Fedélhéj

az épület fedelét kivülről borító szerkezet, mely a fedélszéken nyugszik és mely az épület eső, hó és az időjárás egyéb befolyásai ellen védi. A F. határozza meg egyéb tekintetek mellett (l. Fedél, Fedélhajlás) a fedésíkok lejtőjét. Két részből áll: a tulajdonképeni fedőanyagból (cserép, pala, bádog stb.) és abból, amihez a fedőanyag közvetlenül erősítve van (deszkázás, lécezés). A jó F.-at általában azt jellemzi, hogy: lehetőleg csekély a súlya, a viharnak jól ellenáll, a vizet át nem bocsátja, tüzálló, tartós, lehetőle kevés javítást igényel. A F.-ak egymástól különböző két csoportra oszthatók: a) a tüzállókra, melyek a tüzet (a kivülről csapkodó lángokat vagy hulló szikrákat) huzamosabb ideig kibirják anélkül, hogy elégnének vagy lepattognának; b) a gyuladékonyokra, melyek a tüz közvetlen hatása alatt gyorsan meggyuladnak és elégnek. A tüzálló F.-ak állhatnak ismét a) természetes anyagból: 1. palafedél. 2. kőlemezfedél; b) mesterségesen készített fedőanyagból: 1. cserépfedél, 2. kátránylemez-fedél, 3. fémfedél. 4. facement-fedél. 5. gyepfedél és asztalfedél. A gyulékony F.-ak a szalma- és nádfedél, a zsindely- és deszkás fedelek. Mind eme F.-nemeket l. az illető elnevezések alatt.

Fedélköz

(ném. Baujerdeck. ol. corridore, ang. lower deck), szorosabb értelemben két fedélzet között lévő tért jelent, rendesen azonban a F. elnevezés alatt a tengerészek a hajónak azon fedélzetét értik, mely legalul - illetve a hajótőhöz legközelebb fekszik és minőségre nézve a leggyengébb szerkezetü, mig az ütegfedélzet, kereskedelmi hajókon a legfelső fedélzet a legerősebb. A F. hadihajókon első sorban a legénység alvó helye gyanánt szolgál, azonban számos hajófelszerelési tárgy ott helyeztetik el. Kereskedelmi hajókon a F.-re rakják az olyan árukat, amelyeken az átnedvesedéstől kell megóvni.

Fedéllemez

l. Fedélcserép.

Fedélsík

v. fedéllap, a fedélnek lejtős, héjazott sikja. A F. lehet egyenes v. görbe sik, ritkábban torz-sik is. L. Fedél.

Fedélszerkezet

vagy fedélszék (l. a mellékelt két képet), a fedélhéjat (l. o.) alátámasztó szerkezet, melynek alkotása a fedélhéj minemüségétől, a tető külső alakjától, az alapidom méreteiről, az alátámasztás v. felfüggesztés módjától stb. függ. A F. anyaga állhat: I. egészen fából, melyben a vas csak másodrendü összekötő, összefoglaló (mint szög, kapocs, csavar stb.) szerepet játszik; II. Fából és vasból, melyben a fa és a vas is mint szerkezeti alkatrész lép föl; III. egészen vasból, még pedig kovácsolt vagy öntött vasból (mostanság tulnyomóan kovácsolt vasból). A Fa- és a vas-F.-ek ugy alakra mint szerkezetre nézve lényegesen különböznek egymástól, mig a fából és vasból készült F.-ek inkább azon szerkezeti módhoz simulnak, mely a bennök tulnyomóan jelenlévő anyagnak megfelel. Valamennyi F.-et általában beoszthatjuk: 1. gerendasoron ülő F.-ekre, amelyeknek szaruzata a padlás-gerenda sorára támaszkodik (l. 1. ábra); 2. sülyesztett gerendasoros vagy az u. n. térdfalas F.-ekre (l. 2. ábra) és 3. üresalju F.-ekre, melyeknek egyáltalában nincs gerendasoruk (l. 3. ábra).

[ÁBRA] 1. ábra. Gerendasoron ülő fedélszerkezet. 2. ábra. Sülyesztett gerendasoros fedélszerkezet. 3. ábra. Üresalju fedélszerkezet.

[ÁBRA] 4. ábra. Üres fedélszék.

[ÁBRA] 5. ábra. Torokgerendás fedélszék.

[ÁBRA] 6. ábra. Egyszerüen álló torokgerendás fedélszék.

[ÁBRA] 7. ábra. Kettősen álló torokgerendás fedélszék.

[ÁBRA] 8. ábra. Dült fedélszék.

[ÁBRA] 9. ábra. Egyszerüen álló szelemenszék.

[ÁBRA] 10. ábra. Kettősen álló szelemenszék.

[ÁBRA] 11. ábra. Dült székü szelemenes fedélszék.

[ÁBRA] 12. ábra. Feszitő bornás, dült szelemenszék.

[ÁBRA] 13. ábra. Szelemenszék egyszerü függesztő szerkezettel.

[ÁBRA] 14. ábra. Szelemenszék kettős függesztő szerkezettel.

[ÁBRA] 15. ábra. Térdfalas fedélszerkezet.

[ÁBRA] 16. ábra. Kettősen álló sülyesztett gerendasoros szelemenszék

[ÁBRA] 17. ábra. Egy csűrnekvfedélszerkezete.

[ÁBRA] 18. ábra. Részlegesen alátámasztott csarnoktető.

Fa-fedélszerkezetek.

A) Gerendasoron ülő fa-F., két nagy csoportra osztatnak: A torokgerendás F.-re és a szelemenes F.-re. A torokgerendás szerkezetek azok, melyekben minden szarufapár a szaruk síkjában fekvő viszszines gerendával - a torokgerendával - lesz megtámasztva, mig a szelemenes szerkezetekben a szarukat azoknak sikjára merőlegesen fektetett viszszintes mestergerenda - a szelemen - támasztja közvetlenül alá. A torokgerendás F.-ek a következők: 1. Az üres födélszék. Csak csekély mélységü épületeken fordul elő. Áll az egymástól 1 m. távolságban fekvő kötőgerendákból és az azokba beeresztett, fölül egymásnak ollós csappal támaszkodó szarukból; a szaruknak vizszintes irányban való mozgását az u. n. viharkötők akadályozzák meg. Ha a kötőgerenda nem egyszersmind főgerenda, akkor az 4-5 m.-nyi közökben kiváltható, mely esetben az üres szaruk (l. o.), a váltókba erősített avató gerendákon nyugosznak (lásd 4. ábra). Ha a szarufák 3,50-5,00 méternél hosszabbak, akkor azokat meg kell támasztanunk s igy kapjuk: 2. a torokgerendás födélszéket (l. 5. ábra); ajánlatos, hogy a torokgerendát 4 m.-nél hosszabbra ne vegyük. Ha a torokgerenda hosszabb lesz, ugy azt mestergerendával és oszlopokkal kell megtámasztanunk, igy támad: 3. az egyszerüen álló torokgerendás F., melyben a minden szarufapárban meglévő torokgerendát a mestergerenda, ezt pedig 4-5 m.-nyi közökben egy oszop támasztja alá (l. 6. ábra). Viharkötők itt már fölöslegesek, mert elgé szilárd hosszkötést ad a mestergerenda. Ha az épület falainak egymástóli távolsága még növekszik és a szaruk is hosszabbodnak, ugy 4. a kettősen álló torokgerendás F.-et szerkesztjük, melyben a torokgerendát a két végén támasztja meg egy-egy mestergerenda és ezeket viszont az oszlopok.

Széles fedeleknél a torokgerendát még ducokkal is megtámasztjuk, és a szarufapárba fölül egy kisebb torokgerendát - kakasülőt - helyezünk (lásd 7-ik ábra). A padlástérnek jobb kihasználása és a kötőgerenda tehermentesítése céljából néha az 5. dült fedélszéket (lásd 8. ábra) is szerkesztjük, mely azonban igen sok anyagot emésztvén föl, nálunk ritkán jön alkalmazásba. A dült F. torokgerendáját egy feszítő borna támasztja alá, melyet viszont a dült székoszlopok és hónaljfák gyámolítanak. A két mestergerenda ezen szerkezetben már a szelemen szerepét viszi.

A szelemenes szerkezetek álló- és dült széküek lehetnek és általában célszerübbek a torokgerendás szerkezeteknél. Rendesen öblösebb padlásteret adnak és kevesebb fa-anyagot igényelnek; ereszes födeleknél pedig majdnem nélkülözhetlenek. Legegyszerübb 1. az egyszerüen álló szelemenszék (l. 9. ábra) egy gerincszelemennel és az azt 4-4,50 m.-nyi közökben alátámasztó oszloppal. Célszerübb 2. a kettősen álló szelemenszék (l. 10. ábra); ebben a szarukat a közbenső szelemenek és ezeket a székoszlopok támasztják alá. Közvetlenül a szelemenek alatt a székoszlopokat és szarufákat egyszerü, vagy kettős fogó köti össze, mely nem mint a torokgerenda összenyomásra, hanem huzásra van igénybe véve. Alul talpszelemenek vannak s a kösszkötést hónaljfák biztosítják; 3. A dült székü szelemenes F.-ben (l. 11. ábra) a gerincszelement dült székoszlopok fogják közbe, melyek szükség esetén közbenső szelement is hordhatnak; 4. A feszítő bornás dült szelemenszék (l. 12. ábra) a feszítő szerkezet elvei szerint készül; a szelemenek feszítő bornán nyugosznak, melyet a feszítő ducok és hónaljfák támasztanak meg. A szelemenes fedélszékeket igen könnyen lehet függesztő szerkezetekkel kapcsolatba hozni; példa reá az egyszerü (l. 13. ábra) és a kettős függesztő szerkezettel (l. 14. ábra) kapcsolatos szelemenes F.

B) Sülyesztett gerendasoros fedélszerkezetek. Nagyobb méretű főpárkányok kiképezhetése miatt, vagy a célból, hogy öblösebb padlásteret nyerjünk, sokszor az épület homlokfalát az utolsó emeletsor födéménél jóval magasabbra emeljük. Igy támad a födém fölött a homlokfal megnyujtásában a szék vagy térd-fal, és a padlás gerendasora, mely minthogy magával a szarusorral semmiképen sem függ össze, ugy tünik fök, mintha le volna sülyesztve. Minthogy a térdfalon fekvő szarusor vizszintes és ferde irányban erősen nyom, szerkezetéhez legtöbbnyire szelemenes fedélszékeket alkalmazunk, melyeknek fogója igen alkalmas arra, hogy ezen nyomásnak egy részét ellensulyozza. A tető sikjának aljában fenmaradó nyomást egy duccal és egy rövidebb kettős fogóval (l. 15. ábra) paralizáljuk, a kettős fogó a ducot a homlokfalnak támasztott függőleges székfalhoz kötvén. 0,70-0,80 méternél nagyobb székfalakat magas székfalas, ennél kisebbeket alacsony székfalas F.-nek hivják. Valamennyi szelemenes szerkezetet alkalmazhatjuk a térdfalas fedélszékeknél; egy kettősen álló sülyesztett gerendasoros szelemenszéket a 16. ábrában mutatunk be. A Mansard-, az íves-, a fürészfödelek stb. szerkezetét l. az illető szavak alatt.

C) Üresalju fedélszerkezetek v. az u. n. csarnoktetők. Nagyobb szélességü helyiségek; műhelyek, szinek, áru- és kiállítási csarnokok, torna- és dalcsarnokok, pályaház-helyiségek stb. fölé alkalmaztatnak. Vizszintes födémük nincs (lásd 3. ábra), azt rendesen ma a fedélsík helyettesíti. A tetőn igen gyakran fölülvilágítók vannak alkalmazva. Szerkezetre nézve megkülönböztetünk 1. teljesen szabadon függő csarnoktetőket és 2. részlegesen oszlopok által megtámasztott csarnoktetőket. A teljesen szabadon függő csarnoktetők, ha átnyuló kötőgerendával birhatnak, akkor rendesen egyszerü, vagy többszörös (kettős, hármas stb.) függesztő szerkezetből állanak; ha átnyuló kötőgerendájok nincs, akkor függesztő és feszítő szerkezetek kombinációiból vannak megszerkesztve (l. Függesztő szerkezet). Gazdasági épületeknek fedélszerkezeti módját (mint üresalju fedélszéket) l. a 17. ábrában, mely egy csűr keresztmetszetét mutatja. A részlegesen alátámasztott csarnoktető egy példáját a 18. ábrában láthatjuk. Miután a csarnoktetőknél igen gyakran a belső csinra, kellemes, könnyü hatás elérésére kell törekednünk, mely pedig a tisztán fából álló szerkezeteknél a nehéz gerendák, ducok stb. miatt sokszor igen meg van nehezítve, a csarnoktetők adták az első impulzust arra, hogy bennök bizonyos fa-alkatrészeket vassal cseréljünk ki és igy megszerkesszük a fából és vasból álló fedélsszékeket.

A templomtetők szintén szélesebb és különösen magasabb nyeregtetők, melyek a csarnoktetőktől főleg abban különböznek, hogy meredekebb fedéllapokkal birnak, és hogy nem üres alju tetők, mert a fedélszék alatt rendesen boltozat v. azt helyettesítő fa-fedém szokott lenni. A templomtetőket a középkorban rendesen torokgerendás szerkezetekből szokták készíteni, de ezek temérdek fát emésztvén föl, ujabban inkább a függő szerkezetekkel kapcsolatos szelemenes fedélszékekkel helyettesítjük. A toronyfedeleket l. e szó alatt.

[ÁBRA] Fa-vas Plonceau-fedélszék.

Fa-vas fedélszerkezetek.

Nagyobb (15-20 m.) szélességü térnek faszerkezettel való átfödése már igen nehéz és költséges fafedélszéket tenne szükségessé, miért is a vas technikájának kifejlődésével arra törekedtek, hogy a nagyobb fedélszerkezetekben is vasat alkalmazzanak. Egyelőre megtartották a nyomásra igénybevett hosszabb fedélalkatrészek anyagául a fát s csupán a huzott alkatrészeket és a rövidebb nyomottakat készítették vasból. Igy keletkeztek a fából és vasból kombinált fedélszerkezetek; ezeknek legcélszerübb és legjobban elterjedt tipusa a Polonceau-féle (l. az ábrát), amelyben az ábrán két vonással jelölt alkatrészek fából valók, mig az a jelü rövid rudak öntöttvasból, a b jelü huzott alkatrészek pedig kovácsolt vasból vannak. Ezen vegyesanyagu fedélszerkezetek jelentősége napjainkban mindinkább csökken; nem állják a versenyt (különösen nagyobb épületszélesség mellett) az egészen vasból való fedélszékekkel, amely utóbbiakkal szemben u. i. még mindig meg van az a hátrányuk, hogy tüzbiztonság tekintetében kevésbbé megfelelők s hogy a faalkatrészeknek elmaradhatatlan korhadása következtében idővel ezeknek pótlása (kiváltása) válik szükségessé, ami rendszerint a szerkezetnek költséges aláállványozását és szétbontását teszi szükségessé.

Vas-fedélszerkezetek.

A hengerelt vas gyártásának kifejlődésével és a szögecselt vasszerkezetek gyári előállításában elért haladásokkal mindinkább általános lett kizárólagosan a vasnak alkalmazása a nagyobb fedélszékekhez is. Nemcsak a tüzbiztonság és az egyszerübb fentartás, hanem pusztán a költségek szempontjából is a nagyobb vasuti és kiállítási épületek, szinházak, csarnokok, gyári és raktári épületek stb. fedélszerkezetéhez manapság rendszerint már legelőnyösebb kizárólagosan (hengerelt) vasnak alkalmazása. A vasfedélszerkezetek általános berendezése egyébként hasonló a fafedelekéhez, amennyiben itt is a szaruzatok és az ezeket hosszirányban összekötő szelemenek képezik azt a vázt, amely a héjalást hordja. Rendszerint két-két szaruzatot egymással szilárdan összekötnek (a szelemenekkel és azonkivül átlós szélrácsozattal), miáltal a fedélszék stabilis merev darabokra (szarupárokra) osztódik; az ezen szarupárokat elválasztó közökben az összekötő szelemenek az egyik végükön mozoghatóan vannak megerősítve, hogy a hőváltozások okozta hosszváltozásuk lehetséges legyen.

Legrégibb formái a kovácsoltvas-szaruzatoknak, amelyeket hosszu ideig Francia- és Angolországban csaknem kizárólag alkalmaztak: 1. az u. n. angol szaruzat (képmell. 1. ábra) és a francia Polonceau-szaruzat (2. ábra), amelyeknek közös jellege, hogy mindkettőnél az övek vonalai az alátámasztásokon csúcsban összefutó egyenesek s a tartóknak háromszöghöz hasonló alakjuk van. A m. kir. államvasutak budapesti nyugoti pályaudvarának csarnoktetője ezen rendszerhez tartozik s egyike a legnagyobb létező Polonceau-fedeleknek. (L. a Csarnok cikkhez tartozó képmellékletet, IV. köt. 625. old.)

[ÁBRA] 1. ábra. Angol fedélszék

[ÁBRA] 2. ábra. Polonceau-fedélszék

2. Ujabban gyakran alkalmazzák a 3. ábra szerinti sarlóalaku szaruzatokat, amelyeknek formája szépészeti tekintetben előbbre való a föntebbieknél. Rendszerint ugy a felső mint az alsó öv poligon parabolavonal szerint van alakítva. Ezen 1. és 2. alatti tipusok szabályszerü kéttámaszu rácsos tartók, amelyeknek rudjai a csomópontokon v. közvetlenül egymáshoz v. közös csomólemezekhez vannak szögecselve (4. ábra), v. pedig csuklós kötésben vannak olyformán, hogy a csomóponton találkozó rudak végeit közös csapszeg füzi össze. Ezen tipusokban a fedélnek (hótól, széltől eredő) egyoldalu megterhelésekor is az egyes rácsrudak vagy csupán huzásra, vagy pedig csak nyomásra vétetnek igénybe.

[ÁBRA] 3. ábra. Sarlóalakú fedélszék

[ÁBRA] 4. ábra

Mig ellenben 3. az ivbordákból álló szaruzatoknál (5. ábra) az említett egyoldalu megterhelések magát az ivbordát hajlításra is igénybe veszik.

[ÁBRA] 5. ábra. Ivbordás fedélszék

Az ivbordák végeit egymással az (a) vonórudakkal kötik össze, hogy az ivtartónak viszintes feszítését ez vegye fel s ne a falakra adassék át. A vonórudat rendszerint (b) függővasakkal az ivhez kötik, s leggyakrabban nem egyenes szerint, hanem poligonálisan tört vonal szerint alakítják, miként az a m. kir. államvasutak budapesti keleti pályaudvarának ezen tipushoz tartozó csarnokfedelénél is történt. (L. a Csarnok cikkhez tartozó képmellékletet, IV. kötet 624. oldal.) Mind a három felsorolt tipusnál az egyes szaruzatok rendszerint az egyik végükön helytálló sarura, a másikon pedig (hengereken gördülő) mozgó sarura támaszkodnak, hogy a tartónak a hő okozta hosszváltozásai akadály nékül végbemehessenek. (Kisebb támaszközöknél azonban mind a két saru egyformán helytállónak is szerkeszthető.) A fedélszék alátámasztásául a kellő magas oldalfalak, pillérek vagy vasoszlopok szolgálnak. A legutóbb épült nagy kiállítási és vasuti csarnokoknál azonban e berendezést, t. i. a F.-nek és az ő alátámasztásainak külön-külön szerkezti kiképzését elhagyták, s a 6. ábra szerint az átfödésnek nemcsak tulajdonképeni fedelét, hanem oldalhatárolását is egyetlenegy összefüggő vasszerkezetből képezték, amely lényegében nagy magasságu ivbordákból áll, amelyek a föld szinéhez közel vannak megtámasztva, s amelyek hasonló módon hordják a tető- és oldalhéjalást, mint a föntebb tárgyalt - magas alátámasztásokon nyugvó - tulajdonképeni fedélszerkezetek. A 6. ábra a berlini városi vasut egyik csarnokának keresztmetszetét ábrázolja:

[ÁBRA] 6. ábra

Fedéltégla

l. Cserépfödél.

Fedélzet

(ném. Deck, ol. coperta, ang. deck), igy hivják a hajókon a keresztgerendákat (fedélzeti gerendák), a vizszintesen nyugvó azon fafelületet, mely a hajónak belüregét fedi és azt megfelelőleg több vagy kevesebb vizszintes részre (emeletre) osztja. Kis hajóknak csak egy, nagyobbaknak két, sőt több F.-ök van, sőt voltak nagyobb hadihajók (sorhajók), melyeknek 4, sőt 5 tejes F.-ok is volt egymás felett. Közvetlen a hajótő felett van a hajóür, kereskedelmi hajóknál a rakomány, hadi járműeknél a különféle hajófelszerelési tárgyak raktározására, erre következik a legalsó F., az ugynevezett fedélköz (l. o.), amely személyszállító gözösökön a 3-ad osztályu utasoknak, a hadihajókon a legénységnek szolgál lakó- és alvóhely gyanánt; ezt követi azután az első ugynevezett felső fedélzet. Fregatta vagy sorhajókon, sőt a jelenkor nagyobb hadihajóin is a fedélköz felett alkalmazzák az ágyuk elhelyezésére szolgáló F.-eket, melyeket üteg F.-nek hivnak és amelyekből egykori sorhajókon három is volt egymás felett és csak azután következett a felső vagy fő-F. Némely hajókon a fő-F. felett is találhatók egyes F. részek, melyek azonban a hajó egyébkénti erős építéséhez képest sokkal könnyebb szerkezettel birnak és részben a fő-F.-en elhelyezett tárgyaknak és a szolgálatban álló legénységnek az idő viszontagságai ellen való megvédésére, részben pedig a fedélzetre épített hajókamarák tetőzete gyanánt szolgálnak. Ilyen F. a hajó előrészén az előbástya-F., a hajó hátsó részén pedig a sánc- vagy tatbástya-F.

A F. hosszu keskeny és lapos fadarabokból, a fedélzeti burkony- vagy palánkból áll, melyek a hajó hosszvonalában futva, a keresztbe fektetett fedélzeti gerendákra nehezednek és egymással még rézsut fekvő vaspántokkal köttetnek össze. Ujabbkori hadihajókon ezen pántokat sokszor páncéllemezek helyettesítik (páncélfedélzet). Szigoruan véve a F. nem lapos, hanem domború, vagyis közepe emelkedett azon célból, hogy a F.-en összegyülemlett eső- vagy tengerviz arról lefolyhasson. Kereskedelmi hajókon léteznek még mozgó-F. is, melyek leginkább a rakodás és az áruk helyberakásának megkönnyítése végett eltávolithatók, esetleg magasabbra emelhetők v. mélyebbre is sülyeszthetők, továbbá sülyesztett részfedélzetek, melyek a hajótisztek és legénység lakhelyeinek célszerü elhelyezése végett rendesen a fedélköz és a főfedélzet között építtetnek. Nagyobb gőz- és hadihajókon még szabadon egyszerü cobrokon álló F. (palló-F.) és a hajó párkányzatán futó galeriák is vannak, melyek részint a könnyebb közlekedésnek céljaira, részint pedig a fő-F.-en tartozkodó utasoknak sétahelyiségeül szolgálnak.

F., a német Bord, az olaz bordo, vagy az angol aboard fordítása gyanánt gyakran használt kifejezés, azonban nem egészen helyesen, amennyiben ezen idegen szvak tulajdonképen a hajótestnek legmagasabban fekvő részét, vagyis annak párkányzatát jelentik (igy mondja a német: über bord fallen, werfen), a technikai beszédmodorban pedig az egész hajó, a maga teljességében értendő ezen szavak alatt (igy: essere a bordo, a hajón lenni, amelyből még nem következtethető, hogy az a valaki vagy valami éppen a fedélzeten van, vagy kell hogy ott legyen, ha a hajón van is).

Fedélzetgerendák

(ném. Deckbalken, ol. baglio, ang. deck-beam), I alaku acél vagy vas vagy négyszögletes fagerendák, melyek a hajó egyik oldalfalától a másikig érnek, a hajó keresztkötelékének szerkezetében fontos szerepet játszanak és amelyeken a fedélzeti burkonydeszkák feküsznek és hozzá szögeztetnek. L. Hajóépitészet.

Fedélzeti rakomány

l. Fedélzeti terhek.

Fedélzeti terhek

(ném. Deckladungen, olasz, carico di coperta, ang. deck-loads), kereskedelmi hajókon a hajók felső fedélzetén, tehát ugyszólván a szabad ég alatt elhelyezett rakományok, melyek minőségüknél fogva az idő viszontagságaival dacolhatnak, vagy veszélyes tulajdonságuknál fogva folyton figyelemmel kisérendők és szükség esetében a vizbe dobhatók, végre oly szállítmányok is, melyek nagyságuk miatt a hajóürben nehezen vagy épenséggel nem raktározhatók, mint p. hosszu szálfák stb. A F.-et rendszerint csak a hajónak teljes elmerülése esetére lehet biztosítani, amennyiben azokat szükség esetében a hajótehernek könnyítése, v. tüzveszély pillanatában gyulékony természetük miatt egyszerüen a vizbe dobják, sőt a hajó teljes tönkrementése esetében is mentve marad a biztosító társaság minden kárpótlási kötelezettségtől, ha bebizonyul az, hogy a F. a hajó tönkremenése előtt dobattak a vizbe. Átnedvesedésből eredő károk ellen a F. általában nem biztosithatók. A nálunk érvényes 1774. évi Editto politico di navigazione mercantile 36. §-a szerint a F. rakományolása az árufeladónak beleegyezése nélkül kártérítési felelősség terhe alatt tilos. Francia- és Olaszországban a kis part-hajózásnál szabad.


Kezdőlap

˙