Felszin

A felületek és felületdarabok területbeli kiterjedését F.-nek nevezik. A F. meghatározásának feladatát kisikításnak v. komplanációnak hivják. A z=f(x,y) felületnél a F.-nek mérőszámát

[ÁBRA]

kettős integrál adja meg, melynél az integrálás a szóban forgó felületdarabnak az x y sikon levő vetületére terjeszkedik ki. Test F.-e alatt a lapok felszinének összege értendő.

Egyenes csonka kúp palástjának F.-e:

pl(r1+r2), hol p=3,14159..., l az alkotók (a két párhuzamos siklap közé eső részének) hossza, r1 és r2 az alsó és felső sugár. Innen az egyenes kúp palástjának F.-e: plr, és a henger palástjáé 2prl. - A gömböv (zona) palástjának F.-e: 2rpm, hol r a gömb sugara, m az öv magassága. gömb F.-e: 4r2p. - A forgási felületek F.-e a baricentrikus szabály (l.o.) szerint számítható.

Félszin

oly fokozatu szin, mely az árnyékból a világosságba átmenetül szolgál.

Felszinti mivelés

(bány.) Igy nevezik az a mivelést, midőn a hasznosítható ásványokat ugy mint a kőbányákban az építő köveket, minden földalatti munka nélkül a földkéreg felületén lehet mivelni. Ilyen F.-ek vannak vastag vasérc- és kőszén-telepeken, ilyenek az aranymosások, ónmosások stb. A F: egyike a legolcsóbb és legjövedelmezőbb mivelés-módoknak; csak abban az esetben válik költségessé, ha a hasznosítható ásványokon vastag réteg, meddő kőzet nyugszik, melyet a mivelhetés végett el kell távolítani.

Felszivárgás

(ascensio), ásványtani, illetőleg geologiai értelemben azon folyamat, mely közben vizek nagy mélységekből felemelkednek és ásványi részeket oldva, ezeket telérek, értöltelékek, kérgezés, stb. alakjában rakják le. A F. tehát fontos szerepet játszik ásványok, különösen pedig telérásványok, illetőleg ásványtelérek képződésénél.

Felszivódás

(absorbtio), anyagoknak a vérbe való felvétele, ez kiválólag a bélcsőben történik. Az evett, F.-ra alkalmas anyagok a bélcsőben, vagy a bélfal kapillaris erei utján vagy az ugyanott levő tápnedverek utján juthatnak a vérerekbe. A vérerek kapillarisai utján felszivatik mindenekelőtt a viz, mely nedves hártyákon keresztül könnyen ömlik kiválólag akkor, ha az e hártyák által alkotott csövekben, az erekben sürü fehérjenemü anyag, a vér folyik. A vérerek a gyomor- és bélnyálkahártyában ugy ágazódnak el, hogy a verőerekből eredő kapillaris erek a nyálkahártya mélyében levő mirigyeket és Lieberkühn-féle kryptákat hálózzák körül s csak azután jutnak a nyálkahártya felületére, ahol elvezető vivőerekké ömlenek össze; mig tehát a mélyebb nyálkahártya-részekben inkább az elválasztás, addig a felületesekben inkább a felszivódás folyhat. A vizen kivül, az ebben oldott sók, cukor, szappanok és peptonok is a vérerek utján szivatnak fel. Mindez anyagok különben is a hártyán való átömlésre (l. Endoszmozis) igen alkalmasak. Mint hajtóerő e részben az endoszmozis szerepel, ezenkivül azonban igen fontos itt a nyomás az összehuzódó bélben, mely helyenként nagyobb a kapillarisokban levő vérnyomásnál. Mindez anyagok a vérrel a májon keresztül kerülnek a nagy vérutba, s itt a májban szenvedik, különösen a cukor és peptonok azt a változást, melynél fogva a szervezet felépítésére alkalmasokká válnak. A tápnedverekben a F. külön e célra rendelt szervekben történik, melyek legfőbb képviselői a vékonybelek bolyhai; a nyálkahártya finom nyulványai, melyek közepén a tápnedverek finom kezdeti részén mint középponti tömlők vannak. A középponti tömlőket vérerek veszik körül, különben pedig simaizom elemek, kötőanyag telve nyirokerekkel alkotják a bolyhot, melyet szabad felületén hengerhámsejtek fednek.

A felszivódás e hengerhámsejtek protoplazmája és a sejtek között egészen a boholy felületére kivándorlott leukociták végzik. Hogy mennyire felszivó szerv a boholy, az abból tünik ki, hogy még a fejet alakjában a bélcsőben előforduló zsirszemcsék is a boholy középponti tömlőjébe jutnak. A zsirszemcsék e felszivódása itt sokszor oly élénk, hogy a tápnedverek zsirfelszivódás alatt tejfehér folyadékkal vannak telve, s minden arra mutat, hogy a zsir sokkal inkább szivatik fel mint fejet, szemcsék alakjában, mely fejetkészítést a hasnyál és epe eszközlik, sem mint szappan. A hámsejtek és leukociták magukba beveszik a zsirszemcséket s igy oldják, illetőleg viszik tovább a boholy középponti tömlőjébe. Némely vizsgáló, mint Thanhoffer, békán látták, mint szedik a hámsejtek protoplazmanyulványok segedelmével a zsirszemcséket magukba. Az egyszer a boholy középponti tömlőjébe eljutott anyagokat a boholy összehuzódás alkalmával továbbnyomja a tápnedverekbe, a mellvezeték (Ductus thoracicus) felé. Ugyanez alatt és a bolyhok összehuzódása miatt az erek is összenyomatnak; amint a boholy elernyedt erei vérrel telnek meg, a boholy duzzad és a boholy közepében levő tömlő mintegy szivóhatást fog gyakorolni a kivül levő anyagokra, annál is inkább, mivel a tápnedverekben billentyük vannak, melyek nem engedik, hogy a boholy középponti tömlőjéből beléjük szorult anyag a boholyba visszatérhessen. Mint a zsirszemcsék, ugy kerülnek fehérjerészecskék is a bolyhokba. Ki is van mutatva, hogy nemcsak a peptonok, hanem a tiszta fehérjék is felszivatnak. A beleken kivül történik még F. a szem kötőhártyájában; az atropinnak a látólik tágító és a fizosztigminnak ugyanazt szükítő hatása, midőn az anyagok oldataiból egy cseppet a szem kötőhártyájába adunk, bizonyítják ezt. Élénk a felszivódás a száj- és torokban is. A tüdőkben is, eltekintve a légnemü anyagoknak a tüdőkben történő felvételétől, igen könnyen kerülnek anyagok a vérutba, melyek vizben oldva, vagy belehelés által odajutnak. A bőr sok helyen igen vastag és száraz felhámrétege embernél e szervet a felszivódásra igen alkalmatlanná teszi. A bőrön keresztül a felszivódás csak az izzadási- és faggyumirigyeken át történhetik meg. Hogy a bőr elszarusodott hámja mennyire gátolja a F.-t, kiválóan abból tünik ki, hogy a felhám eltávolítása, sőt csekélyfoku lehorzsolása után már mérges anyagok, p. a hullaméreg, a bőrön keresztül felszivatnak. - F. fizikai szempontból, l. Abszorbció.

Felszivó szerek

(resorbentia), oly gyógyszerek, melyek valamely kóros anyagnak a testből való eltávolítását elősegítik. Ilyenek a hashajtó és vizelethajtó szerek, a kéneső, a jód, - tehát leginkább az olyan szerek, melyek egyuttal alterans hatásuak, mely hatásnak ez idő szerint csak külső nyilvánulását ismerjük, végső okát azonban nem. L. még Alterantia.

Felszólalás

valamely hivatalos tévedés vagy hiba miatt a törvény által engedett s a hiba kiigazítását célzó kifogás. Igy p. a választók hatóságilag összeállított névjegyzéke ellen mindenki és pedig nemcsak saját személyét illetőleg, hanem bármily általa észlelt jogtalan felvétel v. kihagyás ellen felszólalhat. F.-nak van helye p. az adóösszeirásoknál, kataszteri munkálatoknál; sorozási lajstromok ellen a véderőtörvények értelmében stb. A F. alakszerüségét s határidejét a törvény határozza meg. A határidőhöz kötött F. a határidőn tul többé nem érvényesíthető. - F. a postán, távirdán, l. Reklamáció.

Felszólító mód

(latin műszóval imperativus) a nyelvtanban az igének az a módalakja, mely a fölszólítást fejezi ki. p. várj! indulj! gyere! stb. (a magyar F. alakjairól l. Igeragozás). A fölszólításnak különféle nemei vannak: Kérésnek (v. könyörgésnek, imádságnak) nevezzük az olyan fölszólítást, mely valakinek a szivességéhez fordul, p. Imhol kezem, fogadd jegyül, békében és hadban frigyül! (Arany). Isten áldd meg a magyart! (Kölcsey). Parancsnak nevezzük a szigoru fölszólítást, amilyent a fölebbvaló intéz az alattvalóhoz, az ur a szolgához, az erősebb a gyöngéhez, p. Minden tömlő üres legyen! (Arany). Szuronyt szegezz és előre! (Gyulai). Tiszteljed atyádat és anyádat! Földig boruljon térdetek, ti vétkes pártütők! (Gar.) Intésnek mondjuk a fölszólítást, ha valakit figyelmeztetünk valami szükséges vagy hasznos dolog megtételére, p. Ki lepét fog, lopva járjon! Te római jobban vigyázz! (Arany). Hazádnak rendületlenül légy hive, óh magyar! (Vörösmarty). Megengedés az olyan fölszólítás, mellyel beleegyezünk, hogy megtörténhetik, a mi más valakinek kivánatos, p. nem bánom, menj el! Birjad békességben birtokod, ha rád száll! (Arany, Toldi. XII.). Engedelemkérés viszont az olyan fölszólítás, mellyel másnak a mi kivánatunkba való beleegyezését kérjük; p. Nyilj ki rózsaszál, szíjak csókot ajkaidról, részegüljek illatodtól! (Vörösmarty). Hol vagytok ti régi játszótársak? közületek csak egyet is lássak! (Petőfi). Ilyen kérések elé rendesen a hadd igét tesszük: hadd szíjak, hadd lássak csak egyet is (azaz hagyd, hagyjad, engedd, hogy lássak). A fölszólító mondatnak elején, közepén vagy végén többnyire megszólításképen az illető személy neve áll; p. Áldott magánosság, jövel! (Csokonai). Ne menj, rózsám, a tarlóra! (népdal). Teljél, teljél, kis kosárka! (Tompa).

Félszuverenitás

jelenti, hogy egyes állami közületek, bár egészben valamely magasabb hatalom (birodalmi, állami) alatt állanak, relative nagy önállósággal és függetlenséggel birnak. Ilyenek voltak a magyar állam régi mellékországai: Bosznia v. Ráma, Bolgárország, Moldva, Oláhország, Halics, stb., továbbá régente a török hatalom alatt Montenegró, Szerbia, Románia, jelenleg Bulgária; valamint a gyarmatországok is többször jutottak nagy önállóságra. A F. fogalma és kifejezése különösen a nemzetközi jog irodalmában használt, bár ujabban, leginkább Laband fejtegetései folytán reájöttek, hogy ellentmondást tartalmaz, amennyiben a szuverenitástól a teljesség elválaszthatatlan (l. Felségiség) s ahol csak félig lehet meg, ott semmi sincs meg belőle.

Feltalálás

az elmének azon müködése, melynél fogva addig nem létezett dolgokat vagy tárgyakat produkál s ennyiben némileg ellentéte a felfedezésnek (l.o.), mely már létezett, de nem ismert dolgokra talál rá. Technikus működésnél a feltalálás és felfedezés egyaránt hozzájárul a sikerhez. Fölfedezés inkább a véletlen szerencse eredménye, mint a feltalálás, s nem ritka az eset, hogy a fölfedező egészen mást keresett, mint amit talált, holott a feltalálás többnyire hosszas és fárasztó szellemi munka eredménye.


Kezdőlap

˙