Ezrá

(a magyar bibliában: Esdrás). Szerájá fia, zsidó irástudó, aki a második templom korabeli zsidóságot ujjáteremtette. Kr. e. 458. számos babiloniai zsidó élén visszatért Palesztinába s ott a zsidókat eleinte csak különválasztani igyekezett a pogányoktól, de később a pentateuchus összes törvényeinek megtartására kötelezte őket. 444. Nehemiás támogatása mellett a nép véneivel megfogadtatta, hogy a pentateuchus törvényeihez soha hütelenek nem lesznek. Ő reá vezetik vissza a tóra hetenkénti felolvasásának intézményét, amely által a zsinagóga intézményének alapja vetteték meg, valamint a héber irás is (ketháb assuri), amelyet a zsidók a szentirás példányaiban mai napig használnak. A szentirásnak azon könyve, amely Ezráról neveztetik, eredetileg a Krónikák könyveivel egy egészet képezett. A zsidók E. és Nehemiás könyveit együtt E. könyvének nevezik, az alexandriai bibliafordításban e két könyv E. első és második könyve cimet visel. Az apokrifákban foglalt E. III. könyve az elsőnek toldalékkal ellátott szabad fordítása. E. IV. könyve alatt egy apokaliptikus munkát kell érteni, amelyet egy zsidó a Kr. u. első sz. vége felé irt. V. ö. Rawlinson G., E. and Nehemiah. (Lond. 1891).

Ezrár

török nemzeti bódító szer, mely az indiai nád leveleiből készül s részint por alakjában keverik a dohány közé, részint cukorral keverve csemege gyanánt élvezik.

Ezred

fegyelmileg és gazdászat-kezelésileg egy testületet képező csapat, amely a gyalogcsapatoknál 2-5 zászlóaljból, a lovasságnál 2-3 lovasosztályból s a tüzérségnél 2-4 ütegosztályból stb.-ből áll. Minden E.-nek kijelölnek egy bizonyos vidéket (kiegészítő kerület), melynek lakossága adja az E.-nek a katonákat. Az E.-ek fgyvernemenként folyó számokat kapnak s ezenkivül némely seregeknél előkelő fejedelmi vagy katonai egyéneknek, más seregekben a kiegészítési kerületüknek neveit is viselik. - E.-dobos, l. Dobos.

Ezredes

a legmagasabb törzstiszti rang. Az E. rendszerint ezredet vagy dandárt vezényel.

Ezredéves ünnep

l. Millenium.

Ezredorvos

századosi ranggal biró katonaorvos.

Ezsajás

(héb. Jesájá), Ámóz fia, a zsidó nép egyik legnagyobb prófétája, akinek a róla nevezett szentirási könyvben foglalt beszédek tulajdoníttatnak. Kr. e. a VIII. sz.-ban Izrael és Judaország legválságosabb korában működött. Az ő idejében mind a két izraelita országot nagy veszedelem fenyegette az asszirok részéről, akik III. Tiglat-Pileszer, Szargón, IV. Salmaneszer és Szanhérib hódító királyok vezetése alatt Előázsia összes apró nemzeteit leigázták, vagy éppen megsemmisítették. Izraelországot II. Salmaneszer el is pusztította Kr. e. 720. Hogy Judaország megmenekült, Ezsajás működésének tulajdonítható. Beszédei között vannak a leghatalmasabb és legfenségesebb vallás-erkölcsi beszédek, amelyeket valaha e földön tartottak. Éppen ugy kiválnak formájuk tökéletessége, mint eszméik nagysága által. (V. ö. E. könyvének l., 5. s 11. fej.) A róla nevezett könyvnek II. része (40-60) nem tőle, hanem egy Bábelben, az exiliumban élő prófétától való, de vannak az első részben is beszédek, amelyek nem tőle származnak. A legenda szerint Menasse, Juda királya megölette.

Ézsau

(héb. Észáu). Izsák ősatyának fia, idősebb ikertestvére Jákobnak. Más néven Edomnak hitták. Az edomita néptörzset, valamint más, a héberrel rokon törzseket tőle származtatja a szentirás. A róla szóló bibliai elbeszéléseket a későbbi zsidó legenda kibővítette s benne Ézsau, mint a pogány edomiták tipusa, indulatos, erőszakos és erkölcstelen életü ember van feltüntetve. A muhammedán legendában Isz nevet visel.

Ezsau

(v. Izsó). Két magyar főur neve a XII. sz. második felében, kik közül az egyik 1197-98. nádor és bácsi főispán, a másik 1194-98. országbiró és csanádi főispán volt. Eusa néven már 1163. találunk egy csanádi főispánt, aki nyilván egy személy az 1165. említett Ésau comesszel s ugyanez lesz a későbbi országbiró, akit egy 1194. oklevél Ysounak nevez. Az 1183-86. bihari főispán pedig alighanem a későbbi nádor volt. Egy harmadik É. nevü főur a XIII. sz. első tizedeiben szerepelt; ennek a neve is előjön Isov alakban.

Ezsderha

v. ezsder, persa eredetü török szó, jelent sárkányt, mesebeli szörnyeteget. A török népmesékbe valószinüleg persa réven került, és van benne 3 hétfejü sárkány. Rendesen kincset, v. szultánkisasszonyokat őriznek és a mesebeli királyfi éppugy győzi le őket, mint a magyar mesebeli hősök. Többnyire kutak mélyében levő palotákban tartózkodnak, tüzet okádnak és nem egyszer szerelmesek is a fogságukban sinylődő lányokba.


Kezdőlap

˙