Csuszan

(ang.: Chusan), Csekiang khinai tartományhoz tartozó szigetcsoport, 11/2 km.-nyire Khina keleti partjától; mintegy 400 apró szigetből áll, 400000 lak. Az ugyanily nevü főszigeten van a főváros Tinghai, 30000 lak. Jelentékenyebb még Putu, nagy buddha-klastrommal. Az angolok 1860. megszállották és csak akkor adták vissza, midőn Khina több kikötőjét az európaiak előtt megnyitotta.

Csúszás

vetés (bány.). Régibb képződményü kőzetek nem abban a helyzetben vannak most, amelyben keletkeztek; hatalmas, erőszakos mozgások szétszakították az együtt keletkezett rétegeket, amelyeknek némely része fölemelkedett, más része pedig lesülyedt; e sülyedések nyomai világosan láthatók a bányákban, és csúszásnak, vetésnek neveztetnek.

Csúszlik

(hajózás), az a kötél, mely a hajó őrfájának tetején levő csigákban forogva, a lovaskötelet átfogja s annak fölebb vagy alább szállítására szolgál. Kampókötélnek (paránka) s csigakötélnek is nevezik.

Csúszómászók

(állat, hüllők, Reptilia), a gerinces állatok egyik osztálya. A C. változó hőmérsékü (hidegvérü), egész életükön át tüdőkkel lélekző, szarupikkelyekkel, pajzsokkal, néha a szaruréteg alatt még bőrcsontokkal is páncélozott gerincesek; lábaik néha hiányzanak; nyaktörzscsontjuk egy bütyökkel izesül: az első csigolyával; petéiket vagy lerakják, v. eleventojók. A C. a következő rendekre oszlanak: 1. Anomadontia, 2. Chelonia, teknősbékák, 3. Plesiosauria (v. Sauropterygia), 4. Ichthyosauria (v. Ichthyopterygia), 5. Crocodilia, krokodilok, 6. Rhynchocephala, csőrösfejüek, 7. Sauria, gyíkok, 8. Ophidia, kigyók, 9. Ornithoscelida, 10. Pterosauria. E rendek közül jelenleg csak a teknősbékák, krokodilok, csőrösfejüek, gyikok és kigyók élnek, még pedig a teknősbékák, krokodilok, gyikok és kigyók igen széles elterjedésben, a csőrösfejüek egyetlen képviselője, az uj-zélandi krokodil, v. tuatara (Hatteria punctata Gray) ellenben kizárólag Uj-Zélandon; a többi rendeknek részben óriástermetü képviselői, melyek együttesen sárkányoknak nevezhetők, már a mesozói korszakban kivesztek.

A jelenleg élő C. legtöbbjének aránylag rövid és gyenge a végtagja s a testet nem emeli fel, hanem mintegy tolva csúsztatja. A tengeri teknősbékák, valamint a kihalt Ichthyo- és Plesiosauriusok végtagjai a cetekéhez hasonló evezőlapát alaku uszószárnyak. Az Ornithoscelidák között az óriástermetü Dinosauriusoknak magas vaskos lábai voltak, mint a vastagbőrüeknek, a Stegosauriusoknak és Ornithopodáknak ellenben hosszu hátsó ugrólábai s rövid elsőlábai, mint a kenguruknak. A Pterosauriusok mellső végtagjának ötödik - azaz az emberi kéz kis ujjának megfelelő - ujja szertelenül meg volt nyulva s közötte meg a hátsó végtag s a rövid fark között repülő-hártya volt kifeszítve, amely a denevér módjára való repülésre tette őket alkalmasakká. A C. testnagysága rendkivül tág korlátok között változik; a mérsékelt égöv szárazföldi és édesvizi C.-ói általában kisebb termetüek, a tengeri s különösen a forró égövi C. között ellenben valóságos óriások vannak. A C. bőre szarupikkelyekkel, pajzsokkal v. táblákkal van fedve; a teknősbékák és krokodilok szarutáblái alatt csonttáblák vannak, amelyek a szarutáblákkal együtt valóságos páncélt alkotnak; a teknősbékák hátteknőjének csonttáblái a gerincoszlop-, hát-, ágyék- és kereszttáji részével meg a bordákkal össze vannak nőve. A gyikok és kigyók szarupikkelyzetöket időről-időre, a vedlés alkalmával darabonkint v. egészében (kigyók) levetik s a régi alatt képződő ujjal cserélik fel (ebből áll a kigyók sokszor emlegetett megifjodása). A bőr szine részint a szaru-, részint az irharéteg festéksejtjeitől függ; némelyek szinöket az idegrendszer befolyása alatt gyorsan képesek változtatni; ez áll különösen a Chameleonról s a kigyók között a Herpetodryasról.

A C. anatomiai alkotásukat tekintve, sokban eltérnek a kétéltüektől, amelyekkel hosszu ideig egy és u. a. osztályba egyesíttettek - s mint pikkelyes kétéltüek különböztettek meg a csupasz kétéltüektől - s számos fontos anatomiai jellemvonás tekintetében inkább a madarakkal egyeznek meg; ez a megegyezés, főleg ha a kikelt csúszómászókat és madarakat is tekintetbe vesszük, oly kirívó, hogy ujabb rendszerezők a C. és madarak osztályát Sauropsidia elnevezés alatt egyetlen osztályba egyesítik. A C. anatomiai alkotásából csak a legfontosabbakra szorítkozunk. A teknősbékák kivételével a többi C.-nak vannak fogaik, még pedig rendesen nemcsak állkapcsi csontjaikon, hanem szájpad- és szárny- (pterygoid-) csontjaikon is; csak a krokodilok fogai szorítkoznak - ugy mint az emlősök fogai - csupán az állkapcsi csontokra. A krokodilok fogazata még abban is megegyezik az emlősökével, hogy az egyes fogak fogmedrekbe vannak ékelve, mig a többi C. fogai az alattuk levő csontokhoz v. az ezeket bevonó nyálkahártyához vannak nőve. A fogak kúp- v. hátrafelé hajló sarlóalakuak. A mérges kigyóknak (l. o.) felső állkapcsai barázdás v. csatornától átjárt mozgatható méregfogakat viselnek. A nyelv rendkivül változatos alaku és szerkezetü; a teknősbékáké rövid húsos, a krokodiloké alig kiemelkedő, mozgathatatlan húsos duzzadás; a kigyóké messzire kinyujtható, kettéágazó, a gyikoké majd olyan, mint a kigyóké, majd rövid s hegyén elvékonyodó, majd rövid, húsos, majd végre hengeres, féregalaku s rendkivül messzire kinyujtható (ezen alapszik a Fipi-, Brevi-, Crupi- és Vermilingvia alrendek megkülönböztetése). A bélcsatorna ritkán ér el még egyszer olyan hosszuságot, mint az egész test; csak a teknősbékák bele hosszabb mintegy hatszor testöknél. Nyelőcsövük rendesen igen tág s gyakran éles határ nélkül megy át a gyomorba. A vékonybél rendesen egy-két burokba van csavarodva; a rövid vastagbél végső része felveszi a húgy- és ivarszervek vezetékeit, azaz kloakát képez. A C. egész életükön át tüdőkkel lélegzenek. A kigyók és lábatlan gyikoknak csak a jobboldali tüdeje van kifejlődve, a balodali elsatnyult. A tüdő hártyás zacskó, melynek nyálkahártyáján kisebb-nagyobb terecskéket határozó hálózatosan összefüggő redők emelkednek; ezek a redők, amelyeket a lélekzést közvetítő hajszáledények hálóznak be, a kigyók tüdejének hátsó részletéből hiányzanak; a tüdő ezen síma részlete nem is szolgál lélekzésre hanem levegőtartóul, melyből a kigyó a nyelés alatt tüdejének lélekző részletét levegővel ellátja. A hosszu gége gégefejében csak a krokodilok-, gekkók- és chameleonnak vannak hangadásra alkalmas hangszalagjai, a többi C csak a levegő heves kifuvásával adnak sziszegő hangokat. A szív két pitvarból s közös szívgyomorból áll; ez utóbbi csak a krokodilok szivén van teljesen jobb és bal szívgyomorra osztva. Minthogy a jobb szívpitvarba ömlő vénás vér a bal pitvarba ömlő artériás vérrel a közös szívgyomorban keveredik, ugy a tüdőkbe, mint a test minden részébe nem tiszta tápláló artériás, hanem kevert vér jut; de a két szívgyomorral biró krokodilok tüdejébe és testébe is kevert vér jut, mert a jobb és bal szívgyomorból eredő két nagy véredény közvetetlenül ott, ahol a szivet elhagyja, egy nyilással (foramen Panizze) közlekedik egymással. A C. kevert vérével áll összefüggésben lassu anyagcseréjök s testöknek alacsony hőmérséklete.

A C. ivarszerveinek vezetékei a kloakába nyilnak. A Rhynchocephalák kivételével valamennyi C. himjének van közösülő szerve. a C. petéi a madarakéihoz hasonlók, fehérjétől körülvett nagy székök (tojássárgájok) van s majd bőrnemü burokkal (gyikok, kigyók) majd éppen olyan kemény meszes héjjal vannak körülzárva (teknősbékák, krokodilok), mint a madártojás. A legtöbb C. a fiatal állat kifejlődése előtt rakja le petéit, csak némely kigyó (p. a Viperák) és gyik (p. a hegyi gyik, Lacerta vivipara Jacqu. és törékeny kuszma, Angvis fragilis L.) viseli petevezetékében petéit mindaddig, mig ezekben a fiatal C. teljesen kifejlődött; ezek tehát elevenszülő vagy helyesebben eleventojók (ovovivipara). A petéiket lerakó C. petéiket védett, nedves helyekre rakják, csak a teknősbékák ásnak petéik számára gödröket a partfövénybe, amelyeket azután ismét gondosan beföldelnek. A peték kiköltésével csak az óriáskigyók törődnek, amelyek oly módon kotlanak, mint a madarak, a többiek a nap melegére bizzák tojásaik kiköltését, v. mint némely kigyó, a trágyadombokra, amelyekbe azokat szivesen rakják.

A C. túlnyomó része szárazföldi, csak a teknősbékák nagy része, a krokodilok s a tengeri kigyók viziek, de petéiket ezek is a szárazra rakják; a vizi teknősbékák egy része s a tengeri kigyók tengeriek, a többiek édesviziek. A C. a sarköv kivételével az egész földön el vannak terjedve, fajaik száma azonban a térítők felé egyre szaporodik s a forró égöv alatt él a legtöbb faj; a nagy szárazföldi teknősbékák, a nagy gyikok, az óriáskigyók valamennyien, a krokodilok csaknem valamennyien a forró égöv lakói. Az eddig ismert legrégibb C., a Proterosaurus, mely a mai gyikokhoz áll legközelebb, már a paleozói kor diasz-szakában élt. A mesozoi kor volt a C. virágzásának fénykora, akkor éltek az Anomadontiák, az Ichthyo-, Plesio-, Pterosauriusok és Ornithoscelidák, amelyek azonban ezt a korszakot nem élték túl; az ezen korszak kezdetén megjelent Rhynchocephalák egyik ódon képviselője, a Hatteria punctata ellenben most is él még Uj-Zélandon. A krokodilok és teknősbékák s a mostaniakkal egészen megegyező gyikok a mesozoi kor jura-szakától kezdve élnek; legkésőbben jelentek meg földünkön a kigyók, melyeknek maradványai a mesozoi kor terciér szakától kezdve ismeretesek. Az eddig ismert összes C. fajainak száma kerek számban mintegy 2800-ra tehető, amelyek közül mintegy 300 esik a kihaltakra; a jelenleg élők közül mintegy 250 faj esik a teknősbékákra, 20 a krokodilokra, 1250 a gyikokra és 1000 a kigyókra.

A jelenleg élő C. öt rendjének rövid jellemzése a következőkben foglalható össze: 1. Teknősbékák (Chelonia). Rövid, széles testü C. hát- és hasteknővel, négy lábbal, éles szaruréteggel bevont fognélküli állkapcsokkal, hosszirányu kloakanyilással. 2. Krokodilok (Crocodilia). Nagytermetü gyikalaku C., szaruréteggel bevont csonttáblákkal páncélozott bőrrel, négy rövid lábbal, fogmedrekbe ékelt fogakkal, hosszirányu kloakanyilással, 3. Csőrösfejüek (Rhynchocephala). Gyikalaku C., szarupikkelyekkel páncélozott bőrrel, négy lábbal, dobhártya, dobüreg és him közösülőszerv nélkül. 4. Gyikok (Sauria). Megnyult testü C. szarupikkelyekkel, szemölcsökkel v. táblácskákkal páncélozott bőrrel, négy v. csak két lábbal, v. lábak nélkül, többnyire mozgatható szaruhéjakkal, dobhártyával, harántirányu kloakanyilással. 5. Kigyók (Ophidia). Megnyult testü C. szarupikkelyekkel s hasoldalukon harántirányban megnyult táblácskákkal páncélozott bőrrel, végtagok nélkül (v. csökevényes hátsó végtagokkal), dobhártya nélkül, összenőtt, átlátszó, óraüvegalaku szemhéjakkal, harántirányu kloakanyilással.

Csuszora

csuszorna, csusztató, másként ergető vagy ergettyü, l. Facsúsztatás.

Csusztató

(ném. és angol. Slipper ol. affondatoio), a hajókon az a készülék, mely a horgonynak gyors és biztos dobására, vetésére szolgál, amennyiben két láncdarabnak, a horgony kar- és tőféknek végei, mely fékeken a horgony egész súlyával fekszik, a C .által gyorsan megoldhatók. E végből a hajó oldalfalazatában a fedélzeten felül egymástól 1-3 méter távolságra két köralaku nyilás van vágva és erős vaslemezekkel kibélelve. Kéta acélrud, melyeknek külső végei sarkazatszerüen behajthatók, belső végeik pedig egy csavartokban akként egyesülnek, hogy az egész szerkezet egy rúdhoz hasonlít. A csavartok belseje oldalankint egy-egy, de egymással ellentétesen futó csavarmetszetekkel van ellátva. Az egész készülék vízszintesen és ugy erősíttetik a hajó oldalfalazatához a már jelzett két nyilás közé, hogy a sarkazatok a nyilásoknak külső széleit érintsék. Ha mostan a csavartok egy emelő rúd segélyével felfelé vagy lefelé fordíttatik, úgy az ellentétes csavarmetszetek folytán az acélrudaknak belső végei egymáshoz közelednek, vagy egymástól eltávolíttatnak. Első esetben a nyilásnak külső szélein nyugvó sarkazatvégek elvesztik támpontjukat és behajlanak, minek folytán a sarkazatra huzott horgony tő- és karféknek láncszemei a sarkazatról lecsúszván a horgony a vizbe esik.

Csutajos

a. m. cserjékkel, bokrokkal, csutajjal benőtt hely.

Csutak

a dongakészítésnél a nyers dongák v. falak neve, midőn azok hasítás után még csak széllességre és hosszaságra, de még nem vastagságra vannak kialakítva.

Csutakszarv

a kúpalaku, rövid szarv, minő a magyar marhánál 2 éves korig, a nyugati fajták bikáinál később is látható.

Csúti prépostság

Alapítója IV. Béla 1264., ki a kicsapongó kunoktól elvett öt birtokot ennek a prémontrei prépostságnak fölállítására fordította. A prépostság hirdette ki 1297-ben a Benedek veszprémi püspök által a nagy-szigeti papokra kimondott egyházi átkot.(Balics, id. h., II. 2., 262-3.)


Kezdőlap

˙