Főrendek

tulajdonkép a. m. a főrendiház tagjai (l. Főrendiház és Felsőház). - F. a székelyeknél. A székelyek között három osztály létezett: főrendek (primores), lófők (primipili) és gyalogok v. darabontok (pyxidarii). Ez az osztályozás azonban elvi különbséget nem eredményezett, mert Werbőczy Hármas Könyvének III. rész 4. cime szerint, a szabad székelyek (Siculi) mind nemesek.

Főrendiház

A mohácsi vész után, a magyar kétkamara-rendszer kifejlődésével, az ország két első rendje, a főpapi és főuri rendek alkották a felső v. főrendi táblát (Excelsi Proceres), kezdetban szokás alapján, majd törvények, igy különösen az 1608. k. u. I. és az 1687. X. t.-cikkek által szabályozva. Tagjai voltak az érsekek, római és görög kat. megyéspüspökök, a görög nem egyesült megyés főpapok, a választott, fölszentelt és cimzetes püspökök, a pannonhalmi főapát, a zágrábi nagyprépost, a jászói prépost; továbbá a világi főurak: a zászlósok, a pozsonyi gróf, a koronaőrök, az örökös és kinevezett főispánok, a fiumei kormányzó és a horvát közgyülés küldöttei, valamint a magyar hercegek, grófok és bárók; sőt legujabban meghivattak még a szabad kerületek és vidékek főkapitányai, a székelyek főkirálybirái, a szászok ispánja, Pest-Pilis- és Soltmegye főispáni helytartója és a volt erdélyi kir. regalisták. Tagjainak összes száma a 750-et meghaladta. A főrendi tábla e szervezetét az 1848-ki nagy alkotmányreform nem érintette; cime ugyan már 1867-től F., de a kornak megfelelő átalakítást csak az 1885. VII. t.-c. által nyerte. Legjelentékenyebb változások, hogy kimaradtak a cimzetes püspökök, a főispánok, a királybirók, kapitányok, a szászok ispánja s az erdélyi regalisták; a cimzetes (született) főurak régi jogukat megtartották ugyan, de csak bizonyos cenzushoz kötve gyakorolhatják. Másrészt azonban tagsági jogot nyertek a két protestáns és az unitárius egyházak egyes püspökei, illetve főtisztviselői, valamint a budapesti főbiróságok elnökei, továbbá a király is nevezhet ki tagokat és az uj F. alakulásánál nehányan választattak. Ugy, hogy a mai F. tagjai a következők: 1. örökös jogon, az uralkodóház teljes koru főhercegei (akik a régi táblához is meghivattak, ha Magyarországon földbirtokosok voltak); továbbá a magyar F.-ban tagságra eddig jogosított, nemkülönben az erdélyi nagyfejedelemségben, annak Magyarországgal történt egyesítése előtt a magyar királyoktól grófi, vagy bárói cimet nyert családok mindazon 24. évüket betöltött nagykoru férfitagjai, kik egyedül vagy velök egy háztartásban élő nejeik és kiskoru gyermekeik vagyonát is odaszámítva, a magyar állam területén oly földbirtoknak tulajdonosai, haszonélvezői vagy hitbizománynak birtokosai, melynek egyenes állami földadója a rajta levő lakházak és gazdasági épületek házosztályadójával együtt legalább 3000 frtot tesz. 2. Méltóság vagy hivatal alapján: az ország zászlósai s a poszonyi gróf, a két koronaőr, a fiumei kormányzó, a kir. Kuria elnöke és másodelnöke, a budapesti kir. itélőtábla elnöke; továbbá a magyar sz. korona országainak latin és görög szertartásu római kat. egyháznagyjai, a hercegprimás és a többi érsekek, a megyéspüspökök, a nándorfehérvári és tinnini fölszentelt püspökök, a pannonhalmi főapát, a jászói prépost és az aurániai perjel; a görög-keleti egyháznagyok, mint a román metropolita, szerb patriárka és a megyéspüspökök; valamint az ev. ref. és ágostai evang. egyháznak hivatalban legidősebb három-három püspöke, az előbbinek hivatalban legidősebb három főgondnoka, az utóbbinak egyetemes főfelügyelője és hivatalban legidősebb két kerületi felügyelője, az unitárius egyháznak pedig hivatalban idősebb egyik elnöke, az az vagy püspöke, vagy főgondnoka. 3. Élethossziglani tagok, akiket a Felség Szt. István koronája országainak polgárai közül a minisztertanács felterjesztésére kinevez. E kinevezetteknek száma a ház első alakulásakor 30-nál, azután évenként 5-nél, összesen pedig 50-nél több nem lehet. 4. Horvát-Szlavon társországok gyülése által választott 3 követ. 5. Választás alapján tagjai a F.-nak életük tartamára azok, kiket a régi F. igazolt tagjai azon igazolt tagok közül megválasztottak, akik személyes tagsági jogukat az uj F.-ban nem gyakorolhatták. Számuk 50 s ha tagsági joguk megszünik, helyök betöltve többé nem lesz. A jelenlegi F. körülbelül 362 tagból áll. L. még Felsőház és Országgyülés.

Förgettyük

(ném. Belegnägel, ol. Caviglie, ang. Belaying pin), a hajó oldalfalazatához v. a fedélzethez erősített, vastag deszkákban «a förgettyü padokban» v. a szolga-tőkében levő, forgatható vas- v. faszögek, melyek a hajón levő különféle köteleknek megkötésére szolgálnak.

Föring

sulymérték Izland szigeten = 5 kg.

Förstemann

Ernő Vilmos, német nyelvbuvár és germanista, szül. Danzigban 1822 szept. 18. Berlinben és Halleban filologiát, főképp germán nyelvészetet hallgatott; 1844. Danzigban gimnáziumi tanár volt, 1851. liceumi tanár és egyszersmind a grófi könyvtár könyvtárosa Wernigerodeban; 1865-ben főkönyvtárnok, tanár és titkos udvari tanácsos lett Drezdában; 1887 óta a szász király és György szász herceg magánkönyvtárnoka. Művei: Altdeutsches Namenbuch (Nordhausen 1854, 2 kötet, 2. kiad. 1872); Deutsche Ortsnamen (u. o. 1863); Geschichte des deutschen Sprachstammes (u. o. 1874, 2 kötet); Ueber Einrichtung von Schulbibliotheken (Wernigerode 1865); Ueber die Wernigeroder Bibliothek (Nordhausen 1886); Aus der Verwaltung der kgl. Dresdener Bibliothek (Drezda 1871, 1881); Die Mayahandschrift der Dresdenen Bibliothek (Lipcse 1880); Erläuterungen zur Mayahandschrift (1886).

Förster

Nándor, a magyar kir. államvasutak gépgyárának és a diósgyőri magyar kir. vas- és acélgyár igazgatója, szül. Budapesten 1852. aug. 1-én. Az elemi és reáliskolát Budapesten végezte, a politechnikumot Zürichben látogatta és ott szerezte diplomáját is. 1873. a magyar kir. államvasutakhoz nevezték ki és szolgálattétel végett a budapesti főműhelybe osztották be. 1878. a kassa-oderbergi vasutnál működik, ahol csakhamar kitünt lankadatlan szorgalmával és bátor kezdeményezéseivel; ezért szélesebb körü munkássággal bizták meg s 1880. vontatási helyettes főnök, 1881. a központi műszaki és műhely-szolgálati főnök lett. 1884. Kemény báró közmunka- és közlekedési miniszter biztosnak nevezte ki a vasuti felügyelőséghez, hol főképpen a vasuti gépészetet istápolta; Baross miniszter is méltányolta F. képességét s csakhamar főfelügyelővé tette s midőn a magyar kir. államvasutak budapesti gépgyáránál és az evvel egybeolvasztott diósgyőri m. kir. vas- és acélgyárban az igazgatói állás megüresedett, e helyre 1890. F.-t nevezte ki. E minőségében a két gyárat fokozatosan fejlesztette és tökéletesítette; Điósgyőrött az alakos acélöntés ő alatta fejlődött fontos iparággá. A társadalmi életben is élénk részt vesz, mint a gépgyártulajdonosok és gyárigazgatók klubjának elnöke. Kiváló érdemei elismeréseül a király 1893. a III. oszt. vaskorona-renddel tüntette ki.

Förster

1. Ágoston, német anatomus, szül. Weimarban 1822 jul. 8., megh. Würzburgban 1865 márc. 10. Kora ifjuságában nagy előszeretettel foglalkozott a természettudományokkal, különösen az entomologiával és a botanikával, orvosi tanulmányait Jenában végezte. 1852. Göttingában volt az anatomia tanára, honnan nemsokára Würzburgba ment át, hogy Virchow tanszékét foglalja el. F. kiváló érdemeket szerzett magának a kórboncolástan, különösen azonban a kórszövettan terén, melynek irodalmát számos dolgozattal gazdagította, buvárlatai eredményeit leginkább az Archiv f. path. Anat., A Wiener med. Wochenschr. és a Würzburger med. Zeitungban tette közzé. Tankönyve: Lehrbuch der pathol. Anatomie, 1864-ig hét kiadást ért s magyarra fordítva is megjelent a m. orv. könyvkiadó társulat kiadványai között. Handb. der pathol. Anatomie c. munkája szinte két kiadást ért. Ez utóbbihoz mintegy kiegészítő részül kiadta az Atlas der mikroskop. pathol. Anatomie-t, melyhez a rajzokat ő maga készítette. Állandó értékü marad: Die Missbildungen des Menschen, systematisch dargestellt c. műve is.

2. F. Ágoston, német szinész és szinigazgató, szül. Lauchstädtban 1828 jun. 3., megh. a Semmering hegyen 1889 dec. 23. Halleban teologiát és filologiát tanult, azután szinésznek állt; először 1851. lépett fel, 1853. Posenben játszott 1855. a bécsi Burgszinházban vendégszerepelt, majd Stettinben, Danzigban, Boroszlóban működött. 1858-ban a Burgszinházhoz szerződtették, 1876-82. a lipcsei városi szinház igazgatója volt, 1883. a berlini Deutsches Theater társtulajdonosa és másodigazgatója lett; 1888. a bécsi Hofburgszinház igazgatójává nevezték ki. Szerepeiben különösen természetességével, azok mély átértésével és hangjának kifejező melegségével tünt ki. Számos francia darabot átdolgozott. A 70-es és 80-as évek elején a budapesti német szinházban is gyakran vendégszerepelt, fia Ágost pedig tagja volt a Lesser-társulatnak. Innen Boroszlóba ment, jelenleg pedig Bécsben él, hol szini iskolát vezet.

3. F. Emil, lovag, német építész, F. Lajos fia, szül. Bécsben 1838 okt. 18. A berlini akadémián és atyja műhelyében tanult, majd utazásokat tett Olaszországban. Grauthtal együtt egy munkát irt a Toscanai renaissance-ról. Főbb alkotásai: a ring-szinház (mely 1881. leégett); számos magánház, több hotel, a bécsi giro-bank, a takarékpénztár egyesület bankja, az osztrák földhitelintézet épülete stb.

4. F. Ernő, német festő és művészettörténetiró, szül. Münchengosserstädtben 1800 ápr. 8., megh. Münchenben 1885 ápr. 29. Cornelius tanítványa, résztvett különféle müncheni monumentális munkák kivitelében és segédkezett a bonni aula kifestésében. Olaszországban járván, művészettörténeti kutatásokra adta magát és Beiträge zur neuern Kunstgeschichte (Lipcse 1836) c. első művével a tübingai egyetemen doktori cimet nyert. Apósának, Jean Paulnak életét és műveit több munkában ismertette, Schorn halála után Kugler Ferenccel együtt szerkesztette a berlini Kunstblatt-ot és befejezte a Vasari-féle életrajzoknak német fordítását, melyet Schorn kezdett meg (Stuttgart 1843-49, 6 kötet). Egyéb általánosabb érdekü iratai: Briefe über Malerei, in Bezug auf die Gemäldesammlungen in Berlin, Dresden, München (Stuttgart 1838); Handbuch für Reisende in Italien (München 1840); Die Wandgemälde der St. Georgenkapelle zu Padua (Berlin 1841); Handbuch für Reisende in Deutschland (München 1847); Leben u. Werke des fra Angelico da Fiesole (Regensburg 1859); Vorschule der Kunstgeschichte (Lipcse 1862); Denkmale deutscher Baukunst, Bildnerei u. Malerei (u. o. 1853-69. 12 kötet); Geschichte der deutschen Kunst (u. o. 1851-60, 5 köt); Vermischte Schriften (München, 1862), Reise durch Belgien nach Paris und Burgund (Lipcse 1865); Raphael (u. o. 1867-69, 2 köt.); Geschichte der italienischen Kunst (u. o. 1869-78 5 köt.); Denkmale italienischer Malerei (u. o. 1870-82, 4 köt.); Die deutsche Kunst in Bild und Wort (u. o. 1879).

5. F. Ferenc, német jogász, szül. Boroszlóban 1819 jul. 7., megh. 1878 aug. 8. Mint igazságügyi hivatalnok többféle állásban tevékeny. 1868. igazságügyi tanácsos lett a porosz igazságügyminisztériumban, 1874. főállamtanácsos a kultuszminisztériumban. Előbbi minőségében az igazságügyi kodifikáció terén, utóbbi minőségében az evangelikus egyházszervezet körül volt tevékeny. Főműve: Theorie u. Praxis des heutigen gemeinen preussischen Privatrechts auf der Grundlage des gemeinen deutschen Rechts (1865-72. és 4-ik kiad. 1880-1883).

6. F. Frigyes Kristóf, német történész és költő, született Münchengosserstädtben 1791 szept. 24., megh. Berlinben 1868 nov. 8. 1813. Körner fegyvertársa volt a Lützow-féle szabadcsapatban; 1817. politikai iratokért haditörvényszék elé állíttatván, a királyi szolgálatból elbocsáttatott. Számos történeti munkát irt, ezek közül nevezetesebbek: Albrecht von Wallenstein (Potsdam 1834); Die Höfe u. Kabinete Europas im 18. Jahrhundert (u. o. 1836-39). Azonkivül Péter Schlemihls Heimkehr cimü művében folytatta a Chamisso ismert költeményét. Shakespeare több drámáját lefordította, s Gusztáv Adolf c. alatt drámát irt.

7. F. Henrik, boroszlói hercegpüspök, született Grossglogauban 1800 nov. 24., megh. 1881 okt. 20. 1825. szentelték pappá, 1837. hivatott meg Boroszlóba székesegyházi szónoknak s e hivatalában a katolikus Németország legkiválóbb szónokává lőn. Tagja volt az 1848-iki frankfurti országgyülésnek, résztvett a würzburgi zsinaton s 1853. boroszlói hgpüspök lett. Szigoruan egyházias elvei mellett a vatikáni zsinaton az ellenzékhez tartozott, de a hirhedt fuldai pásztorlevelet nem irta alá, hanem meghajolt az egyház tekintélye előtt. A májusi törvények ő reá is üldözést hoztak, kiadatott ellene az elfogatási parancs, ő azonban egyházmegyéjének Ausztriába nyuló részébe, Johannisbergbe menekült, mire 1875. porosz-sziléziai püspökségétől megfosztották. Művei: Homilien, Kanzelvorträge, Der Ruf der Kirche in die Gegenwart, Die christliche Familie, Lebensbild Diefenbrocks, Boroszlóban jelent meg.

8. F. Károly Ágost, költő és fordító, született Naumburgban 1784 ápr. 3., megh. Drezdában 1841 dec. 18. Legnagyobb érdemeket szerzett műforditásaival; lefordította Petrarca költeményeit és Tasso lirai költeményeit. Raffael, Kunst und Künstlerleben in Gedichten cimü művével (Lipcse 1827) mint önálló költő mutatkozott be. Összegyüjtött költeményei halála után jelentek meg (u. o. 1842). Kiadta neje, F. Luiza (megh. Drezdában 1877 jun. 17. Leánya Mária, szül. Drezdában 1817 márc. 9., megh. 1856 ápr. 28., szintén költő volt; Gedichte cimü kötete 1857. jelent meg Lipcsében egy évvel halála után.

9. F. Lajos, német építész, szül. Bayreuthban 1797., megh. Gleichenbergben 1863 jun. 16. mint a bécsi akadémia tanára. A müncheni akadémián képezte magát, később Nobili Péter tanítványa volt Bécsben; az olasz-renaissance stilusban alkotta műveit, melyek közül ezek a nevezetesebbek: a gumpendorfi evangelikus templom, a pesti és bécsi zsinagóga, a bécsi Erzsébet hid stb. 1836-tól kezdve a tőle alapított Bauzeitung-ot adta ki.

10. F. Rikárd, német régiségbuvár, szül. Görlitzben 1843 márc. 2. Jenában és Boroszlóban klasszika filologiát tanult és 1873-ig a boroszlói Mária-Magdolna-gimnáziumban tanított. 1888. az itteni egyetemen magántanárrá habilitáltatta magát, 1868-70. a régiségtani társulat ösztöndijjal Olasz- és Görögországba küldte tanulmányutra; 1863. Boroszlóban a klasszika-filologia rendkivüli, 1881. annak rendes tanára lett Rostockban. 1890. Kielbe nevezték ki. Főbb művei: Quaestiones de attractione enuntiationum relativarum (Berlin 1868); Der Raub und die Rückkehr der Persephone in ihrer Bedeutung für die Mythologie, Literatur- u. Kunstgeschichte (Stuttgart 1874); Francesco Zambeccari und die Briefe des Libanios (u. o. 1878); Farnesia-Studien (Rostock 1880).

11. F. Vilmos, neves csillagász, l. Foerster

Fősegéd

l. Részesség.

Fösvénység

vagy fukarság, ismert lelki szenvedély, gyöngeség, mely mint ilyen a komikum hatáskörébe esik és a vigjátéki tárgyak közt a legrégibb helyen áll. A F. ecsetelése minden tulzást elbir és mindig hálás közönségre számíthat.

Fősz

l. Gipsz.


Kezdőlap

˙

errno: 2|errstr: unlink(../store/session/c868a121fa_192168682.session): No such file or directory|errfile: /var/www/mek2/oszkfw/OSZKfw/Session.php|errline: 255|