Gajár

(Gairing), nagyközség Pozsony vmegye malackai j.-ban, (1891) 3943 tót lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Gajári

Ödön, hirlapiró, országgyülési képviselő, szül. Komáromban 1852 szept. 10. Atyja a szabadságharcban honvédszázados volt. 1862. atyjával Kalocsára költözött s gimnáziumi tanulmányait Pesten és Kalocsán végezte. A jogot Pesten végezte s 1873-ban letevén a községjegyzői vizsgát, Kalocsa főjegyzője lett. 1873-ban részt vett a sárközi takarékpénztár megalapításában, 1876 óta a Duna-védgát társulat kebelében fejtett ki nagyobb tevékenységet, 1878. e társulat titkára lett. E közben, mint Kalocsa főjegyzője, részt vett a politikai mozgalmakban is. 1872. jegyzője volt a Deák-pártnak, 1875. szervezte a kerület szabadelvü pártját. 1884. s 1887. a dunapataji választókerület ismételten orsz. képviselőjévé választotta. Mint ilyen a szabadelvü-párthoz csatlakozott, mely egyes fontosabb kérdésekben szerepet juttatott neki. A véderővitában a 25. §. tárgyalásánál ő nyujtotta be azt a határozati javaslatot, melyet a képviselőház az egyéves önkéntesek ügyében magáévá tett. Az 1889. delegációban is ő szólalt fel az «és» kérdésében, követelvén a közjog érvényesítését a csász. és kir. hadsereg elnevezésében is. Irogatni Remellay Gusztáv Ifjusági Lapjába kezdett. Majd vidéki tudósításokat irt Kalocsáról s fordított Goethe és Detlev munkáiból. 1884-től fogva a politikai cikket irt a aNemzetbe és a Pester Lloydba. 1890 jan. 11. óta a Nemzet felelős szerkesztője. 1887-ben nyert mandátuma lejárván, kimaradt a képviselőházból és csak 1894. választatott meg ujra a Beksics Gusztáv lemondása által megüresedett sepsi-szent-györgyi kerületben. Önállóan megjelent munkái: A takarékpénztárak egyesítése (Kalocsa 1876, névtelenül); A Duna-balparti vasutakról (Budapest 1877, névtelenül); A pestmegyei sárközi dunavédgát és csatornázási társulat évi működése (Kalocsa 1878, u. a. megismételve 1879-1885 és 1889-1890. évenkint); Kalocsa város szállásainak elválása (Kalocsa 1884); Gajári Ödön országgyülési beszédei 1884-87. (Kalocsa 1887).

Gajd

gajdolás (gájszó), ének, különösen idétlen, kellemetlen ének, p. az ittas (gajdult) embereké. Igy Aranynál a Toldi szerelmében.

Gajda

(elavuld szó), duda.

Gajdel

kisközség Nyitra vármegye privigyei j.-ban, (1891) 1833 német lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Gajdobra

nagyközség Bács-Bodrog vármegye német-palánkai j.-ban, (1891) 3307 német lak., takarékpénztárral, postahivatallal és postatakarékpénztárral. Apátsága cimét most is adományozza a király.

Gajmó

v. gajhó, kanyaros nyélbe ütött, egyágu csákányhoz hasonló, de kissé görbe hegyü vaseszköz, melyet a favágók nehéz fadarabok vontatásánál, hengergetésénél, stb.-nél használnak. G. a halászoknál villás ágból készített, s kötél sodrására használt halászszerszám.

Gajna

a Biharhegység egy nevezetes hegyorma, mely Hunyad, Arad és Torda-Aranyos vármegyék összeszögellésénél emelkedik; magassága 1486 m. A hegy fekvésénél fogva gyönyörü kilátást nyujt minden irányban, de nevezetességét az u. n. leányvásárokról nyerte, melyeket a Felső-Kőrös és Aranyos vidékének népe szokott régebben a hegyen tartani; a görög-keleti naptár szerinti Péter Pál napján (jul. 11.) ugynis a környék leányai a G. csúcsán jelentek meg hozományaikkal s a legények ott legott jegyet váltottak velök. Vásárokat most is tartanak a hegyen, de a leányvásárok már megszüntek.

Gajus

korábban igy is: Cajus; a legkiválóbb róm. jogászoknak egyike. Élt Hadrian, Antonius Pius és Marcus Aurelius császárok alatt (117-180). Teljes nevét nem ismerjük. A Sabinianusok iskolájához tartozott. Számos művein kivül, amelyeknek jobbára csak cimei maradtak reánk, legnevezetesebb műve: (az u. n. Instituciók) Institutionum Commentarii quatuor c. egész tankönyve, mely sokáig csak közvetve a Digesták néhány kivonatából, és Justinianus császár hasoncimü átdolgozásában volt ismeretes. Eredeti kéziratát 1816. Niebuhr fedezte fel a veronai káptalan egy palimpszest kéziratában, mely felszinén Szt. Jeromos leveleit tartalmazta. (A középkorban szokásban volt, hogy a másolók a nézetök szerint haszontalan kéziratokra más szöveget irtak, ily kéziratot palimpszest-nek, codex rescriptusnak nevezünk.) A felfedezs a tudományos világban roppant feltünést keltett, mert a közvetlenül reánk maradt Justinianus előtti római jogirodalmi maradványok közül ez az egyetlen, mely egész jogrendszert tartalmaz. A munkának alapeszméje: Omne jus quo utimur vel ad personas pertinet, vel ad res, vel ad actiones. Számos kiadásban s német fordításban is megjelent. Nálunk Bozóky Alajos fordította s az akadémia adta ki a klassz. fil bizottság kétnyelvü fordításai között.

Gajzágó

Salamon, az állami számvevőszék legelső elnöke, szül. Túrpásztón (Jász-Nagy-Kun-Szolnok vármegye) 1830 febr. 2. Tanult Szamosujvártt, Pesten, a jogot Pozsonyban. Ezután gr. Széchenyi István mellett patvarista volt, majd később a Zrinyi-féle honvédzászlóaljba állott s mint hadnagy több alföldi csatában vett részt. A moóri ütközetben, mint hadi fogoly az ellenség kezébe került. Gyalog vitték Bécsbe, innen pedig Königgrätzbe. Itt volt 1849 okt. végeig. Kiszabadulása után Sali Bánk név alatt leginkább a Nagy Ignác szerkesztette Hölgyfutárba irogatott szépirodalmi cikkelyeket. Majd Békéssy cimen szomorujátékot irt, melyet 60 darab arannyal jutalmaztak és nemcsak Kolozsvárt, hanem Pesten is előadták. Irt ezenkivül még More és Majláth Margit cimen szomorujátékot. Több publicistai cikk is jelent meg tollából. 1861. Belső-Szolnok vármegye főjegyzője lett, 1863. Szamosujvár város a nagyszebeni tartománygyülésbe követnek választotta, de ő ismételt megválasztása dacára sem ment be a törvénytelen gyülésbe. Az utolsó kolozsvári (1865) és a pesti közös országgyülésen (1866-1870) mint szamosujvári követ szerepelt; előbb a ház jegyzőjévé, 1866. pedig alelnökévé választották. 1867. képviselői állásának megtartása mellett Belső-Szolnok vármegye főbirája lett, 1870. pedig az ujonnan felállított számszék elnökévé nevezte ki a király. Ez állásában működött 1892-ig, mikor is előbb valóságos belső titkos tanácsossá, majd a főrendiház örökös tagjává nevezték ki. V. ö. Vasárnapi Ujság 1869. évf., Arménia III. évf. és Gopcsa László dr. cikkét az Ország-Világ 1892. évfolyamában.


Kezdőlap

˙