Dega

vagy Daga, Abissziniának legmagasabb (2400-2500 m.) fensíkja; az évi középhőmérséklet az alacsonyabb részeken 16-170, a felsőkön pedig 7-8°. A növényzet olyan, mint a mérsékelt égöv hidegebb részeiben, mig a Vaina Degán már bujább. A D.-n csekély buzán kivül rozs és árpa a fő kenyértermék.

Dégagement

(franc., (ejtsd: dégazsmán) a. m. föloldás valamely kötelék, kényszer alól, építészetben rejtett mellékkijárat, titkos lépcső; fametszetben a körvonalak tisztasága és élessége.

Degeer

Károly báró, svéd zoologus, született Farspangban, Svédországban 1720 február 10., meghalt Stockholmban 1778 márc. 8. Linné-nek tanítványa volt. 1761. udvari marsall lett. Különösen a rovarok tanulmányozásával foglalkozott és nagy műve: Mémoire pour servir a l'histoire des insects cimen jelent meg 7 kötetben 1752-1778., amelyet azután Götze németül, Retz pedig rövidítve latinul adott ki.

Dégen

Gusztáv (felsőhegyi), volt jogakadémiai tanár, orsz. képviselő, szül. Pesten 1834 máj. 24. A pesti kegyesrendi gimnáziumban elvégezvén tanulmányait, előbb bölcsészet-, majd joghallgató lett. 1854. mint jogtanár-jelölt a bécsi egyetemre készült, ahonnan két évi gyakorlat után helyettes tanárnak nevezték ki Kassára, 1857. a pesti egyetemen doktori szigorlatot tett. Ugyanekkor tagja lett a kassai birói vizsgáló-bizottságnak is. 1861. a pozsonyi kir. jogakadémiához nevezték ki a politika és a váltó- s kereskedelmi jog tanárának. Az ottani társadalmi életben kifejtett nagy tevékenysége elismeréseül 1879. nemességet és 1881. cs. és kir. asztalnoki méltóságot nyert. A pozsonyi kir. jogakadémiának 1884. tartott száz éves jubileuma alkalmával 3000 kötetből álló könyvtárát a jogakadémiának ajándékozta és jogászok segélyezésére alapítványt tett. 1884. a sopronmegyei nagymártoni kerület beválasztotta a parlamentbe, amelynek azóta folyton tagja és a szabadelvü párt hive. Képviselővé történt választása után lemondott tanári állásáról. Számos cikke jelent meg a különböző jogi lapokban és a következő műveket irta: A magyar váltójog (Pest 1865); A magyar váltóeljárás (U. o. 1866); A közjegyzőség (U. o. 1866); A váltó történelme (U. o. 1870).

Degener

(lat.) a. m. elfajult; degeneratio, elfajulás, elfajzás.

Degenfeld

régi német nemes család, melynek ősei egyébiránt Aargau svájci kantonból vándoroltak be sváb földre, hol 1280. Gmünd város szomszédságában a D.-birtokot meg várat megvették. Ezen sváb ágnak első képviselője D. Konrád volt, ki 1360. halt meg. Utóbb, 1600 körül a család két ágra oszlott: D. Konrád (megh. 1600), illet. fiától Kristóf Márton-tól (l. o.) származott, a későbbi birodalmi bárói, 1716. pedig grófi rangra emelt württembergi ág; mig a másik ág Konrád bátyjában, Hans-Kristóf-ban tisztelte első ősét.Jelenleg a család 4 ágban virágzik. 1. a württemberg-eybachi ág, melynek feje Alfred, D., Schomburg grófja, szül. 1826. - 2. a magyarországi v. erdőszádi ág, melynek feje Lajos gróf, szül. Kolozsvárott 1843., neje, Dessewffy Ilona grófnő, Lajos öccse: József, (szül. 1847), Debrecen város és Hajdu vmegye főispánja; neje, Szilassy Mária (Tisza Kálmán volt miniszterelnök D. Józsefnek unokaleányát, Ilonát birta nőül). - 3. A ramholzi ág, melynek feje Kristóf (szül. 1831), D. Ágost volt osztrák hadügyminiszternek fia (l. o.). - 4. Végre a schomburgi ág szeniorja: Oktav gróf, szül. 1849. Ez ág birtokai Báden hercegségben feküsznek.1. D. Ágost (Schomburg) gróf, osztrák tábornok, szül. Nagy-Kanizsán 1798 dec. 10., megh. Altmünsterben (Gmunden mellett) 1876 dec. 5. Az 1815. hadjáratban már mint tiszt vett részt, 1821. Piemont mellett harcolt, 1848. vezérőrnaggyá léptették elő és 1849. Novara mellett ügyesen vezette a 4-ik hadtest előőrsöt. Altábornaggyá neveztetvén ki, 1850. a hadügyminiszteriumba helyezték át, 1850. a 8-ik hadtest parancsnokának tették meg Bolognában. A Magenta melletti ütközet után a velencei partvidék feletti parancsnokságot kapta, a villafrancai béke után pedig a 2-ik hadtest főparancsnoka lett. Később táborszernaggyá nevezték ki s 1860-64. hadügyminiszter is volt.2. D, (Schomburg) Frigyes Kristóf, gróf, vezérőrnagy és a Mária Teréziarend lovagja, szül. 1769 szept. 30., megh. Ramholcban, Schüchtern mellett, Kurhessenben 1848 febr. 9. Atyja volt D. Ágost Kristóf birodalmi gróf (szül. 1730 máj. 21., megh. 1814 ápr. 17.), kinek Riedesel Friderika Heléna Ezsébet bárónővel való második házasságából született. Katonai pályára nevelték és már 15 éves korában az Anspach vértes ezredben hadnaggyá neveztetett ki. A francai háboru idején már százados volt. 1796. gr. Wurmser táborszernagynak szárnysegéde lett, 1799. őrnaggyá neveztetett ki a Brussy-vadászoknál Itáliában. B. Karacsai altábornagy Bosco melletti állásában (1799 október 24-én) tulnyomó számu ellenség által támadtatott meg; D. gr. őrnagy, ki három századdal a balszárnyat képezte, különösen kitüntette magát, feltartotta s visszaverte az ellenséget. Karacsay altábornagy kijelenté, hogy D. őrnagynak köszöni a pozició megtartását. D. alezredessé emeltetett és megnyerte a Mária Terézia-rend lovagkeresztjét. 1805. ezredes lett. Austerlitznél ismét bebizonyította vitézségét. Ezután kurhesszeni birtokaira vonult vissza, de 1813-ban a Napoleon elleni általános felkelésben ismét a harcosok sorába állott és Koburg-Koháry hadtestében volt ezredes Mainz ostrománál (1814). Majd vezérőrnagy lett, a párisi béke után pár évre ismét kilépett a hadseregből, s azóta birtokain élt. Neje Ehrbach-Ehrbach Lujza grófnő volt, kitől August, Gusztáv és Adolf fiai születtek.3. D. (Schomburg) Gusztáv, főrendiházi tag, szül. Tégláson 1835 máj. 26. Atyja, D. Imre gróf, a tiszántuli egyházkerület főgondnoka volt. Korán vett részt a politikai élet mozgalmaiban; már 1861. a nagykállói kerület képviselője lett. 1865-69. is tagja volt a képviselőháznak. Jelenleg a politikai élettől visszavonultan, birtokain gazdálkodik. 4. D. (Schomburg) József gróf, szül. Kolozsvárott 1847. Tanulmányai befejeztével 1867-71. fogalmazó volt a földmívelésügyi miniszteriumban, majd szatmármegyei birtokain gazdálkodott. Élénk részt vett a társadalmi életben s alelnöke volt a szatmármegyei Széchényi társulatnak. 1883. Hajdumegye főispánjává nevezték ki. Számos közhasznu egyesület tagja és a tiszántuli ref. egyházkerület egyik legbefolyásosabb világi képviselője.5. D. (Schomburg) Lajos gróf, főispán, szül. 1843 okt. 13. Tanulmányai befejeztével nógrádmegyei birtokain gazdálkodott s élénk részt vett megyéje közügyeiben; 1872. a sziráki kerület beválasztotta a parlamentbe, hol a balközép párthoz tartozott; 1875. a dárdai kerület képviselőjévé lett, 1886. és 1887. szabadelvü programmal a debreceni II. kerület választotta meg képviselőjének, majd Nógrádmegye főispánjává nevezték ki.6. D. (Schomburg) Kristóf gróf, osztrák tábornok, született Mainzban 1831 máj. 3. D. Ágost táborszernagy fia. 1847. mint kadet a hadseregbe lépett, 1858. résztvett Bécs ágyuztatásában és bevételében, 1866. a Poroszország elleni háboruban; erre nemsokára őrnagy és a 7-ik huszárezred parancsnoka, 1871. vezérőrnagy és lovassági dandárnok, 1876. a 12-ik gyalogcsapatosztály parancsnoka és altábornagy lett. 1882. a katonaság parancsnokává nevezték ki Temesvárra, 1882. ugyanitt a 7-ik hadtest parancsnokságát ruházták rá. 1887. lovassági tábornokká léptették elő és 1889. nyugalomba vonult. 1882 óta a 83. számu gyalogezred tulajdonosa.

Degenfeld

1. Alfréd Lajos br., német tábornok, szül. Gernsbachban 1816 febr. 9., megh. Karlsruheban 1888 nov. 16. A karlsruhei gimnáziumban és katonai iskolában képezte ki magát és 1833 ápr. 1. a badeni hadseregbe lépett. 1836. tiszt, 1845. kapitány, 1858. őrnagy, 1860. alezredes, 1865. ezredes, 1868. vezérőrnagy és a 2-ik gyalogezred parancsnoka lett. Résztvett az 1848-1849-iki, 1866-ki és 1870-71-ki háborukban, ez utóbbiban több izben, igy Strassburg, Etuz, Pasques stb. előtt kitünt vitézségével. 1871 jul. 1. a porosz hadseregbe lépett át, de már ugyanazon év okt. 18. mint altábornagy nyugalomba vonult. A bádeni had-egyesületnek elnöke és 1887 óta a német országgyülés tagja volt.2. D. Hannibal, az előbbinek legifjabb fia, mint bajor tábornagy a törökök ellen harcolt, megh. velencei szolgálatban 1691. Naupliában (Morea). V.ö. Thürheim Christoph Martin, Freiherr v. D., und dessen Söhne (Bécs 1881).3. D. Mária Zsuzsanna Lujza, az előbbinek huga., szül. 1636., megh. 1677 márc. 18. Eleinte Hesszeni Saroltának, Károly Lajos pfalzi választófejedelemnek udvarhölgye volt; de a fejedelem beleszeretett a szép leányba, s elválván első nejétől, 1857. nőül is vette, mely alkalommal a császár Máriának a grófnő cimet adományozta. Tizennégy gyermeket szült s gyermekágyban halt meg. V. ö. Lipowski: Karl Ludwig, Kurfürst von der Pfalz, und Marie Susanna Loysa, Raugräfin von D. (Salzb. 1824).4. D. Kristóf Márton báró, született Eybachban 1599., meghalt 1653 október 13. Régi sváb nemzetségből származott s a harmincéves háboruban előbb a császáriakkal, azután pedig a császáriak ellen harcolt. Eleintén Wallenstein és Tilly alatt szolgált, azután Spinola alatt Németalföldön, 1632-ben pedig átment svéd szolgálatba s mint lovassági tiszt Gusztáv Adolf zászlója alatt harcolt Nürnberg és Lützen mellett. Weimari Bernát Villingenbe küldte, ahol a császáriakat megverte (1633), de két évvel később maga is vereséget szenvedett. XIII. Lajos ekkor a Németországban harcoló franc. lovasság altábornagyává nevezte ki. 1645. azonban D. átment a velencei köztársaság szolgálatába és mint Dalmácia főkormányzója, szerencsésen harcolt a törökök ellen. 1648. visszavonult sváb birtokaira, ahol meg is halt. Fiai közül a legtöbb a harcmezőn vérzett el.

Deger

Ernő, német festő, szül. Bockenemben Hildesheim mellett 1809., megh. Düsseldorfban 1885., a berlini kadémián Wach, Düsseldorfban Schadow vezetése alatt képezte ki magát. Első sikerét Pietájával 1840. aratta, azután számos oltárképet festett rajnamelléki templomok számára. 1837-41. római tartózkodása után 1843-1851. a Remagen melletti Apollinaris-hegyen levő kápolnát, ezután Stolzenfels porosz királyi várkastély kápolnáját festette ki. D. 1869. a düsseldorfi akadémián a vallásos történeti festészet tanára lett. Ugy monumentális művei, mint függőképei mély vallásosságáról és kiváló komponáló képességéről tanuskodnak.

Degerando

1. ((ejtsd: dözserando) Agost, magyarrá lett francia iró, született Lyonban 1820. előkelő családból, megh. Drezdában 1849 december 8-án. Párisban megismerkedett Teleki Emma grófnővel, Brunswik Teréz unokahugával, 1840-ben elvette feleségül s vele eljött Magyarországba, hol a szabadságharcban is résztvett. Három műve jelent meg hazánkról: Essai historique sur l'origine des Hongrois (Páris 1844); La Transylvanie et ses habitants (Pár. 1845 2 köt., németül is); L'esprit publique en Hongrie depuis la revolution française (Páris 1858. magyar és német nyelven is). A magyar tud. akadémia 1846. választotta meg tagjává. Művei Magyarországról alaposak s igen rokonszenvesek. Sok apróbb közleményt is irt francia lapokba, különösen a Nationalba, melyben hazánkat ismerteti. Egy nagy munkát is kezdett, melyben egész Magyarországot szándékozott ismertetni, épp ugy mint Erdélyt, de ennek kézirata a szabadságharc alatt elveszett. - Özvegye D.Ágostné, ki utolsó éveit Pálfalván Szatmár vmegyében töltötte. Megh. 1893 ápr. 30., szintén több művet irt, melyek közt legnevezetesebb: Antonina és Attila első, második, harmadik és negyedik könyve, gyermeki és ifjusági iratok, miket számüzetésben irt saját gyermekei és a magyar emigrácio gyermekei számára, továbbá Antonina és Attila Rómába. Az 1869 és 1876-ki világkiállítások, számos remek rézmetszéssel; Görögországi levelek (Pest 1873), melyekben különösen a régi görög művészet megmaradt romjait ismerteti lelkesedéssel.2. D. Antonina, francia születésü magyar irónő, a kolozsvári felsőbb leányiskola igazgatónője, szül. Párizsban 1845 febr. 13. 1849-ig volt Magyarországon, azután Párisba került, hol a többi közt Irányi Dániel is tanára volt. 1861. tanítónői vizsgálatot tett, majd maga-alapította tanfolyamában kis fiukat készített elő a gimnáziumra. 1863. a másodfoku vizsgálatot és egy évre rá a tanárnői vizsgálatot is letette a párisi városházán.1865. és 1867. Magyarországon járt, 1872. pedig le is telepedett nálunk s a nőegylet intézetében, vmint a kézimunka-ipariskolában tanított. 1876. Budapesten a műveltebb családok leányai számára a külföldiek mintájára magán-kurzusokat nyitott. 1880 óta a kolozsvári felsőbb leányiskola igazgatónője. Elnöke a Teleky Blanka körnek, melyet ő alapíttatott és a Mária Dorottya-egyesület erdélyrészi körének. D. nagy irodalmi munkásságot fejtett ki, számos neveléstani cikket tett közzé a különböző szak- és egyéb lapokba; irt francia olvasókönyvet, számtant, neveléstant, háztartástant s más műveket, azonkivül sokat fordított franciából. Jókai, A kőszivü ember fiai c. regényét pedig franciára fordította (Páris 1880). V.ö. Szinnyei, Magyar Irók.3. D. Attila, földrajzi iró, D. Ágost és gr. Teleki Emma fia, szül. Budapesten 1847. Atyja kora halála után Párisba ment, hol kiváló emberek körében nevelkedett.1872 óta főkép Magyarországon él, de Franciaországgal összeköttetését fentartotta; az ottani szaklapokba, különösen a Revue de Géographie és a Revue Historique füzeteibe számos cikket irt Magyarországról, többek közt a Székelyföldről, a Kővár vidékéről, Szegszárdról, az Aldunáról s a magyar nemzetiségekről, Wesselényi Miklósról közölt részben magyar nyelven is megjelent dolgozatokat. Magyarul megjelent még tőle: Franklin élete Mignet után (Budapest 1880); Velence 12 képben (Budapest 1891).4. D. József Mária báró, francia bölcselő, szül. Lyonban 1772 febr. 29., megh. 1842 nov. 12. 1797. barátjával, Jordán Kamillal Párisba, majd Németországba ment s itt mint közkatona Masséna seregébe lépett. I. Napoleon alatt belügyminiszteri főtitkár, később a kormányzó-testület tagja Rómában és utóbb államtanácsos lett. Mint az államtanács elnöke és pair halt meg. Nevezetes filantropikus törekvéseiről. Művei: Des signes et de l'art de penser, considérés dans leurs rapports mutuels (4 köt., Páris 1800); De la génération des connaissances (Berlin 1802); Histoire comparée des systemes de philosophie (3 köt., Pár. 1803; 2. kiad. 4 köt. 1822); Le visiteur du pauvre (Páris 1820 és más izben); Cours normal des instituteurs primaires (Páris 1832 s több izben); Du perfectionnement moral, ou de l'éducation de soi-meme (2 köt. u. o. 1824); Institutions du droit administratif (2 köt., Páris 1829; 2. kiad., 5 köt. 1842-45); De l'éducation des sourds-muets de naissance (2 köt., u. o. 1827); Des progres de l'industrie (u. o. 1841); De la bienfaisance publique (4. köt., u. o. 1839).

Degesz

(növ.), Diószegi szerint a. m. torulosus, vagyis olyan növényszerv (p. némely tölgy makkcsészéje), mely helyenként puposan v. hólyagosan fel van fuvódva v. kiduzzadva, (göröncs, hoporjas v. haporjas, holperig), p. a repce, a paszuly, az Indigofera torulosa gyümölcse, vagy pedig szabálytalanul csomós és szemölcsös, mint a Salix arbuscula ága.


Kezdőlap

˙