Faludi

Ferenc, költő és műfordító, született Németujvárott, Vas vármegyében, 1704 ápr. 18. megh. Rohoncon, Vas vmegyében 1779 dec. 18. Tanulmányait Sopronban kezdte, majd 16 éves korában belépvén a jezsuita rendbe, Bécsben és Grácban folytatta. Bevégezvén Grácban a bölcsészeti tanfolyamot, Bécsben négy évig humanoriákat, egyig pedig mértant tanított; ezután a teologiába fogott, 1734. áldozó pappá szentelték. Ekkor Budán működött egy évig, mint német hitszónok; a következő esztendőt a rend szabályai értelmében mint harmadik próbaidőt Besztercebányán töltötte; onnan Bécsbe rendelték, hol egy évig a Pázmáneum növendékeinek lelkésze és az egyetemen a kath. erkölcstan tanítója volt. 1737-1741-ig Grácban és Lincben tanított, amott bölcsészetet, itt mértant; 1741. Rómába rendelték a Sz. Péter templomába magyar gyóntatónak; öt év mulva hazajött s egy évig a nagyszombati egyetemen a Szentirást magyarázta; a következő évben az akkor felállított bécsi Terézianum első aligazgatójává nevezték ki, de itt is csak egy évet töltvén 1748-51-ig a jezsuiták nagyszombati könyvnyomdáját, 1751-1754-ig a rend kőszegi házát, 1754-57-ig a kőszegi kollegiumot, 1757-59-ig a pécsi rendházat igazgatta. 1759. pedig a jezsuiták pozsonyi könyvtárának igazgatója lett. E hivatalában érte őt 1773. a rendet eltörlő pápai bulla, miáltal mélyen megrendülve Vasmegyébe, Rohoncra, a Batthyányiak birtokára vonult, s ott élt csendes, de folytonos munkásságban haláláig. Vas vármegyében legközelebb bizottság alakult, hogy gyüjtést rendezzen F. sirkővének felállítására a rohonci temetőben.

Faludi a széppróza és költészet terén egyaránt kitünt és korszakot alkot irodalmunkban. Irói működését Rómában kezdte meg s azontul kisebb-nagyobb megszakításokkal haláláig folytatta. Birva az olasz és francia nyelvet, Rómában módjában volt rendje minden országbeli kiváló iróinak műveivel megismerkedni, s ezek közül fordította le ottani tartózkodása alatt Garcianus Boldizsár spanyol Aulicusá-nak első részét németből, Dorell József angol jezsuita erkölcsi dialogusainak első és második részét olaszból. Ezen munkáit azonban csak hazajövetele után, nagyszombati akademiai nyomdaigazgató korában adta ki ily cimen: Istenes jóságra és szerencsés boldog életre oktatott Nemes ember és Nemes asszony (Dorelltől, 1748); Bölcs és figyelmes Udvari ember (Gracianus után, 1750). Ugyan ekkor irta Constantinus Porphyrogenitus cimü isk. drámáját, s fordított egy másikat olaszból Caesar Aegyptus földén cim alatt. Ez volt Faludi irói működésének első termékeny időszaka, a másik élte végére esik. Husz évi hallgatás után vette fel ujra a tollat, hogy félbeszakított munkáját befejezze; 1770. és 1771. adta ki Gracianus munkájának második és harmadik részét és Dorell Nemes urfi-ját. Ugyancsak fordította németből a Bölcs embert (1778) és Téli éjtszakákat, s irta az eredeti Szent Embert (1773). Ezek prózai munkái. A Szent ember kivételével mindenik fordítás s a Téli Éjtszakán kivül mindenik erkölcsi tartamu. A Dorell-féle dialogusokban egy bölcs, öreg nemes ur: Eusebius a főszemély, ki a jóra igyekvő ifju Neandert, a könyelműbb Leandert, a szabad életet folytató Eleutheriust, s hozzá hasonló feleségét Emiliát és az evvel egyetértő Lucia kevély dámát is vitatkozva oktatja, érintve általán a keresztény erkölcstan minden tételét, amint azokat egy nemes személy a modern viszonyok közt megvalósithatja. A Gracianus Aulicusa (Udvari ember) három csoport (Faludinál «három század») maximára oszlik, melyek az udvarias ember gyakorlati életbölcseségét tárgyalják. Bár F. ez iratokat tartamilag nem dolgozta át, az idegen erkölcsi állapotokat nem vonatkoztatta a hazai viszonyokra; könyveinek kelendősége mutatja mégis, hogy tartalmok a mi közönségünk előtt sem volt teljesen érdektelen. Ez erkölcsi irányu munkák hatása alatt irta a Szent Ember cimü eredeti munkáját, mely Graciánus Aulicusának mintájára száz-száz gondolatcsoportból álló három «század» aforizma gyüjtemény, s melyben a saját élettapasztalataiból, elmélkedéseiből és részben olvasmányaiból leszürődött elveit foglalja össze. Fordított munkái közt egyetlen szépirodalmi a Téli éjtszakák, külső alakjára nézve Boccaccio Dekameronjához hasonló keretes mű, egy baráti társaságnak nyolc téli estén folytatott beszélgetése alakjában; a szót a lábbadozó házi ur, Hollósi viszi, kinek nagy olvasottsága van, vendégeit elbeszélésekkel, idegen országok állapotjának és erkölcsének leirásával mulattatja; általában az ismeretterjesztő elem uralkodik a laza alkatu egyvelegben, de van benne három novella is, mind a régi lovagtörténetek modorában. De F. nemcsak műveinek tartalmávak, hanem előadásával, nyelvével is hatott, s főérdeme épen ebben áll. Prózánk általános ellaposodása korában az ő nyelve valami ujszerü, valami tisztább, nemesebb nyelv volt, az ismert elemekből alkotott ismeretlen, meglepő, de könnyen megszokható szólamokat és fordulatokat, öntudatos stiliszta volt, a ki akart szépen irni, s volt hozzá érzéke is. Kiművelt nyelvekből fordított egy még akkor képzetlen nyelvre, olyan elmélkedéseket, melyekben nyelvünk csakugyan gyakorlatlan volt. Két nehéz feladat várt reá: a magyar nyelvet erkölcsi elmélkedések megbirására kényszeríteni, műszavakat alkotni, s másrészt az eredetiek stilusbeli szépségeit sem hagyni visszaadatlanul, hanem a magyarban is hathatós szólamokkal helyettesíteni. E kettős feladatnak F. derekasan megfelelt, részint a kellő uj szók alkotásával, részint a régibb iróknak, különösen Pázmánynak, s a nép nyelvének tanulmányozásával. E két forrásból merített kifejezéseket aztán nagyrészt ismét sajátosan ujítja, vagy analogiájukra másokat teremt. De a tősgyökeres magyarosságra törekvése s a válogatott kifejezéseknek rakásra halmozása sokszor keresetté, modorossá is teszik különösen első időszakbeli műveit; öregkori műveiben, kivált az eredeti Szent ember-ben és a Téli éjtszakákban már sokkal természetesebb, könnyebben folyó nyelven ir. Faludit mindezen munkási alapján, mint öntudatos stilisztát, kinél a nyelvtehetség nagy tanulmánnyal párosult, már kortársai is a magyar széppróza mesterének tekintették, s későbben is (Révai és Toldi) megadta neki az irodalmtörténet az őt megillető méltánylást.

De Faludi nemcsak a prózában volt ujító, hanem a versben is; hanem ujitása itt is jórészt a technikára szorítkozik; nagyobb nyelvművész, mint költő. Hajlama a lira felé vonzotta; de e hajlamot élete körülményei, szerzetének szigoru szabályai s nagyon is gyakorlati irányu követelményei annyira korlátozták, hogy költeményeiben az érzelem szabad és heves lüktetését, vagy épen a szenvedélyek kitörő erejét hasztalan keresnők. Költeményei jórészt dalok, vagy lirai vegyületü idillek és pásztorénekek; vallásos énekeket is irt, melyek közül kettő: A feszülethez és Az Uj Jézushoz cimüek a művészi forma mellett az érzelem melegségével is kitünnek, s a mult századi kath. lira legszebb termékei. Kevés anyagot dolgozott fel; de kevés anyagát sokféle műformában fejezte ki. Bármilyen szegények is apró költeményei: érzelemben, szinben egy nagy érdemök mindig meg van: a belső forma tökéletessége, a művészei szerkezet, a kerekség. Ebben nagy mester. A lirai nyelv és verselés éppugy ujjá született nála, mint a széppróza. Minden forma, a régi is olyan nála, mintha ő találta volna ki.

Faludi a dráma terén is szerzett érdemeket. Constantinus Prophyrogenitus c. szomorujátéka a legkiválóbb jezsuita iskolai drámák egyike, mely már mintegy átmenet a világi drámához; a darab meséje nagy gonddal és ügyességgel van szőve, a szerkezet egységes, a szenvedélyek harcának festése élénk, nyelve itt is magyaros és erőteljes. Előadták 1750. Nagyszombatban, 1754. Egerben a jezsuiták iskolájában.

Faluközösség

l. Falu.

Falun

(Fahlun), Kopparberg svéd tartománynak län) székhelye, 192 km.-nyire Stockholmtól, Warpan és Runn tavak közt, vasut mellett, (1890) 8085 lak., pamutfonással, szőnyegkészítéssel és kelmefestéssel. A szabályosan épült, de komor külsejü városnak hirét rézbányái szerezték meg, amelyek 600 éveseknél régebbek és a melyek földünkön a legterjedelmesebbek közé tartoznak. Régebben termésük nagyobb volt mint jelenleg; 1650. még 3000, jelenleg alig 400 t. réz ércet szolgáltatnak. A legfőbb tárnák 350 m. mélységre vezetnek le. A földalatti üregek nagy termekhez hasonlítanak, amelyekben a skandináv királyok nem egyszer rendeztek fényes ünnepeket.

Faluni brillant

ónból készült és Falun várostól igy nevezett sajátos ékszer. 29 rész ónból és 19 rész ólomból álló ötvénybe, mielőtt az egészen kihült volna, köszörült üveget nyomnak be és azonnal eltávolítják, ugyhogy az üvegre igen vékony réteg tapad az ötvényből. Ha ez meghül, rajta marad a köszörült üveg formáinak lenyomata. Ellenben ha az ötvénybe homoruan köszörült üveget nyomnak, akkor annak formái domboruan nyomódnak le. E lenyomat mindkét esetben fénylő. a fény sugarait ugy veti vissza, mint ha köszörült kő volna.

Falurendszer

ellentéte a major- vagy tanyai rendszernek; jellemvonása abból áll, hogy a valamely gazdasághoz tartozó majorbeli épületek nem a birtok külső tagján, hanem a szomszéd helységben fekszenek; ezen beépített területet a hozzá tartozó házi- s szérűs kerttel együtt belsőségnek vagy belteleknek nevezik, mig a többi telkek együttvéve a kültelket alkotják. Kisebb gazdaságokra nézve s kivált, ha a külső telkek közel érhetők, a F. helyén van, ellenben nagyobb gazdaságokra nézve a tanyai, illetve majorrendszer az előnyösebb.

Falusi Gazda

1. Vezérlapok a kisebb birtokosok számára; szerkesztette Fényes Elek; kiadta Heckenaszt Gusztáv Pesten. 1856-ban 8 füzet és 1857 első felében szintén 8 füzet jelent meg belőle, azután hetilappá változott. - 2. F., gazdasági hetilap, főkép a kisebb földbirtokosok, gazdák, gazdatisztek és jószágbérlők számára; szerkesztette 1857 jul. 7-től Érkövy Adolf, 1859 máj. 1-től Galgócy Károly, 1861. jan. 1. Girókúty Ferenc, 1865 ápr. 5. dr. Farkas Mihály; megszünt 1868 dec. 28. Kiadta Heckenast Gusztáv Pesten. - 3. F., gazdasági képes néplap, a «Földmivelési Érdekének» társlapja; 1873 nov. 3-tól szerkesztette Máday Izidor, 1878-tól Wagner László, 1884 óta Bosányi Endre a fel. szerkesztő és kiadó. Kéthetenként jelenik meg Budapesten.

Falusi János

Dömötör János irói álneve.

Falussy

(Virágh) Mihály iró, szül. Abauj-Szántón 1773., megh. 1844 Ér-Endréden. Atyja F. József Abaujm. nemeseinek hadnagya volt. A jogi és hittudományi tanfolyamot Sárospatakon meg Pozsonyban elvégezvén, Pestre jött kir. táblai jegyzőnek. Abban az időben több verset irt s Kazinczy Ferenccel szorosabb összeköttetésbe lépett. A francia forradalom alatt sokat fordított a szabad eszméket hirdető munkákból, s azokat irodalmi körökben fölolvasta. Tagja volt a Martinovich-féle összeesküvésnek; mint a társaság jegyzője szorgalmasan fordította Rousseau munkáit. Kiváló nyelvösmereténél fogva Martinovich Blum név alatt a bécsi titkos levéltárba juttatta be, hol különösen a Rákóczi korszakra vonatkozó titkos adatokat gyüjtögette. Az összeesküvés fölfedezésekor sikerült Erdélybe, onnan Oláhországba menekülnie, hol hat évig nyelvmester volt. Kazinczy hivására jött vissza s fogadott leányát, Frater Évát vette nőül. A Napoleon ellen szervezett nemesi fölkelésben mint kapitány vett részt. Kazinczy mellett sokat dolgozott s különösen a nyelvujításban volt kiváló része. Szétszórva megjelent költeményein kivül nagyobb munkája: Az okos gyermeknevelés példája a köznép hasznára, Pozsonyban jelent meg 1805.

Falu-Szlatina

(Szlatyine sat.), kisközség Mármaros vmegye szigeti j.-ban, (1891) 2825 oláh, német és magyar lak.

Falvastagság

egy falnak két szine (két falszine) közötti mérete, vastagsága.


Kezdőlap

˙