkel nem lehetne-e a betegen segíteni.


Kezdőlap

˙