Gaur

(állat, Bos gaurus H. Sm.), India erdeiben vadon élő szarvarmahafaj, melyet a benszülöttak szent állatnak tartanak. Könnyen megszelidíthatő. 3 m. hosszura nő, vállmagassága 1,9 m., farkhossza 95 cm. Szine sötétbarna, husa ockersárga, lábai piszkosfehérek. Szarvai görbültek.

Gaura

kisközség Szatmár vmegye nagysomkuti j.-ban, (1891) 712 lak. Említésreméltó a másfél tizeddel ezelőtt itt napfényre került bronzlelet. A leletet leirásban és két darabját rajzban is ismertette Hampel József (Arch. Közl. XIII. 400. k. ll. Bronzkor emlékei Magyarhonban, I. köt. LXXXII, LXXXIII. tábla, II. köt. 43-46; Trovailles de l'âge de bronze en Hongrie, 76.).

Gauriszankar

(Mount Everest). Földün legmagasabb (8840 m.) hegycsúcsa a Himalája hegylánban, Nepal határán, az é. sz. 27° 59´ és a k. h. 68° 54´ alatt; a Koci nevü folyó két felső ága közt fekvő hegytömegből nyulik ki, amelynek kivüle a Csamlang (7302 m.) és a Sankoçi (7165 m.) a legmagasabb csúcsai. Magasságát Everest, angol ezredes mélrte meg először 1855. Neve fenségest ragyogót jelent.

Gauss

Károly Frigyes, német matematikus, fizikus és csillagász, szül. Graunschweigban 1777 ápr. 30., megh. Göttingában 1855 febr. 23. Eleinte a braunschweigi Katharinenschule-t látogatta, azután a gimnáziumra küldték. 1795. a göttingai egyetemre ment, hol 3 évig tanult. Már ebben az időben nagy mennyiségtani munkálatokkal foglalkozott, és már 1795. feltalálta a legkisebb négyzetek módszerét és a körosztás elméletét (s annak alapján a szabályos 17-szög szerkesztését). Ez évben kezdte meg nagy művét, a Disquisitiones arthmetica-t. 1798-ban bevégezte tanulmányait. Demonstratio nova theorematis omnem functionem algebraicam rationalem integram unius variabilis in factores reales primi vel secundi gradus resolvi posse cimü doktori értekezésével bebizonyította, hogy minden algebrai egyenlet a komplex számok alkalmazásával annyi gyökött bir, ahányadfoku az illető egyenlet. G. európai hirnevét a következő eseménynek köszöni: 1801 január 1-én Piazzi, olasz csillagász egy nyolcadnagyságu csillagot fedezett fel Palermoban, melyet nemsokára mint bolygót ismertek föl. Miután azonban Piazzi ezen bolygót csak 40 napig figyelhette meg, mielőtt az az esti szürkületbe ért, nem volt elég adata arra, hogy kiszámítván a bolygó pályáját, azt később ismét föltalálhassa. G. bámulatos tehetségének azonban sikerült módszereket találni, melyek segítségével a bolygó pályáját kiszámíthatta. Hogy eredményei helyesek voltak, az kitünt abból, hogy nemsokára több csillagász ismét megtalálta ezen számítások alapján a Piazzitól fölfedezett bolygót. Ekkor végezte be a Theoria motus corporum coelestium in sectionibus conicis solem abientium cimü munkáját, melyben a legkisebb négyzetek előbb már említett elmélete is le van irva. Ezen elmélet első feltalálójának a franciák Legendre-t mondják, aki később mint G. jött ár ezen elmélet gondolatára, de azt korábban tette nyilvánosan közzé (1806., mig G., ki már 1895 találta föl az elméletet, csak 1809. adta ki nyilvánosa). A Theoria motus c. munka megjelenése után az egész tudós világ felismerte G. kimagasló tehetségét és minden tudományos társulat tagjává választotta, és több helyről küldtek neki érmet. 1811 aug. 22. G. látta először ezen év nagy üstökösét. Az ezután következő években geodetikus munkálatokkal foglalkozott, különösen a hanoveri fokméréssel Göttinge és Altona között, hol ez a Schumachertől meghatározott selzvig-holsteini fokméréshez csatlakozott G. abból a szempontból indulván ki, hogy olyan fokméréssel, melynél egy nagy háromszögekből álló háromszöghálót alkalmazunk, sokkal pontosabb eredményre jutunk, elhatározta, hogy ő fokmérésnél egy ilyen háromszöghálót alkalmaz. Mivel azonban az eddigi eszközök segítségével lehetetlen volt oly nagy háromszögek csúcspontjait meghatározni, föltalálta a heliotropot, mely ezt lehetővé tette. 1831. rövid ideig krisztallografiával is foglalkozott. 1833. G. a göttingai akadémiánál egy értekezést nyujtott be földmágnesség abszolut intenzitásának meghatározásáról a magnetometer segítségével (l. Földmágnesség). 1834. G., Weber és Humboldt Sándor megalapították az u. n. mágnességi egyesületet, minek következtében 44 órai közökben lakhelyeiken megfigyelték a deklináció változásait. Ezen megfigyelések alapján volt G. képes 1840. a föld mágnességi elméletét kiadni. De még három évvel előbb találta föl az intenzitásváltozások mérésére a bifilarmagnetometert. Ez után G. dioptrikus vizsgálatait és a magasabb geodézia teréből vett tárgyi két nagy értkezését adta át a nyilvánosságnak. Az egyetem szenátusa avval bizta meg, hogy dolgozza ki az egyetemi özvegypénztár számára egy uj organizációt, mely nehéz és terhes munkát az ügyes matematikus kiváló sikerrel oldotta meg, ugy hogy a göttingai özvegypénztár organizációja most minden ilyen intézmény mintaképe. 1849. ünnepelték 50-éves doktorjubileumát, mely alkalommal a Beiträge zur Theorie der algebraischen Gleichungen c. értekezését nyujtotta át a nyilvánosságnak. Ezen értekezés, G. utolsó értekezése, ugyanazzal a tárggyal foglalkozik, csak általánosabb szempontból nézve, melyről irt első munkája szerezte meg neki 50 év előtt a doktordiplomát. G. a régiek közül szigoruan bizonyító módszerében Archimedést igyekezett leginkább utánozni, az ujabbak közül pedig Newtont tisztelte legjobban, kit mindig «summus Newton»-nak nevez. Annak bizonyítása, hogy a természet szám és mérték szerint rendezve van, képezte célját fizikai és csillagászati munkálatainak. Előbb már felemlített munkáin kivül még a következő cimüek a legfontosabbak: Theoria attractionis corporum methodo nova tracta; Ueber ein neues allgemeines Grundgesetz der Mechanik, melyben a legkisebb kényszernek nevezett általános mekanikai elv levezetése találhat; Principia generalia theoriae figura fluidorum in statu aquilibrii; Intensitas vis magneticae terrestris ad mensuram absolutam revocata, melyben a mekanikai alapmértékeknek jelenleg a fizikában általánosan használt cm. g. sec. mértékrendszere meg van állapítva; Allgemeine Lehrsätze in Beziehung auf die im verkehrten Verhältnisse des Quadrats d. Entfernung wirkenden Anziehungs- u. Abstossungskräfte, melyben a potenciálelméletnek legfontosabb tételei foglaltatnak; Dioptrische Untersuchungen; Erdmagnatismus u. Magnetometer.

Gautama

(szanszkrit) a. m. Gotama utóda, több ind férfi, de különösen Sakja-muni, a buddhizmus alapítójának neve. Nőnemü alakja Gautami, egy folyónak és több nőnek a neve az ó-ind irodalomban.

Gautier

(ejtsd: gotyié), 1. Judit, francia irónő, szül. Párisban 1850. G. Teofil leánya. Irói pályáját a khinai irodalomból prózában fordított Livre de Jade c. könyvével kezdte (1867). Nemsokára ezután férjhez ment Catulle Mendéshez s ezután férje utáni neve alatt irta Le dragon imperial c. khinai tárgyu regényét (1869). Később elvált férjétől s ezután megint csak családi neve alatt irogatott. Munkái közül felemlítendők: L'usurpateur, japán regény, melyet az akadémia dijjal tüntetett ki (1875) s amely később La soeur du Soleil c. alatt jelent meg 81887) s amely később La soeur du Soleil c. alatt jelent meg 81887); Les peuples étranges (1879); Le crauautés de l'amour (1879); Richard Wagner et son oeuvre poétique depuis Riezni jusqu'a Parsifal 81882); La femme de Putifar (1884); Iseult (1885); Iskender, histoire persane (1886); La reine de Bangalore (1887). Japán tárgyu egy drámai kisérlete is: La marchande de sourines, melyet az Odéonban adtak elő 1888 máj. 12. ugyanazon évben a Rossini-pályázaton dijat nyert Les Noces de Fingal c. librettójával.

2. G. Leo, francia irodalomtörténész és paleografus, szül Havreban 1832 aug. 8. 1859. a párisi császári levéltárban kapott alkalmazást, 1871 óta a paleográfia tanára az okmányok iskolájában. Munkái: Les épopées françaises (1866-68; 1878-92), melyet a Gobert-féle dijjal tüntettek ki; Chanson de Roland (Tours 1872); comment faut-il juger le moyen-âge? 1858); Quelques mots sut l'étude de la paléographia et de la diplomatique (1858); Définition catholique de l'histoire (1860); Scenes et nouvelles catholiques (1861); Volyage d'un catholique autour de sa chambre (1862); Benoit XI, étude sor la paputé (1860); Études historiques pour la défense de l'Église (1864); Portraits littéraires (1868; 1881); Vingt nouveaux portraits (1878); La chevalerie (1884; 1890); Portraits du XVII. siecle (1890); Études et tableaux historiques (1890).

3. G. Teofil, francia költő és kritikus, szül. Tarbesban 1811 aug. 31., megh. Neuillyben 1872 okt. 23. Párisban tanult; festő akart lenni, de ez nem sikerülvén neki, 1830. mint költő a romantikusok közé állt s Hugo Viktorért lelkesülve szenvedélyesen küzdött a klasszikusok ellen. Irt a France littéraire-be és más lapokba; azután kiadta költeményeit: Premieres poésies (1830; uj kiadás 1873); Albertus ou l'âme et le péché (1832); La comédie de la mort; 1836. kezdve a Presse számára 20 éven át irt mű- és szinházi krit. (összegy.: Histoire de l'art dramatique en France (6 köt., Páris 1858-59); nemcsak a klasszikus tragédia ellen kelt ki, hanem a polgárkirályság alatt lábra kapott s ugyenvezett l'art bourgeois-féle iskola ellen is, melyet a szinpadon Scribe és Ponsard kultiváltak. Első költeményeiben a romanticizmus közösnéges utján járt, de már Émaux et camees (1852); dition définitive 1872) a műforma kultuszát végletekig vitte s feje lett a Parnassiens költői iskolának. Mint novellista Les jeunes Frances (1832) c. munkájában a romatikusok tulzásait tette nevetségesekké, ezt követte Mademoiselle de Maupin regénye (1835), melyben azt proklamálja, hogy a művész felette áll az erkölcsi törvényeknek s ezzel nagy feltünést keltett. Később jelentek meg következő elbeszélései: Fortunio (1838); Les roués innocents (1847); Partie carrére (1851); Roman de la momie (1858); Le capitanin Fracaste (1863), eredeti és mulatságos utánzása Scarron Le roman comique-jának. G. nagy utazásokat tett s ezeket következő munkáiban irta le: Tra los montes (1843); Zigzags (1845); Italia (1852); Constantinople (1854); Trésors d'art de le Russie (1861). 1856 óta a Moniteur irodalmi tárcáját szerkesztette, s ebbe mű- és szinházi kritikát irt. Érdekes tőle a Histoire du Romanticisme (Páris 1872). Halála után jelent meg: Portraits et souvenirs littéraires (Páris 1875). Magyarul megjelent A lélekcsere. Ford. Szekula Gyula (Bpest 1877). V. ö. Feydeau, Théophile G. Souvenirs intimes (Páris 1874); Bergerat, Th. G. Souvenirs Intimes (Páris 1874; Bergerat, Th. G. Entretiens, souvenirs et correspondance (u. o. 1878); Spoelberch de Lovenjoul, Histoire des oeuvres de Th. G. (u. o. 1887); Du Camp Maxime, Th. G. (u. o. 1890).

Gautiera

Endl. (növ.), l. Gaultheria.

Gautsch von Frankenthurn

Pál, báró, osztrák miniszter, szül. Bécsben 1851 febr. 26. Jogot tanult, aztán hivatalnok lett, 1874. a közoktatásügyi minisztériumbe került, ahol 1878 cimzetes 1879. valóságos miniszteri altitkár lett s az elnöki osztály főnöke volt. 1881. mint a theresianumi akadémia igazgatója ez intézet vezetését vett át. 1883. ez intézetet a keleti akadémiával egyesítették s ekkor G. udvari tanácsos lett. 1885. nov. közoktatási miniszterré, 1886. val. belső titkos tanácsossá nevezték ki. A zavaros osztrák parlamentáris viszonyok között arra a nehéz szerepre vállalkozott, hogy a Taaffe-miniszteriumnak federalisztikus és nemzetségi elemekből összetákolt többségét kielégítse és e mellett még se rontsa el dolgát a szabadelvü német ellenzékkel és ne áldozza fel a Hasner-féle liberális oktatásügyi rendszer maradványait. 1887. több gyéren látogatott cseh középiskolát szüntetett meg és midőn e miatt a cseh képviselők keményen megtámadták, nehény uj iskolát bocsátott a csehek rendelkezésére, ami miatt megint a németek zugolódtak. Midőn Csáky magyar közoktatásügyi miniszter a görög nyelvet a kötelezett tantárgyak sorából kitörülte, G. 1890 április 29-én lándzsát tört a klasszikus nyelvek és különösen a görög nyelv magatartása mellett. Szeptember havában G. (és a belügyminiszter) a «Pro patria» cimü olasz iskolai egyesületet, mely Triesztben és Isztriában az irredentista politikának utját egyengette, feloszlatta; a nyomban reá megalakított Lega Nationale egyesület alapszabályait pedig nem hagyták helyben. 1893 nov. 11. a Taaffe-miniszterium és vele G. is a beállott parlamentáris váltság következtében lemondott. A császár, ki G.-ot 1889. bárói rangra emelte, most sem vonta meg tőle kegyét és nov. 11. a Theresianumnál a Schmerling elhunyta óta be nem töltött főkurátori állásra nevezte ki, mely intézetben G. minisztersége ideje alatt a magyar tanítás lendületnek indult.

Gauvin

Gawan, Gawain, Gawein, sőt Walwein is, a francia német és angol Artus-regények kedvelt hőse, Artus király öccse, Lot király fia, az asztalkör disze. Wolfram és Eschenbach Parsivalljában G. csak felületességgel csillogó világfi a főhőssel szemben.

Gáva

nagyközség Szabolcs vmegye dadai felső j.-ban (1891) 2534 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral; a járási szolgabirói hivatal székhelye.


Kezdőlap

˙