(ejtsd: fernli) Tamás, norvég festő, született Frederikshallban 1802 december 27-én, meghalt Münchenben 1842 január 16-án. Krisztiániában, Kopenhágában, majd Stockholmban képezte ki magát. Drezdában másfél évig Dahl tanítványa volt. Hosszabb időt töltött Salzburgban és Münchenben is. 1832-ben Rómába ment, majd Svájcban a glecsereket tanulmányozta, utóbb visszatért hazájába. Legkitünőbb művei: a Marumelf, a Sustedals glecser, Kacsavadászat a Königsseen, a Romsdalhom, a Babro-vizesés, Kongsbergnél a Grindelwald glecser, Sorrento, Sudvangen, Castellamare., Drezda stb.
(ejtsd: fethr rivr), a Sacramento K-i mellékfolyója Kalifornia É.-amerikai államban; három forráspatakból ered, amelyek Oroville mellett egyesülnek; innen a F. D.-nek folyik és Sacraments-Citytől É-ra 32 km.-nyire torkollik. A gőzhajók 55 km.-nyire egészen Marysvilleig járnak föl rajta.
l. Antipyretica.
l. Láz; - F. miliaris, l. Angolizzadás. - F. recurrens, l. Visszatérő láz.
(lat.), az állam és egyház közötti viszonynak az az elmélete, mely a pápa hatóságai főnökségét tagadja, s egyedül tiszteleti főnökségét vitatván, az államhatóság hatalmát a pápai hatalommal szemben érvényre emeli. Alapítója a tanait későbben visszavont Hontheim Miklós trieri felszentelt püspök a pápa főnökségéről Justinus Febronius álnév alatt 1763. irt munkájával: De statu eccl. et legitima potestate rom. Pont. L. még Hontheim. V. ö. Kuntzinger, Febronius et le F. (Brüsszel 1891).
(lat.), a rómaiaknak a régibb év utolsó hónapjában Februus tiszteletére tartott tisztító- és engesztelő ünnepe (februare a. m. purgare et lustrare), melytől a hónap is nevét kapta. Maga Februus, ugy látszik, később lőn önálló istenséggé (majd etruszk alvilági istennek, majd Dis paternek mondják).
(bőjtelő hava), az év második hónapja, mely nevét a régi latin Februus istentől nyerte, kinek tiszteletére voltak e hóban a februa-k, az élőkre nézve tisztító, a holtakra nézve engesztelő ünnepek. Eredetileg hiányzott az ó-római 10 hónapos évből, állítólag Numa Pompilius függesztette a januárral együtt hozzá, és mint 12-ik hónaphoz hozzácsatolták a szökő napokat, mit aztán még a hónapok sorrendjének megváltoztatása után is megtartottak és ily módon ment át a Juliáni és Gergely-féle kalendáriomba is. Eredetileg 29 napos volt, de az augusztustól elvett egy nap folytán most 28, szökő évben 29 napos. A hőmérséklet átlagos változása, azaz a havi közepes hőmérséklettől való, hosszu időn át észlelt eltérések középértéke kisebb mint januárban, de nagyobb mint márciusban s Közép-Európában 2°.3 egész 2°.8; maga a havi középhőmérséklet Budapesten 0°.2. F.-ban a Nap a halak jegyébe lép.
igy nevezi a történelem azon fölkelést, mely Párisban 1848 február 24. kitört. Lajos Fülöp király trónját megdöntötte és köztársasági államformát léptetett életbe. L. Franciaország.
Az 1860 okt. 20. kiadott császári diploma az 1848. előtti rendi és részben federalisztikus hagyományokhoz való visszatérést jelölte. Bár ez az oktrojált alaptörvény éppen nem elégítete ki az 1848-i törvényekhez ragaszkodó Magyarországot, a bécsi katonai és hivatalos körök mégis ugy találták, hogy a magyarok hálátlanok, és ellenök, kik a diplomában oly kiváltságos állást nyertek, az örökös tartományoknak, különösen pedig a német elemnek szervezésében kell megtalálni az egyensulyt. Ez irányt jelöli Schmerlingnek, a nagy osztrák párt liberális hirben álló vezérének, államminiszterré való kinevezése Goluchovszky helyébe (1860 dec. 13.). Néhány héttel utóbb Rainer főherceg, kinek egyátalában nagy befolyást tulajdonítottak, bizatott meg a miniszterium vezetésével, ugy hogy csak igen átlátszó fátyol borította el az uj kormánynak szermélyes jellegét. Nemsokára megtörtént a döntő lépés, nemcsak a nem-magyar királyságok és országok organizációjára, hanem az egész összbirodalomra kiterjeszkedő alkotmány szervezésére.
Az 1861 febr. 26. kibocsátott, az egész minisztériumtól aláirt császári patens a diplomát egyebekben megerősítve, egyuttal alaptörvényt alkotott a birodalom képviseletére nézve. Szerinte a birodalmi tanács urakházából és képviselők házából fog állani. Az utóbbinak 343 tagja lesz, mely számhoz Magyarország 85-tel, tehát kicsi hiján egy negyeddel, Horvát- és Tótországok 9-el, Erdély 26-al járulnak. A patens tehát, az 1849 márc. 4-i birodalmi alkotmány értelmében, a birodalmi képviselet egységét szándékozott megalapítani. Magyarország különállóan és a dualizmus csak annyiban ismertetnek el, a mennyiben külömbség tétetik azon ügyek közt, melyek csak a magyar korona országain kivül eső királyságokra nézve közösek, és a Magyarországgal is közös ügyek közt. Egyszersmind a magyar kancellár arra utasíttatott, szólítsa fel a magyar országgyülést, küldjön követeket a birodalmi tanácsba. Az uj alkotmány, melyet ily módon Magyarországra is ki akartak terjeszteni, nem volt parlamentáris, a mennyiben a miniszterek felelősségét még elvben sem ismerte el. Épp oly kevéssé felelt meg a szabadelvüség és a központosítás követelményeinek. A követeket a tartományi gyülések választották, oda pedig, ha nem is a rendek, de az érdekek, az osztályok küldték képviselőiket (Interessenvertretung). A nagybirtok (Dalmáciában a legtöbb adót fizetők), és a városi lakosság, valamint az ipar- és kereskedelmi kamarák egyenesen választottak; a vidéki községek közvetve, bizalmi férfiak által. Szembeszökő volt az egész, nagy vonásaiban mai napig is érvényes rendszerben az a törekvés, hogy egyrészt a nagybirtoknak, tehát nagyjában a régi kiváltságos rendszernek és a koronának, másrészt a többnyire német lakosságu városi polgárságnak tulsulyt biztosítson a többi lakosság fölött. E szempontokból a Lajtán-tul is erősen megtámadták, különösen a csehek Rieger alatt, és az őszinte liberálisok, mint Rechbauer és Kaiserfeld. Magyarországra nézve pedig a császári nyilt parancs épp oly elfogadhatatlan volt mint a márciusi alkotmány, mint minden kisérlet a magyar országgyülést egy magasabb képviselet alá rendelni, s igy a magyar államot a függetlenség legfőbb kellékétől, az önmagával való rendelkezéstől megfosztani. A visszahatás azonnal erősen nyilatkozott a megyegyüléseken, majd az országgyülésen. Teljesen végrehajtva az ellenkezés következtében a F. soha sem volt; a birodalmi képviselet a szt. korona országai részvétele nélkül csonka maradt. Csak az erdélyi szászok és románok követei jelentek meg Bécsben 1863. V. ö. Marczali, Legujabb kor története 872-874. l.
fecit (l. o.) rövidítése.