Hauk

Minnie, amerikai operaénekesnő, szül. New-Yorkban 1852 nov. 16. és ugyanott lépett fel 1868. az operában is. 1869. Londonban, 1870-1874. Bécsben, 1874-78. Berlinben, Pétervárott és Párisban működött. Ez években Budapesten is vendégszerepelt. Azóta csak London- és New-Yorkban énekel mint szerződött tag; az évnek tetemes részén át pedig vagy pihen, vagy utazik. Legjobb szerepei: Angela, Mignon, Carmen, Katalin (A makrancos hölgyben, Götztől). Férje Hesse-Wartegg, az ismeretes utazó. A nyarat rendesen a Luzern melletti Triebschen villában tölti, melyben egykor Wagner Rikárd lakott.

Haulik

György (váralyai), biborok, Zágráb első érseke, szül. 1788 épr. 20., megh., Zágrábban 1869 máj.11. Tanulmányait Esztergomban végezte, aztán Bécsben a Pázmáneumban. 1820. Rudnay primás titkára lett, 1825. esztergomi kanonok, 1830. helytartó tanácsos és cimzetes püspök, 1831. a m. kir. kancellária tanácsosa, 1832. zágrábi nagyprépost és 1837. zágrábi püspök. Ez állásában politikai szerepet is vitt, különösen midőn 1845. báni helytartó lett. Már akkor is feltünően hajlott az illir párthoz, később pedig Jellachich és az udvar az 1848-iki mozgalmak idején kész eszközüket találták benne. Ekkor történt, hogy a magyar kormány lefoglaltatta bánsági birtokait. A szabadságharc leverése után 1853. püspöki széke érsekségi rangra emeltetett. 1856. a korona ajánlatára bibornok lett. Az 1861. horvát tartománygyülésen a mellett szólott, hogy a horvátok küldjenek követeket a bécsi Reichsrathba. Emlékét Zágrábban számos egyházi és jótékony alapítvány tartja fenn.

Haulleville

(ejtsd: olvil) Prosper Bódog Károly Sándor báró, belga publicista és az alkotmányos katolikus pártnak vezére, szül. Luxemburgban 1830 máj. 28. Lotaringiai emigráns családból származott. Tanulmányait Lüttichben, Brüsszelben és Bonnban végezte, mire 1856. a genti egyetem tanára lőn. 1857. a Decker-Vilain kabinet bukásával ő is elvesztette állását. Résztvett azután az Universel c. kat. konzervativ lap megalapításában, 1865. pedig átvette a Revue generale vezetését s amellett 1878. főszerkesztője lett a Journal de Bruxelles c. katolikus alkotmányos lapnak. Művei közül megemlítendők: az 1862. az akadémia által a nagy jutalommal megkoszoruzott Histoire des communes lombardes depuis leur origine jusqu'a la fin du XIII. siecle (Páris 1858, 2 köt.) De l'avenir des peuples catholiques (Gent 1876), magyarra A katolikus népek jövője cimen Varga József és Zibrinyi Gyula (Esztergom 1877) fordították; De l'enseignement primaire en Belgique (1870); La nationalité belge, ou Flamands et Wallons (Gent 1875) és La définition du droit (1875).

Haupt

1. Erik, német protestáns hittudós, szül. Stralsundban 1841 jul. 8. A berlini egyetem hallgatója volt 1858-61, előbb középiskolai tanár volt Kolbergben és Treptowban, 1878 óta Kielben az ujszövetségi irásmagyarázat rendes tanára. Munkái közül nevezetesebbek: Der erste Brief des Johannes (1869);Die alttestamentlichen Citate in den vier Evangelien (1871); Die Kirche und die theologische Lehrfreiheit (1881).

2. H. Móric, német filologus és germanista, szül. Zittauban 1808 jul. 27., meghalt Berlinben 1874 febr. 5., hol atyja, ki maga is foglalkozott a latin nyelvvel, polgármester volt. 1841-tőla lipcsei egyetemen volt tanár, de az 1849. események folytán elvesztette tanszékét s mint magánzó élt 1853-ig, mikor Berlinbe nevezték ki egyetemi tanárrá. Ugy a klasszika-filologia, mint a német irodalom köréből tartott előadásokat, s ez utóbbiról csak 1859. mondott le Müllenhof javára. Éles kritikai elme s főleg a szövegkritikában jeles. Számos latin s régi német iró munkáit adta ki. 1861. az akadémia titkára lett. V.ö. Kirchoff, Gedächtnisrede auf M. H. (Berlin 1875).

Hauptmann

1. Gerhard, német költő, szül. Salzbrunn sziléziai faluban 1862 nov. 15. Jogot s filozofiát tanult Jenában és Berlinben, mire több évet Olaszországban s Svájcban töltött; jelenleg Schreiberhauban (az Óriáshegységben) kizárólag a költészetnek él. A «modernek» legkiválóbb, de még ki nem forrott drámai tehetsége; a jellemzésben s a dialogusban kiválót alkotott, de nem tudja még eszméit művészien megalakítani, tulságosan kéjeleg a piszkosnak és undoknak rajzában, szerkezet dolgában sem kifogástalanok darabjai, melyek a költőnek el nem vitatható alkotó erejénél fogva mégis rendkivüli sikert arattak. Művei: Vor Sonnenaufgang (1889); Das Friedensfest (1890); Einsame Menschen (1891); Kollege Crampton (1892); Die Weber (1892. sziléziai dialektusban; Párisban is nagy sikerrel került szinre); Der Biberpelz (1893). Novellái: Der Apostel. Bahnwärter Thiel (1892). V. ö. B. Litzmann, Das deutsche Drama in den literar, Bewegungen der Gegenwart (1894) és Kirchner, Gründeutschland (1893).

2. H. Móric, német zenész, szül. Drezdában 1792 október 13., megh. Lipcsében 1868 január 8. 1815-20. Repnjin orosz herceg zenetanítója, 1822-42. a kasseli udvari kápolna hegedüse, 1842. a lipcsei Thomas-iskola kántora és zeneigazgatója, 1843. az ugyanottani konzervatorium tanára volt. Változatos művei közül fölemlítendők: 2 mise, vegyes karok, háromszólamu kánonok szoprán hangra, duettek, 6 szonáta zongorára és hegedüre, hegedüduettek, vonós négyesek és a Kasselben többször előadott Mathilde opera. Zeneelméleti főmunkája: Die Natur der Harmonik u. Metrik (Lipcse 1853, 2. kiad. 1873); egyéb munkái: Opuscula (Lipcse 1874); Harmonik (u. o. 1868); Briefe an Spohr (u. 1876); Briefe an Franz Hauser (u. o. 1871).

Hauraki

tengeröböl az Uj-Zélandnak É-i végét alkotó és Koromandel fésziget közt, amely utóbbinak folytatása a Great Barrier sziget. Hossza valamivel több mint 100, szélessége és bejáratánál 70 km. D-en jóval kevesebb. D-i vége a Firth of Thames nevet viseli; legnagyobb sziget benne a Vaihekü. A Thames és a H.-öböl partjain van Uj-Zélandnak aranyban leggazdagabb vidéke.

Hauran

tágabb értelemben azon fensik Sziriában, amely a Jordántól K-re és Damaszkusztól D-re fekszik, szükebb értelemben pedig a régiek Auranitis-e, a mostani Dsebel Hauran (Batanaea) és a Ledsa (Trachonitis), azaz azon hegyes vidék, amelyet É-on Gutah, Ny-on a Dsedur és Dsolan, D-en és K-en pedig a sivatag határol. A 80-100 km. hosszu és 60-65 km. széles hegyes vidéknek DK-i részét alkotja a Dsebel H., amelynek Ny-i oldalán erednek a Jarmukká, miként a biblia nevezi, v. miként most hivják, a Seriat-el-Mandurrá egyesülő patakok. Az egész H. vulkáni eredetü, a Dsebel H. a Tell-ed-Dsenában (1839 m.) éri el a legnagyobb magasságát. A Ledsah, amely az előbbitől 30-40 km.-nyi hosszuságban Damaszkusz felé huzódik, kialudt vulkán lejtője, 200 méter vastag, össze-vissza töredezett lávarétegből áll, amelyben meredek és mély szakadékok valóságos utvesztőül szolgálnak. Érdekesek a H.-ban a régi, valószinüleg a rómaiak idejéből származó kőépületek, egész kis városok, amelyek meglehetősen épek maradtak. A lakosok nagyobbára druzok, azonkivül arabok, akik névleg a török császár alattvalói. V. ö. Porter, Travels in Damascus... in the H. (1870); Wetzstein, Das batanäische Giebelgebirge (1884).

Hauréau

(ejtsd: oreó) János Barthelémy, frandia történetiró és publicista, szül. Párisban 1812 nov. 9. Folyóiratokba kezdett irogatni s 1838. átvette a Courrier de la Sarthe szerkesztését Le Monsban, hol egyuttal városi könyvtárnok volt. 1845. Párisba ment s a nemzeti könyvtár őre volt egész az 1852 dec. 2-iki államcsinyig, 1862. könyvtárnok, 1870. a nemzeti nyomda igazgatója lett, de 1882. hivatalát letette. Tagja az institutnek. Felemlítendő munkái: La montagne; Critique des hypotheses métaphysiques de Manees, de Pelage etc. (1810); Histoire littéraire du Maine (1843-1852, 2. kiad., 10 köt., 1870-77); Le manuel du clergé (1844); Histoire de la Pologne (1846); François Ier et sa cour (1854); Charlemagne et sa cour (1853); Hugues de Saint-Victor (1859); Singularités historiques et littéraires (1872); Bernard Délicieux et l'inquisition albigeoise (1877); Catalogue des manuscrits de la Bibliotheque Mazarine (1887); a Gallia christiana. 15. és 16. kötetének feldolgozásáért (1856-65) ismételten megkapta a Gobert-dijat.

Hausen

minnedalnok, l. Frigyes.

Hauser

Miksa, hegedüművész, szül. Pozsonyban 1822., megh. Bécsben 1887 dec. 8. Kiképzését a bécsi zenedében nyerte Böhm és Mayseder vezetése alatt. A zeneszerzésben pedig a bécsi hires kontrapunktista, Sechter volt a tanára. A 40-es években először tett európai műutazást s már akkor feltünt csalhatatlan biztonságu flageolet-játékával, melyben kevés versenytársa akadt. Az 50-es években egész Amerikát beutazta, sőt Ausztráliába is eljutott. Kalandos életet élt, megfordult a világ mind az öt részében s többször visszatért hazájába, hogy azután ismét nyakába vegye a világot. Európa fővárosi mindegyikében sok pénzt és kitüntetést aratott. Játszott a török szultán és Viktor Emánuel előtt, ki a Szt. Mauritius- és Lazarus-rend lovagjává nevezte ki. Budapesten is többször megfordult és hangversenyzett. Mint zeneszerző is több sikerült hegedü-szerzeményt hagyott hátra. Ezek közt leghiresebb műve volt az a nehézségekkel telt flageolet-kompoziciója, mellyel, saját elbeszélése szerint, az ausztráliai vadakat sikerült megszelidíteni, kik egy izben életére törtek s kiket a madárhangok természetes utánzásával meghódolni kényszerített. Műve: Wanderbuch eines österr. Virtuosen (Lipcse 1858-1859).


Kezdőlap

˙