Főhang

a zenében minden oly hang, mely valamely hangtömegben a főszerepet játsza, azért többféle értelmezéssel van kapcsolatban. Bizonyos törzshangzatban annak alaphangja a fő; p. a C-re épített hangzatokban a C s igy tovább. A disszonans hangzatokban az érzékeny, vagyis a levezetést, feloldást igénylő hangokat is lehet F.-nak nevezni, mert azok helyes kezelésén fordul meg a harmónia szabatossága. Dallami tekintetben: F.-ok azok, melyekre a dallam, mint bizonyos harmónia lényeges zöngéire van építve s melyek a lényegtelen zöngék csoportosulásainál mindig bizonyos központokat képeznek stb.

Főhasználati terv

Az erdőgazdasági üzemtervnek az a része, melyben a jelen fordaszakban (l. Forda) vágás alá kerülő területek, a vágás idejével, az évi vágások nagyságával és fatömegével együtt ki vannak tüntetve. Ezek tehát az előhasználatokat (l. o.) nem tartalmazzák, melyek számára külön kimutatás szolgál.

Főherceg

(Erzherzog, Archidux), az ausztriai fejedelmi ház tagjainak cime. Eredetére eltérők a vélemények, de leginkább I. Frigyes császárnak egy, állítólag 1156. kelt határozatával hozzák kapcsolatba, melyben az ausztriai hercegek rangját, a római sz. birodalom főméltóságait (Erzkammerer, Erzmarschal stb.) viselő fejedelmek (Erzfürst) rangjával egyenlőnek jelentette volna ki; általános elismerésre azonban csak III. Frigyes császárnak 1453. kiadott határozatával jutott. A F.-ek és főhercegnők jogi állása, főkép abból folyólag, hogy a magyar államban és Ausztriában uralkodó családnak tagjai, több tekintetben kivételessé válik. Igy a nevezett két államban örökösödési joggal birnak a trónon és pedig Magyarországban az 1723-iki törvények, Ausztriában az 1713-iki pragmatica sanctio alapján; továbbá a teljeskoru F.-ek tagjai a magyar főrendiháznak, valamint az osztrák urakházának. Magasabb büntetőjogi oltalomban részesülnek, személyes kereseteknél külön biróságuk van a főudvarnagyi hivatalban, hatósági kézbesítésnél stb., eskütételnél, tanuskodásnál kivételes szabályok alatt állanak; van külön udvartartásuk és családi, családvagyoni viszonyaikat a házi törvények (l. o.) szabályozzák. De másrészt meg alatta állanak az uralkodó családfői hatalmának, amely különösen felügyeleti és disciplinaris jogokban nyilvánul; a házasságkötéshez, az állandó tartózkodási hely megválasztásához, a külön udvartartás berendezéséhez, valamint ahhoz, hogy idegen szolgálatba léphessenek, az uralkodó jóváhagyását kell megnyerniök. Jelenlegi cimök (megszólításnál) az 1804., 1806., 1816. stb. legfelsőbb elhatározások alapján: Fenség, illetve császári és királyi Fenség. Teljes cimök pedig: ausztriai császári herceg (hercegnő), magyar királyi és cseh királyi herceg (hercegnő), ausztriai főherceg (főhercegnő).Ebből az utolsó családi (házi) cim (tehát nem az ausztriai császárságból folyó, mint ahogy azt keletkezésére több száz évvel meg is előzte), magyar államjogi jelentőségü pedig a magyar királyi (régente örökös) herceg. Törvényeink ujabban a F.-ek teljes cimét szerencsésnek alig nevezhető összevonásban használják. Igy «fenséges császári, királyi ausztriai főherceg» (1848. I.), vagy éppen « ő császári, királyi főhercegsége, ausztriai örökös főherceg» (1848. II.), avagy «fenséges császári, királyi főherceg» (1867. I., II., III.). Ez utóbbi cimzés hivatalos használatban mai nap is előfordul, de itt már váltakozva a másik szabatosabb cimmel: N. főherceg (v. főherceg ur) ő császári és királyi fensége. A főhercegi cimer, ugyancsak legmagasabb elhatározások alapján: négyszögletü paizs, a háttérben vörös és dusan aranyozott hermelin köpennyel az uralkodó család egyesített genealogiai cimere: hosszában három részre osztott mező, jobbfelől a Habsburgok koronás vörös oroszlána aranymezőben, középen az ausztriai házi cimert képező fehér keresztpólya vörös mezőben, balfelől a lothaiai három törpe ezüstsas aranymezőben piros harántpólyán. E cimertől jobbra fönt, első helyen van a magyar állam cimere, utána a családi cimert félkörbe véve, a monarkia főbb országainak cimerei.

Rendes tartózkodási helyeiken a főhercegek és főhercegnők lakása előtt két diszőr állítandó fel. Ha a F.-ek vagy főhercegnők hivatalos értesítés után oly helyre jönnek, ahol elegendő helyőrség van, akkor megérkezésükkör egy disz-század zászlóval és katonazenével állítandó fel a pályaudvaron, vagy a hajó kikötőhelyén, vagy a lakás előtt, mely elé két diszőr is vezetendő fel. A helyőrség legmagasabb parancsnoka és a térparancsnok a disz-századdal várják őket. Minden fegyvernemből egy tiszt (ha lehetséges százados) és altisztek rendelendők lakásukra küldönc-szolgálat teljesítésére; ha tüzőrség is van helyben, akkor az háromszor 24 lövést tesz. Abban a pillanatban, amikor a F.-ek egy vár körletébe lépnek, a várlobogót felhuzzák s az elutazásig nappal mindig felhuzva marad. Az elutazásnál a disz-század stb. épugy kivonul, amint az a megérkezésnél történt. A fővárosban és a király tartózkodási helyén az említett tiszteletadásokat csakis külön legfelsőbb parancsra teljesítik. Aktiv szolgáló F.-eket szolgálatban csakis a katonai rendfokozat szerinti tiszteletadás illeti meg.

Főherceglak

Baranyavárhoz tartozó puszta, Baranya vmegye baranyavári j.-ában, Albrecht főherceg tulajdona; gépjavító műhellyel, posta- és táviróhivatallal, postatakarékpénztárral. 1893 szept. havában I. Vilmos német császár és Albert szász király a kőszegi királytalálkozás után F. vidékén nehány napig vadásztak.

Föhn

a svájci völgyekben az a száraz, meleg szél, mely dél felől az Alpesek gerincéről a völgyekbe lerohan. Régebben azt hitték, hogy a F. E.-Afrikából jön, honnan a Szahara forró levegőjét magával hozza, ezt a nézetet ujabban Hann teljesen megdöntötte, és annak a helyébe más elméletet állapított meg, mely a F. jelenségét, összefüggésben az általánosan érvényes légáramlási törvényekkel kielégítően megmagyarázza. Hann szerint F. akkor származik, midőn egy atlanti barometrikus minimum Ny-Európa felé közeledik; ekkor ugyanis a levegő az Alpesek vidékéről a minimum felé áramlik déli, délkeleti szél alakjában. A minimum aspiráló hatása következtében az alpesi hegyláncoktól északra fekvő völgyekből a levegő mintegy kiszivatik s mivel a hegység a levegő közvetetlen pótlását megakadályozza, a levegő a hegygerincről a magasból kényszerül leereszkedni, miáltal hőmérséklete jelentékenyen növekedik (100 m.-kint 1 C.-fokkal). Minthogy a levegőben foglalt vizpárák mennyisége a hőemelkedésnél változatlan maradt, a relativ nedvesség tetemes csökkenése következik be. A F. tikkasztó voltát tehát hődinamikai okoknak köszönheti. A F. legerősebb a Központi Alpesek közelében; az Ill völgyében, továbbá a Rajna, Reuss és rhône völgyének magasabb részein gyakran vihar erejéig növekedik. Hatása az embereken és állatokon egyaránt mutatkozik. Tavasszal a F. végzi a hatalmas hó- és jégmezők olvasztását, amiért is a tavasz hirnökének tekintik. Melegségéről és szárazságáról szolgáljon tájékozásul egynéhány adat. Bludenzben (Vorarlberg) 1870 nov. 25. reggel 6 órakor a hőmérséklet F. szél mellett volt 17,3 C.°, a relativ nedvesség pedig 13 %, 1869 jan. 31. reggel 6 órakor pedig 13,8 C.° és 6 %. Ez esztendőben van 30-40 föhnös nap, melyek nagyobb része a téli évszakra esik. Hann ezen elméletéből következik, hogy a F.-szerü szél nemcsak az alpesi völgyek sajátossága, hanem másutt is keletkezhetik, nevezetesen ott, hol az orografiai viszonyok között és a légnyomás eloszlása között hasonló kapcsolat feltalálható. A tények igazolják ezt a feltevést. Igy az Alpesektől délre eső völgyekben is van száraz, meleg szél, midőn a légnyomás Ny.-Európában magas és DK.-Európában alacsony; ilyenkor Luganóban, Rivában, Brixenben, Milanóban, a Como-tónál északi F.-t tapasztalhatni. Hasonló módon magyarázta Hoffmeyer a grönlandi és izlandi F.-t. Látni való, hogy a F. nem szorítkozik az alpesi völgyekre csupán, hanem az egy általános jelenség, melyet bizonyos tényezők kisebb-nagyobb mértékben másutt is előidézhetnek. Igy bizonyára vannak Magyarországon is F.-szerü szelek, milyen p. Nagy-Szebenben a meleg, száraz vöröstoronyi szél.

Föhr

az É-i friz szigetek legjelentékenyebbike, Dagehüli kikötőtől 9 km.-nyire, 82 km.2 területtel, 4394 lak., akik nagyobbára halászok és tengerészek. A sziget Schleswig-Holstein porosz tartományhoz tartozik; főhelye Wyk.

Főigazgató

az az államtisztviselő, aki által a vallás- és közoktatásügyi miniszter a rendelkezése és vezetése alatt álló középiskolákat kormányozza. Magyarország területe az 1883. évi XXX. törvénycikk értelmében tizenkét középiskolai tankerületre van felosztva, s egy-egy tankerület élén áll a F. Ennek hatásköre kiterjed a miniszter rendelkezése alatt álló, azaz az állami és királyi középiskolákra éppugy, mint a miniszter vezetése alatt álló, vagyis a törvényhatósági, községi, társulati, s az egyesek által fentartott, továbbá a római és görög katolikus, nemkülönben az alapítványi középiskolákra nézve is. Kivételt csak a budapesti középiskolai tanárképző intézet gyakorló gimnáziuma tesz, mely közvetlenül a miniszternek van alárendelve, továbbá a fiumei állami főgimnázium, mely a fiumei m. kir. kormányzó közvetítésével szintén a miniszternek van alárendelve. A fentidézett törvénycikk 45. §-a a F.-k kötelességét a következőkép szabja meg: A tankerületi F. kötelessége 1. felügyelni a középiskolákban az oktatásra és annak eredményeire s általában a törvény rendeleteinek teljesítésére, egyszersmind a törvénynek s a miniszternek rendeleteit végrehajtani, illetőleg azok végrehajtásáról gondoskodni; 2. az érettségi vizsgálatokat vezetni és azokon elnökölni, vagy akadályoztatása esetében helyettesítése iránt a miniszternek előterjesztést tenni; végre 3. a középiskolák állapotáról, az oktatásban felmutatott eredményekről és körükben tett tapasztalatokról a vallás- és közoktatásügyi miniszternek jelentést tenni. Részletes utasításokat a tankerületi F.-k számára tartalmaz a vallás- és közoktatásügyi miniszternek 1884. évi 18025. számu rendelete, amelyet azonban sok tekintetben módosít az 1892. évben 10902. sz. a kiadott miniszteri rendelet.

Főispán

az államkormány képviselője a törvényhatósági közigazgatásban, kit a belügyminiszter előterjesztésére és ellenjegyzése mellett a király nevez ki. Állása bizalmi, politikai természetü, minélfogva a bizalom megszüntével fegyelmi eljárás nélkül bármikor elbocsátható. Közvetlenül a miniszteriumnak alá van rendelve, személyi ügyeinek hatósága a belügyminiszter. Fizetése a törvényhatóság kiterjedése és népessége arányához képest a minisztertanácsosi rangosztály két fokozata szerint, s amennyiben természetbeni lakása nincs, lakpénze is ezen rangfok szerint van megállapítva. Nyugdijazása iránt, melyre nézve - ha még tiz évi szolgálata nincs - kedvezőbb eljárás alá esik, mint más állami tisztviselők, az 1886. XXI. t.-c. intézkedik. A főispáni állások száma a 70-et meg nem haladhatja. Két vagy kivételesen több törvényhatóság főispáni teendői állandóan vagy ideiglenesen egy F.-ra bizhatók. Első osztályu fizetéssel járó főispáni állások ott rendszeresítendők, ahol a F. hatásköre állandóan két törvényhatóságra terjed ki, v. ahol a törvényhatósági lakosság száma 300 ezeren fölül van. Ki ideiglen két főispánságot lát el, pótlékul az ideiglen ellátott állás után járó fizetés felét nyeri. A F. hivatali esküjét a közgyülés előtt teszi le.

A F. hatásköre kettős. Vonatkozik először a törvényhatóság területén levő kormányközegek, királyi hatóságok működésére, kivételével a törvénykezési és katonai hatóságoknak és hivataloknak, másodszor a törvényhatóság által teljesített autonom és állami közigazgatásra. Az elsőt illetőleg joga van az illető állami szervek eljárását ellenőrizni, arra vonatkozúlag a resszortminiszter kivánatára vagy anélkül is jelentést tenni, azoktól konkrét esetekre vonatkozólag felvilágosítást követelni. A pénzügyi közigazgatást, illetőleg feladatát az 1889. XXVIII. t.-c. közelebbről szabályozza. Ha a törvényhatóság területén levő állami hivataloknál, intézeteknél, a törvénykezésieket kivéve, előléptetés vagy uj kinevezés forog fenn, a F. jogosult ajánlatot tenni, ha pedig fontosabb állás betöltéséről van szó, az illető miniszter által meghallgattatik, midőn is az alkalmaztatni szándékolt egyénre nézve észrevételeit 8 nap alatt előterjeszteni köteles. A törvényhatósági közigazgatásban a F. elnöke a törvényhatósági közgyülésnek, közigazgatási bizottságnak, biráló választmánynak, kijelölő választmánynak, másodfoku erdei kihágási biróságnak, a törvényhatósági közigazgatási bizottság több albizottságának stb. A közigazgatási biráskodásról szóló törvényjavaslat szerint a F. lenne elnöke az elsőfoku közigazgatási biróságnak is.

A F. teendőit a törvényhatósági szervezet által teljesítendő közigazgatásban következő szempontok szerint csoportosíthatni: a) általános ellenőrzési felügyeleti teendők; b) rendelkezés, rendelet, utasításkibocsátás a felügyeleti, ellenőrzési jogkörön belül; c) fegyelmi hatalom gyakorlása; d) szervezeti - nevezetesen kinevezési, kijelölési, áthelyezési, helyettesítési, beosztási - teendők. Mindezek a F. rendes hatalmi körében foglaltatnak. Van a F.-nak u. n. rendkivüli hatalma is a törvényhatósággal szemben. Ha t. i. a törvényhatóság, respektive annak első tisztviselője, nem teljesíti a kormányrendeletek végrehajtására vonatkozó kötelességét (1886. XXI. t.-c. 19., 68., 73. §§.), a miniszterium fölhatalmazhatja a F.-t, hogy a törvényhatóság mindazon tisztviselőivel és közegeivel, kikre a rendelet végrehajtásánál szüksége van, közvetlenül rendelkezhessék. Ezen esetben a tisztviselők és közegeik a F.-nak rendeleteit azonnal és feltétlenül teljesíteni kötelesek s emiatt a törvényhatóság által feleletre nem vonhatók. A nem engedelmeskedő tisztviselőket a F. vizsgálat alá vonhatja, hivataluktól felfüggesztheti vagy elmozdíthatja és ez esetben másokkal véglegesen helyettesítheti. Az ekkép helyettesített tisztviselők állásukon a következő általános tisztujításig megmaradnak a helyettesítés erejénél fogva. Az elmozdított tisztviselő nyugdijigényei szempontjából ugy tekintetik, mintha fegyelmileg bocsáttatott volna el. A kormányrendelet végrehajtásával a F. kivételes hatalma legott véget ér. A törvényhatóság a miniszterium ellen a törvényhozásnál kereshet orvoslást (1886. XXI. t.-c.).

Eredetét a hajdani várispán nevezet alatt szerepelt kormányzati közegben találja. Midőn u. i. Szent István a törzsszerkezetet s vele a törzsszállásokat feloszlatta s a törzsfők hatalmát megszüntette, ezen várak és várbirtokoknak célszerü kezeléséről kellett gondoskodnia. Első sorban a központi hatalom - a királyság - megvédése szempontjából e várak és várbirtokok a honvédelem céljait szolgálni voltak hivatva. Az e várak kerületéhez tartozók s illetve az ott lakók (milyenek voltak: a várjobbágyok, várnépek, szabad parasztok, sőt a polgári rendhez tartozók is, ha várbirtokon telepedtek le) közigazgatási és igazságszolgáltatási ügyeinek ellátása is eszközlendő volt. E végre alkottatott a várszerkezet, mely mind a német «Gau-Verfassung»-tól, mind pedig a szálv «Zsupák» rendszerétől különbözött. Szent István igy 45 megyét szervezett - a vár szerint adva nekik nevet. E várkerület élén, a király által kinevezett, tetszésétől függő várispán (comes castri, comes provincialis) állott, kit, mint a német frófságok főnökét, Comesnek (l. o.) neveztek, s a várhoz tartozó had vezére, a várszerkezetbe foglalt néposztályok birája, a közbiztonság őre s a várkerületekből befolyó jövedelmek kezelője volt. Hatósága gyakorlásának szinhelye a váripáni udvar (curia) volt. E kurián főszerepe volt a hadnagynak (major exercitus) s a vár udvarbirájának (comes curialis castri), első a hadügyi, a második a közigazgatási és igazságügyi dolgokban lévén helyettese a várispánnak. Rendőri ügyekben a várnagy, a hirdetők stb. működtek. A kereszténység terjesztésében is fontos szerepök volt a várispánoknak Szent István alatt. Ők vezették a népet tömegesen a papokhoz megkeresztelés céljából. A királyi végrehajtó-hatalom nagyrészben kezökben volt. Parancsaikat főleg a prisztaldusok (a szláv «pristav» szóból véve) s a poroszlók, mint alsóbb rendü segédeik által hajtatták végre.

A nemesek ügyeiben nem volt illetékes a várispán, csakis azoknak a királyi kincstárt érdeklő pénz- és tizedügyeiben. A várjavak jövedelmének egy harmadrésze, ugy. az u. n. descensusok (szállások fejében fizetett dénárok), a kiszabott birságok a várispánt illették meg. Az Árpádok korában a várispán maga nevezte ki a helyettesét is, a vár udvarbiráját, az alispánt (l. o.). A várispán itélt a várnépek és nem várnépek fölött s igy a várhoz tartozó más - nem várbirtokot képező - területen is, a külöfnéle perekben, az alperesek, illetve a vádlottak lakóhelyéhez képest, mert akkor is már az alperesnek, a panaszosnak, a vádlónak a biróságához kellett fordulni igazságért. A Bottka-Pesthy-féle elmélet szerint felállított külön katonai és külön polgári ispán létezését egy várkerületben - illetve megyében - a hazai jogtörténet adatai nem bizonyítják. Felebbviteli joghatóságot gyakorolt a várispán a várkerületben tartózkodó - saját választott biráiktól igazgatott - u. n. hospitesek, valamint a villikusok alatt álló falusiak ügyeiben.

Az Árpád-kor végén a királyok egyes főnemeseknek egész várkerületeket az összes várföldekkel kezdettek már adományozni, s igy ezekre s örököseikre is átment a várispánság is. Ez örökös várispánság a legnagyobb veszedelmet szülte a nép jólétére nézve, mert e hatalmasok saját érdekökben - még az igazságszolgáltatást is - a nemzet szabad tagjai elnyomására, a hatalmaskodások minden nemét felhasználva, igénybe vették. Még a várkerületben lakozó nemeseket is a várjobbágyok osztályába igyekeztek letaszítani. Az aranybullától kezdve alkotott törvények mind foglalkoztak ezzel a bajjal, valamint ama, ugyancsak károsnak bizonyult ténnyel, hogy egy egyén több várkerületnek (vármegyének) várispánságával ruháztatott fel. De mind e törvények nem voltak képesek ezt megorvosolni. Gyakori volt ellenben az is, hogy egy várkerületnek több ispánja volt egyidejüleg. Már az 1290. ó-budai országgyülés elrendelte, hogy vonják felelősségre a vármegyék ispánjait: miként végeztek kötelességüket megyéjükben s elrendelte azt is, hogy a nádor, a fő- és alispánnal s a szolgabirákkal itéljen; az 1298. pesti országgyülés pedig egyenesen kimondotta: ha a nádor el nem mehet, ugy a főispán minden ügyben biráskodjék a többi megyei birákkal (judices megales) együtt. Ettől fogva tehát a főispán s alispán a nemesek felett is szabadon itélhetett. Midőn pedig a várrendszer hanyatlásával - főleg a XIII. század végén - a várjobbágyok közül sokan megnemesíttetvén, a király kuriája nem győzte a nagyszámu nemesek ügyeit ellátni, a várispán rendszeresen itélkezik már a nemesek felett, az ön-választotta birák tanácsában. Ekkor kezdik a várispánt megyei ispánnak (comes Parochianus) elnevezni s mert volt helyettese is - az alispán - s olykor 2-3 is, igy lett a «várispán» névből lassankint a F. elnevezés. Ez volt a megyei rendszernek, a megyei önkormányzatnak első alakulási fázisa.

I. Károly és Nagy Lajos alatt a F. a közigazgatás és igazságszolgáltatás vezetésén felül, különösen hadügyi tekintetben is főorganumává vált a vármegye lakosságának. A nemesség és jobbágyai a főispán zászlója alatt mentek hadba. Zsigmond király alatt (1397) az aranybulla vonatkozó pontja a F.-ok hadbamenését illetőleg akként módosíttatott, hogy «ha az országon kivül vezetünk is sereget, tartoznak velünk jönni a várispánok s azok, kik tőlünk fizetést huznak». Zsigmond e törvényében - sőt már az ranybullában - a folyton hatalmaskodó F.-ok megfékezésére nézve kimondatott: hogy ha a várispán nem ugy viseli magát, mint a király által reábizott hivatalának természete kivánja, ha megyéjének népét megrontja, az ország szine előtt fosztassék meg méltóságától s kárpótlással is tartozzék. Az 1486-iki törvényekben, melyek általában a F.-ok jogkörét is szabályozták, szükségesnek találtatott annak kimondása, hogy a F.-t a király az ország báróinak meghallgatásával nevezze csak ki. Mindamellett idegeneket mégis sokszor neveztek ki. Az ilyenekre nézve - akik pedig gyakran ültek a F.-i székekben s kikben az önzéstelen hazaszeretetet nem is kereshetjük s igy nem a megyének, hanem csak saját maguk javát mozdították elő, - többször kimondatott törvényhozásilag, hogy ne viselhessék e méltóságot. Igy: az 1439. és az 1553. t.-cikkek is eltiltják az idegeneket ettől. Minde törvényes intézkedés dacára folyton nyomát találjuk annak, hogy a király e bizalmas mandatáriusai nem jól sáfárkodtak. Igy az 1523. t.-c. azt rendeli: «minthogy sok fő- és alispán, kik nem a közjót, hanem csak a maguk hasznát nézik, igen sok nemessel, kiknek el kellett volna jönni az országgyülésre, kialkudtak s pénzfizetésért felmetették őket a megjelenéstől, az ilyen fő- és alispánok fosztassanak meg hivataluktól s büntettessenek annyiszor 400 frtra, ahány nemest felmentettek».

Nemcsak törvények - igy az 1486. t.-c. is - irták elő, de régi törvényes gyakorlat szerint is, a F. mindig a király kezébe tette le az esküt. I. Ferdinánd korában azonban már a F.-ok egyáltalában nem akartak hivatalos esküt tenni; fő oka ennek az volt, hogy igy teljesen szabad kezük lehetett ugy a királlyal, valamint a megye közgyülésével szemben, saját önző céljaikra, mert Ferdinánd föltétlen engedelmességet követelt a F.-októl minden királyi rendelet végrehajtására. A vármegyék tehát most azt követelték, hogy a F. a vármegyegyülés előtt tegyen esküt. Ennek eredménye az lett, hogy most már sehol se tettek esküt. Több törvényt hoztak ez érdemben, a hivatali eskü letételét elrendelve, s elvégre is a rendek előtt tették azt le a F.-ok.

Századokon át a F. maga nevezte ki alispánját; az 1504. t.-c. azonban elrendelte, hogy az alispánt a megyei nemesség megegyezésével nevezze ki a F. Ez félreértésekre szoltált alapul, mig azután az 1548. LXX. t.-c. az alispánnak a megye nemessége által leendő választását rendelte el. Fentebb érintők, hogy az örökös főispánság mily káros hatással volt az országra; az 1504. törvényhozás ezt el is törölte, ámde 1595. megint életbeléptették s lassanként a kiválóbb családok megkapták a királytól az örökös főispánságokat; e rendszer mellett gyakran kiskoru egyénekre is szállt az. E visszás helyzet eredményezte aztán azt, hogy hovatovább a megyei kormányzati hatóság az alispánokra ment át, ugy hogy a F.-nak utóbb már csak az a kormányhatósága meradt fenn, hogy ő mint a király helyettese tette a kijelölést a tisztujításokon. A legtöbb püspök örökös F. is volt; ugy a nádor (Pest-Pilis-Solt vmegyéé), a horvát al-bán stb. Mária Terézia a püspököknél ezt az esztergomi érsek s az egri püspökre szorította. Jelenleg az csakis puszta cim már. II. József idejében szünetelt a F.-i állás, helyette királyi biztosok voltak. 1848-ig megint a régi alapon állott e méltóság, majd az 1848. XVI., XVII., XVIII. t.c., az 1872. XLII. t.-c. tettek változtatást a F.-i hatóság gyakorlásában. A felső, illetve a főrendiháznak az 1885. VIII. t.-c. életbelépte óta a F. többé nem tagja.

Főispáni titkár

A főispán mellé rendelt állami hivatalnok, a főispán közvetlen rendelkezése alatt. 1886. XXI. t.-c. értelmében ezeket a belügyminiszter a szükséghez képest rendszeresítheti a főispáni állások mellett. Miniszteri fogalmazói v. segédfogalmazói fizetési osztályba tartoznak. Ezen állás egyik célja, hogy állami tisztviselők a törvényhatósági közigazgatással megismerkedve, a központban előnnyel alkalmazhatók legyenek. A főispáni titkári állásokra a belügyminiszteri segédfogalmazók s legalább két évig működött belügyminiszteri fogalmazógyakornokok előjoggal birnak, s ezek kineveztetésük esetére a belügyminiszteriumban szerzett igényeiket nem veszítik el.

Főjegyző

a vármegyének második, az alispán után a következő, központi tisztviselője. Az alispánnak akadályoztatása, az alispáni szék üresedése, ugyszintén, ha az alispán hivatalától felfüggesztetik, a közgyülés által leendő helyettesítéséig az alispáni teendőket a F. teljesíti. Rendes teendőihez tartozik: a közgyülés, a közigazgatási bizottság s a választmányok, szakbizottságok s küldöttségek jegyzőkönyveinek vezetése, a határozatoknak, a közgyülési és alispáni felterjesztéseknek, jelentéseknek, leveleknek s rendeleteknek fogalmazása, a vármegye nevében kiállítandó okmányok elkészítése, a közgyülésen a tárgyaknak előadása. Rendes teendőiben segédei az aljegyzők. Városi törvényhatóságokban a F. a városi tanácsnak tagja. A F.-t a törvényhatósági bizottsági közgyülés hat évre választja, viszonylagos szótöbbséggel. Az 1883 évi «a köztisztviselők minősítéséről» szóló I. t.-c. a F.-től elméleti és gyakorlati képzettséget követel. Az elméleti képzettséghez szükséges: ügyvédi oklevél, vagy államtudományi vagy jogtudományi tudorság, vagy legalább a jogi négy évi tanfolyamnak bevégzése és az államtudományi államvizsgának sikeres letétele. A gyakorlati képzettség az u. n. gyakorlati közigazgatási vizsga (l. o.) sikeres letételétől függ.


Kezdőlap

˙