Gazometer

l. Gázgyártás és Gázóra.

Gázóra

A fogyasztók által felhasznált gázt a G.-n át vezetik. A nálunk használatban levő G.-szerkezet a következő: Egy hengeralaku tokban tengellyel ellátott négy-kamaráju dob forog, mely körülbelől félig vizben van (befagyás megakadályozása végett glicerin vagy szesszel verve). A gáz nyomása és az ezáltal vagy szesszel keverve). A gáz nyomása és az ezáltal egyidejüleg okozott vizállás következtében a gázt felvevő és a gázt kiadó dob forog, amely alkalommal a dob tengelye egy számlálókészüléket, hoz mozgásba és a dob forgásának számát, ezáltal pedig az átömlött gáz mennyiségét köbméterekben le lehet olvasni.

Gázretorták

l. Gázgyártás.

Gázrobbanás

beáll valamely zárt helyiségben, ha abban valamely gyulékony gáz, u. m. durranó gáz, bányalég, világító gáz, petroleum-, benzin-, ligroin-, solárolaj-, fotogén-, alkohol-, ill. éter-gázok a levegővel oly mérvben összekeverődnek, hogy robbanóképet vegyületet képeznek, mely azután egy hozzáért szikrától meggyuladván, oly nagy gyorsasággal ég el és olyannyira nagyobbítja térfogatát, hogy a tüz okozásán felül erősebb építményeket is szétvet. Különösen kőszénbányákban a bányalég robbanás már sok bányász életőt oltotta ki. A G. felette veszélyessé válik oly raktárakban, ahol ily folyadékokat kezelnek és tartanak. Kivált, hogyha azokban tüz támad és a tüz melege folytán fokozatos gázfejlődés indul meg. Amig a tüz ég, addig a gázok is elégnek, midőn azonban a lángok megszüntek, igen gyakran megesik, hogy a gázok az átvizsgáló tüzoltók lámpásától meggyuladnak és robbannak. Ez okból ily helyeken a főteendő az olajtartók folytonos hütése, a tüz gyors eloltása, a helyiség alapos kiszellőztetése és biztonsági lámpások használata. Általában véve a G.-okat legegyszerübben erős szellőztetéssel akadályozzák meg.

Gázsi

l. Gage.

Gázszén

az a szén, melyből sok világítógázt fejleszthetünk, azonban igy nevezik azt a kemény, tömött szenet is, mely a gázratorták falaira rakodik (retortaszén). Ennek fajsulya 2,356. Használják a galvánelemek szénelektródjainak vagy elektromos szénpálcáinak és olvasztó tégelyeknek kiegészítésére.

Gáztartó

l. Gázgyártás.

Gáztüzelés

(l. a mellékelt képet), a szénből fejlesztett gázoknak fütő célokra való felhasználása.

[ÁBRA] GÁZFŐZŐ ÉS FŰTŐ SZERKEZETEK.

Mivel a gáz sokkal tökéletesebben keveredhetik a levegővel, mint a szilárd szén, a gáztüzelés a szilárd szénnel való tüzelésnél sokkal hasznosabb. Megkülönböztethetünk házi és ipari gáztüzelést. A házi gáztüzelésre a világító gázt használják. Nagy előnye a szilárd tüzelő felett, az, hogy nem kormoz, hamut nem képez, a tüzelő anyag behordása elmarad, szóval tiszta, kényelmes és munkamegtakarítással jár. De olcsóbb is, mint a többi tüzelőanyag, mert ha a gáz m3-re 10 kr., 7 személyből álló család reggelijének, ebédjének, uzsonnájának és vacsorájának elkészítésére naponkint 24 kr. ára gázt kell, holott fára és szénre éppen kétszer annyit adunk ki. A házi gáztüzelésre a nem világító Bunsen-lángzót használják, melynek elve azt, hogy a gázt levegővel keverve égetik el. Legjobb 1 térrész gázhoz 6 térrész levegőt vezetni, ekkor smaragzöld magu lángot kapunk. Ez a legtökéletesebb elégés jele, mert 1 m3 gáz képes 550 hőegységet fejleszteni. A világító gáznak elégetésére szolgáló Bunsen-lángzóknak az 1. ábrabeli alakot adják, i-nél ömlik be a gáz és keveredik az oo nyilásokon betóduló levegővel, a keveréket a cső végén meggyujtván, szintelen lángot kapunk. Ilyen lángzót szabályozni nem lehet, már pedig a gáz nyomása és összetétele változó, tehát nem minden esetben lesz alkalmas a levegő bevezetésére szolgáló oo nyilások nagysága. Ezen a bajon segít Wobbe-nak a 2. ábrában előtüntetett szerkezete. A gázvezetékre csavart b cső vége a kuposan szükül össze, hogy a levegőt ff nyilásokon át jobban szivhassa. A levegő és a gáz a g keverő csőben keveredik össze és a szabályozható d lángzó fej ee nyilásán ömlik ki. A lángzófej kupos c része a gáz és levegőelegy jobb szétterítésére való. Az e nyilásokat a lángzófej lecsavarásával kisebbíthetjük. Schäffer és Walker belső légvezetéssel is elősegíti a gáz tökéletes elégetését. A 3. ábrában a gáztömlőt d-re huzzuk, a gáz o-nál szivja be a levegőt és a keverék gnél ég. A belső légvezetésre al csatorna szolgál; a kiszélesített s lap l résein ömlik a levegő a láng belső felszinéhez. A lángzót h karok erősítik az m főzőhöz, melynek felső recés bordáira teszik a főző edényt. Ezeket a lángzókat használják a gáztüzhelyekben, a gázkályhákban és kandallókban. Nagyobb szabásu gáztüzhelyet a 4. ábra láttat. Az 5. ábrabeli szerkezet vasalóvas-melegítésére való (gázkányhák és kandallók, l. Fütés).

A nagyiparban a drága világítógáz helyett olcsóbb uton fejlesztett gázt használnak. Halmozzuk fel a tüzelőanyagot vastag rétegben és égessük el, akkor a levegő a rostényrudakon fekvő szenet szénsavvá égeti el, ez felszáll és a következő izzó szénrétegen szénoxidgázzá (CO2+C=2CO) változik. Ha a gázfejlesztő készülékek tüzfészeknek is használjuk, félgáz-, ha pedig a gázfejlesztő készülék a tüzfészektől teljesen független, generátorgáztüzelés-nek nevezzük. A félgáztüzelés elvét legjobban megmagyarázza Boëtiusnak a 6. ábrában előtüntetett szerkezete. A T tüzfészek elülső részének hajlása 55°, ezen a és az R rosztélyon nyugszik a tüzelőanyag, melyet felül adnak a kemencébe. Tüzelő ajtó nincs, hanem ennek nyilása alatt a K konzolt alkalmazzák, melyre annyi szenet raknak, hogy az az N nyilást is elrekeszti. Az R rosztélyrudak között felszálló levegő a vastag rétegben fölhalmozott S szenet széndioxiddá égeti el, az a gáz fölszáll és H tüzhidnál, a C csatornákban a nyil irányában a keringő és az O nyiláson át a kemence T tüzterébe áramló fölmelegedett levegővel egyesül, elég és az M munkateret füti. Hasonló elven alapszik a hazai kohókban használatos Bicheroux-féle gázfejlesztő is. Ezek a gázfejlesztők nem pépesedő kőszénhez alkalmasak.

A generátorok tüzálló téglával bélelt aknás kemencék, melyeknek kőszén-, koksz- és barnaszéntüzelés esetén lépcsős és sik rostélyuk van. a 7. ábra kettős széngenerátort láttat, d a töltőnyak, melynek vályualaku felső pereméhez illik a fedél lefelé görbülő széle. A vályuba vizet öntenek, hogy a gázkiömlést elfojthassák. A töltőnyakban ellensullyal tartott ferde fojtó szellentyüt látunk. A generátor megtöltésekor erre hányják a tüzelőt s ha a d töltőnyak szinültig megtelt, ráteszik a fedelet és a fojtó szellentyüt az ellensuly felemelésével nyitják. Igy a tüzelőszer gázveszteség nélkül hull a ferde és sik rostélyra. Az összesült tüzelő megbolygatására és a gáz minőségének megitélésére valók a fedéllel elzárható ee nyilások. A salakot b folyosón szállítják el. A fejlődő gáz a kéménybe száll, melynek nyilása tolókával szabályozható. Az a kéményből a gáz fekvő és a robbanás ellen biztosító ajtókkal felszerelt vascsövekbe kerül, hol a könnyen illó szénhidrogének és vizgőz kátrányalakban válnak ki. A kátrányt külön csövekben a kátrányfogóba vezetik. A fát, fürészport, tőzeget hengeres aknában gázítják el. Az akna alján vizszintesen rostély van, melyet tőzeg használata esetén rövid ferde rostéllyal toldanak meg. Mivel a fában sok viz van, mely gőzalakban átmegy a gázba, ez utóbbit mielőtt a vizszintes gázvezetékbe jutna, többször föl- és levezetik, sőt ezekbe a csatornákba vizsugarakat is lövellnek.

Hogy a kemence munkaterében, a gázok elégésekor fejlődő ki nem használt meleget értékesítsék, Siemens W. a generátorokat regenerátorokkal kötötte össze. A regenerátorok tüzálló téglaráccsal (egymásra éllel állított téglák) kitöltött kamarák, melyeket a kéménybe áramló égéstermékek fölmelegítenek s ha már kellő melegek, rajtuk gázt és levegőt vezetünk keresztül. A levegő fölhevítésére való kamrák férője 1/3-dal nagyobb, mint a gázoké. Mindig két pár kamara kell, hogy mig az egyik pár fülik, a másik pár kamaráin át levegőt, illetve gázt vezessenek. A 8-9. ábrában előtüntetett resicai Martin-kemencék gázgenerátorjában fejlesztett gáz az R csatornán át jut az N1 v. N regenerátorba (9. ábra), aszerint, amint beállítottuk az S fojtó szellentyüt (8 ábra). Ez utóbbi mellett van az S1 légszellentyü, mely a kemencét a gáz elégetésére szükséges levegővel látja el. Tegyük fel, hogy az S gázfojtót ugy állítottuk be, hogy a generátorból érkező gáz az N1 kamarába ömlik, ekkor az S1 légfojtót is ugy kell beállítanunk, hogy a kivülről beömlő levegő a P1 generátorhoz jusson. A fölmelegedett gáz és levegő a kemence munkatere előtt egyesül s az égéstermékek a PN kamrához jutnak, itt melegük legnagyobb részét a táglarácsnak átadják és T csatornán át a kéménybe áradnak. A gázt és levegőt felváltva majd az N1 és P1, majd pedig az N és P regenerátorokból eresztik a kemencébe, amint az illető regenerátorokat a kéménybe vonuló égéstermékek a szükséges hőfokra fölmelegítik (l. Üvegolvasztó kemencék és Vasgyártás).

Elméletileg a generátor-gőztüzelés hasznossági foka 0,86, de mivel a szénoxid keletkezésekor fejlődő meleg jó nagy részét elvesztjük, mert a gáz különösen akkor, ha sok vizgőzt tartalmaz, teljesen lehütendő, a hasznosítás foka 0,7 lesz, tehát a legjobb esetben a tüzelőszer 30%-át elvesztjük. Baj az is, hogy a gázokhoz a tüzet szitó levegő révén sok nitrogén keveredik és lehetetlen megakadályozni a szénsav képződését, a szénnek hidrogéntartalma pedig szénhidrogének alkotását mozdítja elő, melyeknek egy része a lehütéskor mint kátrány válik ki. A mondott okokból a generátor-gáztüzelés nem áll az ideális tüzelés magaslatán, ezért a gáztüzelés megoldását más uton is megkisérlették.

Fontana Félix olasz kémikus volt az, aki a mult század végén a fütés egész uj módjának alapját vetette meg azzal a felfedezésével, hogy az izzó szén a vizgőzt alkotó elemeire bontja és maga szénoxiddá alakulván, a kiváló hidrogénnel együtt nagy melegkapacitásu gázelegyet, az u. n. vizgázt alkotja. (H2O+C=CO+H2). A viz gáz gyártására kell bizonyos szénmennyiség, mely a gázelegybe mint szénoxid megy át, nevezzük ezt gázszénnek, kell bizonyos szénmennyiség a viz elgőzítésére, nevezzük ezt gőzítőszénnek és végül kell bizonyos mennyiségü szén a vizgőz szétbontására, nevezzük ezt fütőszénnek. Helyes tüzelés esetén a gázszén mennyisége 1 s. e., a gőzítő szén mennyisége 0,118 s. e. és a fütőszén mennyisége 0,298 s. e. Tehát az összes szénszükséglet 1 416 s. e. Ebből teljesen kárba vész a gőzitő szén, vagyis 0,118/1,416 = 0,08 = 8%. Abban az esetben, ha a vizgőzt a következő képlet szerint C+2H2O=CO2,+2H2 bontjuk szét, rosszabb eredményt kapunk. A tüzelőveszteség 16%-ra rug. Ezért a vizgáztüzelés hasznosságának egyik alapföltétele, hogy a generátorokban nagy hőmérséklet legyen, mert csak igy vehetjük elejét a szánsav keletkezésének. Azonban ez a baj hamar bekövetkezhetik, mert a befuvott vizgőz gyorsan lehűti az izzó szenet. Igaz, hogy két generátorral dolgoznak, de a váltás pillanatában az egyik generátor már annyire lehülhet, hogy a szén a vizgőz jó nagy részét csak szénsav fejlesztése mellett bonthatja meg. Jobbak a viszonyok akkor, ha az izzószénnel a vizgőzt oxigénium jelenlétében bontjuk szét, más szóval a generátorfütést kombináljuk a vizgázfütéssel oly módon, hogy a szén izzásba jövetele vegyes vizgőzt bocsátunk be. A vegyi bontást az alábbi képlet: 2C+H2O (gőz)+O=2CO+H2 tünteti fel. Ez esetben a tüzelőveszteség 6% lesz, tehát 2%-kal jobb, mint az első esetben. A generátorgáznak és vizgáznak kombinációjából keletkező gázt félvizgáznak nevezhetjük. Ide tartozik az u. n. Wilson- és Dowsongáz is. ez utóbbiban 5/7% szénsav, 22-24% szénoxid és 16-18% hidrogén van. Farbaky és Sóltz folytonosan működő vizgázfejlesztője is (10-11. ábra) kombinált generátor és vizgáz-kemence.

Van két generátor, A és B, mindegyiknek alul egy lépcsős és egy sik rácsa van. A rács előtti tér ajtóval fojtóan zárható el, ugy hogy a rácsok alá, csak abban az esetben juthat friss levegő, ha az ajtót kinyitjuk. Gondoljuk magunknak, hogy az A generátorban a rács előtti ajtó nyitva, a rácson fekvő szénréteg pedig az égés folytán az akna feléig lesülyedett legyen; továbbá tegyük fel, hogy ezen széntömeg fehér izzó, a generátorral közlekedő regenerátor pedig kellően kimelegítve legyen. A munkás most elzárja a rács előtt levő ajtót, az A generátort uj adalék szénnel és a váltószelepet oly állásba hozza, hogy a Körting-féle fuvó segélyével az A generátorba a tökéletlen elégéséhez szükséges levegő és a felbontandó vizgőzmennyiség A regenerátoron át, a hol tulhevül, bejuthasson. A befujtatott levegő és vizgőz cd közlekedő csövön ér az A generátorba, itt az ujból adalékolt tüzelőanyagot megszárítja és száraz lepárlásának veti alá, aztán pedig a száraz lepárlási terményekkel együtt az izzó szénrétegen keresztül hatol; a levegő ennek elégését előmozdítja, a vizgőzt és a lepárlás terményeit pedig az izzó szén felbontja és a nyert gáz a két generátort alul összekötő csatornán átmegyen a 2-ik, vagyis a B-vel jelzett generátorba.

B generátor előtt az ajtó nyitva lévén, a rácson betóduló levegő folytán a szén mindinkább izzó lesz, az A1 generatorból jövő és még netalán fel nem bomlott vizrészek pedig teljesen felbomlanak; ezek a forró gázok aztán az ezen generátorban képződő szénoxidgázokkal együtt az előtte álló B1 generátort kifűtik és a váltószellentyű alatt a főgyüjtőcsőbe vonulnak. A midőn A1 generátor le kezd hülni, azalatt B generátorban a szén ismét feléig leszállott, ennélfogva bezárják ajtaját és kinyitják a másik ajtót, mig B generátorba uj adalék szenet adnak, mire a váltószellentyű állását megváltoztatják és az egész üzem ellenkező menetben folyik le.

A vizgáz a központi fütő és világító berendezésekhez igen alkalmas, mert a nyomást és hideget egyaránt állja, holott a világítógázból nagyobb nyomás és hideg beálltakor a nehezebb szénhidrogének kiválnak, azonban a vizgáznak a világításra való tekintetből látszólag két nagy hibája van, ugyanis sok szénoxidot és kevés világító alkotórészt tartalmaz. A statisztikával azonban éppen nem bizonyíthatjuk be, hogy a vizgázzal, bár szénoxidtartalma a viágítógázét 22%-kal fölözi, több szerencsétlenség történnék.

A tiszta vizgázzal, csekély fényt adó alkotórészei miatt, gazdaságosan csak ugy világíthatunk, ha karburáljuk, v. izzó fejlesztett melegét fénnyé alakítjuk át. A vizgázt illó szénhidrogénekkel v. szilárd szénhidrogének gőzeivel karburálják, még pedig vagy a gyártás, vagy a fogyasztás helyén, mivel ez a művelet a vizgázt sok helyen ugy megdrágítja, hogy az a világító gázzal nem versenyezhet igen alkalmazzák a izzó fényt. Az utóbbi időben Auernek sikerült oly izzólámpát szerkeszteni, mely hasonló fényhatással felényi gázt fogyaszt (l. Gázlángzók).

Mivel a vizgáz gyártásához, eltekintve a gázfejlesztőktől, ugyanazok a készülékek, eszközök és szerek kellenek, melyeket a viágítógáz gyártására használnak, hihető és remélhető, hogy vizgázt jelzettük jó tulajdonságai miatt a világítás terén is mielőbb illő méltatásban részesítik. Használják még a vizgázt a kohászatban az acél és folyasztott vas gyártására; továbbá motorok hajtására, világítógáz helyett. Ez utóbbi célra különösen a Dowson-gázt használják. Nálunk vizgáz-kemence csak Hatvanban van. Szorosan a gáztüzeléshez tartozik a nagy olvasztó gázainak, az u. n. torokgáznak fütő célokra való értékesítése. Erről azonban a Vas szó alatt lesz szó, mert szorosan összefügg a vas kohászatával.

Gázvezeték

tágabb értelemben a gázok elvezetésére szolgáló csővezeték, szükebb értelemben G. az a csőhálózat, mely a világítógáznak a termelés helyétől a fogyasztás helyéig való vezetésére szükséges. A gáztartóból kijövő gázt, mielőtt a csővezetékbe jutna, a szabályozóba eresztik. A szabályozó egyenletes nyomással ereszti a gázt az utcai kövezet alá 1-2 m. mélyen fektetett öntött vascsőbe. E cső lehetőleg fagymentes mélységben legyen, nehogy a gázzal tovaragadt viz télen megfagyván, a cső keresztmetszetét szükítse, vagy ami még rosszabb, elzárja. A világítógázból kiváló kondenzvizet a vezetékből ugy távolítják el, hogy a csövet darabig lefelé, azután pedig fölfelé vezetik. Az igy képzett könyökökben összegyülő folyadékot időnkint kiszavattyuzzák. Ebből a főcsőből gáznak ki a fogyasztás helyére vezetett mellékcsövek, Ezeket rendesen kovácsvasból készítik és horgos szegekkel erősítik a falhoz; az ólomcsövek nem jók, mert könnyen megsérthetők, különösen a patkányoktól kell őket félteni, mert ezek a puha ólmot átrágják. 1-5 lángra 20, 6-15-re 25, 16-25-re 32, 26-40-ra 38, 41-100-ra 50, 101-150-re 63 és 151-200-ra 76 mm. átmérőjü csövet használnak. A mellékcsövet a gázóra helyéig vezetik és azzal összekapcsolják. A gázórán tul kezdődik a tulajdonképeni házi csővezeték, melynek méreteit a következő táblázat szerint állapítják meg.

[ÁBRA]

A kovácsvas-csövek szerelésének megkönnyítése céljából különféle alaku ( ^, +, ů, ö ) kötődarabokat, hüvelyeket stb. használnak. Igen fontos, hogy a csőilleszték fojtóan zárjanak, legjobb, ha ragasszal bekent kócot használunk, maga a ragasz nem elégséges, mert ha megszárad, kitöredezik. A házi csővezetékben kiváló kondenzviz levezetése céljából a csővezetéket kissé lejtősen szerelik és a mélyebb helyeken összegyülő kondenzviz lecsapolására csőágat vezetne le. A csőágat sróffal zárják el, sok helyen csappal szerelik fel. Ott, ahol a gáz hideg helyről meleg helyre v. megfordítva jut, okvetlenül legyenek ily lecsapoló csövek, mert télen a berekedt viz miatt a lángok vibrálnak, esetleg el is alusznak. A már kész vezetéket gondosan ki kell próbálni benyomott levegővel, hogy minden része fojtóan zár-e? E célra különféle készülékeket használnak. A csővezeték a falitárcsában végződik, melyhez a lángzó tartására való kart csillárrudat stb. erősítik. A függő csillárrud és a falitárcsa összekötő részét az u. n. forgógolyó alkotja, mely a csillár szabad lengését engedi meg. A fali karokat rendesen ugy készítik, hogy a kar több izből áll, melyek között a kapcsot kupcsap alkotja. Ilyen kar kinyujtható, összecsukható és oldalt fordítható. Sok esetben a lámpás és a falitárcsa közti kapcsot gummitömlő képezi, melynek egyik végét a falitárcsába erősített csap hullámos felszinü szabad ágára a másikat pedig a lámpás hasonló alaku nyujtványára huzzák. A lángzót a lángzótestre csavarjuk, melyet rendszerint csappal látnak el. Ha a lángzótesten nincs csap, akkor a falitárcsával kapcsolatos részen kell csapnak lennie. A csillárrudakat hosszabíthatóvá készítik s az egymásba mozgó csövek elfojtására glicerint vagy kóctömítést használnak. A mozgócsövön vannak a lángzók és ezeket, valamint a cső sulyát ellensulyokkal egyenlítik ki.

Gázvilágítás

l. Gázgyártás, Gázlángzók, Gázvezeték.


Kezdőlap

˙