Fekvet

(geol.), kisebb-nagyobb kőzettömegek beékelése egy más, rendesen réteges kőzetbe, mely utóbbi vagy egészen, vagy csak részben fogja körül az illető kőzettömeget. Ha kisebb kőzettömeget minden oldalról vesz körül a réteges kőzet, akkor lencseforma F.-ről szólunk, mert az illető beékelt tömegnek alakja némiképen lencseforma. Ha a F.-nek határa nagyon szabálytalan, határozatlan és maga a tömeg roppant nagy, akkor neve tömzs. L. még Fedőréteg.

Fekvőhézag

a kő- és téglakötések vizszintes hézaga, l. Hézag.

Fekvőjavak elzálogosítása

A fekvő javak kézi zálog (pignus) v. jelzálog (hypotheca) alakjában lehetnek az elzálogosítás tárgyai. Hazánkban 1853. év előtt az elzálogosításnak mindkét módja volt érvényes, mig az ősiségi nyilt parancs a kézizálog alakját a jövőre nézve eltörölte, s fekvőségekre nézve csak jelzálognak adott helyet. A kézizálog alakját már Verbőcy (HK I. 80) határozottan rosszalta s usus pernitiosusnak nevezte. «Jura possessionaria impignoratitia possidere aut gubernare damnabile, salutique contrarium». Az elzálogosítás régibb időkben az örökvalláshoz hasonló formákhoz (l.o.) volt kötve, a rokonok és szomszédok megkinálási (praemonitio) ill. megintési (admonitio) joga azonban az elzálogosítás esetére is kiterjedt, amelynek megsértése esetében a jogosultak s örököseik a zálognak átruházását (transvestitio pigneris) követelhették, kivévén, ha a zálogszerződést mint tanuk előttemezték, ami joglemondásnak értelmeztetett. A zálogbirtokos a zálogot elzálogosíthatta, alzálogba adhatta (Subpignus), az ezen az uton a tulajdonoshoz v. jogutódjához visszatért zálog: előzálog (praepignus), mely a távolabbi alzálogosoknak zálogi jogait megszüntette. A zálogbirtokosnak jogai: a) a jószágot a kölcsöntőke fejében birta, kamatok fejében pedig ellenkező kikötés hiányában hasznait huzta; b) a jószágot alzálogba adhatta, de nem az eredetinél nagyobb teherrel; c) a szükséges és hasznos beruházásoknak megtérítését követelhette. Kötelességei: a) a zálogidő lejártával követelésének kielégítése mellett a jószágot visszaadni; b) a használattal járó terheket viselni; c) a jószágon okozott károkat megtéríteni tartozott. A zálogszerződés feltételei a felek szabad egyezkedésének képezték tárgyát. Voltak azonban bizonyos törvényellenes feltételek (conditiones illegales), amelyeket az érdekelt fél kérelmére a biróság megsemmisített. Ilyenek voltak jelesül oly feltételek, melyek a visszaváltást lehetetlenítették v. szerfelett megnehezítették, p. ha a tényleg adottnál nagyobb összeg iratott a záloglevélbe; ha a visszaváltási összeg valamely ritkább pénznemben állapíttatott meg; ha közvetve a visszaváltás a zálogbirtokos kénye kedvétől tétetett függővé. Tiltott feltétel volt különösen az ősi javaknak 32 évnél hosszabb időre elzálogosítása v. a zálogidőnek eltelte előtt uj 32 évvel meghosszabbítása.

A zálogidő lejártával az adós s jogutódai az elzálogosított jószágot visszaválthatták. A zálogidő lejártát a jogutódok is kötelesek voltak bevárni. Egyedül a fiskus adományi javak háromlása esetében nem volt köteles a kikötött éveket megtartani, hanem a jószágot azonnal visszaválthatta. A záloghitelező, aki az egész zálogösszeggel megkináltatván, a jószágot birói megintés dacára sem adta vissza, s a visszatartást jogszerüen nem indokolhatta, követelését elvesztette, a jószágot a megintés óta számítandó jövedelmeivel ingyen kiadni, s azonfelől a tulajdonosnak hasonló összeget fizetni tartozott. A zálog visszaváltásánál kölcsönös számadásnak (liquidatio) volt helye, melyre nézve a következő főelvek szolgáltak zsinórmértékül: 1. a tulajdonos tartozott a záloglevél szerinti egész zálogösszeget megfizetni, de ha a zálogbirtokos az egész zálogbirtokot saját hibája miatt vissza nem adhatta, aránylagos lehajlásnak volt helye; 2. meg kellett fizetni továbbá az u.n. felfizetéseket (auctiones) vagyis a zálogbirtokra később törvényesen felvett összegeket; 3. a visszaváltó a zálogbirtokra fordított szükséges és hasznos kiadásokat is megtéríteni tartozott, de nem a kényelmieket is, melyekre a zálogbirtokost csak a jus tollendi illette, vagyis a tett beruházásokat, p. épületeket, amennyiben a birtok sérelme nélkül lehetséges volt, elvihette; 4. a deteriorációkért a zálogbirtokos kártérítéssel tartozott. A zálogvisszaváltási perek első sorban kétfélék voltak a szerint, amint régi zálog (pignus antiquum), azaz jogbizonyítást szükséglő v. ujabb zálog visszaváltására voltak indítva. Amazoknak elsőfoku birósága a kir. itélő tábla volt, emezeknek a vmegyei törvényszék; összekötött zálog esetében, vagyis ha az elzálogosított javak több vmegyében feküdtek, a kerületi tábla. Ettől a felosztástól eltekintve a zálogváltó pereknek három nemét különböztették meg: az egyszerüt, a felszámításit, s a birólag megintőt. Ez utóbbi az egész zálogösszegnek megkinálásával s a birtok visszaadására irányzott birói megintéssel járt, aminek célja az volt, hogy a birtok visszaadásának megtagadása miatt a törvényes büntetést kérni lehessen. A felszámítási per szintén birói megintéssel, de csupán a kisebb összegnek megkinálásával (vármegyei biróságnál 3 frt, kerületi táblánál 6 frt) s számadási felszólítással járt. A negyedik nemét a zálogváltó pereknek az 1858. évi min. rendelet hozta be, amely a zálogbirtokosnak annak a jognak érvényesítésére, hogy a jószágot csak a zálogösszeg és a javítási költségeknek megtérítése mellett tartozott kiadni, három perutat engedélyezett. A zálogbirtokos t. i. ellenkövetelését a) az ellenbeszédben; b) kifogáskép érvényesíthette, vagy c) érvényesítését külön keresetre fentarthatta. A zálogváltó peren kivül az elzálogosításból még a következő perek keletkezhettek: a) a zálogi elsőséget követelő per (ex praelatione pignoris); b) zálogi feltételek átruházását követelő per (ad transvestitionem conditionum pignoratitiarum); c) a zálog törvényellenes feltételeinek megsemmisítésére intézett per (ad invalidationem conditionum pignoratitiarum).

Az ősiségi nyilt parancs (1852. évi nov. 29. Erdélyben 1853 máj. 29.) a fekvő javakra vonatkozólag az osztrák polg. tkv. hatályba lépte (1853. évi máj. 1.) után kötött zálogszerződéseket jogérvényteleneknek nyilvánította, az előbb elzálogosított javakra vonatkozólag pedig a zálogvisszaváltási jogot következőleg szorította meg: 1. ha a zálogidő még el nem telt, a visszaváltási kereset a kitöltött zálogidő lefolyta után egy év alatt; 2. ha határozott zálogidő kikötve nem volt, de a zálogszerződés megkötése v. meghosszabbítása után az osztr. polg. tkv. életbeléptéig 32 év még el nem telt, a visszaváltási kereset a 32 év lefolyása után egy év alatt nyujtható be; 3. ha azonban a kikötött visszaváltási idő vagy ilyennek hiányában a 32 éves időköz az osztr. polg. tkv. életbelépte előtt már eltelt, a visszaváltási jog egy év alatt csak akkor érvényesíthető, ha a kikötött visszaváltási idő s illetőleg az említett 32 éves időköz óta 10 évnél hosszabb idő el nem telt. Az ekként meghatározott határidők alatt nem érvényesített visszaváltási jog elenyészik. Az országbirói értekezlet az ősiségi nyilt parancs rendelkezéseit az országgyülés intézkedéséig ideiglenesen fentartotta. Zálogváltó perek ehhez képest 1886 után többé nem indíthatók.

Fekvőörökség

(haereditas jacens). Az örökös által még meg nem szerzett hagyaték. A római jog az örökös föllépteig a megholt személyét képviselő jogi személynek tekinti, mely mint ilyen jogokat szerezhet s köteleztethetik is, amennyiben t. i. ez cselekvőképesség nélkül lehetséges.

Fekvőréteg

l. Fedő-réteg.

Fekvőség

általában ingatlan vagyon, főképen földbirtok. L. még Fekvőjavak elzálogosítása.

Fekvőtömzs

l. Telep-tömzs.

Fekvővagyon

a. m. ingatlan vagyon.

Fel

(lat.) a. m. epe.

Fél

(Féll, Feilendorf), kisközség Pozsony vármegye felső-csallóközi járásában, (1891) 1093 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.


Kezdőlap

˙