Derzsi Sándor

Rudnyánszky Gyula irói álneve.

Des

(ol. Re be molle, fr. Ré bémol, ang. D. flot). a zenében a b jel által egy fél hanggal leszállított D-t jelenti.

Dés

(Deés), rendezett tanácsu város Szolnok-Doboka vmegye dési j.-ban, (1891) 1218 házzal és 7728 lak., közte 5661 magyar, 203 német és 1791 oláh. D. kevéssel a két Szamos egyesülésén alul az egyesült folyó balpartján fekszik; csinos s emelkedő város, főterén a reformátusoknak 1450. épült gót stilü temploma. D. a megyei tvhatóság, a járási szolgabirói hivatal, pénzügyigazgatóság, az adó- és tanfelügyelő, kir. törvényszék és ügyészség, államépítészeti, illetékszabási sóbányahivatal, az erdély-szolnoki g. kel. és a szamosujvárkackói görög kel. esperességek, ferencrendi kolostor, állami állatorvos széke. Van közjegyzősége, pénzügyőrbiztosi állomása, adóhivatala, polgári iskolája, ipartanmühellyel ipariskolája, hitelbankja, takarékpénztára, az oszt. magy. bank mellékhelyisége, könyvnyomdája, állandó szinháza, kórháza, szegényháza, számos közművelődési, jótékony iparos s közhasznu egyesülete; ménteleposztálya.

[ÁBRA] Dés város cimere.

Vasuti állomás, posta- és táviróhivatal, postatakarékpénztár. Vásárai élénkek; van ipari szeszgyára, mely évenkint 400 ökröt hizlal a bécsi piac számára; mint a szamosvölgyi és D.-zilahi vasut gócpontja, gyors emelkedésnek indult. Társadalmi élete élénk és fejlett. A Szolnok-Doboka (XVIII. évf., szerk. Veress Dezső) és a D.-i gazdasági egylet Értesítője (VI. évf. szerk. Szemmáry József) jelenik meg itt. A várost környező 3 hegy (Cic-, Rózsa- és Bélahegy) mindegyikén ősi erődítvények nyomai látszanak. Az 1261. említett Dézs vár romjai alig ismerhetők fel. Régi emlékei a Csonka-torony s az I. Rákócy György által épített ház (ma polgári iskola). A D.-i várak egyikéről azt tartja a monda, hogy egyike volt azon hét várnak, melyeket Álmos, a magyarok fővezére, Erdélyben, pihenése alkalmával építtetett. Álmos állítólag innen küldte követét Szvatoplukhoz, azon üzenettel, hogy a magyarok országában óhajtanának letelepedni; midőn a követ visszaérkezett s bemutatta a magával hozott jó vizet, füvet s földet, állítólag háromszor kiáltották a «Deus» nevet; innen származtatják a D. elnevezést. 1848 nov. 22. Katona Miklós honvéd őrnagyot itt az osztrákok megverték, dec.23. pedig közelében Bem magyar tábornok egy ellene küldött osztrák hadosztályt megvert. 1849 január 6. itt ütközött meg Wardener osztrák tábornok Bemmel. D.-en született 1820. Czakó Zsigmond magyar drámairó. V. ö. Budapesti Látogatók Lapja, 1893. évf.

Dés

Szolnoki főispán volt 1234., s alighanem tőle vette nevét Deés város a mai Szolnok-Doboka (Belső-Szolnok) vmegyében. Tekintve, hogy középkori okleveleinkben a D., Dezső nevek a Dienes becézéseként fordulnak elő; nagyon valószinü, hogy ezen D. egy személy a Tomaj nembeli Dienes fia Dienessel, kit 1228-1231. és 1235-41 közt találunk szolnoki főispánnak (l. Dienes nádor). A D. név különben már árpádkori nemzetségnél is előfordult; igy 1240-69. élt a Hermán nembeli körmendi Kachov fia Dees ispán, kinek IV. Béla 1269. Szalók földet ajándékozta a körmendi donzson fentartására, ilyennevü fia 1273-1274 közt halt meg; ugyancsak a XIII. sz. derekán élt a Kaplon nemzetségből Dees ispán.

Desaguadero

Boliviának 300 km. hosszu, rohamos folyásu folyóvize, amely a Titikáka D-i végéből szakad ki és az Aullagas v. Huallagas-tóba torkollik. 3800 m. magas, az Andoktól körülzárt fensíkon folyik végig; mélysége jelentékeny; szélessége 50-150 m.

Desaix

vagy Dessaix (ejtsd: dőze) Lajos Károly Antal, francia tábornok, szül. St-Hilaire d'Ayatban (Auvergne) 1768 aug. 17., megh. a marengói csatában 1800 jun. 14. Mint régi nemesi család sarja, már 15 éves korában a katonai pályára lépett s 1791. Broglie Viktor hadsegéde lett. A nagy forradalom eszméit lelkesedéssel üdvözölte, de a rémuralomtól megundorodott; hazáját azonban még sem hagyta el. 1792. a rajnai hadsereghez küldték Elszászba, ahol hősiességével és ügyességével kitünt; elszántan védte a weissenburgi sáncokat s rohammal vette be az erős Lauterburgot (1793 dec.26). Michaud alatt 1794. mint hadosztálytábornok a rajnai hadsereg jobb szárnyát vezérelte, kitüntetéssel harcolt Kaiserslantern mellett s részt vett Mainz ostromában. Moreau visszavonulása alkalmával (1796) a kehli hidfőt védelmezte s csak hősi ellenállás után a szabad elvonulás föltétele alatt adta át azt az osztrákoknak (1797 jan. 9). Midőn Moreau felsőbb parancs folytán megint a Rajnavonal elfoglalásához fogott, D.-ra bizta azt a nehéz feladatot, hogy az ellenség szemeláttára, a jan. 19. és 20. közötti éjjel a Rajnán hidat verjen és azon átkeljen. D. feladatát fényesen megoldotta, de ez alkalommal megsebesült. A leobeni békeszerződés megkötése után Olaszországba küldték Bonapartéhoz, aki az egyiptomi előhad vezérletével bizta meg. Malta elfogalalása alkalmával D. a St-Julien erődöt vette be, 1798 jul. 10. Egyiptomban pedig Khebrissehnél, a gulák mellett vivott csatában, valamint Murad bej és a mamelukokkal folytatott küzdelmekben aratott ujabb dicsőséget. Azután Dél-Egyiptomot foglalta el maroknyi haddal és szelídségével meg igazságosságával megnyerte a lakosság bizalmát. Bonaparte távoztával Kléberrel együtt Egyiptomban maradt s Klébertől azt a megbizást kapta, hogy az El Arisban (1800 jan. 24.) kötött szerződést végrehajtsa. Midőn e szerződéssel Párisba indult, egy angol naszád utközben elfogta, mire azután Livornóban egy hónapig fogva tartotta. Megszabadulása után Bonapartéhoz sietett. ki a tartalék parancsnokává tette. E minőségében hervadhatatlan érdemet szerzett a marengói diadal kivivásában. 1800 jul. 14. már javában folyt a küzdelem és a francia csapatok Bonaparte minden erőmegfeszítése dacára már futásnak indultak, midőn a délutáni órákban D. megjelent a csatatéren és azonnal neki ment az üldöző osztrákoknak, kiknek kezéből a győzelmet ugyszólván kiragadta. E tettét azonban az ifju hős életével fizette meg. Holttestét bebalzsamozták s a Szent-Bernát hegyen levő kolostorban temették el. Bonaparte, ki saját mostoha leányát, Hortenziát szánta D.-nek feleségül, emléket emelt sírja fölött, a direktóriumhoz küldött harci jelentésében azonban D. nagy érdemeit elhallgatta. Párisban utóbb a Dauphin-téren, közadakozás utján emléket állítottak a hősnek, az állam pedig a Place des Victoires-on emelt neki szobrot. (Ez utóbbit 1815. ismét eltávolították.) A hadsereg is emelt neki emléket Kehillel átellenben a Rajna félszigeten. V. ö. Dessaix et Foliet, Le général D. (Páris).

Désakna

(Deésakna, Okne), nagyközség Szolnok-Doboka vmegye dési j.-ban, (1891) 2196 oláh és magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. D. Déshez közel fekszik, vele majdnem összefügg. Van sóbányahivatala és nagy sóbányája, melynek termelése (1890) 174811 q kősó és 39 q iparsó, összesen 1573322 frt értékben. Jelenleg egy bánya van művelés alatt 4200 m2 területü talpművelettel, egy bánya ideiglenesen be van szüntetve. A művelet alatt levő nyilt aknatorkok száma 5, kettő tartalékban van, a napra nyiló tárók száma 4, összes hosszuságuk 900 m. A bányában 7 tiszt, 14 altiszt és 180 munkás van alkalmazva. A bányák már a rómaiak idejében, később az Árpádházi királyok alatt is művelés alatt voltak; a vízzel megtelt régi üregeket jelenleg sósfürdőül használják. A bányákat külön szárnyvonal köti össze a szamosvölgyi és dés-zilahi vasutvonalak dési állomásával.

Desalleurs

marquis, francia követ II. Rákóczy Ferencnél, ki 1706-1707. a fejedelem táborában volt és üres igéretekkel a fejedelmet a háboru folytatására biztatta, a mellett azonban a XIV. Lajossal való formaszerinti szövetség aláirását holmi fogásokkal mindannyiszor elhalasztotta. Miután Rákóczy követe által a francia udvarnak D. álnok magatartása ellen több izben panaszt emelt, Torye miniszter D.-t 1707. Magyarorszából haza hivta.

De Sanctis

1. Ferenc, olasz államférfiú és irodalomtörténész, szül. Morra Topiinoban (Salerno) 1817 márc. 28., megh. Nápolyban 1883 dec.29. Már 18 éves korában tanár volt egy nápolyi katonai iskolában, majd maga alapított egy tanintézetet, előadásaival a Bourbon-kormány üldözéseit vonva magára. 1848. a nápolyi közoktatásügyi miniszterium államtitkára lett; ennek tulajdonította, hogy 1850. börtönbe vetették, amelyben 3 évig sinylődött. 1856. Zürichben lett az olasz irodalomtörténet tanára, 1860. pedig Garibaldi előbb egy tartomány kormányzójává, majd nápolyi közoktatásügyi miniszterré nevezte ki. Ezután belépvén az olasz képviselőházba, ennek egyik legjelentősebb vezérférfia lett. Kétszer választották meg alelnökké, s három ízben (1862., 1878. és 1879-80) bízták rá a közokt. tárcát. Kiváló szónok és nagy iró volt; uj eszméket vitt bele az olasz ifjuságba és színarany jellemével, lángoló hazafiságával dicső példaképe lett tanítványainak. Legjelentősebb munkája két kötetes olasz irod. történet (Storia della lett. ital.), az esztetikai filozofia alapján megirt nagyjelentőségü mű, mely azonban inkább egyes nagyobb essayk sorozata, mint az olasz irodalom kerek története. Irt egy monografiát Petrarcáról is, valamint számos kisebb irod. tört. essayt (Saggi Critici, Nuovi Saggi Critici), melyek mindegyikében erdeti és mély felfogásu irónak mutatkozik. Irtak róla Pasqu. Villari és Ferrieri (1887).

2. D. Lajos, olasz teologus, szül. 1808., megh. 1869. A pápa oldalán tekintélyes állása volt, de a biblia tanulmányozása következtében a protestantizmushoz szított. 1847. Máltába menekült, itt az evangelikus egyházba lépett át és 1852 óta Torinóban a valdensek papja volt, később pedig a valdensektől elvált «szabad egyház»-ban működött. 1864-1869 ismét a valdenseknél lelkészkedett és egyuttal Firenzében az 1867. alapított teologiai kar egyik tanára volt.

Desargues

(ejtsd: dezarg) Girard, francia matematikus, szül. Lyonban 1593., megh. u. o. 1661. Mint mérnök részt vett Rochelle ostrománál, később mint magánzó Párisban, majd Condrieu-i birtokán élt. Műveit, melyekre különösen Poncelet és Shasles hivták fel a közfigyelmet, Poudra gyüjtötte össze és adta ki. (Páris 1864. 2 kötet.) D. első feltalálója azoknak a módszereknek, melyeknek századunkban a tiszta geometria ujjászületését köszöni. Igy tőle való az involució fogalma és neve. Tételei közül igen nevezetes a következő: Ha egy négyszög köré irható összes kupszeleteket egy egyenessel átmetszünk, akkor involutorikus pontsorokat nyerünk. Egy másik fontos tétele a perspektiv háromszögekre vonatkozik.


Kezdőlap

˙