Dipoinos és Skyllis

görög szobrászok Kréta szigetéről a Kr. e. 550 év körül, a hagyomány szerint Daidalos tanítványai, Szikionban elkészítették Apollón, Artemis, Héraklés és Athéné szobrait, Kleonaeben Athéné, Tirynsben Héraklés, Argoszban a Dioskurok templomában Kastor és Polydeukés, nejeik és fiaik szobrai állottak. Műveikből mi sem maradt meg. Ugy látszik nemcsak márványból dolgoztak, hanem kezdeményezői voltak az aranyból és elefántcsontból összeállított (krizelefantin) szobrok teknikájának is.

Dipolia

l. Diipolia.

Dippe

Gusztáv Adolf, német kertész és magtenyésztő, szül. Quedlinburgban 1824 szept. 8., megh. San-Remoban 1890 nov. 4. Kertészete volt s 1882. porosz kir. gazdasági tanácsos lett. Nagy érdeme van abban, hogy számos főzelék- és virágnemet nemesbített és belőlük uj fajokat tenyésztett. Különösen a cukorrépák javításánál tette nevét világszerte ismeretessé.

Dippel

1. János Konrád, ném. teologus és orvos, utóbb alkémista, szül. Frankensteinban 1673 aug. 10., megh. Wittgensteinban 1734 ápr. 25. Az illó állati olaj (Oleum animale Dippeli) felfedezője. A berlini kék festék felfedezése az ő és Diesbach festő érdeme. Gieszenben tanult teologiát, orvostant és jogot. Később Sztraszburgban felolvasásokat tartott az aporologiából, de a városból kiutasították s erre kalandos életet élt szanaszét. 1698. adta ki Christianus Demokratikus álnév alatt. Papismus Protestantium Vapulans c. munkáját, melyben az ortodox egyházat igen hevesen megtámadta. Hessenből is kiutasíttatván, 1704-től kezdve Berlinben, M/m. Frankfurtkan, Amsterdamban. Leidenben és Altonéban élt. A dánus kormány ellen intézett támadásai miatt 7 évi börtönt szenvedett, mire Svédországba ment, hol szerencsés gyógyítása által nagy feltünést keltett. Kezdetben ortodox volt, majd Spener iratainak olvasása folytán pietista, végül szabadelvü és a felvilágosultság előharcosa lett. Különben foglalkozott aranycsinálással, kutatta a bölcsek kövét és igen képzett kémikus volt. Összes iratai 1747. jelentek meg Berleburgban, 3 kötetben. V. ö. Bender, Johann Konrad D. Der Freigeist aus dem Pietismus (Bonn 1822); Ritsch, Geschichte des Pietismus (u. o. 1884).

2. D. Lipót, német botanikus, szül. Santereckenben, a rajnai Pfalzban, 1827 aug. 4. Előbb erdészeti tanulmányokkal foglalkozott az aschaffenburgi, karlsruhei akadémiákon és a müncheni egyetemen, később aztán főkép Schleiden vezetése mellett a növénytani tudományoknak élt. 1856. Idarban tanító volt, 1869. a botanika rendes tanára és a növénytani kert igazgatója lett Darmstadtban. Főbb művei: Beiträge zur vegetabilischen Zellenbildung (Lipcse 1858); Die Entstehung der Milchsaftgefässe (pályamunka, Rotterdam 1865); Die Intercellularsubstanz und deren Entstehung (u. o. 1867); Das Mikroskop und seine Anwendung (Braunschweig 1882-83, 2 köt.); Grundzüge der allgemeinen Mikroskopie (u. o. 1885); Die feinere Struktur der Zellwand (Frankfurt 1878); Handbuch der Laubholzkunde, 1. és 2. rész, Berlin 1889-91).

Diplifa

(a német Dippelbaum) a. m. csapos gerenda.

Dippoldiswalde

járási székhely Dresden szász kerületi kapitányságban 18 km.-nyire Drezdától, a Vörös-Weisseritz és vasut mellett, (1890) 3436 lak. mezőgazdasági gépgyártással, szalmafonással, fafaragással és bőrcserzéssel.

Diprotodon

Owen, kihalt emlős állat. A Diprotodontidae Owen. családján belül az erszényesek (Marsupialia) rendjébe tartozó óriási növényevő állat. Kizárólag Ausztráliában élt a Pleistocaen korban. Koponyája 1 m. hosszu, teljes csontvázát még nem találták, de a talált csontjaiból következtetve akkora lehetett, mint a mai orrszarvú (Rhinoceros). Ma élő legközelebbi rokona a fiahordó, kenguru.

Diprozópus

(gör.) a. m. kettős arc; ritka, nem életképes szörnyszülött, amelynek kettős arca van.

Dipsacaceae

Dipsaceae (növ.), l. Hélyakútfélék, Dipsacus Tourn., l. Hélyakút.

Dipszektor

(gör.-lat.), Wollastontól 1817. készített, katoptrikus eszköz, mely a partokon és a tengeren a látóhatár depressziójának a mérésére szolgált. Manapság már nem igen használják.


Kezdőlap

˙