Disceptatio

(lat.) a. m. megvizsgálás, tudós vita, disceptator, döntő biró.

Discernement

l. Életkor.

Discessio

(lat.) a. m. szétoszlás, elválás; átpártolás.

Discidium

(lat.) a. m. elválás, különösen házassági.

Disciplina

(lat.), már a régieknél majd tanítást, majd (a mai értelemben) az iskolai fegyelmet és rendet nevezték igy. Az előbbi értelemben a szó a tudományok összes ágainak elnevezése lőn (tudomány, tudományág); az utóbbit alkalmazzák a katonai, állami, papi élet rendjére a gyakorlati életben. L. Fegyelem. - D. arcani, l. Titoktartás fegyelme.

Disciplina clericalis

(lat.), keleti forrásokból, különösen Syntipasból merített 39 elbeszélés, melyeket erkölcsi elmélkedések és életszabályok kapcsán, papok számára a XII. században huescai Mózes, aki a keresztségben (1106) Petrus Alphonsus nevet nyert, állított össze. Kiadta Fr. W. Schhmidt (Berlin 1827). A középkorban két izben dolgozták át franciául verses művekben (Chastiment d’un pere a son fils és Discipline de clergie, kiadta Meon, Páris 1808), németre a XV. században Steinhöwel fordította. Hasonló könyv jelent meg a XIII. században Capuai Jánostól: Directorium humanae vitae cim alatt.

Disclamatio

(lat.) a. m. megtagadás, el nem ösmerés.

Discolor

(lat.) a. m. tarka, egyenlőtlen szinü.

Discomedusae

(állat), a medúzák (l. o.) egyik rendje.

Discomycetes

(növ.) a. m. tányérgombák, l. o.


Kezdőlap

˙