Hasáb

v. prizma alatt a geometriában oly testet (1.ábra) értünk, melynek lapjai közül kettő két egymással egyenközü egybevágó sokszög (A B C D E és (F G H J K), mig a többiek parallelogrammák (A B G F, B C H G stb.). A két sokszög a H. alapja és fedőlapja, a parallelogrammák pedig annak oldalai v. oldallapjai. Az alap és fedőlap egymástól való merőleges távolsága (J L) a magasság. Az alap területe szorozva a magassággal, megadja a hasáb köbtartalmát.

[ÁBRA] 1. ábra. Ferde hasáb. 2. ábra. Egyenes hasáb.

Ha az oldallapok merőlegesek az alapra, akkor a H.-ot egyenes H.-nak hivjuk (2. ábra), ellenkező esetben ferde H.-nak (1. ábra). Szabályos a H., ha alapja szabályos sokszög.

[ÁBRA] 3. ábra. Egyenközlap.

Ha a H. alapja és fedőlapja szintén parallelogrammák, akkor a hasábot egyenközlapnak v. parallelepipedonnak (3. ábra) hivjuk. A legismertebb egyenközlap a kocka. Az optikában igen fontos szerepet játszik a háromoldalu hasáb. (L. Prizma.)

H.-nak hivják a könyvnyomdászok az ujságoknál és könyveknél levő hosszanti elválasztó vonalak között levő szedést, továbbá azokat a hosszabb szedésdarabokat is, amelyekből a lapot v. egyéb munkát összeállítják.

Hasábcsusztató

(erdészet). Szálfákból v. deszkákból készült csatornaszerü mű, melyen a hasábfát a hegyoldalakról a völgybe csusztatják le. Ezen csatorna felső szélessége rendesen 0,30-0,40 m. és mélysége 0,15-0,30 m. (l. Facsusztató). H. alatt azonban még olyen csusztatót is értünk, mely hasábokból készül (l. az ábrát).

[ÁBRA] Hasábcsúsztató.

Szerkezete következő. A csekély mélységü árok alakjára kiásott és ledöngölt talajra, vagy pedig a félig lelapátolt és letaposott hóra, egy v. két széles és lapos hasábot fektetnek le talpfa gyanánt és a fejsze fokával jól leverik. Ehhez azután mindkét oldalról egy-egy háromélü hasábot hárító gyanánt illesztenek, melyet kivülről földdel v. hóval behánynak s evvel állását biztosítják; a hóra fektetett csusztató összefagy és azután erősen tart. Természetes, hogy hasábokból készült csusztatókat árkok, gödrök fölött nem lehet vezetni. Ily esetben szálfákból szerkesztett néhány szakasz segélyével kell az árkot áthidalni. A hasábokból készült csusztató igen olcsó.

Hasábfa

15 cm. felső átmérőjü törzs- és ágtönkök hasítványai, melyek a hur irányában 15-20 cm. szélesek és mindig a bélsugár irányában vannak hasítva. A H. a magyar állami erdőkben, de legnagyobbrészt a magánerdőkben is 1 m. hosszu és mennyiségének megállapítása végett ürmértékekbe rakják. A H. a tüzifánál az I-ső, vagyis a legjobb minőségü osztályt képezi.

Hasábhajó

l. Szedőhajó.

Hasábvonal

a hirlapokban, könyvekben stb. levő hasábokat (l. o.) egymástól elválasztó vonal.

Hasadás

az ásványoknak az a tulajdonsága, hogy részecskéi akár kalapácsütéssel, akár nyomással sik lapok szerint választhatók el egymástól. Egy vagy több irány lehetséges az ásványoknál, mely szerint a részecskék egybefüggése csekélyebb foku, mint más irányokban, aszerint mondjuk, hogy az ásvány egy, vagy két vagy több irányban hasad. A H.-i irány, v. ama sik lapok, melyek szerint a részecskék egymástól könnyebben válnak el, mindenkor bizonyos kristálylapokkal egyközös, vagyis a H. meg a kristály alakja között a legszorosabb kapcsolat van. Ha valamely kristályt hasítunk, akkor a H.-i lapok vagy ama kristálylapok egyikével egyközösek, melyet a kristályon külsőleg is észlelhetünk, avagy oly lapokkal, melyek az illető kristályon lehetségesek. A galenit hexaéder a lapokkal párhuzamosan hasad, a galenit oktaéder oly lapok szerint, melyek az oktaéder csúcsait tompítják, vagyis a kristályon lehetséges hexaéderlapok szerint. Valamely kristályos ásványon hasítás által megtudhatni a lehetséges kristálylapokat és igy a H. reávezethet a kristályalak meghatározására. Amely ásványok több irányban hasadnak, azok szabályos hasítása által hasadási alak keletkezik, mely mindig valamely kristályalaknak felel meg. A galenitot három irányban hasítva, hexaéder áll elő, mészpát romboédert ad, a fluorit oktaédert, a szfalerit, mely a rombdodekaéder lapjai szerint hasad, rombdodekaédert mint hasadási alakot (persze nagy fáradsággal és gondos hasítással). A H. meg a kristályalak közötti összefüggésből következik, hogy amaz ásványok, melyek csakis egy irányban hasadnak és hasadásuk által levelek képződnek, nem tartozhatnak a szabályos rendszerbe, mert itt a H. folytán előálló, vagyis egy lappárnak megfelelő kristályalak nincs. Ugyanezen okból a négyzetes és hatszöges rendszerbeli kristályoknál egyirányu H. csakis a főtengelyre merőleges irányban lehetséges, mig a többi rendszerekben kristályosodó ásványoknál egyirányu hasadás többféle lehetséges. Különben az egyes kristályrendszerekben a H.-ok mindig meglehetősen egyszerü alakok kristálylapjainak felelnek meg. A szabályos rendszerben leggyakoribb a hexaéder szerinti H., ritkább az oktaéder és a rombdodekaéder szerint. A négyzetes rendszerbeli kristályok gyakori H.-i iránya a véglap, az oszloplap; a hatszögletes rendszerben ugyancsak a véglap, a romboéder, ritkábban a hatszöges piramis; a rombos rendszerben leggyakoribb a H. valamelyik véglap szerint, ritkán mind a három szerint, valamint az oszlop szerint; az egyhajlásu rendszerbeli kristályok legtöbbje a szimmetrikus sik irányában mutat H.-t, de ezen sikhoz merőleges irányu H. sem ritka; a háromhajlásu rendszerben a H.-i irány a véglapok valamelyike, továbbá még az oszloplap is. Ha a H.-i lap oly sima, hogy a fényt tökéletesen vagy kitünően vagy csak igen erősen veri vissza, akkor azt mondjuk, hogy az illető ásvány kitünően hasad (gipsz, csillám, kősó, galenit stb.), vagy nagyon tökéletesen (mészpát, barit stb.), v. csak tökéletesen (augit, fluorit stb.), vagy ha a H.-lapok nem egészen simák, azt mondjuk: tökéletlenül hasad (p. gránát, vezuvián stb.). Egyazon ásvány mindig egyformán hasad, minélfogva a H. igen fontos ismertetője az ásványoknak. Ahol egyazon ásványon eltérő H. mutatkozik, ott az v. az ikerképződésre v. idegen ásványoknak közbeékelésére vezethető vissza.

Hasadék

az olyan üreg, mely valamely kőzetnek kettéválásából keletkezett. A H. a kőzet megmerevedésekor avagy erős kiszáradásakor keletkezhetett, avagy emelkedés, sülyedés, földindulás és egyéb okok folytán is. Ha egy bizonyos irányban folytatódnak a kőzetben, illetőleg a kőzet között, akkor telér-hasadéknak is szokták mondani.

Hasadékonyság

a fának sajátlagos tulajdonsága, mely azon alapszik, hogy a fa anyaga többnyire egyenes, ritkán görbe, párvonalas rostszálakból áll, melyek között - részben a bélsugarak, részben az évgyürü tavaszi pásztájának gyönge sejtjei folytán - az összefüggés annyira csekély, hogy gyakran csak a legkisebb indító ok is elégséges arra, hogy az anyag szomszédos szálai egymástól elváljanak, vagyis hogy a fa hasadjon. A H. tulajdonkép a fánál mint a szilárdságnak egy neme szerepel. A H. számos tényezőtől függ. Gesztfa nehezen és csak töredezve, fiatal fa könnyebben hasad. Puha szabályosabban hasad mint kemény fa, de mindig könnyebben is. A rugalmasság elősegíti a hasadást, fagy csökkenti vagy megsemmisíti. Viztartalom puha fáknál csökkenti a rugalmasságot, tehát a H.-ot is; kemény fáknál elősegíti a H.-ot. Nagy mértékben inkrusztált sejtfalu fák nehezebben, illetve szabálytalanul hasadnak. Oly fák, melyeknél tavaszi és őszi pászta között nagy a különbség, könnyen hasadnak.

Hasadó gombák

(növ., Schizomycetes), helyesebben feslő gombák (l. o.).

Hasadtcsőrüek

(Fissirostres), az éneklő verébalkatu madarak egyik csoportja, amelyeknek csőre rövid, széles szemük aljáig hasadt, ami által szájuk nagyra tátható és igy a rovaroknak levegőben való megfogására igen alkalmas. Ide tartozik a fecskék családja. H.-nek nevezik még a verébalkatuak rendjének hosszukezüek (macrochires) csoportjába tartozó lappantyu- és sziklafecsék családjait is.


Kezdőlap

˙