Dicsekvés

(eszt.), egyike a legszokásosabb vigjátéki jellemvonásoknak. A görög vigjátékokban az Alázon, a rómaiakban a Miles gloriosus, az ujkori Bramarbas, stb. ide tartoznak. Csiky éles szatirikus szemét e jellemvonás ki nem kerülte és gyakrabban fordul elő vigjátékaiban. De azért e jellem sokkal változatosabb, semhogy már kimerítve volna. A legremekebb dicsekvő még mindig Shakespeare Fallstaffja marad. - L. még Becsületérzés és Becsvágy.

Dicsének

a. m. himnusz.

Dicséret

az erkölcsi nevelés egyik eszköze. Lényegében nem egyéb mint jutalmazás, azaz a jónak, helyesnek kellemes következménye. A D.-ban a nevelő tetszése, helyeslése nyilatkozik; ez a gyermekben jóleső érzelmet kelt, mely őt arra ösztökéli, hogy a jónak, helyesnek követése által ujra szerezze meg magának azt a jóleső érzelmet. A jutalmazás sok neme közül legajánlatosabb az okkal-móddal alkalmazott D., mivel ez tisztán erkölcsi természetü, főkép pedig azért, mivel ezáltal apránként átplántálja a nevelő a maga lelkiismeretét a növendék lelkébe s igy megteremti benne azt az áhított erkölcsi állapotot, midőn a hiven teljesített kötelesség megnyugtató tudata s a sikerülés öröme lesz legfőbb jutalma, azaz midőn a nevelő dicsérete helyébe az a dicséret lép, amelyet önön lelkiismerete mond egy-egy helyes cselekedete jutalmául. - A D.-nek is épugy, mint a jutalmazásnak egyáltalán, egész skálája van, kezdve a nevelő helyeslő fejbiccentésén, vagy a rövid: helyes kifejezésén egészen fel az ünnepies megdicsérésekig nyilvános vizsgálatok v. iskolai ünnepek alkalmával. Fődolog, hogy a nevelő a D. alkalmazásánál legyen tekintettel növendéke egyéniségére. Mig az olyan növendékre, akiben kevés az önbizalom, nagyon üdvösen hat a D., addig könnyen kárt tehet az olyan gyermek jellemében, akinek hajlama van az önhittségre.

Dicséretek

neve alatt Istent dicsőitő, vallásos énekeket, himnuszokat szoktak érteni; különösen ismert ez az elnevezés a hazai reformátusoknál, kiknek 1806. elfogadott s jelenleg használatban levő templomi énekeskönyvük két részből áll: Zsoltárokból, mely Sz. Dávid 150 zsoltárát tartalmazza verses fordításban és D.-ből, mely különböző ünnepekre (uj év, husvét stb.), vasárnapokra, hétköznapokra vagy külön alkalmakra (urvacsoraosztás, bűnbánati hét, hadakozás, szárazság, templomavatás stb.) készített 238 éneket tartalmaz. Az énekek egyrészét a reformáció századában irták, v. a régi katolikus énekekből dolgoztak át, másrészét a jelen század első éveiben. Dallamuk részben a francia Goudimel által a XVI. sz.-ban készített zsoltárdallamok, részben ősrégi, még a katol. korba visszanyuló, vagy a magyar reformátorok által készített eredeti magyar zamatu dallamok.

Dicsériáda

dicséret, leginkább meg nem érdemelt magasztalást jelent.

Dicsértessék a Jézus Krisztus

keresztény köszöntés, melyre a felelet: Mindörökké Amen. V. Sixtus pápa 50 napi bucsut engedélyezett mindazoknak, akik e köszöntést áhítattal mondják és viszonozzák. V. ö. Beringer: Ablässe (1893).

Dicsfény

optikai tünemény, mikor az ember feje árnyékát szines központi körök veszik körül. E tünemény alacsony napállás mellett jön létre, midőn az árnyék ködö háttérre esik. A szines körök középpontja ott van, hol a nap közepén és az észlelő szemén átmenő fénysugár az árnyékot felfogó területet találja. A szines gyürüket akkor is látni, ha a fej árnyéka harmatos pázsitra esik. Hegyes vidéken látható, ilyen a németországi Brockengespenst. A D. okát a fénytalálkozás tüneményeiből magyarázzák. L. még Gloria.

Dicsőfi

József, ev. ref. lelkész, szül. Balmaz-Ujvároson 1859 jul. 6. A gimn. és teol. tanfolyamot Debrecenben 1881. végezte. Azután gimnáziumi segédtanár, az 1882/3. iskolai évben pedig főiskolai szenior volt. 1883 őszén külföldre ment, itt 1887. teol. tanárrá választották a bibliai tudományok tanszékére. 18900. ugyanott pap lett. Jelentékenyebb dolgozatai: Debora éneke. (Debreceni Prot. Lap. 1885); Sullamith. (Debrecen 1886); Egyedül hit által. (U. o. 1887); A synoptikus evangeliumok kritikája és apologiája. (A debreceni akadémia 1888. évi évkönyvében.); A tékozló. (Debrecen 1888); Testvéretek vagyok. (U. o. 1890); Evangeliumi elmélkedések. (U. o. 1892-1893). - Egyik szerkesztője volt a Hittanszaki Önképző Társulat Közlönye 1880-81. évi folyamának. A most folyó biblia-revizióban Ézsaiás, Esdrás és Nehémiás könyveinek lefordításával vett részt.

Dicsőfű

v. dicsőségesfű (növ.), a Veronica officinalisnak hihetőleg fordítás utján, Ehrenpreisből keletkezett neve.

Dicső-Szent-Márton

nagyközség Kis-Küküllő vármegye dicső-szent-mártoni j.-ban, (1891) 4005 házzal és 2421 lak., közte 1542 magyar, 581 oláh és 75 német. Kis-Küküllő vármegye törvényhatóságának, a járási szolgabirói hivatalnak, Kis-Küküllő környéki unit. esperességnek, járásbiróságnak és telekkönyvi hatóságnak, kir. közjegyzőségnek, adóhivatalnak, pénzügyőrségnek, állami borászati közegnek székhelye. Van állami polgári leányiskolája, kisdedóvója, ipariskolája, könyvnyomdája, posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára. Marhavásárai élénkek. Lakói föld- és szőlőműveléssel foglalkoznak. Lapja a Kis-Küküllő (III. évf., szerk. Gyöngyössy István).


Kezdőlap

˙