Faustitas

l. Felicitas.

Fäustle

János, bajor igazságügyminiszter, szül. Ágostában 1828 december 28., megh. Münchenben 1887 ápr. 18. Tanulmányai végeztével a birói pályára lépett s gyors egymásutánban lett törvényszéki előadó, törvényszéki elnök, igazságügyminiszteri előadó, végre 1871. igazságügyminiszter, mely állásban 16 évig szolgálta a bajor államot. Jelentékeny részt vett az uj német igazságügyi törvények kidolgozásában, védelmezte a német kancellárral szemben a bajor állam jogait, egyszersmind igaz párthive volt a mérsékelt szabadelvü eszméknek.

Faustmann

Márton, német erdész, szül. Giessenben 1822 február 19., megh. Babenhausenben 1876 febr. 1. 1846. az Allgemeine Forst- und Jagdzeitung munkatársa, 1857. Babenhausenban főerdész lett. Több nevezetes találmánya van az erdészet terén, Cikkei a különböző szaklapokba jelentek meg.

Faust's Höllenzwang

(ném.), a leghiresebb büvészkönyv, melyet a hagyomány, eshetőleg az élelmes kiadó, Faust dr.-nak (l. o.) tulajdonít. A könyv tele van érthetetlen, de nagy szavu fenyegetésekkel s jövendölésekkel, tarkázva groteszk rajzokkal, melyek még kevésbbé érthetők, mint maga a szöveg. A cimlap szerint Faust János dr. hátrahagyott irataiból kiadta famulusa, Wagner. Faust hátrahagyott munkáira már a legrégibb, az 1587-ik Faust-könyvnek cimlapja is céloz, s ugyanez eredeti forrás idézi a nagy büvész munkáit az 5., 24., 25., 53., 63. és 68. fejezetekben (u. o. az 58. és 61. fejezetekben történik célzás Wagner műveire is). Faust v. Wagner munkáiról semmit sem tudunk; nem is valószinü, hogy ilyeneket irtak volna. Hogy itt első sorban kiadói élelmesség termékeivel van dolgunk, bizonyítja már az az egy adat is, hogy az egyik ily büvészkönyv Passauban 1407. a másik pedig Lyonban 1409. jelent volna meg, tehát mind a kettő jóval Faust születése előtt. Több ily büvészkönyvet adott ki Scheible (Kloster II. és V., 1846-47), az egész büvészirodalmat, mely Faust nevéhez füződik, legterjedelmesebben tárgyalja Carl Kiesewetter, Faust in der Geschihte und Tradition, 1893.

Faustulus

neve ama pásztornak, ki a római monda szerint Romulus és Remus ikreket a Tiber partján megtalálván, házába vitte és neje, Acca Larentia által fölneveltette.

Fausztatás

l. Fa-szállítás és Usztatás.

Fauteuil

l. Faldistorium és Zsöllyeszék.

Fautor

(lat.) a. m. jóakaró, jótevő.

Fautz

Lajos, lovag, osztrák-magyar altengernagy, szül. Bécsben 1811., megh. Gainfahrenben 1889. 1826. mint közlegény lépett a tengerészeti gyalogság szolgálatába és két év mulva tengerész hadapródnak nevezték ki. 1831. nyerte el a tiszti rangot és a következő években fokonkint előléptettetvén, 1852. már sorhajókapitány volt és mint ilyen a Levante és az Adriai-tenger vizein működő hajóraj vezényletével volt megbizva. 1856. mint ellentengernagy rövid ideig vár- és kikötőparancsnok volt Polában, ahonnan Bécsbe vezényeltetett mint a tengerészeti irodának főnöke, később pedig mint a tengerészeti főparancsnok helyettese. 1859. és 1860. ismét mint hajórajparancsnok működött, mely állásától megválván, a Veronában székelő főhadparancsnoksághoz lett beosztva. 1863. Lissa sziget várparancsnoka volt egy évig, ahonnan mint a tengerészeti főparancsnok helyettese, ismét Bécsbe hivatott. 1865. neveztetett ki a haditengerészet főnökévé és egyszersmind altengernaggyá. 1868. a tényleges szolgálattól megválván, nyugdíjba lépett.

Fauvel

Sulpice Antal, francia orvos, szül. Párisban 1813., megh. u. o. 1884. A török kormány felszólítására 1848. Konstantinápolyba ment, hol mint országos közegészségi tanácsost a legnagyobb tisztségekkel halmozták el; 1854. a török hadjárat alkalmával a bolgár katona-lazaretek felügyelője. 1856. a Gazette médicale d'Orient-t alapította. 19 évi távollét után ismét visszatért Párisba, hol szintén általános elismerésnek örvendett; mint az Académie de médeine alelnöke halt meg. Hátrahagyott művei: Le choléra; étiologie et prophylaxie etc. (1868); Rapports sur l'organisation du service des quarantaines en Turquie etc. (1873); Réglement général de police sanitaire maritime (1876).


Kezdőlap

˙