Glaser

1. Ádám, német rézmetsző, szül. Dorstenben (Vesztfália) 1815 aug. 17. A rézmetszést Düsseldorfban tanulta, azután másfél évig Drezdában volt, majd visszatért Düsseldorfba. Vonalas modoru rézmetszetei közül felemlítendők: A királyok imádása, francia után (1849); Krisztus a keresztfát viszi (1866): A jó pásztor, Kehren után (1862); Keresztvitel, Veronese P. után; Busuló zsidók, Bendemann után.

2. G. Adolf, német iró, szül. Wiesbadenben 1829 dec. 15. Történelmi és filozofiai tanulmányait Berlinben végezte. 1856-78. Westermann képes havi folyóiratát szerkesztette Braunschweigban. G. első műveit Reinald Reimar álnév alatt tette közzé, ezek: Kriemhildens Rache (Hamburg 1853) és Penelope (u.o. 1854). Ezután saját neve alatt a regények hosszu sora jelent meg, u. m.: Familie Schaller (Prága 1857); Bianca Condiano (Hannov. 1859); Was ist Wahrheit (Braunschweig 1869); Leseabende (u.o. 1867), Der Hausgeist der Frau Estobal (Berlin 1877); Schlitzwang (u.o. 1878); Eine Magdalena ohne Gloreinschein (u.o. 1878); Weibliche Dämonen (u.o. 1879), Wulfhilde, Roman aus dem 12. Hajrhundert (Berlin 1880); Moderne Gegensätze (Lipcse 1881), Aus hohen Regionen (Wismar 1882), Savonarola (Lipcse 1883); Das verschwundene Dokument (u.o. 1883), Cordula (u.o. 1885), Das Frälein von Villecour (Drezda 1885). Elbeszélései: Erzählungen u. Novellen (Braunschweig 1862, 3 köt.), Aus dem 18. Jahrhundert (Lipcse 1880). Kiválóbb drámái: Galileo Galilei (Berlin 1861), Der Weg zum Ruhm és Johanna von Falndern.

3. G. Antal Gyula, előbb Józsua, osztrák jogász és miniszter, kinek ugy hivatalos mint irodalmi tevékenysége nem egyszer befolyással volt hazai jogfejlődésünkre is. Szül. Postelbergben, Csehországban 1831 márc. 19., megh. 1885 dec. 27-én. Felsőbb tanulmányait a bécsi és a zürichi egyetemeken végezte. 1871 óta állandóan tagja volt a képviselőháznak 1879-ig. 1871 nov. 25. az Auersperg-minisztériumban igazságügyminiszter lőn s mint ilyen készítette az uj bünvádi eljárás, a büntetőtörvénykönyv és a polgári perrendtartás tervezeteit, melyeknek elseje 1873. évi máj. 23. törvénnyé vált; 1879. megválván tárcájától, a bécsi semmítőszéknél főállamügyész lett. Munkái közül különösen említendők: Das englisch-schottische Srtafverfarhren (1850); Caesar Beccaria über Verbrechen und Strafen (1851 és 1876); Abbandlungen aus dem österreichishen Strafrechte (1858); Die Fragestellung im Schwurgerichtsverfahren (1863); Anklage, Wahrsppruch und Rechtsmittel im englischen Schwurgerichtsverfahren (1866); Gesammelte kleinere Schriften über Strafrecht, Civil- und Strafprocess (1868 és 1883); Studien zum Entwurf des österreichischen Strafgesetzes über Verbrechen und Vergehen (1871); Handbuch des Strafprocesses (1883).

4. G. Eduard, osztrák utazó, szül. Deutsch-Rustban (Csehország) 1855 márc. 15. Tanulmányai végeztével 1878. a bécsi csillagászati intézetnél kapott alkalmazást s ez alatt a keleti akadémián a keleti nyelveket tanulta. 1880. mint nevelő Tuniszba, majd Egyiptomba ment. Suhagban (Felső-Egyiptom) 1882 május havában egy teljes napfogyatkozást figyelt meg, ugyanazon év október havában beutazta a Szuezen át Dsiddát, Hodeidát, és Sanát, Dél-Arábia fővárosát, hol csaknem egy évig volt internálva. Ez utjából, melyet 1885, 1887 és 1892. ismételt, több mint 1000 darab fontos délarab felirást és régiséget hozott magával, ezenkivül nagy mennyiségü kéziratgyüjteményt, melynek egy részét a berlini könyvtár, más részét a British Muzeum szerezte meg. Kutatásainak földrajzi, topográfiai és történeti eredményeit részint Petermann Mittheilungen-jeiben, az Ausland-ban, az Academy-ban stb., részint önálló könyvekben irta meg, minők: Mittheilungen über einige aus meiner Sammlung stammende sabäische Inschriften (Prága 1886); Skizze der Geschichte und Geographie Arabiens von denältesten Zeiten bis zum Propheten Muhammad (I. füz. München 1889, 2 köt. Berlin 1890.). 1894 elején 800 feliratot és 250 kéziratot hozott magával utolsó utazásáról.

Glaserit

(ásv.), káliumszulfát (K2SO4) rendesen nátriumszulfáttal keverve; rombos rendszerbeli, sokszor látszólagos hatszöges rendszerbeli kristályokban; gyakori mint bekérgezés. Termőhelye: Szicilia (Rocalmuto). A Vezuv láváin romboédrikus alakokban is találta Scacchi és aftalos-nak nevezte. Hausmann nevezte el G.-nak, Glaser Kristóf kémikus tiszteletére; sal polychrestum Glaseri volt az eredeti neve. Szinonim vele az arcanit.

Glasgalle

l. Forrasztó szerek.

Glasgow

(ejtsd: glaszgó), város Skócia D-i részén, Lanark és Renfrew grófságokban, 76 km.-nyire Edinburgtól, a Clyde mindkét partján, mintegy 40 km.-nyire a torkolatától, több vasuti vonal találkozásánál, (1891) 564968 lak. A város körül számos helység van, amelyek G.-val szoros kereskedelmi és ipari összeköttetésben állanak; ezek közül a jelentékenyebbek: Partick (36538), Maryhill (18313), Bishop Bridge, Springburn, Shettleston (5430), kissé távolabb: Coatbridge (29996 lak.), Hamilton (24859), Bothwell Cambuslang, Kinning Park (13679), Rutherglen (13083), Pollokshaws (10405), Pollokshield (3028), East Pollokshields (6681), Shawland, Barrhead (8215), Govan (63625), Govanhill (14339), Paisley (l.o.) és Renfrew (l.o.). G. a Clyde mindkét partján terült el, a nagyobb része a jobb parton van. A clydeon 9 hid vezet át. Nagy, nyilvános épületekben a város nem gazdag, a jelentékenyebbek: a 96 m. hosszu és 68 m. magas székesegyház gyönyörü kriptával (az Orkadokon levő egyik templomon kivül ez az egyedüli, amely Skóciában a reformáció dacára is fenmaradt), a fölötte álló dombon Knox emlékével; a St. Andrews-templom, a börze az uj városház, a főposta, a skót bank épülete és az egyetemi épületek. A George-aquare-on van Walter Scott, Lord Clyde, J. Watt, Sir Rob. Peel, W. Pitt, Rob. Burns, Livingstone emléke, Albert királyi férj és Viktoria királynő szobra. A nagyobb parkok: G.-Green a Nelson emlékkel, a Westend-park. A város Ny-i részében laknak a gazdag gyártulajdonosok és kereskedők. G. nagyságát iparának és kereskedelmének köszönheti. A különböző iparágak közt első helyen áll a vasipar, évenként 24 millió mázsa öntött és 2 millió mázsa kovácsolt vasat dolgoznak föld. Készítenek páncél- és vassal kivert hajókat (1891. 341-et 325477 regisztertonna-tartalommal), lokomotivokat, mindenféle gőzgépet, varrógépeket, vasuti sineket, késárukat, 1780 óta fejlődött ki a pamutipar minden ágával, későbben hozzájárult a juta- és selyemszövés és a kémiai ipar mindenféle ága (szóda-, szappan-, jód-, festék-készítés stb.), végül a keményítő-, cukor-, papir-, üveg-, kőedény-, gyufa-, pálinka-, (Whisky) és sörgyártás. Nemcsak a nagy ipar, de a jelentékeny kereskedelem is - G. London és Liverpool után Nagy-Britanniában a legfontosabb kereskedő hely - hozzájárult a város gyors fejlődéséhez. Kikötőjéül az Alsó Clyde szolgál, amelyet a XVII. század végén kezdtek töltések közé szorítani. Sok ideig Greenock volt a versenytársa, 1875 óta azonban, mióta a kikötői építmények 60 ha.-nyi területen 11 millió font sterling költséggel be vannak fejezve és a Clydeon a legnagyobb tengeri hajók is fölevezhetnek a városig, G. kereskedelme versenytársáét messze felülmulja. Legnagyobb dockok: a Kingston- és Queensdock. A bevitel értéke a 13, a kivitelé a 15 millió font sterlinget is felülmulja. A tengeri hajóforgalom több mint 6 millió tonnát tesz ki. A város kereskedelmi hajóinak száma több mint 1500. Rendes hajójáratok vannak földünk minden része felé. Az Adria hajói is érintik G.-t. A bevitel főbb cikkei: buza, árpa, zab, hüvelyesek, liszt, husnemüek, élő állatok, dohány, bor, szesz, cukor, vasáruk, nyers bőrök, petroleum, olajok, és mesterséges trágya; a kivitelé: pamut, gyapju-, juta-szövetek és vászon, továbbá fémáruk, kémiai iparcikkek, üveg, porcelánáruk és szén. A városban az osztrák-magyar monarkiának is van konzula. A tudományos intézetek közül első helyen áll az 1450. alapított egyetem, 1864-70. 1/2 millió font sterlingért a West Endben fölállított épülettel, (1892) 28 tanárral, 7 lektorral és 2138 férfi- és nő-hallgatóval. Az egyetemhez tartozik a könyvtár (150000 kötet), az 1783. a hires kirurgus, Hunter által alapított Huinterian-muzeum, gazdag anatomiai, érem-, képgyüjteménnyel, a botanikus kert, nagy kórház (Western Infirmary), többféle laboratórium és egy csillagvizsgáló. Az egyetemen kivül van G.-ban technikai főiskola 9 tanárral, 16 lektorral és mintegy 2000 hallgatóval, az Andeson-college, természettudományi fakultással, a St. Mungo's college, jogi és orvosi fakultással, egy teologiai főiskola, szövőiskola, a Queen Margaret College orvosi fakultással a női nem magasabb kiképeztetésére, iparmuzeum, művész-akadémiai (Corporation Galleires), 5 nagy szinház; a St. Andrew's Music Hall nevü hangversenyterem. Számos tudományos és jótékony társulat, az előbbiek között kiválóbb a Philosophical Society és a természettudományi társulat. A legnagyobb ujságok: az Evening-Citizn, az Evening News, a Herald, a North British Daily Mail. V.ö. Denholm, Hist of G. (1881) és Senex, G. past and persent. (1884).

Glashütte

város Drezda szász kerületi kapitányságban, 13 km.-nyire Lauensteintól, vasut mellett, (1890) 2005 lak., jelentékeny óraiparral, 1890. 2200 órát készített; Németország legszebb órás-ipari szakiskolája is itt van.

Glaskopf

(ásv.), rostos szerkezetü és szép sima felületü változata a limonitnak, a hemanitnak, a pszilomelannak. Első esetben barna, másodikban vereses, az utóbbiban feketeszinü. Tulajdonképpen Glatzkopfnak nevezték, mivel gömbös kiképződésü, sima felületü, némileg a kopaszfejre emlékeztet. A Glatzkopból lett a G.

Glassbrenner

Adolf német humorista és szatirikus iró szül. Berlinben 1810 márc. 27., megh. u.o. 1876 szept. 25. Kereskedői pályára lépett, de emellett az irodalommal is foglalkozott. Már 1831. szerkesztője volt az igen elterjedt Don Quixote c. folyóiratnak, melyet szabad szelleme miatt 1833. elnyomtak. Ezután Brennglas Adolf álnéven Berlin wie es isst und - trinkt c. alatt (Berlin és Lipcse, 1832-50) Berlin mindennapi életéből kitünő megfigyeléssel tipikus alakokat rajzolt. Bécsben tartózkodásának eredménye: Bilder u. Träume aus Wien (Lipcse 1836, 2 köt.) mely a szövetséges államokból kitiltatott. 1840. Peroni Adél szinésznőt vette el, kit Neustrelitzbe követett. Itt irta Verbotene Lieder c. verskötetét (Zürich 1843), mely nemsokára más cim alatt, számos kiadást ért és Neuer Reinecke Fuchs (Lipcse 1846, IV. kiad 1870) cimü kómikus eposzát; ezenkivül különféle novellisztikus dolgozatot. 1848-ban a demokrata párt vezére volt Mecklenbburg-Strelitzben, 1850. kiutasították onnan és Hamburgba, majd pedig Berlinbe ment, hol a Berliner Montagszeitung szerkesztését vette át. G. az említett műveken kivül még számos kisebb-nagyobb dolgot irt, mint p. Komischer Volkskalender (1845-47, 3 évfolyam); Xenien der Gegenwart (Hamburg 1850); Kaspar, der Mensch (u.o. 1850); Komische Tausend und eine Nacht (u.o. 1852); Die verkehrte Welt (Berlin 1857, 6. kiad. 1874) stb. Irt több kitünő ifjusági iratot is, u. m. Lachende Kinder, Sprechende Tiere és Insel Marzipan. V. ö. Schmidt-Cabanis, Adolf (Berlin 1881).

Glastonbury

(ejtsd: glasztnbörri), város Somerset angol grófságban, 19 km.-nyire Bridgewatertől, a csatornázott Bruetől alkotott félszigeten, vasut mellet, (1891) 4119 lak., selyem- és bőriparral, fakereskedéssel. A városnak néhány érdekes középkori emléke van; ezek közül a legjelentékenyebbek a G.-i apátság romjai; ez apátságot a legenda szerint arimathiai József alapította és Arthur király is ide temetkezett. VIII. Henrik szekularizálta.

Glatt

26,5 km. hosszu folyó Zürich svájci kantonban; a Greifen-tóból szakad ki; mocsáros völgyön folyik kersztül és Rheinsfeldennél a Rajnába torkollik.

Glatz

1. egykori grófság Porosz-Sziléziában, Boroszló kerület, G., Habelschwerdt és Neurode járásait foglalja magában, 1636 km2 területtel és (1890) 172433 lak. A Glatzi-hegység takarja. A G.-i Neisse és a Morva forrásvidéke ide esik. A tulnyomóan német lakosság főfoglalkozása a földmivelés és állattenyésztés. A legjelentékenyebb iparág a pamut- és vászonszövés. A grófság nevét G. városról kapta. Önálló grófsággá Podiebrad cseh király tette. I. Mátyás király Sziléziával együtt birta 1742-ben Poroszországhoz került. Egyházi szempontból még most is a prágai érsekség hatásköre alatt áll.

2. G. (csehül: Kladsko), az ugyanily nevü járás székhelye Boroszló porosz-sziléziai kerületben, a Neisse, Biele és Steine összefolyásánál, vasul mellett, (1890) 13501 lakossal, fémöntéssel, gépgyártással, szeszfinomítókkal, sör- és szivargyártással, őrlőmalmokkal. Egykori erődítményei nagyobbára eltüntek, szép ültetvényeknek és egy uj városrésznek adván helyet. Most még csak a sziklavár áll a város fölött és egy kis erősség a Neisse jobbpartján. Jelentékenyebb épület a kat. templom, a Münsterbergi hercegek, G.-i grófok kriptájával és Ernestus érsek siremlékével. G. városa valószinüleg a X. században épített vár körül keletkezett. 1622. a 30 éves háboruban a svédek elfoglalták. 1741. a poroszok hatalmába került. 1760. Laaudon rohammal foglalta el. V. ö. Peter, Kleiner Füjhrer durch die Grafschaft G. (1882).


Kezdőlap

˙