Heidel

Herman, német szobrász, szül. Bonnban 1810 febr. 20., megh. Stuttgartban 1865 szept. 29. Münchenben Schwanthaler tanítványa volt, azután Olaszországban tartózkodott, majd 1843. Berlinben letelepedett. Legjelesebb művei: Rajzok Goethe Ifigéniájához, a Tantalus-mondához; Ifigénia márványszobra a potsdami Orangerieban; Oedipus és Antigone utban Kolonos felé, Nausikaa és Odysseus találkozása, Penelope éjjel fölfejti szövését, domborművek; Händel bronzszobra Halleban.

Heidelberg

az ugyanily nevü kerület és járás székhelye Baden nagyhercegségben, a Neckar szép völgyében ott, ahol az a közép-rajnai sikságra kilép, több vasuti vonal találkozásánál, az 1891 jan. 1. hozzácsatolt Neuenheim községet is beleszámítva, 31.739 lak., cement-, dohány-, műpamutgyárral, tüzoltófelszerelések, kirurgiai és matematikai eszközök készítésével. H.-nek azonban főképen egyeteme, a Ruperto-Carola kölcsönöz jelentőséget. Ezen egyetemet, a német birodalomban a legrégibbet, 1386. I. Ruprecht pfalzi választó alapította a párisinak mintájára; Őszinte Fülöp korában (1476-1508) nagy hirt szereztek számára tanárai: Agricola, Reuchlin, Oecolampadius a reformáció behatása alatt ujjáalakult; Ursinus és Olevianus, a H.-i káté szerzői, benne tanítottak és a kálvinizmus jelentős iskolájává tették. Midőn 1622. Tilly a várost elfoglalta és hires könyvtárát, a Bibliotheca Platina-t Rómába küldötte, az egyetem is megszünt működni, de 1652. Károly Lajos választó ismét helyreállította. 1689 és 1693 után, midőn a franciák H.-et elfoglalták, az egyetem több éven át ismét szünetelt; a XVIII. sz.-ban is csak tengődött. A francia forradalom okozta háborukban csaknem minden birtokát elvesztette és a teljes feloszláshoz volt közel, mig végre 1803 után a badeni nagyherceg Károly Frigyes, ki H.-et megkapta, jelentékeny adományokkal uj életre élesztette. Jelenleg 5 fakultása van (teologiai, jogi, orvosi, filozofiai és természettudományi); a docensek száma 117, a hallgatóké 1294. A klinikák, szemináriumok, laboratoriumok, intézetek száma 29. Az egyetem 1886. ünnepelte meg fennállásának 500. évfordulóját. (V. ö. Hautz, Geschichte der Universität H. 1862-64. Minerva. Jahrbuch der gelehrten Welt, 1893.)

A Neckar mentén mintegy 3 km. hosszuságban elnyuló várost a jobbparttal két hid köti össze; a legkiválóbb épületek: a Marktplatzon álló templom, amelyet 1400. Ruprecht császár alapított, az alapítónak és nejének siremlékével; az evangelikus Péter-templom; az 1704. épített városháza; a kémiai laboratorium, amely előtt Wrede bajor hadvezér bronzszobra áll, és egyéb egyetemi épületek, főképen pedig a hires H.-i kastély, amely a város tőszomszédságában a Geisberg egy nyulványán, a Jettenbühelen áll; részben még ép, részben összerombolt épületekből áll. A kastélyt, amely egy négyszöget alkot, III. Ruprecht választó és német király kezdte meg építtetni, V. Lajos (1503-44), II. Frigyes (1544-56), Henrik Ottó (1557 körül), IV. Frigyes (1600 körül) és V. Frigyes, a téli király folytatták és fejezték be. Az egész kastély egy nagy négyszöget alkotott kerek szöglettornyokkal; késő renaissance-izlésben épült (a gazdag plasztikai diszítésekkel ellátott Ottó-Henrik szárnyképét l. az Építészet képmellékleten, VI. kötet, XXIII. kép). A franciák 1689. és 1693. egy jó részét feldulták; az emberek romboló munkáját 1764. egy villámcsapás még folytatta és ezóta a kastély egy része rom. 1883 óta a badeni kormány a kastély fentartására, illetőleg restaurálására évenként tetemes összegeket fordít. Megtekintésre leginkább méltó részletek: az Elisabethenthor, a szép négy gránit-oszlop a kastély kutja körül, amelyek Nagy Károly ingelheimi palotájából kerültek ide, a Friedrichsbauban a templom, amelyben érdekes régiséggyüjteményt őriznek; végül az 1751. épült nagy H.-i hordó, amely 7 m. átmérőjü és 10 m. hosszu. (V. ö. Pfnorr és Ramée, Monographie du château de H., 1859; Oechelhauser, Das H.-er Schloss, 1891.) Miként a város fekvése, ugy környéke is igen szép; a kastély fölött van a hohenstaufi Konrád egykori kastélyának helyén a Molkenkur nevü vendéglő, ahonnan az egész környékre igen szép kilátás nyilik.

H. helyén már a III. században egy római telep állott. A mostani H. eredetileg a wormsi püspöknek volt hűbére. Ottó választó-fejedelem (1228-1253) tette először székhelyévé; meg is maradt Pfalz fővárosának 1720-ig. 1563. itt jelent meg a H.-i káté (l. o.). 1622. a várost Tilly elfoglalta és megsarcolta; 1689. ugyanezt tették vele a Mélae vezérelte franciák, akik azután 1693. egészen földulták. 1720. Károly Fülöp a székhelyét áttette Mannheimba, 1803. pedig H. Badenhez csatoltatott. V. ö. Oncken, Stadt, Schloss u. Hochschule H. (1885).

Heidelbergi káté

keletkezése helyéről pfalzi vagy palatinátusi káténak is nevezik. Szerzői Ursinus Zakariás és Olevanus Gáspár, ref. hittudósok, kiket III. Frigyes pfalzi választó-fejedelem (l. Frigyes 38) azzal bizott meg, hogy a biblia alapján irjanak olyan vallástani népkönyvet, amelyből minden koru és állapotu református hivő tisztán és igazán megismerje a keresztény vallást és amely amás vallásuakkal szemben hitvallási irat gyanánt is szolgáljon. Az ily indokból készített nevezetes művet a fejedelem, zsinati jóváhagyás után, saját cimerével diszítve, előszóval közrebocsátotta 1563. Háromszázados fenmaradásának emlékére az amerikai ref. státusok nagy örömünnepet tartottak Filadelfiában 1863 jan. 17-23. Hazánkban is mindjárt keletkezése után ismeretessé lett. A szatmárnémeti nemzeti zsinat 1646. kánonilag kimondotta, hogy a H. vagyis palatinátusi káté mindenütt megtartassék és taníttassék. Magyar nyelven Pápán, Huszár Dávid nyomdájában jelet meg először 1577. s azontul temérdek kiadást ért. Nevezetes adat, hogy I. Rákóczi György a H.-t Gyulafehérvárott, az általa létesített könyvnyomdában, Fogarasi István lugosi oláh-magyar ref. lelkipásztor fordításában oláh nyelven kiadta 1648. V. ö. Szilágyi Ferenc, A H. (Pest 1869); Erdős József, A H. (Debrecen 1891); Protestáns Szemle (1891, III. füz.); Dalton, Der H.-er Katechismus (1883); Gooszen, D. H.-K. (Leida 1892).

Heideloff

1. Károly Sándor német építész, H. Viktor Péter fia, szül. Stuttgartban 1788 febr. 2., megh. Hassfurtban 1865 szept. 28. Előbb nürnbergi építőmester, 1822-54. a politechnikum tanára volt. Nürnbergben és környékén számos templom restaurációja az ő műve. Azonkivül számos épületet is készített. Irodalmilag is működött. Munkái: Arcitektonische Entwürfe (1. és 2. füzet, Nürnberg 1850-51); Ornamentik des Mittelalters (24 füzet, u. o. 1838-52, 1855 óta mellékletek); Der christliche Altar (u. o. 1838); Die Bauhütte des Mittelalters (u. o. 1844); Nürnberg, Baudenkmale der Vorzeit (teljes kiadás, u. o. 1854); Die Kunst des Mittelalters in Schwaben, Baudenkmale aus Shwaben (1-6 füz., Stuttgart 1854-61).

2. H. Viktor Péter német festő és építész, szül. Stuttgartban 1757., megh. u. o. 1816. A stuttgarti művészeti akadémián tanult, 1780. udvari festő lett, 1782-86. Olaszországban tartózkodott, hazatérése után szinházi festő és tanár lett. Nagyrészt dekorativ festéssel foglalkozott.

Heiden

látogatott klimatikus gyógyítóhely Appenzell-Ausserrhoden svájci kantonban, 806 m. magasban, 3453 lak., szép vendéglőkkel és nyaralókkal; pamutiparral. V. ö. Szadrowsky, H. und die Rohrschach-H.-Bahn (1877).

Heiden

Eduárd, német agrikulturkémikus, született Greifswaldeben 1835 febr. 8., megh. Pommritzban 1888 dec. 20. 1855. az eldenai gazdasági akadémián agrikulturkémiát tanult. 1868-ban a pommritzi kisérleti állomás vezetését vette át és 1871. az agrikulturkémia tanárává nevezték ki. H. nagyszámu, részben uttörő agrikultukémiai tanulmányt tett közzé. Főbb művei: Die Phosphorsäure in ihren Beziehungen zur Landwirthschaft (Berlin 1864); Lehrbuch der Düngerlehre (Stuttgart 1867-68, 2 köt.); Bericht über die Arbeiten der landw. Versuchsstation Pommritz in den Jahren 1868-69 (u. o. 1870); Die lanw. Versuchsstationen (Lipcse 1873); Leitfaden d. gesammten Düngerlehre und Statik des Landbaues (Hannovera 1873, 2. kiad. 1882); Untersuchungen über d. beste Ernährung d. Schweines (u. o. 1879); Die menschlichen Excremente (u. o. 1882); Wie wird schwerer, roher Boden fruchtbar gemacht? (u. o. 1883); Die Verwerthung der städtischen Fäcalien (dr. Müller A. és Langsdorff K.-val együttesen, u. o. 1855).

Heidenberg

tudós, l. Tritheim.

Heidenhain

Rudolf Péter Henrik, német fiziologus, szül. Marienwerderben 1834 jan. 29. Königsberg, Halle és Berlin városokban tanult, utóbbiban 1854. tudorrá avatták. Későbben Du Bois-Reymond mellett dolgozott és 1857. az élettan magántanára lett. 1859. a boroszlói egyetem élet- és szövettani tanszékére rendes tanárnak hivták, ahol még ma is működik. H. különösen az izmokban fejlődő hőről tett alapos kutatásokat, nemkülönben a mirigyek elválasztását tanulmányozta. A pepszint elválasztó gyomormirigyek szövettani szerkezetét ő derítette fel. Számos művei között említendők: Physiologische Studien (Berlin 1856); Mechanische Leistung, Wärmeentwicklung und Stoffumsatz bei der Muskelthätigkeit (Lipcse 1864); Physiologie d. Absonderungsvorgänge (Hermann, Handbuch der Physiologie-jában, 1880); Die Vivisektion im Dienste der Heilkunde (1879, 2. kiad. 1884); Beitr. zur Histologie d. Dünndarmschleimhaut (Bonn 1888) stb.

Heidenheim

az ugyanily nevü járás székhelye Jagst württembergi kerületben, 35 km-nyire Ellwangentől, a Rauhe Alp D-i lábánál a Brenz és vasut mellett, 8001 lak., jelentékeny gyapju és pamutfonással és szövéssel, nagy fehérítőkkel és kelmefestőkkel, sör- és szivargyártással.

Heider

Gusztáv Adolf, báró, osztrák archeologus és műtörténész, szül. Bécsben 1819 okt. 15. 1872. osztálytanácsos lett a kultuszminisztériumban; 1868-73-ig a képzőművészeti akadémia elnöke volt; 1880. nyugalomba vonult. Műveiben, melyek csaknem kivétel nélkül Ausztria középkori műemlékeit tárgyalják, nemcsak a felvetett kérdések esztetikai, hanem tartalmi oldalával is foglalkozik. Főmunkái: Über Tiersymbolik (1849); Physiologus (1851); Die romanische Kirche in Schöngrabern (1855); Der Altaraufsatz im Stifte Klosterneuburg (1860); Beiträge zur christlichen Typologie (1861). Eitelbergerrel adta ki a Mittelalterliche Kunstdenkmale des österr. Kaiserstaates (1855 óta).


Kezdőlap

˙