Dessoles

(ejtsd: deszol) János József Pál Ágost (márki), francia tábornok, szül. Auchban 1767 okt. 3., megh. Párisban 1828 nov. 3. Ős nemes család sarja; 1792. a nyugatpireneusi hadseregben szolgált, 1793. főhadsegéddé nevezték ki s 1796. részt vett az olasz hadjáratban; 1797. dandártábornok lett s 1799. vitézül harcolt Glurns és Tanfers mellett s ő döntötte el az ütközet sorsát Santa-Maria-nál. (1798 ápr. 13). E győzelméért a direktorium osztálytábornokká nevezte ki. Mint az olaszországi hadsereg főparancsnoka, Novinál (1799 julius 16) ismét rettenthetetlen bátorságának adta jelét. Később Moreau alatt is kitüntette magát Hohenlinden s Linz mellett. Moreauval való barátsága miatt az első konzul előtt gyanussá lett s azért Hannoverába küldték követül, honnan azonban csakhamar visszahivták. 1805. Versailles kormányzójává nevezték ki. Számos diadalt aratott aztán Spanyolországban Toledo, Oceaaa mellett stb., de mivel nézetei eltértek a császárétól, megvált a hadseregtől. Részt vett az orosz háboruban is, Szmolenszk mellett azonban elhagyta a sereget s azóta visszavonultan élt. 1814. az ideiglenes kormány a párisi nemzetőrség főnökévé és a Seine-département parancsnokává nevezte ki. A Bourbonok visszatértekor XVIII. Lajos franciaországi pairré és államminiszterré tette. 1817-ben marquisi cimet kapott, 1818. mint külügyminiszter és miniszterelnök egy miniszterium élén állt, amelynek tulajdonképeni feje azonban Decazes volt. 1819. lemondott állásáról s azóta politikai szerepet nem vitt.

Desszaui induló

népies induló, mely az «öreg Desszaui» (D. Lipót herceg) után neveztetett el, kit az indulóval fogadtak, midőn Torino bevétele után (1706 szept., 7.) oda bevonult. Ez induló nem német, hanem olasz eredetü s már a csassanoi csata (1705 aug. 16.) után megtartott győzelmi ünnepélynél játszották.

D'Este

törzsneve azoknak az utódoknak, akik Frigyes Ágost, Sussex hercegének, III. György angol király hatodik fiának az öt évvel idősebb Lady Murrayval, Dunmore skót gróf leányával kötött házasságából származtak. Az esketést 1793 ápr. 4. egy már ki nem puhatolható angol lelkész végezte Rómában, de a nő kivánságára Londonban 1793 dec. 5. ujból hüséget esküdtek egymásnak. 1794 aug. 14. fiok született. Mikor aztán a dolognak nyomára jöttek, a házasságot az 1790. kelt, a királyi családban kötött házasságokat illető törvény értelmében az érseki határozat érvénytelennek nyilvánította. Mindamellett a herceg lekötve érezte magát s mind haláláig ujból nem nősült. 1801. még egy leánya, Ellen Ágosta született; 1806. a gyermekek megkapták a D.-nevet, az anya pedig d’Ameland cimet és 4000 font sterling évi dijat kapott. A fiu a hadseregben őrnagyi rangra emelkedett s sikertelenül kisérlette meg Nagybritannia, vagy legalább Hannovera törvényes hercegévé való elismerését kieszközölni. Klüber az Abhandlungen der Geschichtskunde-ban (2 köt., Frankfurt 1834) és Zachariä (Heidelberga 1834) mellette irtak; Schmid (Jena 1835) és Eichorn (Berlin 1835) ellene. Atyja halála után is elutasították igényeivel és 1848 dec. 28. nőtlenül halt meg.

Desterro

v. Nossa Senhora do D. (másképen Santa Catharina), Sta Catharina braziliai állam fővárosa, a Sta Catharina szigeten, szép környéken, 750 km.-nyire Rio de Janeirótól, 14000 lak., jó kikötővel, amelyből maniok-lisztet, rizst, kávét, cukrot, mesterséges virágokat exportálnak. A jelenleg gyönyörü kertekkel és villákkal környékezett várost 1640. Francisco Diaz Velho Monteiro alapította. A közelében fekvő ásványvizforrást reuma és skrofula ellen használják.

Destillatio

l. Lepárlás.

Destinatio

(lat.) a. m. meghatározás, végcél.

Destitutio

(lat.) a. m. hivatalból való elmozdítás.

Destouches

(ejtsd: détuss), 1. András Cardinal, francia zeneszerző, szül. Párisban 1672., megh. u. o. 1749. XIV. Lajos nagyra becsülte, fő-zeneigazgatójává tette, bár a legtöbb hatást első operája érte el (Issé, Versaillesban 1697), melyet zeneelméleti ismeretek nélkül irt.

2. D. Ferenc, németté vált francia zenész, szül. Münchenben 1772 jan. 21., megh. u. o. 1844 dec. 10. Haydntól tanult Bécsben; zongoravirtuóz lett, majd karnagy (Homburg 1826-42.) Zongoradarabokat, népszerü dalokat irt és szinpadi műveket zenésített meg.

3. D. Fülöp Néricault, francia vigjátékiró, szül. Toursban 1680 augusztus 22., megh. For-Oiseauxban 1754 jul. 4. Költői pályáját Le curieux impertiment c. nagy tetszést aratott művével kezdte meg. 1717. az uralkodó Orléans herceg Angliába küldte, honnan 1723- visszatért, tagja lett az akadémiának, de az uralkodó halála után a vidékre vonult vissza. Vigjátékai: L'irrésolu (1713); Le triple mariage (1716); Le médisant (1715); Le philosophe marié (1727); Le glorieux (1732. ez legkitünőbb alkotása); Le dissipateur (1736); Le tambour nocturne (1736); L'homme singulier; La fausse Agnas (1759). D. mondható az u. n. Comédies larmoyantes-ok első jelentékeny irójának. Összes művei több izben jelentek meg, legutóbb Párisban 1822. Válogatott munkáit Oeuvres choisies cimen Auber adta ki (u. o. 1810, 2 köt.). A mult századi európai irodalomra igen nagy hatása volt (a miénkre is, elsősorban Bessenyei Györgyre). V. ö. Petz G., Bessenyei és D., Philolog. Közlöny VIII., 1884.

4. D. József Antal, német költő, szül. Münchenben 1767 márc. 12., megh. u. o. 1832 máj. 12. Előbb adóhivatali tanácsos, 1818 óta kormánytanácsos volt, később Ambergben korona-ügyvéd lett. Történelmi, államtudományi dolgozatokat és több drámát irt. Drámái: Schauspiele (München 1791); Friedrich IV. von d. Pfalz (Salzburg 1794); Arnulf, König von Bayern (München 1820) stb.

5. D. Pál Emil, francia festő, szül. Dampierreben 1794., megh. Párisban 1874. David, Guérin és Gros tanítványa, kezdetben David modorában festett történeti és vallásos tárgyu képeket, de ezeknél nagyobb kedveltségnek örvendtek későbbi érzékenykedő, de ügyesen festett genreképei, p. A bukott leány hazatérése a szülői házba, A szerelem mint orvos, A félbenmaradt házassági szerződés stb.

Destra

v. dritta, a zenében, 1. Col.

De strigis vero quae non sunt, ne ulla quaestio fiat

(lat.) a. m. a boszorkányokról pedig, kik nincsenek, említés se történjék. Kálmán királytól származik.


Kezdőlap

˙