Csőpróba

A csőpróbával megállapítják 1. a cső tömörségét, 2. szilárdságát. A próba történhetik nyomott levegővel v. vizzel. Levegővel ugy történik, hogy a levegőkompresszorral összekötött csövet viz alá merítik s bele 10 atm. nyomásu levegőt szorítanak. Ha a cső falain levegő nem szüremkedik át, a cső jó. Ezt a próbát ritkán használják, mert költséges és kissé veszedelmes is. Alkalmazzák a gázcsövek megvizsgálására. A vizi próba abból áll, hogy a csövet nyomószivattyuval kötik össze, és vizzel való megtöltése után, bele vizet nyomnak. A cső hibáját az átszűrődő viz árulja el. A vizi próba megejtésére az u. n. csőpróbáló gépet használják. Vizi próba alá vetik a vizvezető, a kazánforraló s egyéb nagy nyomásu csöveket.

Csőr

(állat), a madarak szarunemü réteggel bevont, megnyult állkapcsai, melyeknek alakja, nagysága és szerkezete rendes; családok, nemek és fajok szerint rendkivül változatos. A csőrön felső és alsó kávát különböztetünk meg; a felső káva töve gyakran lágy bőrrel, u. n. viaszhártyával (ceroma) van bevonva. A madarak csőréhez többé-kevésbbé hasonló megnyult állkapcsokat a gerincesek más osztályaiban is csőrnek szokás nevezni; igy p. az emlősök egyik rendjét a madárcsőrhöz hasonló csőr után csőrös emlősöknek nevezzük.

Csőre

l. Klistér.

Csörege-fűz

(növ.), a Salix fragilis L. vagyis törékeny fűzfa neve; füzfáink között ez meg a fehér fűzfa nő legmagasabbra; l. Fűzfa.

Csörge

a. m. töpörtyü, pörc.

Csörgő kacsa

(Querquedula crecca, L. állat), egyik kacsafaj. A hazánkban előforduló kacsák legkisebbike, amennyiben hossza 38 cm., szárnyhossza 15 cm., farkhossza pedig 7 cm. Hasa fehér fekete-barna foltokkal, csőre és lábai feketésszürkék. 16 kormánytolla közül a két középső nem igen hosszu. A him tükre zöld, felül és alul fekete csíkokkal szegélyzett, feje és nyaka vörösbarna és nyakán hátul keskeny aranyos sáv van. A nőstény tükre feketés-zöld és elül-hátul fehéren szegélyzett. Előfordul az ó-világrészekben egészen É.-Afrikáig. Ősszel jön hozzánk és tavasszal költözik vissza É.-re. Magyarul még krikrucának is hivják német neve után (Krickente). L. Kacsafélék.

Csörgőkigyó

(Crotalus L., állat), a viperafélék (Viperine) alrendjében a csörgőkigyófélék (Crotallide) családjából való mérges kigyónem, melynek főjelleme a fark végén lévő zörgő v. csörgő készülék. E csörgőkészülék 15-18 vékony, szarúnemü, könnyen összenyomható üres kúpból áll s ezek az állat mozgásakor csörgő hangot idéznek elő. Feje lapos, a nyak felé feltünően szélesedik, kis pikkelyekkel fedett. Két hatalmas méregfoga csöves; farka rövid. Fajai csak Amerikában élnek; kisebb emlősökkel és madarakkal táplálkoznak. Marásuk nagyon méreges, ellenmérgül a nagyfoku szeszesital élvezését alkalmazzák. A Crotalus durissus Daud. faj 1,5 m. hosszu, É.-Amerika lakója; a Crot. horridus Daud., mely ugyanoly hosszu, mint az előbbi, Dél-Amerikában tenyészik száraz, köves helyeken.

Csörgőkő

(ásv.), az olyan homokkal, márgával v. agyaggal elegyes barna vasérc (limonit) konkréció, mely héjas szerkezetü s belül üres. Egyrészt a lazán egymás körül képződött héjak, másrészt az esetleg körülzárt homok- s egyéb szemek benne csörögnek, ha a konkréciót megrázzuk. Löszben, agyagban, márgában, homokrétegekben stb. sűrüen találhatók mindenfelé. Egyebek között Buda vidékén is elég gyakori.

Csörgősapka

A XIV. sz. első feléből származik, midőn nemcsak a sapkát, hanem a ruházat egyéb darabjait is csörgőkkel diszítették. Eredetileg a csörgőt az övön alkalmazzák. A XV. században pedig csörgőkkel megrakott általvető övet viseltek (l. az ábrát).

[ÁBRA] Csörgőviselet.

Ez a divat soká megmaradt, noha törvénnyel tiltották. Később a csörgőruha viselet, kivált a C. az udvari bolondok ismertetője lett.

Csörgőtánc

lásd Magyar táncok.


Kezdőlap

˙