Gerendakötővas

l. Kötővas.

Gerendaköz

a gerendáknak egymástóli távolsága, rendesen tengelytől tengelyig mérve.

Gerendamező

ujabb és jó magyar neve a fríznek (l. o.).

Gerendapad

(bány.). Az ér fedő és fekvő lapjai közé beszorított erős feszítékekre gerendákat fektetnek egymás mellé, hogy azután a kivágott meddő törmelékeket e padokra rakják és igy a kivágott üreget kitöltsék, a beomlástól megvédjék és egyszersmind a munkások számára munka közben használható állóhelyet készítsenek. Lásd Bánya.

Gerendás elzárás

(ném. liegender Versatz). Erdészeti vizépítkezésnél. A zsilipes gátak rendes alakjukban több szakaszra v. nyilásra vannak osztva, mely nyilások tiltókkal vagy ha nagyobbak, u. n. emelőkapukkal zárhatók be. A fa usztatásánál ezen zárókészülékek nem használatók, mert az uszó fa elől az utat elzárják. A zsilipeken u. i. a viz nem csap át a tiltón, hanem a fenéken bocsáttatik ki.

[ÁBRA] 1. ábra.

Hogy tejhát a zsilipek által nyujtott előnyöket itt ne legyenek kénytelenek nélkülözni, az usztató vizeket elzáró zsilipeket oly módon rendezik be, mint az 1. ábrában van vázolva. Tiltók és tiltóoszlopok helyett, - mely utóbbiak az uszófától sokat szenvednének és torlódások képzésére szolgáltatnának alkalmat - a zsilip főászkára om horonyban járó egy v. két padlódeszkát eresztenek be, melyeken mint egy bukón a viz átcsaphat; árvizkor pedig, vagy midőn a duzzasztás nem szükséges, a deszkák könnyen kiemelhetők. Nagyobb duzzasztásoknál és szélesebb medrekben padlódeszkák helyett négy élüre megbárdolt gerendákat használnak, amely a szerkezet alap- és homolokrajzban a 2. ábra mutatja.

[ÁBRA] 2. ábra.

A gerendák a a gáttesthez b félhornyokban támaszkodnak, honnét a duzzasztás megszüntetése alkalmával felülről egyenkint a c hegyes karó segélyével kimozdíthatók. Hogy a viz a támasztékuktól megfosztott gerendákat el ne vigye, egyik végükkel a zsiliphez vannak láncolva. Egy másik e célra szolgáló berendezés, hogy a nehéz gerendákat egyenként végeiken emelő gépekkel felhuzzuk, s azután félre tesszük.

[ÁBRA] 3. ábra.

A gerendákkal elzárt zsilip- vagy duzzasztó nyilást különben egyszerre is és hirtelen lehet feltárni. A gerendák egyik vége ez esetben záróoszlophoz g (3. ábra) támaszkodik. A nyitás a hidról h azáltal történik, hogy egy munkás az alsó végpontja körül forgatható zárórudat i, mely eddig a záróoszlopottámasztotta, maga felé rántja, mire a támasztéktól megfosztott gerendák a viznyomás által félretolatnak. Hogy a viz a gerendákat magával el ne hordja, itt is a másik végükön egyenként rövid láncokhoz vannak kötve. A záróoszlopos nyilást azonban csak valami veszély esetében szabad használni; különben itt is a gerendák csak egyenként löketnek ki.

Gerendasor

fából való födémeknek szerkezeti alkotórésze, mely felül a feltöltést és padozatot, alul pedig a mennyezetet hordja. Egy födém G.-a egymástól bizonyos távolságban elhelyezett gerendákból áll; ez a távolság a gerendák erőssége és a reájuk jövő megterhelés szerint tengelytől tengelyid 0,80-1,20 m. között váltakozik, legtöbbnyire azonban 1 m. Az egyes gerendáknak helyzete és alkalmazása szerint a gerendasor a következő gerendákból áll: a) Egészgerenda, mely az egész traktus mélységén átnyulik. b) Félgerenda, mely csak faltól falig nyulik, ha kettő van egymás meghosszabbításában, ugy azokat vaskapoccsal kell összekötni. c) Falgerenda, melyet csak a legfelső emeletsoron szabad a falra fektetni, hol már többé nem falaznak reá. Kivétel a favázas fal, melyben minden falra jő a falgerenda. d) Szegőgerenda, a közbenső falak hosszában fektetett gerenda, mely, miután csak fél terhet hord, a többi gerendáknál gyengébb lehet. A közbenső fal mindkét oldalán szükséges a szegőgerenda. Favázas falakban nincs reá szükség, ott a falgerenda nincs reá szükség, ott a falgerenda helyettesíti. e) Polcgerenda, ugyanazt a funkciót végzi, mint a szegőgerenda, csakhogy nem közbenső falat, hanem az épület legszélső falát szegélyezi. Favázas szerkezetben szintén a falgerenda helyettesíti. f) Kiváltott gerendák azonk, melyeket lépcső, világító udvar, szellőző lyukak v. legtöbbnyire kémények miatt nem lehet a falra fektetni, hanem azokat egy keresztben fektetett gerendába kell csapolni. Ezt a műveletet gerendaváltásnak nevezik (l. o.)

Gerendatartó

l. Fahid és Hid.

Gerendaváltás

fafödémekben és fedélszerkezetekben egyes gerendáknak, szaruknak stb. kiváltása oly helyeken, hol azok különben lépcsőházakba, szellőző lyukakba, kéményekbe stb. nyulnának be. Minden gerendaváltásnál van: 1. váltótartó gerenda, rendesen kettő, melyek az egész terhet viszik; 2. váltógerenda, melyet a kémények v. az ür hosszában fektetünk le és mely a váltótartókon nyugszik; 3. váltott gerenda, mely a váltóba lesz csapolva, hogy a kéménybe v. az ürbe nem nyuljék. Kéményeknél a váltót a váltótartót a kémény falától legalább is 1/2 téglaszélesség válassza el. Fafödének gerendasorának elhelyezésére nézve irányadó az, hogy: 1 a gerendák lehetőleg kevéssé feküdjenek szabadon (tehát a keskenyebb hosszt hidalják át) és 2. hogy az épület homlokfalait amennyire lehetséges, derékszögben találják. Nagy figyelemmel kell lenni a gerendák ágyazására (l. o.), hogy a födém sulya minél egyenletesebben oszolják szét a falakon és egyes gerendák bekötésére (l. Kötővas), hogy az étellenes falak egyesíttessenek és a falvetemedések elháríttassanak. Többnyire minden 3-ik vagy 4-ik gerendát kötünk be a falba falkötővassal. A váltartó-váltót és a váltott gerendákat egymással rendesen bélcsappal (l. o.) kötik össze. Csapos gerendafödémek gerendái is igy válthatók ki v. még egyszerübben, ha a váltartót egyszerüen ferdén lecsapoljuk (jó, ha a ferde sikot egy kis vizszintes fokkal megszakítjuk) és reá a váltógerenda szintén ferde lapját fektetjük. Favázas falaknál a G. néha meglehetősen bonyolódott, mert a váltott gerendák fölül a kályhákkal stb erősen meg vannak terhelve. Az elv itt az, hogy hosszu gerendaváltásokat lehetőleg kerülnünk kell.

Gerenday

1. Béla, szobrász, szül. Budapesten 1863. dec. 13. Nagy hajlamot érezvén a szobrászatra, atyja a mintarajziskolába iratta be, hogy két évig volt Huszár Adolf egyik legszorgalmasabb tanítványa. Innen tanulmányait folytatni Milanóba ment s három évig dolgozott Barzaghi Ferenc műtermében, egyidejüleg a Brera- akadémia előadásait is látogatva. Milanóból Carrarába, a márvány tulajdonképeni hazájába utazott, a kőfaj alapos megismerése végett s itt fejezte be első művét: a Fürdő gyermeket, mely az 1885-ki országos kiállításon volt látható s a kiállítás bezárása után Klotild főhercegasszony gyüjteményébe került. G. ujabb időkben atyja figurális és ornamentális márványműgyárának vezetését is átvette s minden igyekezetét arra fordítja hogy az ipart a művészettel egyesítve, a temetők diszítésénél a jobb és nemesebb izlést jutassa érvényre.

2. G. József, botanikus és zoologus, szül. Dömsödön (Pestm.) 1814., megh. Pesten 1862 ápr. 8-án. Eleinte a vegytani és botanikai tanszék asszisztense volt, 1848., Sadler halála után, a botanika tanára meg a növénykert igazgatója lett. József főherceget a növénytan elemeire ő oktatta. Botanikai munkáin kivül nevezetesebb a kigyók ismertetése (a magyar orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban, 1846., továbbá magyar- és Dalmátországi kigyók, Pest 1839, négy tábla rajzzal). Irt a Magy. Gazda melléklapjában (könyvbirálat, 1846), a Magy. Gazda melléklapjában (könyvbirálat, 1846), a Magy. Hirlapban 81852, 857. sz. Az egyetem füvészkertjében virágzó Agavéról). Némely gyüjtött növényét a florisztikai munkák idézik.

Gerendázat

egy szerves egészet, p. födémet képező gerendák összessége, az egész gerendasor (l. o.).


Kezdőlap

˙