Házassági vagyonjog

Azoknak a jogszabályoknak foglalatja, amelyek a házasság által a házas felek között megállapított jogviszony vagyoni oldalát szabályozzák. Az általános elv az, hogy a házasság a házas felek között sem vagyonközösséget meg nem állapít, sem jelesül a férj a házasságnál fogva felesége sem ingó, sem ingatlan javainak tulajdonásává nem lesz. A viszony részletesebb szabályozásánál figyelembe jőnek: a nászajándék (res paraphernales); a hozomány (allatura), a hitbér (dos) és pedig a törvényi (dos legalis) és az irott v. szerződési H. (dos scripta); a viszonyos jegybér (contrados); a közszerzemény (coacquisita); özvegyi örökösdés (successio vidualis); özvegyi jog (jus viduale) és a hitvestársi öröklés (successio conjugalis).

Házassági válóperek

l. Házasságjog.

Házasságjog

Házasság az emberi nemnek szaporítása és fentartása céljából egy férfinek és egy nőnek legbensőbb s legteljesebb életközösséggé, élethossziglani tartamra szövetkezése. A római jogforrások szerint: «Nuptiae sunt conjunctio maris et feminae, consortium omnis vitae divini et humani juris communicatio» és «Nuptiae sive matrimonium est viri et mulieris conjunctio individuam vitae consuetudinem continens». A fogalommeghatározásba felvett cél annyira lényeges, hogy a házassági kötelesség teljesítésére a házasság kötésekor már megvolt tartós s gyógyíthatatlan képtelenség bontó akadály. Egy férfinak és egy nőnek szövetkezése: ez adja meg a házasságnak monogamikus jellegét. A többnejüség vagy többférjüség jogfogalmaink szerint nem házasság. Élethossziglani életközösséggé szövetkezés és felbonthatatlanság nem azonos fogalmak. Lényeges csak az előbbi, a felbonthatatlanság nem lényeges; ez jogpolitikai kérdés. mig amaz annyira lényeges, hogy azok szerint a törvények szerint is, amelyek a házasság felbonthatóságát elismerik, házasságot időre kötni nem lehet. Az ideiglenes, nem az egész élettartamra kötött szövetkezés konkubinatus, de nem házasság. A házasság mint szövetkezés szerződés, tehát jogügylet, mely a házasságra lépett felek között jogviszonyt állapít meg. A jogviszonyt szabályozó jogszabályoknak összeségét H.-nak, azoknak a jogszabályoknak összeségét, melyek a jogviszonynak vagyonjogi oldalára vonatkoznak, házassági vagyonjognak (l. o.) nevezzük.

A házasság alapja a családnak, mely viszont a társadalomnak, s az államilag elfogadott társadalmi rendnek leglényegesebb alapja. A családnak sarkaiból kiemelése az egész mai társadalmi rendnek és szervezetnek sarkaiból kiemelését vonná maga után. A házasság ilykép a mai államilag szervezett társadalomnak alapja. A házasság államtársadalmi jelentőségének épp oly természetes mint szükségszerü következménye, hogy annak szabályozására csakis az állam hivatott és illetékes, s azt másnak át nem engedheti, nem engedheti át jelesül; a házasságban rejlő vallási momentumnál fogva a vallásfelekezeteknek, mint amelyek előtt a dolog természeténél fogva- első sorban legalább - nem az államiság, hanem a felekezetiségnek amazével esetleg ellentétes érdekei irányadók. Tényleg azonban a dolog máskép történt. Az állam az egyszerü igazságoknak legegyszerübbikét nem fogta fel, meg nem értette; a keresztény egyház pedig kellően felfogva a házasság körüli törvényhozás birtokának jelentőségét és horderejét, a házasság vallási mozzanata alapján, mely a római és a keleti egyházban a házasságnak szentséggé emelésében jut kifejezésre, sietett a házassági törvényhozást a maga számára lefoglalni. Igy keletkezett a felekezeti házasságjogok rendszere, mely a keresztény államokban a legujabb időkig fentartotta magát. A történelmi igazság érdekében el lehet ismerni, hogy azokban az időkben, amelyekben az államhatalom feladatainak magaslatán még nem állott s az állam messze maradt a jogállam fogalma mögött, az egyháznak uralma a házassági törvényhozás terén magának a társadalmi alapintézménynek érdekében is állhatott. Azóta azonban a viszonyok változtak. A mai kornak jogállama a házassági jognak a felekezetiség békóitól ment teljesen független állami szabályozását követeli.

A most érvényes házassági jognak áttekintése az eljegyzésen kivül (l. o.) a házassági akadályoknak; a házasság megszünésének; a házassági pereknek; a házasság által megállapított jogviszonynak ismertetését teszi szükségessé.

Házassági akadály (impedimentum matrimonii), oly kelléknek hiánya, mely érvényes házasságnak törvényes megkötésére szükséges. A házassági akadályokat többféleképen lehet és szokás osztályozni. A legfontosabb felosztás az, mely gátló vagy tiltó és bontó akadályokat különböztet meg. Gátló akadályok (impedimenta impedienta) azok, melyek a házasságkötést tiltják, de a tilalom dacára létrejött házasságnak érvényét nem érintik; mig a bontó v. érvénytelenítő házassági akadály (impedimenta dirimentia) dacára létrejött házasság semmis s érvénytelen (l. Bontó házassági akadályok). A katolikus egyházjog, hol a házassági akadályok tana különösen tüzetes kifejtést nyert, négy gátló akadályt ismer a következő vers szerint: «Sacratum tempus, vetitum sponsalia votum - Impedinat fieri, permittunt facta teneri» (t. i. connubia), magyarul: «Szentes idő, tilalom, jegyváltás, szüzi fogadmány - Házassággátlók, mi ha történt, megmarad épen». 1. Szentes idő nálunk az u. n. zárt idő (tempus clausum), advent kezdetétől vizkeresztig és hamvazó szerdától a husvét utáni vasárnapig a házaságkötés általában tilos, ugy hogy püspöki felmentés nélkül még a csendes és ünnepietlen megesketésnek sem lehet helye. 2. Tilalom az illetékes hatóság; által bizonyos fontos okoknál fogva az esketésnek betiltása v. felfüggesztése. Tilalmakat az államhatalom is állíthat fel, ilyenek p. a katonakötelezettségre vonatkozólag felállított tilalmak. 3. A jegyváltás, amennyiben az esketés minden más személlyel, mint amellyel az illető jegyben jár, a jegyváltás kötelező erejének felbontásáig tilos. 4. Votum, magában az Isten előtt tett szűzi fogadmány. Protestánsoknál egyedüli gátló akadály a tilalom. A görög keletieknél a tilalom s a szentes idő. Az ünnepélyes eljegyzés azonban ezeknél bontó akadály. A törvényesen létrejött keresztény házasságot a római egyház «matrimonium ratum»-nak nevezi s különbséget tesz a matrimonium ratum consummatum (elhálás által végrehajtott) és matrionium ratum non consummatum (elhálás által még végre nem hajtott) házasság között. Csak az előbbi absolute felbonthatatlan. A nem keresztény házasság egyszerüen törvényes házasság, matrimonium legitimum. A különgségtételnek alapja az, hogy a keresztény házasság szentség és pedig a protestáns házasság is, dacára annak, hogy a protestánsok maguk szentségnek el nem ismerik, mig a nem keresztény házasság nem szentség.

A házassági kötelék megszünésének közös módja: az egyik házastársnak természetes halála. Katolikusoknál az érvényes elhált házasság kötelékét csak a halál bontja fel. Az érvényes, de el nem hált házasság pápai felmentés és szerzetrendbe lépés által felbontható. A görög egyesült egyház a halál esetén kivül a házasságtörést is oly oknak elismeri, mely miatt a házasság felbontható. Ugyanez áll elvképen a görög nem egyesült egyházban is; azzal a lényeges különbséggel azonban, hogy mig a görög katolikus egyház a házasságtörést a legszorosabban magyarázza (elválási okul különben csak a nőnek hűtlensége szolgálhat), addig a görög nem egyesült egyházban ugy a halál, mint a házasságtörés per analogiam oly tág értelmezést nyertek, hogy tényleg számos eset van, melyek miatt a házasság felbontható, sokkal több, mint a protestánsoknál. A protestáns egyházban négy válóok van: 1. nősparáznaság; 2. hűtlen v. gonosz elhagyás; 3. a házastárs élete elleni törés és 4. az engesztelhetlen kölcsönös gyülölet, melyhez a házassági tartozásnak (debitum conjugale) indokolatlan makacs megtagadása is tartozik. Zsidóknál felbontási ok a kölcsönös beleegyezés, mely esetben a felbontás az által történik, hogy a férj a nőnek a válólevelet (gett) átadja, aminek azonban a biróság közbenjöttével kell történnie. Vannak azonkivül más okok is, melyek miatt a házasság felbontható. De ha a felbontásnak nem is, az életközösség megszüntetésének a katolikusoknál is lehet helye. Ez az u. n. ágy- és asztaltól való elválás (Separatio a thoro et mensa). Életfogytiglani elválásnak csak házasságtörés alapján van helye; ideiglenes elválás több okokból engedélyezhető, melyeknek meghatározása a biróság bölcs belátásától függ.

A házassági perek a római és görög egyházban, Erdélyben mindhárom hitvallásu protestánsoknál is, az illetékes egyházi törvényszékeket illetik, mig a magyarországi protestánsok és a zsidók házassági pereiben a polgári biróságok (kir. törvényszékek) járnak el. A házasság által megállapított jogviszony jogokat és kötelmeket szül, még pedig ugy személyi, mint vagyoni tekintetben. Személyi tekintetben kölcsönös kötelem a házassági tartozás (debitum conjugale) teljesítése s a házassági hűség megőrzése; ez utóbbinak megsértése házasságtörést (adulterium) képez, mely, bizonyos feltételek alatt, mint vétség büntetendő. Egyebekben kiemelendő, hogy a férj a családnak feje; a nő férjének nevét nyeri s polgári állásának jogaiban is részesül. Vagyoni tekintetben l. Házassági vagyonjog.

Házasságkötés

l. Házasságjog, Polgári házasság, Eljegyzés.

Házasságközvetítő intézetek

olyan magánvállalkozások, amelyek iparszerüleg, tehát állandó jövedelemszerzés céljából foglalkoznak azzal, hogy egymás előtt kölcsönösen ismeretlen személyek között házasságot hozzanak létre. Szolgálataik rendesen hirdetésekből állanak, de nem ritkán személyes ismeretségük kiterjedtsége is segítségükre szolgál. Munkásságukat vagy ugy fizettetik meg, hogy a teljesített fáradság nagyságához mérten kikötnek maguknak bizonyos megállapított összeget, a melyet függetlenül a tervbe vett házasság sikerétől előre beszednek a felektől; vagy pedig a hozományból kötik ki a maguk számára annak bizonyos százalékjait. Az efféle üzletek megnyitása és folytatása némely államban hatósági engedélyhez és felügyelethez van kötve, másutt ellenben szabad vállalkozás tárgyai azok. Továbbá némely államban a közvetítés dija csak akkor perelhető, ha az csupán csak a házasulandó személy felkereséseért és a szükséges közbenjárásért köttetett ki, ellenben nem perelhető, ha a dij a házasság létrejöttéhez volt kötve. Végre vannak olyan államok is, ahol ezek a dijak egyáltalában nem perelhetők. Ha a házasságközvetítő valamiféle csalárd fondorlatban vagy félrevezetésben részesnek találtatik: ugy a büntető igazságszolgáltatási, mint a magánjogi következmények terhelni fogják őt is.

Házasságon kivüli teherbeejtés

l. Gyermek és Tartás.

Házasság-orákulumok

a szerelmi varázs (l. o.) érdekes népéleti fejezetének az a része, mellyel a jövendőbelijére kiváncsi legény v. leány, de mégis sokkal gyakrabban az utóbbi, mindenféle babonás eszközzel, bűbájjal és varázslattal megtudni igyekszik, mikor lép házasságra, avagy házasságra lép-e még az illető évben, ki és miféle lesz a párja stb. E jóslások, illetőleg sorsvetések rendkivül sokfélék s csak egy részüket említjük meg összefoglaló kategoriák szerint, ha olyanokat különböztetünk meg nagyjában köztük, amelyek a jövendőbelinek megálmodására céloznak és olyanokat, amelyek szorosabb értelemben vett sorsvetéstől várják az áruló jelt, minők az ólomöntés, hallgatózás, gyürüpróba, hasábhordás, kemencébe nézés stb. A H.-nak az év bizonyos napjai kedveznek a néphit szerint, ezeket l. Andrásnapja. A többire nézve l. a Szerelmi varázs cikket. Egy részük ősrégi voltát már a klasszikus ókor emlékei is tanusítják.

Házasságtörés

(adulterium; violatio matrimonii), a házassági hűségnek házasságon kivüli elhálás általi szándékos megsértése. A római jog csak a férjenk tulajdonította a jus thori-t, aminél fogva H.-t csak a nő követhetett el. Ugyanigy régibb hazai törvényeink, amelyek csak a parázna nő büntetéséről intézkednek. Jelesül Szent László I. 13. 20; Kálmán II. 8; amiért Vuchetich tanítása szerint H. büntetőjogi értelemben másnak nejével való nemi közösülés (adulterium est concubitus cum alterius uxori). A kánoni jog az ellenkező elvet emelte érvényre. «Eadem a viro, quae ab uxore debetur castimonia», «Quod non licet foeminis, non licet viris»m «Christiana religio adulterium in utroque sexu pari ratione condemnat». Uganezt követte a német közösjog s az ujabb jogfelfogás alapján az ujabb törvényhozások kivétel nélkül; amiért a magyar btkvnek 246. §-át, mely a H. fogalmát meg nem határozza, tehát azt a nő által elkövetett hűségszegésre nem szorítja, ily értelemben kell magyarázni. A súlyosabb következmények, melyekkel a nő ballépése kézzelfoghatóan jár, mert a családi vagyonjogok sérelmét is eredményezheti, indokolhatnak súlyosabb beszámítást, de nem indokolhatják a jog- és kötelességegyenlőségnek mellőzését, mihelyt a modern felfogással elismerjük, hogy a H. lényege a házassági hűségnek megsértése. Szent László I. 13. szerint a férj hűtlenségen kapott nejét szabadon megölhette, a törvény szavai szerint: «Deo de se rationem reddat», ha pedig feljelentette, a bünösnek talált nő egyházi fenyítékkel (poenitentia) volt sujtandó, a fenyíték végrehajtása után a férj nejét visszavehette, ellenkező esetben egyik fél sem léphetett, a másiknak életében, ujabb házasságra, «quamdia ambo vixerint, innupti permaneant» (u. o. 20). Ezt az utóbbi intézkedést ismétli Kálmán II. 8. A H. K. I. R. 105. cime szerint a hűséget megszegett nő, ha erre elválás következik, hitbérét veszti, tehát nem akkor, ha a férj megbocsátott s a házassági közösséget folytatja. Ez a felfogás a btkv-ben is érvényesült, amennyiben a H. csak az alatt a feltétel alatt (büntetendőség objektiv feltétele) büntetendő, ha amiatt a házasság felbontás v. az elválás jogérvényes itélet által kimondatott. A hitbér elvesztésén felül a H. törvényes büntetése a H. K. idézett helye szerint a halál volt, mely helyébe későbben a biró bölcs belátása szerint megállapítandó szabadságvesztés büntetés lépett. A btkv. 246. §-a szerint a H. 3 hónapig terjedhető fogházzal büntetendő. Bünvádi eljárásnak csak a sértett fél - visszavonható - inditványára van helye. A vétség a kir. járásbiróság hatásköréhez tartozik. Több törvényhozásnak régibb gyakorlatunkban is érvényes azt az intézkedését, hogy a férj az itéletileg kimondott büntetést is elengedheti, a btkv. elvi szempontból el nem fogadta.

Házasulási egyezmények

(Ehe-Pacten) a házastársak közötti vagyonviszonyokat szabályozó szerződések. Hazai jogunkban, ahol a házasság vagyonjog törvényes szabályozása bir tulsúllyal, a H.-nek nincs oly jelentőségök, mint p. az osztrák jogban, ahol a H. a vagyoni viszonyok rendezésének önálló alapját képezik, habár kétségtelen, hogy nálunk is H.-kel a törvényes szabályozást közelebbről meghatározni, sőt megváltoztatni is lehet.

Hazaszeretet

a hazához, ennek földjéhez, lakóihoz, nyelvéhez, emlékeihez stb. érzett ragaszkodás, mely hasonlít a szülők iránt érzett szeretethez (hazafiság) és tettekben is nyilatkozik: a haza iránt való kötelességek teljesítésében, szükség esetében saját érdekeinknek, a legfőbbeknek is, érte való mellőzésében, önzetlenségben, odaadásban, önfeláldozásban. Az egyesekből az együttélés: a vérrokonság, a közös nyelv, a lassan kifejlődő közös érzés és gondolkodásmód, közös erkölcs, szokás, közös történeti sors, közös szenvedések és örömök népet alkotnak, azaz oly közösség jő létre, mely nélkül az egyén semmi, mely az egyénre évezredek kulturai munkájának eredményét származtatja, melyben az egyén erejének főforrása van. Ösztönszerü viszonzása e sokféle jótéteménynek a haza iránt érzett szeretet, mely tudatossá téve az erkölcsi erények egyik legfőbbike. Csak nagy nemzeti hanyatlás korszakában gyengül ez az érzés, kap lábra az önzés, az egyén elszigetelődése, elzárkózása a közönség előtt, a magánérdekek kielégítésének hajhászása, a hazaszeretetnek szóval vallása, tettel megtagadása. De a H. érzésének gyöngültével a nép erkölcsi ereje is gyöngül, összetartása lazul, képtelenné lesz nagy föllendülésre, nagy tettekre. A nemzetek akkor bomlanak föl, amikor a hazafiság érzése nem védi meg többé őket a nagy megpróbáltatások idejében.


Kezdőlap

˙