Dikólon

(gör.), kétféle versből alkotott strófa, mely a sorok száma szerint lehet D. disztrofon, azaz kétsoru, minő a hexameter a pentameterrel együtt, vagy D. tetrosztrofon, azaz négysoru, minő a sapphoi strófa, mely három sapphói és egy adónisi sorból áll. A retorikában D. kéttagu körmondat.

Dikroizmus

az optikailag egytengelyü szines kristályok némelyikének azon sajátsága, hogy átbocsátott fényben más-más szinben tünik fel, aszerint, amint az optikai tengellyel párhuzamosan, vagy arra merőleges irányban halad a fénysugár a kristályon keresztül. Az első esetben a fénysugár a két alapsikon megy keresztül, melyeket a tengelyre merőlegesen lehet fektetni s a szint, melyben a kristály feltünik, alapszinnek (a bázis szinének) nevezik. A második esetben a szint tengelyszinnek nevezik. A turmalin D. látható sok turmalin-fajon, melyeket Haidinger vizsgált meg. Szerinte egy szibériai turmalin szine fekete, tengelyszine olajzöld. Braziliai turmalinoknál e szinek különbözőók. Egy fajtánál fekete és barna, másnál indigokék és halványzöld stb. Igen feltünő a D. a pennin nevü kristályban, melynek alapszine kékeszöld, tengelyszine barnás-sárga. D.-t mutatnak még a berill (zöldes-fehér és égkék), zirkon (halványkék és halványsárga), apofillit (sárgásfehér és világoszöld), füsttopáz (szegfübarna és sárgásbarna), továbbá az apatit több faja. A D. oka az, hogy a különböző szinü sugarak a kristályban különböző irányokban nem nyeletnek el egyformán. Hasonló tünemények észlelhetők optikailag kéttengelyü kristályokon is, csakhogy ezeknél általában három különböző felületi és ugyanannyi különböző tengelyszin látható. Ilyen viselkedésü azon kristály, melyet dikroitnak neveztek s melyet Haidinger kordieritnek nevez. A D. tanulmányozására és észlelésére legalkalmasabb műszer a Haidinger-féle dikroszkópus nagyító, l. Dikroszkópikus lúpa.

Dikroszkópikus lúpa

v. nagyító. Haidingertól eredő készülék a dikroizmus megfigyelésére. Lényeges alkotó része egy hosszu mészpáthasáb, mely hengeres hüvelybe van foglalva. A hasáb ferde véglapjaira egy-egy üveghasáb van fektetve, ugy, hogy ezeknek véglapjai a mészpáthasáb hossztengelyére merőlegesek. Parafa segélyével ezen alkotórészek hengeres sárgaréz-hüvelybe vannak erősítve, melynek a szemtől elfordult részén négyzetes nyilása van, mig a szemhöz tartandó végén egy vagy két lencse van a rézhüvely nyilása alatt elhelyezve. A lencsék ugy vannak választva, hogy a másik végen levő négyzetes nyilás a (kettőstörésü) mészpáthasábon keresztül nézve, két szorosan egymás mellett fekvő nyilás gyanánt tünjék fel. Ha ilyen nagyítóval dikroizmust mutató kristály tengelyszinét figyeljük, ez a rendes törésü sugár alapszinére és a rendetlen törésü sugár tengelyszinére lesz felbontva. Az alapszin szemlélésére tehát nem kell éppen a tengelyhez merőlegesen metszett kristályt használni, hanem a lúpa segélyével a tengelyhez párhuzamos metszésü kristályon is meg lehet ezt figyelni. A lúpán át nézve, ilyenkor két különböző szinü négyzetes nyilást látni egymás mellett.

Dikrota

vagy Dikopia; a régi görögöknél egy kis, kétevezős csónak.

Diktálás

(lat.) a. m. ismételve mondás, előmondás, magyarul tollba mondás. Diktálni a. m. valamit élőszóval elmondani oly célból, hogy azt valaki más leirja. Az iskolákban ezelőtt a helyes irásra való tanitásnak majdnem egyedüli eszköze volt; ma azonban csak az irásgyakorlatok legalsó fokán alkalmazzák, még pedig bizonyos kikötésekkel, hogy gondolatnélküli, mekanikus eljárássá ne fajuljon. E kikötések 1egfőbbike, hogy vagy egész mondatokat mondjon el a tanitó, vagy legalább a mondatnak egyes összefüggő részeit, de sehogysem egyes szavakat.

Diktátor

(lat.), a római köztársaságnak, rendesen veszély idején vagy bizonyos meghatározott ügyre vonatkozólag, ideiglenesen azaz előre meghatározott (6 hónapot meg nem haladható) idöre kinevezett s rendkivüli hatalommal felruházott hatósága. Első példája K. e. 498. évben a latin háboru idejére esik. Az első D. T. Lartius volt. A D. célja a kormánynak egységét és hatalmát elsösorban külellenség, majd belföldi zavarok ellen megvédeni. A D.-nak azért a rendes korlátoknak alá nem vetett feltétlen hatalma van, s a köztársaságban a királyi hatalom helyettesítésére van hivatva. A D.-nak Rómában az összes magisztratusok alá voltak rendelve a néptribunok kivételével, s ő sem felelősségge1 nem tartozott, sem ellene a néphez való felebbezésnek helye nem lehetett. A D.. kinevezését a szenátus határozta el, a kinevezés a konzult illette, aki azt éjjel az auspiciumok megfigyelése mellett eszközölte. A D. magas mellé segédet nevezett ki, u. n. magister equitum-ot. A rendkivüli hatalom külső jelzéséül a D. előtt 24 liktor ment, mig a konzul előtt csak 12 s akik jelvényeikben (veszőkötegek) bárdot is vittek a D. élet és halál fölötti hatalmának jelképéül. Kivételesen egyes csekélyebb. sőt alárendelt jelentőségü ügyek elintézésére is történt D. kinevezése, ilyenek: az évi szögnek beverése a kapitoliumi Jupitertemplomban, a Comitiáknak megtartása a konzul távollétében, a Cenzus végrehajtása, a szenátus kiegészítése, a nyilvános játékoknak vezetése stb. Eleinte a D. méltóság csak a patriciusoknak volt fentartva, később a plebejusokra is hozzáférhetővé vált. Az első plebejusi D. Gajus Martius Rutilus volt 356-ban K. e. A második puni háboruval a D. méltóság tényleg megszünt, mert szükségének főindokai a háboru, s a patriciusok és plebejusok egyenjogusítása óta a belföldi zavarok gyérebbekké váltak, sőt egészen megszűntek. Az utolsó D. 202. évben neveztetett ki. Sulla és Julius Caesar diktaturái törvénytelenek voltak, s csak az általuk gyakorolt egyeduralom cimen szolgáltak. 44. évben a D.-át Antonius M. törvénye eltörölte. Octavianust a nép ismételten megkinálta a D.-i hatalommal, de ő el nem fogadta. A modern államéletben is használják a D. kifejezést rendkivül hatalmas államférfiakra vagy hadvezérekre.

Diktatura

l. Diktátor.

Dikté

Dictaeon v. Dictaea, hegység Kréta szigete keleti részén, mely a görög tradició szerint Dikté nimfától vette nevét s amelyen Juppiter neveltetett; mai neve Lasthi.

Diktynna

l. Britomartis.

Diktys

Krétából (Dictys Cretensis), állítólag a szerzője egy a Kr. u. IV. sz.-ból (I. Theodosios császár idejéből) latin fordításban, Ephemeridos belli Troiani libri sex (kiadta Meister, Lipcse 1872) cimmel ránk maradt műnek, mely a trójai háboru eseményeit meséli el, Helena elrablásától egészen Odysseus haláláig. Az átdolgozó L. Septimiusnak mondja magát, s valami 0. Aradius Rufinushoz intézi iratát. Minthogy Vergiliusnak, Cornelius Neposnak, de különösen Sallustiusnak erős utánzását lehet a latin munka szerzőjére (fordítójára) bizonyítani sokan kételkedtek egy görög eredetinek lehetőségében. De mivel viszont csupán görög forrásokból merít, s Malalás bizánci kronográfus is felhasználja, valószinü, hogy a Kr. u.-i első sz. koholmányos irodalmának szabadon latinra ültetett produktuma. V. ö. Körting, D. u. Dares, ein Beitrag zur Geschichte der Troja-Sage (Halle 1874).


Kezdőlap

˙