Héjkéreg

a. m. kéreghaj, l. o.

Héjő

a Tisza jobboldali mellékvize, Borsod vármegyében ered a Bükkhegység K-i szélén, Görömböly-Tapolca közelében, s a Sajó lapályára kilépve, DK-i irányban a Tisza felé tart, melybe Tisza-Oszláron alul ömlik. Alsó folyása mocsaras. Hossza mintegy 50 km. A H. felső szakasza soha sem fagy be, mert a tapolcai meleg források belé szakadnak. A folyót már Bla király névtelen jegyzője említi Heuyou név alatt.

Héjrák

a fák ama betegsége, midőn káros gombák spórái a héj repedéseibejutva csiráznak, micéliumjaik a törzset körülfogják a héj alatt s a törzs megtámadott részén duzzadások, sőt sokszor söröshordó-nagyságu daganatok fejlődnek. A kéreg ennek következtében természetesen megreped, a fa betegeskedik s minősége jelentékeny kárt szenved. V. ö. Téglás K., Erdővédelemtan. L. még Farák és Fagombák.

Héjrepedezés

Fiatal fák gyengébb kérgének betegsége, mely különösen a körtefákat támadja meg. Oka a nagy hideg vagy szárazság. Ha a fákat napos oldalukon sokáig jég borítja s az többször felolvad meg ujra megfagy, a kéreg megrepedezik, lehámlik, éppen ugy hosszabb ideig tartó szárazság következtében is. Előbbi esetben a veszélyt jelentékeny kisebbíthetjük, ha a napos oldalnak kitett oldalt sárral bemázoljuk, utóbbi esetben öntözéssel menthetjük meg fáinkat. A kéregnek nagyobb mérvü letöredezése előbb-utóbb a fát is megöli, ellenben a kisebb mérvü letöredezés következtében keletkezett sebeket ugy gyógyíthatjuk meg, hogy a megrepedezett kérget az egészséges részig simán kivágjuk s a sebet kátránnyal bekenjük és bekötözzük.

Héjválás

a nap hatása következtében a fa külső szövetének - héjának - szakadása. Ezt mindig a kéreg megrepedése előzi meg s azután szakad a héj.

Hekabe

(Hecuba), Priamos második neje, Homeros szerint frigai Dymas, mások szerint Kisseus v. Sangarios folyóisten leánya, Hektor, Paris, Kassandra, Kreusa, Polixena s több (összesen 19) más fiunak és leánynak anyja. Trója eleste után Odisseus rabnője lett, de kétségbeesésében a tengerbe ugrott. Euripides Hekabe cimü szomoru-játéka és Ovidius előadása szerint pedig a görögökkel a trák félszigetre jutott, ahol fölismerte legkisebb fiának, Polidorosnak holttestét; azért gyilkosának, Polimestornak, gyermekeit viszont boszuból leölte, apjok szemét kivájta, végül kutyává változván, a tengerbe ugrott.

Hekataios

egyike a legrégibb görög történetiróknak, akiket még logografoknak vagyis hagyományos elbeszélőknek, regeszerü történetiróknak szoktak nevezni. Szül. Miletoszban, Hegesandsoros fia volt. A persa háboru kitörésekor virágzott. Herodotos azt mondja róla, hogy az iónok gyülésében csak azért emelt szót,hogy lebeszélje honfitársait, az ázsiai görörgöket, arról, hogy háborut indítsanak a nagy persa birodalom ellen; 494-ben Artaphernes persa alkirályhoz ment az iónok részéről diplomaciai küldetésben. Oly sikerrel járt el ez ügyben, hogy Artaphernes visszaadta az ő közbenjárására az ión városoknak elkobzott alkotmányukat. Két nevezetes munkáját emlegetik a régiek: Az egyik, mely 4 könyvben genealogiákat tartalmazott, teljesen elveszett már jó korán; de a másikból, mely 2 könyvből állott és Gés periodos cimét viselte, számos töredék szállott korunkra, melyeket szorgalmasan össze is gyüjtött Müller a Fragmenta Historicorum Graecorum c. gyüjteményes munkájában. E művéhez térkép(pinax) is volt csatolva, aminthogy H. előtt honfotársa, miletoszi Andximandros is adott ki már ilyen térképet az általa ismert földrészekről. H. nagyon sokat utazott és tanulmányainak, melyeket a helyszinén eszközölt, eredményeit oly pontossággal irta le, kivált a nyugati Európáról, hogy töredékeit olvasva, az ember csak bámulni tudja, hogy hogyan volt képes egy ily régi görög, aki Miletoszban született és lakott, abban a barbar időben oly messzefekvő tájak és népeik viszonyait oly alaposan szemügyre venni.

Hekate

közönségesen alvilági istennő, eredetileg azonban holdistennő, vagyis Artemisnak különvált alakja, akit főleg Kariában (Ázsiában) s keleti Görögországban tiszteltek. Homeros még nem említi, de Hisiodosnál egy gyanus helyen (Teog. 441-452.) Perses és Asteria leányának (mások szerint Zeusé és Demeteré) van mondva, aki az égen, földön és tengeren jótékony, gyarapító hatásu istennő mindenki iránt. Valószinü, hogy Görögországban az orfikus költők terjesztették mivoltát (talán tőlük is ered ama betoldás Hesiodos művében) s oly istennőt alkottak belőle, aki különösen a tenyészet istennőivel, Demeter-, Persephone- és Kybelével, majd Artemisszal (kinek rendes jelzője; hekaté a. m. messzevilágló hold) rokon, sőt azonos. A Demeterrel és Persephoneval való társulása misztikus jellemet adott neki; ebből fakadt kisérteties, borzalmas lénye, mely rémképekkel (Empusa, Lamiák) tölté meg a világot, a halottak árnyékainak kiséretében jár-kel éjszakának idején s a keresztutakon (azért jelzői: einodia, trioditisz, a latinoknál trivia) meg a sirok körül tanyáz; a kutyák rémesen vonítanak közeledtére, mert alvilági ebek környezik. Az éjszakai varázslatokmind az ő erejével történnek; azért a boszorkányoknak, varázslóknak (Kirke, Medeia), lélekidézőknek is védőistene. Tiszteletének helyei valának: Egina, Szamotrake, Lemnosz, Argosz, Athén stb., ahol titkos szertartásokban is részesítették. Oszlopokat emeltek neki különösen keresztutakon, de egyebütt is (házak előtt stb.) bajhárító gyanánt. Kutyát, s mint alvilági istennőnek, mézet és fekete bárányt áldoztak neki. A költők három (ló, kutya, oroszlán) fejünek festik, a képzőművészet pedig egyes alakban, rendesen azonban hármas testtelábrázolja, egyik kezében fáklyát, a másikban kulcsot, a harmadikban gyilkot, a negyedikben pallost stb. tart (ilyen a római kapitolium bronz-szobra), homlokát félhold övezi stb., máskor meg kutyák környezik. Alkamenes szobrász (Kr. e. V. sz. végén) Athénben az Akropolisz bejáratánál levő szobrán hármas alakban ábrázolta, amely alakokban a hold három ismeretes fázisa nyert kifejezsést; e szoborhoz hasonlít egy Eginából való szobor, mely Metternich birtokában van Bécsben. Általában két korszakra oszlik ábrázolásának módja, u. m. a régibb művek: a nők kezében hosszu fáklyákkal (ilyen az említett eginai szobor pentelikoni márványból, l. az ábrán), az ujabbak pedig rövid fáklyákkal, s az utóbbiakban a három alak nem különvált, hanem háttal egybenőtt (ilyen a pergamoni Gigantomachiának H.-ja).

[ÁBRA] Hekate

Hekatebolos

Apollon mellékneve.

Hekatomba

a görögöknél eredetileg 100 marhából álló áldozat, de már aránylag korán általános elnevezése minden gazdagabb és állatokból vett áldozatnak. Az a hónap, amelyben a H.-t bemutatták, az attikai évenek legelső hónapja volt (jul. 16-aug. 13.) és Hekatombaion nevet viselt. Julianus császár nem érte be az egyszerü H.-val, hanem külön «császáráldozatokat» rendelt el (100 oroszlán, 100 sas). A modern nyelvszokás a H. alatt tömeges áldozatot ért, mészárlást, kivált a harcmezőn.


Kezdőlap

˙