Fényezés

a fém, kő, üveg stb. olynemü megmunkálása, hogy a tárgy fölszine tükrözővé váljék. Minél keményebb és tömöttebb a tárgy, annál jobban fényezhető. A fényezés munkáját rendesen megelőzi a köszörülés vagy a csiszolás. Köszörüléssel a tárgy felszinét egyengetjük vagy alakítjuk, a csiszolással pedig a tulajdonképeni fényező munkát készítjük elő. Általában a nagyoló durva munkát (alakulást) surlásnak v. kaparásnak, az egyengető munkát simításnak, a kikészítést csiszolásnak és a befejező műveletet F.-nek nevezzük. A fényezett fém- és nem fémtárgyak felszine tükörsimaságu.

A fölsorolt műveletekhez a keményebb ásványokat vagy ezek porát használjuk. Főfeltétel az, hogy a fényező, ill. csiszoló anyag legalább is oly kemény legyen, mint a megmunkálandó tárgy és a munkát végző szemcsék lehetőleg egyenlő nagyok és élesélüek legyenek. A gyémántot gyémántporral, a szafirt, smaragdot és rubint gyémántporral vagy csiszoló porral (smirgel), a topázt, spinellt, kovát, opált, gránátot és az igen kemény fémeket (edzett acélt, kérges öntést, bronzot stb.) csiszoló porral, a puhább köveket és fémeket, nevezetesen a márványt, a kovácsvasat, az edzetlen acélt, a puha bronzot, az alpakkát, a sárgarezet, a rezet stb. kovaporral, homokkővel stb.; a porcellánt csiszolóporral vagy homokkővel, az üveget csiszolóporral, kovahomokkal és homokkővel; a fát habkővel vagy üvegporral és a puha fémeket (ónt, ezüstöt, rezet) faszénnel csiszoljuk. Az acél, sárgaréz és vörösöntvény fényezésére oltatlan meszet és a vasoxidot, az u.n. fényező vöröst (rouge, angol vörös, krokusz) használják. Az utóbbival fényezik a nemes fémeket, az üveget és a kemény köveket is. Az arany fényezésére használják még a csonthamut és a fenyőfa-kormot. A tripel (a gaillonella és bacillaria kovás páncélja) a nemes fémek, a réz, a sárgaréz és az ujezüst fényezőszere. Sárgaréznek és a nemes fémeknek fényezésére használják a fényező acélt, a vérkövet és az achátot. A felsorolt fényező és csiszoló szerek közül a legfontosabb a csiszolópor, melyet a smirgel nevü vulkanikus kőségből készítenek. Ez a korund (Al2O3) egyik válfaja és 65 % timföldet, 9 % kovaföldet, 16 % vasoxidult és 10 % vizet tartalmaz. Keménysége 9, fajsulya 3,9-4. Kristályai a romboeder-rendszerhez tartoznak és különféle irányban tökéletesen hasadnak. A smirgel sötét kékesszürke szinü, ha tisztátlan smaltekék vagy sötét indigokék. Nagy mennyiségben található a Naxos és más égei-tengerbeli szigeten, továbbá Szmirna mellett. A bányászok a smirglit izzítják s azután vizzel leöntik, hogy könnyebben összetörhessék és megőrölhessék. Az őrleményt vizzel vagy repceolajjal iszapolják; az utóbbi jobb, mert a finomabb részeket tovább tartja. Iszapolással mintegy 6-20-féle minőségü port készítenek. A vizes port centrifugákban szikkasztják, ezután pedig megszárogatják; az olajat pedig benzinnel mossák ki. A csiszoló port leginkább surló papiros, surlóvászon és surlókorong alakjában használják. (L. Csiszoló papiros).

Ugyancsak a csiszolóporból készítik a különféle csiszolókorongokat is. A port összekeverik gummilakkal, kaucsukkal, zselatinnal vagy más tapadó szerves anyagokkal és azután korongokká sajtolják. Jobbak a magnézia-cementtel összeragasztott csiszolókorongok, mert a szerves anyagok a munka közben fellépő dörzsölés miatt megmelegedve, meglágyulnak és a levált fémszilánkokat a kőhöz tapasztják, ugy, hogy ennek vágószemcséi eldugulnak. A kemény csiszolókorongokat a nagyobb számu szencsékből készítik és az öntvények, a kovács-vas, az acél és a réz fölszinének lekaparására használják. A középkemény csiszoló-korongok a lesurolt tárgy felszinének egyengetésére valók, ezeket középnagyságu szemcsékből sajtolják. A legfinomabb szemcsékből készített lágy csiszolókorongokkal a csiszolás és fényezés munkáját végzik. Ezeket a műköveket gyorsan 20-30 m átlagos kerületi sebességgel forgatják, álló- vagy fekvőtengelyekre szerelik és szárazon, olajozva, vagy vizzel nedvesítve használják.

[ÁBRA] 1. ábra. Csiszológép

[ÁBRA] 2. ábra. Csiszológép.

Az 1. ábra vizszintesen, a 2. ábra pedig merőlegesen állított csiszolókoronggal ellátott csiszológépet tüntet fel. Különleges célra, p. fürészfogak élesítésére, nehéz tárgyak csiszolására, spirálfurók köszörülésére stb., a célnak megfelelően szerkesztett csiszológépeket használnak. A smirgelből készített csiszoló- és fényezőszerek után fontosság tekintetében a vasoxid-tartalmuak (rouge, fényező por, krokusz) következnek. Ide tartozik az angol vörös, a Caput mortuum (l.o.), kolkotár (l. Colcothar vitrioli), vérkő, rostos vörös vaskő, hematit stb. porok. A természetben előforduló vasoxidokból a legszebb vörös darabokat kiválogatják, porrá zuzzák, azután megszitálják és végül iszapolják. Még finomabb port kapunk, ha az igy készített csiszolószert megszáradása után megőrlik és ujra iszapolják. Vogel vasgálicot old föl, ha kihült sóskasavat ad hozzá, a nyert csapadékot (sóskasavas vasoxidul) megmossa és vasserpenyőn széntüz fölött 200° C-ig szitja, ekkor a serpenyőben igen finom vasoxidpor marad vissza. Vastartalmu csiszoló szerek még a vassalak és a pörölyreve, az utóbbit (iszapolva) különösen fegyverek tisztítására használják. Álatlában a vasoxid igen jó fényezőszere a kovácsvasnak és acélnak, igen finom poralakban pedig a nemes fémeknek és az üvegnek. Rendesen por v. rudalakban vizzel v. spiritusszal keverve használják.

A kovasav tartalmu csiszoló és fényező szerek közül leginkább az összetört és iszapolt habkövet használják, melyet vizüveggel, magnézia-cementtel vagy enyvoldattal összekeverve tésztává gyurnak és alacsony hőmérsékletnél megszárogatnak. Igen jó az infuzória-föld is - kristályainak élessége miatt. A homokkal a durvább öntvényeket tisztítják. E célra külön gépet, az u.n. homokfuvógépet használják, melyben erős nyomásu szelet állítanak elő és avval a homokot a tárgy fölszinére fuvatják. (L. Homokfuvógép). Levegő helyett nagy nyomásu gőzt is használnak. Szintén durvább munkára való a köszörükő, mely természetes cementtel összekötött kovaszemcsékből áll. Legjobbak a puhább köszörükövek, mert a kovaszemcsék a puha cement gyors kikopása miatt jobban lekaparhatják a tárgy fölszinét. Leginkább 2-3 m kerületi sebességgel járatják és vizzel nedvesítve használják.

A legfinomabb fényező szerekhez tartozik a kréta és a bécsi mész. A krétát is csak iszapolt állapotában használják, mert a hozzá keverődött kovaszemek a tárgy fölszinét nagyon megkarcolják. A bécsi meszet tiszta mészkőből v. márványból készítik. Az említett ásványokat előbb égetik, égetés után a jobb darabokat kiválogatják és kevés vizzel addig oltják, mignem sürü pép keletkezik. Ezt vékony rétegben levegőn megszikkasztják, mikor is a mészhidrát egy része szénsavas mésszé változik. Ha már az anyag keményedni kezd, lapos fákkal megdagasztják és belőle hasábokat formálnak és ezeket ujból a levegő hatásának teszik ki; végül pedig megszárogatják. Ezt olajjal vagy spiritusszal keverve használják sárgaréz, vas, acél stb. fényezésére. A finom fényező porokhoz használnak posztó-, gyapot- vagy őzbőrrel bevont fakorongokat. A fényezőszerek közé tartozik a cápa bőre is, melyet az állat megnyuzása után fán vagy kereten szárítanak meg. Különösen faiparosok használják. A legujabb csiszoló szerek közé tartozik a karborundum, mely szilicium és karbon ötvény keletkezik kokszpornak és homoknak elektromos összeolvasztásakor, keménysége 9 1/2.

Fényezüst

l. Keramikai festékek.

Fényfigurák

(ásv.), azon a kristály szimmetriai viszonyaival megegyező alakok, melyek némely igen finom, szabályos emelkedéseket mutató kristály-lapokon a fény visszaverődése folytán keletkeznek. Különösen szépen észlelhetők étetett kristálylapok felületén, ha azokat kellőképen megvilágítjuk. A muszkovit pl. a véglapon hatsugaras, monoszimmetrikus jellegü alakot mutat; a barit hasadási lapján nyolcsugaru alak jelenik meg. Rokontünemény vele a csillagosság. (l.o.)

Fényfolt

a festményen az a hely, melyről a ráverődő fénysugarak legnagyobb része visszaverődik.

Fényforrás

a fényt szolgáltató, világító test.

Fénygyapju

azon sima vagy csak kevéssé hajlásos selyemfényü gyapju, melyet a nagyon fényes lustreszövetek készítésére használnak. Ily gyapja van bizonyos juhfajtáknak, s az angorakecskének. A F.-jas juhfajták között első helyen állnak az angol hosszugyapjas juhok, ezek közül pedig legelől a lincoln-, azután a leicesterjuh; azért sehol sem készítenek oly értékes lustreszöveteket, mint Angolországban. A F. erős fénye attól származik, hogy a hámbőrsejtek simán borítják a gyapjuszál felületét, miért is a világosságsugarak nagyon visszatükröződnek.

Fényhinár

v. fénycsillár (növ.), a Nitella neve. L. Csillárka.

Fényi

Gyula, áldozópap és csillagász, szül. Sopronban 1845 jan. 9. felsőbb tanulmányait Pozsonyban, az innsbrucki egyetemenen és részben Belgiumban végezvén, jelenleg a kalocsai Haynald-obszervatorium vezetője, ahol különösen a Nap felületének tanulmányozásával foglalkozik. Értekezései: A Nap protuberanciái (Budapest 1886-92. Haynald-obszervatorium közleményei I-VI.); Meteorologiai észlelések (Kalocsa 1886-88); A Nap fokozott tevékenysége 1887-ben (Budapest 1888, Mathem. és term. Értesítő VII. 1.) és több apróbb értekezés a Memorie degli spettroscopisti Italiani-ben.

Fényiszony

l. Fénykerülés.

Fenyítés

l. Büntetés.


Kezdőlap

˙