Csontpók

(Spath), lovak csánkizületének idült gyuladása folytán beálló izületi eltorzulás és a szárcsont izületvégén kifejlődő csontkinövés a csánkizület belső oldalán, mely főképen a járás kezdetén feltünő sántítást okoz. Ez utóbbi sokszor már akkor észlelhető, mielőtt még a csontkinövés konstatálható volna és abban áll, hogy a ló hátulsó végtagját járásközben kevésbbé nyujtja, majd azt a földről hirtelen, rángásszerüen felemeli (kakasjárás, csöbörbehágás). A C. mindig a csánkizület belső oldalán, közvetlenül a csánkizület alatt, a szárcsont izületi végén látható és kézzel csontkeménynek tapintható kiemelkedést képez (az ugyanitt előforduló érpók puha és összenyomható). E baj főleg keskeny, rövid és meredek csánkokon észlelhető és az ilyen csánkalakulás a szülőkről az utódokra átöröklődvén, maga a C. is átöröklékeny bántalom; de erőltetett nehéz munka közben különben rendes alakulása csánkon is képesek pókot előidézni. A gyógykezelés több heti nyugalom biztosítása, mint főfeltétel mellett, a pókra alkalmazott csípős bedörzsölésben, tüzes vas (pont- és vonaltűz) alkalmazásában vagy a szárizom inának átmetszésében áll. Csontpókos ló mindenképen kirekesztendő a tenyésztésből.

Csontporcellán

(Angol porcellán, puha porcellán, Pôte tendre naturelle.) A csontporcellánt 1745 óta főképen csak Angolországban gyártják és ólmos, a kemény vagy földpátos porcellánnál könnyebben megkarcolható máza miatt puha porcellánnak mondják. A C. kaolin-ból (china clay), quarcból (tűzkő, flint), cornish stone-ból és csonthamuból (égetett ökörcsont) készül. A lemért anyagokat vizzel finomra őrlik és a szürés és sajtolás után előállt anyagkeverékből gipsz mintákban készítik a tárgyakat. A száraz tárgyakat tokban égetik, annyire, hogy a biscuit már áttetsző és likacstalan lesz, ezután mázolják és másodszor alacsonyabb hőfoknál ujra égetik. A mázt földpátból v. cornish stoneból, wuarcból, boráxból, ólomfehérből és krétából készítik. A C.-t alacsonyabb hőfoknál égetik mint a kemény, földpátos porcellánt, igy tehát előállítása olcsóbb. A C. nem oly kemény és tartós mint a földpátporcellán, de előnye, hogy szép fehér és vékonyfalu finom tárgyak készítésére igen alkalmas.

Csontrák

a csontnak rákos megbetegedése. Mint elsőlegesen fejlődő betegség ritka, többnyire a csontot körülvevő lágyszövetek rákos betegségének a csontra is átterjedése által jön létre; p. alsó ajkráknál a fogmedernyulványon, arcráknál az orrcsonton, járomcsonton, halánték- és koponyacsonton stb. L. Rák.

Csontszén

(Spodium). Előállítják a csontoknak levegőtől elzárt térben való elszenesítése által. Azelőtt a cukorgyárakban a cukros levek szűrésére nagy mértékben használták, jelenleg inkább csak a cukorfinomítókban (l. Cukorgyártás). Előállítása céljából a csontokat előbb zsirtalanítják (vizzel kifőzik vagy benzinnel vagy szénkéneggel extrahálják). Az elszenesítés történhetik akképen, hogy az illó termékeket felfogják vagy pedig ugy, hogy azokat is elégetik. Az első esetben az elszenesítést retortákban végzik, a második esetben egymás fölé borított vasfazekakban. Az elszenesített csontot erre a célra berendezett malmokban szemcsékké alakítják, ügyelvén arra, hogy porrá ne váljék, mert a poralaku C.-nek kisebb az értéke. A C. nagy mértékben képes szines folyadékokat elszinteleníteni, azonkivül bizonyos szerves és szervetlen anyagokat oldataikból abszorbeálni és értéke különösen attól függ, hogy mekkore a szintelenítő és abszorbeáló képessége. A tapasztalás azt bizonyítja, hogy az elnyelő képesség főképen a C.-ben levő tiszta szén mennyiségétől függ és hogy a használat következtében az abszorbeáló képesség csökken, miért is bizonyos időközökben a C.-t «ujra kell éleszteni». Az ujraélesztés rendesen akképen történik, hogy a használt C.-t erjedni hagyják, azután híg sósavval extrahálják, kimossák és levegőtől elzárt térben kiizzítják. Ilyen módon 10-15-ször is lehet a spódiumot ujraéleszteni. A cukorgyárakban már nem használható C.-t mesterséges trágyává dolgozzák fel. A C.-nek százalékos összetétele a következő szokott lenni:

[ÁBRA]

Csontszövet

l. Csont.

Csontszú

a csontanyag fekélyesedése genyedő csontgyuladás következtében. Mindig a cszivacsos csont lágy alkotórészeiben, a velőüröcskéket kitöltő velőanyagból, a csontot fedő csonthártyából v. a csontanyagból lefutó vérerekből indul ki. A csontanyag lassankint szétesik, mészsói felszivatnak, a velőőüröcskék válaszfalai elpusztulnak ugy, hogy a szivacsos csont könnyebb, ritkább szövetü és porlékonyabb lesz s ha kiáztatjuk és megszárítjuk, olyan, mintha szú ette volna; innen a betegség elnevezése: csontszú. Legtöbbször az izületeket alkotó csontvégeken fordul elő (tumor albus), azután a csigolyákban (malum Pottii), ujjperceken (spina ventosa), bordákon stb. Természetére nézve mindig gümős fertőzéssel jár s ezért sulyos baj. A megbetegedés helye szerint különböző jelentőségü és lefolyásu. Mig az állkapocs szúvasodása, az arccsontok szúvas megbetegedése (gümős gyermekeknél) csekélyebb jelentőségü s gyógyulni képes, addig a csigolyák, a medence, keresztcsont ilyen betegsége sulyos jelentőségü, s a hosszas genyedés, a szervek kemnyés elfajulása, lázak s a gümős bajnak általánossá válása miatt halálos kimenetelü is lehet. Gyógyítása csakis azáltal lehetséges, hogy a gümős természetü fekélyt éles kanállal kikaparva, a szúvas csontrészeket eltávolítják (évidement), ha a baj nagyobb területre terjed szét, a szúvas csontrészletet egészen lefürészelik (resectio), v. még sulyosabb esetekben az egész végtagrészt csonkítás (amputatio) által eltávolítják. Ezenkivül a gümős beteget jól kell táplálni, üde tiszta levegőre vinni, erősítő orvosszerekkel (khinafőzet, bor, vas, khinavasbor stb.) kell ellátnunk.

Csonttan

(Osteologia), a boncolástannak az a része, mely a gerinces állatok és az ember testének kemény részeit leirja. Ismeretének fontosságát már Hippokrates méltányolta, aki fiának Thessalusnak melegen ajánlotta a csonttan megtanulását. A rómaiaknál az orvosi képzés hiányosságának oka részben abban rejlett, hogy a tetemek szokásos elégetése miatt nem volt alkalom a C.-nak megtanulására. Azért Galenus tanítványait a római legiókkal Germaniába küldötte, hogy ott ellenségeik tetemein tanulják meg a csontokat. A XV-XVI. sz.-ban, midőn emberi tetemeket boncolni és csontjaikat áztatni kezdették, a C. művelése fejlődésnek indult. 1480. Achellini felfedezte a kalapácsot és üllőt a dobüregben, Vesalius pedig a koponyacsontokat vizsgálta meg, Berengarius és Ingrassias az ikcsontot tanulmányozta, Fallopia a sziklacsonton tett felfedezéseket (Fallopia-féle csatorna stb.). Az embrio csontvázáról az első munkát Coyter Gáspár irta (XV. sz. végén). Mesterileg tárgyalja a csonttant Henle boncolástanában (1871).

Csonttelep

l. Csontbreccia.

Csonttörés

a csont folytonosságának megszakadása; legtöbbször külső erő okozza (traumatikus C.), de néha erős izomműködés is létrehozhatja (spontan C.). Ez utóbbi esetben majdnem mindig a csont beteges állapota (szifilis, skorbut, gümő, echinokokkus, rák, angolkór) vagy nagyon magas kor (midőn a csontok már ismét törékenyebbek v. igen kis kor (midőn a csontok még nem elég szilárdak) kedvezően hatnak a baj létrejöttére. A C. megkülönböztethető 1. a törésdarabok száma szerint (egyszeri, kétszeres, többszörös, szálkás); 2. a törés iránya szerint (haránt, hosszanti, ferde); 3. a törés kiterjedése szerint (teljes, tökéletlen infrakció); 4. a csontot fedő lágyrészek állapota szerint (bőrrel fedett, nyilt). A gyógyítás céljából a törésdarabokat huzás és ellennyujtás által össze kell illetsztenünk (coaptatio) s azután ezen rendes helyzetükben a gyógyulás tartamára rögzítenünk (immobilisatio), mit megkeményedő kötésekkel - legjobban gpiszkötéssel - érünk el. A törés gyógyulása csontheg (callus) képződése által történik, melyet a csonthártya, csontvelő s az összes lágyrészek képeznek; eleintén lágy, azután lassan csontosodó s különböző csontokon különböző idő alatt fejlődik ki. Apróbb és vékonyabb csontokon 2-4, nagyobb és vastagabb csöves csontokon 4-6, sőt a combcsonton 10-12 hét is szükséges a csontheg képződésére. Ha a csontheg nem fejlődik ki teljesen (aggkoru, elsatnyult, beteges egyéneken, v. a beteg nyugtalan viselete, vagy célszerütlen kötés miatt), akkor a csont tört darabjai csak szalagosan függnek össze, a csontdarabok a törés helyén mozgathatók maradnak, sőt ál-izület (pseudarthrosis) is fejlődik. E körülmény a végtagot hasznavehetetlenné teszi. Nyilt törések gyógyítása különös gondot kiván, mert ezeknél csontvelőgyuladás, a törésdarabok elüszkösödése, másrészről genyedés, genysülyedések, genyes vérmérgezés is jöhet létre. A gyógyulás után a végtag a hosszas nyugalom miatt merev és mozgási kisérleteknél fájdalmas szokott lenni, ami azonban massage, langyos fürdők, passziv mozgások gyakorlása által néhány hét alatt megszüntethető.

Csonttörő sas

(Halietus albicilla L.), a ragadozók (Raptatores), a sólyomfélék (Falconide) családjába tartozó madárfaj. L. Réti sas és Sasfélék.

Csonttrágya

l. Csontliszt.


Kezdőlap

˙