Gondolatfutás

v. gondolatszökés, azon elmekóros tünet, mely az agybeli pszihikai folyamatok fölfokozott ingerállapota folytán és mely abban áll, hogy a képzetek gyorsan kiváltódva, egymásután tódulnak és minden benső kapcsolat nélkül, v. igen laza összefüggésben hasonhangzásuak v. végszótaguk rimelése után kimondatnak. A G. egyik tünetét képezi a felfokozott agybeli ingerállapotnak, mint ahogy azt a «mania» kórképe mutatja.

Gondolatjel

irásbeli jel (-), mely első sorban arra való, hogy egy-egy félbehagyott mondat után az elhallgatott s csak odagondolt részletet jelezze. Gyakran arra való, hogy a következő gondolatra jobban figyelmeztessen; néha pedig zárójel gyanánt szolgál.

Gondolatmenet

máskép észjárás (l.o.).

Gondolatolvasás

a legujabb kor szüleménye, de mely még semmi pozitiv alapra nincs fektetve és inkább a mulattató, min az oktató kisérletek közé tartozik. A G. egy időben keletkezett a mesmesrismussal, az állati mágnesség állítólagos felfedezésével, Megelőzője volt a clairvoyance, a világos látás, mely a titkos, messzelevő és jövőbeli dolgok észleletét vindikálta magának és mint ilyen a régi kor extázisai közt is ismertes volt. Magától értetődő dolog, hogy mesmerismus, clairvoyance és több ilyen, csak tudományos álruhában járó mesék, melyeknek legkevesebb a pozitiv alapjok és gyakran csak az emberek, főleg pedig a hatalmasok megcsalására és szórakoztatására alkalmaztattak. Az állati magnetizmus a tudományos által ujabban redukáltatott a hipnotizmus ismert jelenségeire, melyek a hipnotizált (magnetizált) egyén teljes öntudatlan engedékenységét tüntetik fel a magnetizáló egyén iránt. A hipnotizmus (l.o.) számos megdöbbentő ténye alig vonandó kétségbe. De már e tényekhez nem számítjuk sem a telepátiát (a távollhatást), sem a G.-t A gondolatolvasó ugyan azt hirdeti magáról, hogy embertársától megtudhatja valami tárgynak hollétét, stb. anélkül, hogy ez szóval nyilatkoznék vagy önkénytes jelt adna reá. Ha pl., amint ezt számos kisérletekben megmutatták (Cumberland), valaki egy gombostűt eldugott, a gondolatolvasó addig vezeti körül a médiumát (magnetizmussal eltelt, érzékeny egyént), mig arra helyre jut, hol a rejtett gombostűt is feltalálhatja a G. segítségével. Ehhez a gondolatolvasó 1. egy érzékeny egyént, mediumot kiván; 2. azt kivánja, hogy a medium gondolatait folyton koncentrálja a keresett tárgyra. Amily kevés hasznu ez az egész játék, a fiziologiai alapja az volna, hogy az érzékeny egyén, ha gondolatait koncentrálja, a keresett tárgyhoz való közlekedésnél ideges lesz, vére gyorsabban kering és izmai ránganak. Ezekből az indikációkból a gondolatolvasó némi ügyességgel eltalálja az utat a keresett tárgyhoz. Ez tehát sem nem nagy mesterség, sem pedig tudományos alapon nem áll. Finomabb a G. másik neme, mely az egyének tüzetes ismeretéből és az arcjáték tüzetes megvizsgálásából elég biztos következtetéseket von ugyanzoknak az egyéneknek gondolatjaira és érzelmeire. Nagy emberismerők tulajdonsága. V. ö. Preyer, Die Erklärung des Gedankenlesens (Lipcse 1886); Du Prel, Ein Problem für Taschenspieler (Boroszló 1886).

Gondolatritmus

a versalkat egyik alapja számos nép költészetében. Lényege az, hogy a versben foglalt gondolatok hasonló hullámzást tüntetnek föl s hasonló izekre tagolódnak, mint a vers külső hangbeli ritmusa P. Talpra magyar, hí a haza, Itt az idő, most vagy soha ę Rabok legyünk ę vagy szabadok ę Ez a kérdés ę válasszatok! A mondatok egyenlő terjedelmü ízekre szakadnak, s azok tartalmilag is egyensulyosak. Mivel minden ily szólamnak saját hangsulya van s a szólamok egyenlő terjedelmüek: előáll a költői beszéd hangmenetének egyenletes lüktetése, vagyis a hangritmus. A magyar verselésben nagy szerepe van a G.-nak s összefüggésére a hangritmussal, a versalkat főtényezőjével, Arany János mutatott rá. Mig nálunk szólamokban (a mondatoknál kisebb, a szavaknál nagyobb nyelvi egységekben, u.n. frázisokban) lüktet a G., addig a németben inkább szókban, ugy hogy ott mintegy fogalmi ritmus van. A klasszikai verselésben a G.-nak ez az alakja nem szerepel, minthogy ott a nyelv természetes hangsulya nem is szolgál versalkotó tényezőül. Vannak azonban a G.-nak nagyobb szakaszai is az ütemszerü izeknél, t. i. az egész mondatok párhuzamos vagy ellentétes, haladványos, láncolatos elrakása. P. ellentétes (egyszersmind párhuzamos:) Kit mindig szerettem, jaj be távol estem, ę Kit mindig gyülöltem, annak rabja lettem; haladványos: Meguntam már azt is: jó reggel felkelni ę Jó reggel felkelni, folyóvizre menni ę Folyóvizre menni, véres ruhát mosni. A naiv költészetnek ez alakzata a mi népköltésünkben is nagyban szerepel; a finnek költészetében a betegségig ki van fejlődve, amennyiben majd minden gondolat két-háromféle alakban van kifejezve; nagy népeposzunknak, a Kalevalának egész terjedelme vagy felényire lenne rövidíthető a párhuzamos mondatok (Hunfalvy Pál szerint «bokor-kifejezések» egyszerü elhagyásával. Legelébb azonban az ótestamentum könyveiből lett ismeretes a G. ez alakja, mely egy gondolat kétféle kép variál, s elnevezték parallelizmusnak, gondolatrim-nek. A Lowth kutatásai (De sacra poesi Hebraeorum) a mult században azt a véleményt terjesztették el, hogy az ős héber költészetnek nem volt más verses formája, mint a gondolatok ezen megkettőzése. E tételt azóta sokat vitatták, bebizonyítva azonban maig sincsen, sőt a hangritmus teljes hiánya ujabb időben mind valószinütlenebbnek látszik.

Gondoljrámfű

köldökfü (növ. Omphalodes Tourn.), az érdeslevelüek füve, 15 fajjal Európában, Ázsiában és Uj-Mexikóban. Szirma kerékalaku, gyümölcsgerezdje sima, a teteje köldökformán benyomott, csészealaku, ez különbözteti meg főképen a nefelejtstől, amelyhez a kék virágja nagyon hasonló. Hazánkban két faja: az O. scorpoides Lehm, elszórva, vadon nő, virága világoskék, sárga csillaggal; az O. verna Moench (vénusköldök, békaszem), Horvátország hegyein vad; alsó levele szivalaku, a felső tojásdadlándsás. Virágfürtje kék, kevésvirágu, ritkás. Gyakori kerti virág; hazánk, Krajna és Stájerország bérceiről jutott a kertbe.

Gondolkodás

az emberi szellem egyik legfőbb működése, egyenrangu az érzéssel, vággyal és akarattal, és ezeknek szüntelen kisérője, tolmácsa és utbaigazítója. A G. magában véve még magasabb működés, amennyiben azt a érzési benyomások és a képletek alakulása megelőzik. A G. mindig elvont, amennyiben csupán fogalmak összekötésében vagy elválasztásában nyilatkozik (l. Fogalom). Bármily fontos megjelenése is a G.-nak a fogalomképzés, a G. ennél sokkal magasabbra emelkedik mint itélet, mely megállapítja, mily állítmányt lehet az alanyhoz kapcsolni és mennyire biztos ez a kapcsolat. Az itélet az, mely gyorsan körüljár az egyes fogalmak osztályain és az egymáshoz valót kitalálja. Itt az itélet már a következtetésbe megy át, mely az itélet szerte-szétmenő kutatásait és vizsgálatait összefoglalja és uj igazságot alkot, vagy a régit evidentiára hozza. fogalomképzésben, itélésben és következtetésben rejlenek a G. főmozzanatai. De evvel a G. kimerítve nincs. A G.-hoz tartozik a latolgatás, mely az esélyeket, a valószinüséget veszi szemügyre, az előnyöket és hátrányokat egymással egybeveti; ide tartozik a bizonyítás és cáfolás (dialektika), a meghatározás (definitio), az idő és tér képzeteinek kiemelése, a fogalmak összeállítása (rendszerezés). A G. a fogalmakban a tárgyi világot tükrözik, az itéletben és következtetésben a valóság összefüggését, a végső igazságot keresi. Az imént előadottak a szorosabb G.-t teszik ki. Tágabb értelemben a G.-hoz tartozik az invenció és kombináció is. Az invenció már határos a fantáziával, mely még képzetekkel, nem pedig fogalmakkal dolgozik. De a fantázia segítsége a G.-ban is nagyon óhajtandó, mert a G.-t megtermékenyíti. A kombináció a rejtett vagy jövendőbeli dolgok gondolkozásbeli előresejtése vagy előkészítése. A G. a kauzalitás alapfogalmán nyugodva, észfejtő és ebben az éleselmüség mutatkozik. A G. továbbá az okból az okozatra és viszont érvel és megméri az eszközöket, melyek célhoz vezetnek. Itt az invenció átmegy a leleményességbe és találékonyságba, felfedezésekbe, tervezgetésekbe. A G.-t a régiek egy istennő alakjába öltöztették és az agy működését mint az ihlettség eredményét fogták fel. Mnemosyne e nagyistennő és leányai a muzsák. - A G. módszereiről, deduktiv és induktiv G.-ról, l. Dedukció, Indukció.

Gondolkodástan

l. Filozofia és Logika.

Gondos

Illés, II. Lajos király főszakácsa, ki részt vett urával a mohácsi ütközetben s éppen a vacsora elkészítésével volt elfoglalva, mikor Balibég, belgrádi para a királyi sátorba rontott. G. vitézül védte magát a konyha körül, mig a tulnyomó számmal levő törökök társaival együtt fölkoncolták.

Gondos

Miksa, gyorsiró, szül. Kapolcson, Zala vármegyében, 1840 febr. 8. Középiskolai tanulmányainak végzése után a mérnöki pályára készült, de ezt abbahagyva, 1867. Párisba ment, hol belépett az Alliance Israelite Universelle tanárképzőjébe, majd az École des Langues Orientales vivanes főiskolába, hol a keleti nyelveket hallgatta. Innen Marokkóba küldetett segédtanárnak, ahonnan 1869. Budapestre tért vissza, hol középiskolai tanári oklevelet nyert. G. gyorsirói működését 1858. kezdette. Előbb a Dobrossy-, majd a Stolze- és Gabelsberger-féle gyorsirási rendszereket tanulmányozta oly sikerrel, hogy az utóbbi rendszert a műegyetemen is előadhatta. Az 1867. gyorsirási reformmozgalmak behatása alatt, G. Gabelsberger rendszerét francia nyelvre kezdte alkalmazni, két évvel előbb ugyan e rendszert héber nyelvre is feldolgozta. Midhat pasa megbizásából G. a török gyorsirási rendszer I. részét is elkészítette. Marokkóban való tartózkodása alatt G. tanulói között a spanyol gyorsirást terjesztette. Jelenleg Gyorsirási Módszertanát rendezi sajtó alá. 1885. Markovits gyorsirásának terjedéséről az országos kiállítás számára nagy térképet készített, melyért a budapesti magy. gyorsiró egylet tiszteletbeli tagjává választotta. G. tagja ezenkivül a londoni Shorthand writers Society-nek.


Kezdőlap

˙