Glicerin

(glycerin, lypyloxihydrát, olajéd), C3H5 (OH)3; szénvegyület, mely a 3 vegyétékü alkoholok v. glicerinek közé tartozik. E vegyületet Scheele fedezte fel (1779) a diákflastrom főzésekor történő kémiai változások tanulmányozásakor. Különösen Chevreuil vizsgálatai alapján, ki a zsirok tanulmányozásával behatóan foglalkozott, ismertük meg közelebbről. A G. nevet is ő adtaa. Pontos vizsgálatokat G.-nel Pelouze, Redtenbacher, Berthelot és mások végeztek; a borban először Pasteur mutatta ki. A természetben szabad állapotban nem fordul elő. A griceril (C3H5) gyök a természetes zsirok és olajok alkotó része. A szeszes erjedéskor kevés G. is képződik, ezért a borban, sörben is kevés G. van. A G. előállításához a zsirokat és olajokat használják. A természetes zsirok a zsirsavak gliceril-éterei, igy tehát a zsirokat luggal elszappanosítva G. keletkezik. Mesterségesen a G. a tribrompropán v. gliceriltribromidból (C3H5B3) készülhet. E vegyület u.i. ezüstacetáttal hevítve glicerilacetát, ebből pedig káliumhidroxiddal való elszappanosításkor a G. képződik. A G. régi gyakorlati előállítási módja, amelyet Scheele állapított meg, abban áll, hogy a zsirt ólomoxiddal és vizzel főzve alszappanosították; a képződött flastrom közül a G.-t vizzel kioldották és a megszünt oldatba, a kevés feloldott ólomhidroxid eltávolítása végett, kénhidrogéngázt vezettek. A leszürt folyadék a besürítés után tisztátalan G.-t hagy vissza. Ez előállítási mód történelmi nevezetességü; G.-t ma igy aligha készítenek. A G. gyári előállítása manapság a steayertya- v. a szappangyártással kapcsolatos. Gyakran használt eljárás az, hogy a megolvasztott faggyuba v. pálmaolajba tulhevített (közel 300 °-os) vizgőzt vezetnek. Ilyenkor a zsir már magának a viznek behatására elszappanosodik, szabad zsirsavak keletkeznek és a G. A magas hőmérséken e vegyületek a vizzel átdesztillálnak, ugy hogy a desztillátum a G.-nek vizes oldata, amelyen a szabad zsirsavak usznak. A zsirsavakat kipréselik, hogy a folyós olajsavat eltávolítsák és az igy kapott sztearin- és palmitinsav elegyből gyertyát (milly) öntenek; a vizes oldatot pedig besürítve tisztátalan G.-t kapnak, amelyet az alább megemlítendő módon megtisztítanak. Több gyárban a zsirokat kálciumhidroxiddal szappanosítják el olyformán, hogy a zsir és mésztej elegyét autoklávokban vizgőzzel hevítik, amidőn oldhatatlan zsirsavas kálciumot és G.-oldatot kapnak. A zsirok elbontására igen gyakran a kénsavat is használják. A szappangyártásnál a szappan kisózása után megmaradt lugból szinte G. készülhet, ugy hogy azt sósavval telítik és erős besürítés után a sókat lehetőleg kikristályosítással eltávolítják. A lényegében megismertetett eljárások alapján kapott nyers G. még fölötte tisztátalan, sárga-barna folyadék. Megtisztítása végett az oldott idegen anyagokat alkalmas preparátumokkal lehetőleg eltávolítják és hig állapotban csontszénen megszürvén, vákuumkészülékekben besürítik; ez a tisztított G. A tiszta G.-t ugy készítik, hogy a besürített nyers G.-t nagynyomásu vizgőzzel ujból átdesztillálják és olyan hütő készülékekbe vezetik, amelyekben a gőzök csak igen lassan hülhetnek le, minek megfelelően koncentrált G.-t kapnak. A legtisztább G. a kifagyasztott. Ha u. i. tömény G.-t 0°-ra lehütünk és hozzá kevés megfagyott G.-t teszünk, az összes G. hosszabb idei állás után kikristályosodik, mig az idegen anyagok a megmaradó folyadékban vannak. A megfagyasztott kristályos G.-ről az anyalugot centrifugális gépekkel eltávolítják. A kristályokat végül megolvasztják. A tiszta, vizmentes G. szintelen, sürü, igen édes folyadék, melynek fs.-a 1,27 körül van. Erősebben lehütve alkalmas körülmények között G.-kristályok válnak le. Hevítve körülbelül 290°-on forr; vizgőzzel, különösen levegő-ritkított térben alacsonyabb hőmérséken is átdesztillálható. A vizmentes G. nagyon vizszivó. A levegőn hevítve meggyulad és alig világító lánggal elég. Vizzel és borszesszel minden viszonyban elegyíthető, éterrel nem. Az árubeli tiszta G. is jócskán tartalmaz vizet, a viztartalomra a fajsuly meghatározásából következtethetünk. Az alábbi táblában a különféle viztartalmu G. fajsulyát közöljük (17,5°-on Strohmer szerint):

G.%

fs.

G.%

fs

100

1,262

90

1,236

98

1,257

88

1,231

96

1,252

86

1,226

94

1,246

84

1,220

92

1,241

82

1,215

A G.-t gyorsan felhevítve belőle vizvesztés folytán, a nagyon kellemetlen szagu akrolein (l.o.) képződik, még bőségesebben akkor, ha vizelvonó testekkel hevítjük. A tüzhelyre kiöntött zsiradék, az elfujt faggyugyertyáéhoz hasonló kellemetlen büzt áraszt, leginkább az akrolein képződése folytán. A kálium-hidroxiddal való hevítéskor hangyasav- és ecetsavsó keletkezik; oxidáló szerek hatására G.-sav és tartronsav keletkeznek. A füstölgő salétromsav, v. kénsav és salétromsav elegye glicerilnitráttá (nitroglicerinné) alakítja. A G.-t sok mindenre használják. Mivel nagyon édes izü s nem ártalmas, likörökbe, továbbá borba, sörbe elegyítik. Nitroglicerint és igy dinamitot készítenek belőle. Gyógyszerül és szépítőszerül használják; a G.-nel kent bőr puha és sima lesz. A magy. gyógyszerkönyvben a tiszta, kevés viztartalmu G. hivatalos.

Glicerinezés

(scheelizálás). A glicerin a természetes bornak rendes alkotó része, mely az erjedés alatt a cukorból képződik és pedig Pateur szerint 100 súlyrész cukor erjedése folytán 3,23 sulyrész glicerin keletkezik. A természetes borok 100 rész alkoholra legalább 7 rész, legfeljebb 14,4 rész, s átlagban 10 rész glicerint tartalmaznak. Az üres, fanyar és savanyu borok javítására, továbbá a mesterséges borok testesebbé tételére, néha glicerint is tesznek a borhoz, mely eljárást Scheele után scheelizálásnak nevezik. A glicerinnek a borászatban való alkalmazása tilos.

Glicerinkrémek

kozmetikus szerek, melyek a bőr puhítására szolgálnak. A folyós G. rózsa- vagy más illatos vizzel higított glicerin, melyhez még finoman iszapolt zsirkőport adnak. A kocsonyás G. vizzel felfőzött keményítő vagy más kocsonyát képező szagtalan anyagok, melyhez illatos glicerint kevertek. A vajszerü G. olvasztott cerizin viasz v. spermacét és illatosított glicerin keverékei, melyhez néha édes mandulaolajat is adnak.

Glicerinnitrát

(nitroglicein, salétromsavav gliceril, Nobel-féle robbantó olaj). C3H5(NO3)3. Robbanó szénvegyület, amelyet Sobrero, olasz kémikus fedezett fel (1847). Gyárilag először a svéd Nobel Alfréd 1862. gyártotta. Előállítása gyárilag ugy történik, hogy tömény kénsav és füstölgő salétromsav lehütött elegyéhez lassacskán glicerint elegyítenek. Az igy kapott elegyet sok hideg vizbe öntik, amidőn a G. olajszerü folyadék alakjában kiválik. Tiszta állapotban majdnem szintelen olajszerü folyadék, édeskés füszeres izü, nagyon mérges, fs,.-a 1,6. Lehütve kristályos tömeggé fagy. Vizben ugyszólván oldhatatlan, alkohol oldja. Hirtelen felhevítéskor v. ütésre a leghevesebben felrobban. Vékony rétegben kiterítve meggyujtva robbanás nélkül elég. E vegyületet még manapság is nitroglicerinnek nevezik; ez elnevezés azonban nem találó, mint u. i. ujabb vizsgálatok kiderítették, nem nitroszármazék, hanem összetett éter: salétromsavas gliceril. E vegyületet magát ritkán használják robbanó szerül, mert önként is robbanás állhat be. A dinamit G..-tal itatott kovaföld (Keiselguhr). A melinit robbantó szer szinte G.-ot tartalmaz. Igen kis adagban (milligram) gyógyszerül használják.

Gliográfia

(gör.), (kemiglifia), az angol Palmer által 1843. feltalált eljárás, melynek segélyével galvanoplasztikai uton fametszetekhez hasonló domboru nyomólemezek nyeretnek. L. Galvanoplasztika.

Gikogen

(állati keményítő), C6 H10O5. A szénhidrátokhoz tartozó szerves vegyület. Előfordul a májban, izmokban, leukocitákban és más sejtekben. A májból ugy állítják elő, hogy éppen leölt állat máját összeaprítják, forró vizbe teszik és főzik, azután pedig mozsárban péppé törik. A pépet megszürik. A szüredéket kihülés után sósavval. jódhiganykálium-oldattal kezelik, mig csak fehérjeüledék képződik. Szürés után alkohollal a G.-t kiválasztják. Trikolerecetsav is kicsapja. A G. tulajdonságaiban az eritrodextrinnel csaknem teljesen megegyezik. Kimutatására a jód szolgál, mivel ez pirosra festi. Oldódik vizben; oldatai opaleszkálnak. Különben iz- és szagnélküli szintelen anyag, melyet a száj- és hasnyál szőllőcukorrá változtat át. A szénhidrátok azon alakja a G., melyben azok az emberi és állati szervezetben tartalékanyagként lerakódnak.

Glikokoll

(glycocoll), l. Amido-ecetsav és Alaninek.

Glikokolsav

(glycocolsav), l. Epe.

Glikol

(glycol), etilenglikol v. közönséges glikol, C2H4(OH)2. A legjobban ismert a glikolok (l.o.)közt. Előállítása etilénbromidból történhetik, amelyet káliumkarbonátoldattal fordított hütővel felszerelt lombikban hosszu időn át főzünk. Ilyenkor G. és káliumbromid képződik, mig széndioxyd távozik el; a kapott folyadékot erősen besürítjük és a maradékot abszolut alkohollal vonjuk ki; az alkohol a G.-t feloldja, mig a káliumbromid visszamarad. Ez oldatot melegítve, az alkohol elillan és tisztátalan G. marad vissza, melyet frakcionált desztillációval megtisztíthatunk. Szintelen, sürü édes folyadék; fs.-a 0°-on 1,128, fp.-ja 195° C., erősen lehütve megfagy. Vizzel és alkohollal elegyíthető; éterben kevéssé oldódik.

Glikolok

(glycolok). Igy nevezi a kémikus a 2 vegyértékü alkoholokat (l.o.); tehát a G. olyan vegyületek, melyek egy 2 vegyértékü szénhidrogéngyököt és 2 hidroxilgyököt tartalmaznak. Az etilénglikolt Würtz fedezte fel 1856. A G. legfontosabb kiképződési módjai a következők:

1. Az olefinek halogén addicio-termékei (a paraffinek dihalogén származékai) az ecetsavas ezüsttel való hevítéskor ecetsavas étert adnak, ez pedig az alkálihidroxiddal való elszappanosításkor glikolt ad, p.

[ÁBRA]

Az olefin halogén származékai különben káliumkarbonát oldattal, továbbá ólomoxid és vizzel való hevítéskor is glikolokká alakulnak. Az etilénbromid sok vizzel való hevítéskor lassacskán szintén etilénglikollá alakul.

2. Az olefineket alklórossav vizes oldatával rázva, azok klórhidrinekké alakulnak, a klórhidrinek pedig nedves ezüstoxiddal (ezüsthidroxid) glikolokká alakíthatók, p.

[ÁBRA]

Megjegyzendő, hogy a G.-ban a hidroxilgyökök mindegyike más-más szénatomhoz van kapcsolva, de a glikolok származékaiban az 1 szénatomhoz való kapcsolódás is lehetséges. A magasabb G. több izomer módosulatban is ismeretesek. A G. homolog sorozatot képeznek; e sorozat első tagja a metilénglikol CH2(OH)2 volna, amely azonban tiszta állapotban nincs előállítva, több származékát azonban jól ismerjük. A legfontosabb G.-k a következők:

Etilénglikon

C2H4(OH)2

Propilénglikolok

C3H6(OH)2 (2 izomeria a és b).

Butilénglikolok

C4H8(OH)2 (4 izomeria a, b, g és izó) stb.

A G. szintelen, semleges kémhatásu, édeskés izü, sürüs folyadékok. Vizben könnyen oldhatók, éterben nehezebben. Fp.-juk közel 100°-kal magasabb, mint a megfelelő 1 vegyértékü alkoholoké. Kémiai sajátságaikra nézve megjegyzendő, hogy a hidroxilgyökök hidrogénjei különféle gyökökkel p. alkáli fémekkel, szénhidrogéngyökökkel és savgyökökkel helyettesíthetők.


Kezdőlap

˙