Hengstenberg

Ernő Vilmos, német prot. teologus, szuül. Fröndenburgban 1802 okt. 20., megh. Berlinben 1869 máj. 28. Bár ifjuságáan a német szabadelvü és racionalisztikus mozgalmakkal rokonszenvezett, 1823. Baselbe ment, hol az ottani missziói intézet hatása alatt az ortodox teologiai iránynak lett határozott hive. 1824. a berlini egyetemen teol. docens, 1826. rendkivüli, 1828. rendes tologiai tanár s 1829. hittudor lett. Mint tanár, mint az 1827 óta megjelenő Evangelische Kirchenzeitung szerkesztője és mint exegéta nagyszámu önálló műveivel folyton a teologiai racionalizmus ellen küzdött, a bibliának történeti alapon álló magyarázását és birálatát sürgetvén. Művei, melyek közül több idegen nyelvre is le van fordítva, a következők: Christologie des Alten Testaments (3 köt., Berlin 1829-35; 2. kiad. 1854-1857); Beiträge zur Einleitung ins Alte Testament (3 köt., u. o. 1831-39); Die Bücher Moses u. Agypten (u. o. 1841); Kommentar über die Psalmen (4 köt., u. o. 1842-47; 2. kiad. 1849-54); Die Offenbarung des heiligen Johannes erläutert (2 köt., u. o. 1849-51; 2. kiad. 1861-62); Das Hohelied Salamonis ausgelegt (u. o. 1853); Die Freimaurerei und das evang. Pfarramt (3 rész, u. o. 1854); Das Duell u. die christliche Kirche (u. o. 1857; 2. kiad. 1859); Der Prediger Salomo (u. o. 1859); Das Evangelium des heil. Johannes erläutert (3 köt., u. o. 1861-63; 2. kiad. 1867-71); Dei Weissagungen d. Propheten Ezechiel (2 köt., u. o. 1867-68) stb. V. ö. Bachmann, Ernst Wilhem H. (1. és 2. köt., Gütersloh 1876-80; a 3. köt. Schmalenbachtól, u. o. 1892).

Henighvára

l. Péch-Ujvár.

Henikstein

Alfréd, osztrák tábornok, szül. Döblingben 1810 aug. 11., megh. Bécsben 1882 jan. 29. 1828. a mérnökkari ezredbe lépett s 1848. örnagy, 1849. ezredes, 1854. vezérőrnagy lett. Az 1859. olasz háboru folyamában altábornagyi és bárói rangot nyert. Miután rövid ideig Veronában az V. hadtest parancsnoka volt, mint törzskari főnök belépett a hadügyminisztériuma. A ma nagy és súlyos következményü hibák folytán, melyeket mint Benedek táborkari főnüke 1866. elkövetett, állásától felmentették s hadi törvényszék elé állították, de az eljárást később beszüntették, mire H. nyugalomba lépett.

Henin-Liétard

város Pas-de-Calais francia départemantban, 10 km.-nyire Carvintól, vasut mellett, 9476 lak., szénbányával és vászonszövéssel; érdekes művészeti tárgyakat magában folaló templommal a XVI. sz.-ból.

Heinochok

(lat. Heniochi), ókori nép a kaukázusba, a Fekete-tenger parján; a H. tengeri rablók. Lesgh törzsüknek heinuch a neve.

Henk

Lajos, német altengernagy, szül. Anklamban 1820 március 4., meghalt Berlinben 1894 november 17. Az 1866. évi hadjáratban sorhajókapitányi ranggal mint az északi öböl hadtengerészeti állomás parancsnokának és ellentengernagynak neveztetvén ki, egy évre rá az admiralitás igazgatója lett, s mint ilyen Berlinben tartózkodott és a hajógyárak kiépítését, a hajók építését vezette. Ezen szolgálata mellett több nyáron át a gyakorló hajóraj parancsnoka is volt. 1877. nemességére emeltetvén, altengernagynak nevezték ki, de miután az admiralitás főnökével Stosch tábornokkal elvi differernciái voltak, 1877. nyugállományba helyezték. Az irodalom terén is működött és_ Die Krigführung zur See in ihren wichtigsten Epochen (Berlin 1881) cimü könyvet irt nemkülönben Niethe nevü festővel többek között Zur See cimü diszművet (1885) ki.

Henke

1. Ármin Vilmos Ede, német büntetőjogász, szül. Braunschweigben 1783 okt. 28., megh. u. o. 1869 márc. 14. Jogi tanulásait elvégezvén, 1806. Erlangenben és 1808 Landshurban magántanár lett, 1813. Nürnbergben asszesszorrá nevezték ki, 1814. Bernbe lett tanár, 1832. a wolfenbütteli fő fellebezési törvényszék tanácsosá és rendes tanárrá tették meg Hlleben. 1857. nyugalomba vonult. Művei: Handbuch des Kriminalrechts und der Kriminalrechtsploitik (Berlin 1823-1838, 4 kötet).

2. G. Ernő Lajos Tódor, német prot. egyháztörétnész, H. Herik fia, szül. Helmstädben 1804 febr. 22., megh. Marburgban 1872 dec. 1. 1833. Jenában rendkivüli tanár, 1836. Wolfenbüttelben egyháztanácsos, 1839. Marburgban teologiai tanár s 1849. egyszersmind a teologiai szeminárium eforusa. Az egyháztörténelem mezjén főműve: Georg Calixtus u. seine Zeit (1853-1860, 2 köt.); ezenkivül jelesebb művei: Papst Pius VII (1860); Konrad von Marburg (1862); Kaspar Peucer u. Nik. Krell (1865); Jacob Frid. Fries, aus seinem handschriftlichen Nachlass dargestellt (1867); Zur neueren Kirchengeschichte (1867). Hátrahagyott irataiból megjelentek: Neure Kirchengeschichte (1875-1880, 3 köt.); Ergebnisse u. Gleichnisse (1874); Vorlesungen über Liturgik u. Homiletik (1876). V. ö. Mangold, E. L. Th. H. (1879).

3. H. Henrik Fülöp Konrád, német prot. egyháztörténész, született Hehlenben (Braunschweig) 1752 jul. 3., megh Braunschwiegban 1809 máj. 2. Teologiai tanulmányait a helmstedti egyetemen bevégezvég, 1776. magisterré, 1778. ugyanitt a nyelvészet rendkivüli, 1780. a teologia rendes tanára lett s egyszersmind a teologiai szeminárium gazagtója, 1804. Braunschweigban az egyháztanács alelnöke és az ottani Carolinum gondnoka. Kiváló műve: Allgemeine Geschichte d. Christlichen Kirche (az 1-6. köt ujabb kiad. 1795-1806; a 7-9. kötetet Vater adta ki 1818-20); említést érdemel még: Lineamenta institutionum fidei Chr. hist. criticarum (1793) cimü műve. Ezeken kivül kiadott egy csomó folyóiratot; ilyenek: Magazin für d. Religionsphilosophie, Exegese u. Kirchengeschichte (1793-1804, 12 köt.); Archiv für die neueste Kirchengeschichte (1794-1799, 6 köt.). V. ö. Wolff u. Bollmann, Denkwürdigkeiten aus H.-s Leben (1816).

4. H. Vilmos Jakab Fülöp, német anatomus, született Jenában 1834 junius 19-én. Marburgban, Göttingában, Berlinben és Uterchtben tanult s 1865-ben a boncolástan tanára lett Rostockban; 1872-ben Prágában, 1875-ben pedig Tübingába hivták az anatomiai tanszékre. Művei: Die Gruppe des Laokoon (Lipcse 1872); Handbuch der Anatomie und Mechanik der Glenke (Lipcse 1863); Das Auge und der Blick (Rostock 1871); Topographische Anatomie des Menschen in Abbilsung und Beschreibung (Berlin 1879-83, 2 köt.); Handatlas und Alnleitung zum Studium der Anatomie im Präparirsaal (u. o. 1880-89); Vorträgen über Plastik, Mimik u. Drama (u. o. 1892).

Henkel

János, előbb katolikus, később a reformációhoz hajló pap a XVI. sz. első felésben; született Lőcsén. Ifjukor élete ismeretlen; mint II. Lajos király nejének Máriának gyóntató atyja, de egyszersmind ugy is, mint a reformációnak az akkori budai tanárokkal együtt (l. Grynaeus) Bdán s a királyné udvarában egyik terjesztője lett ismeretessé; már ekkor levelezésben állott Erasmussal s ez még II. Lajos életében (1526) irt Máriának levelet, melyben Luthár reformációjáról is részben dicsérőleg, részben ócsárlólag nyilatkozik, de szél és pedig nagy elismeréssel H.-ről is, örömét nyilvánítja a királyné előtt azon, hogy H. tanításait hallgatja. A mohácsi vész után Máriával egyitt Linzbe ment H. Midőn Mária Németalföldre tette át lakását, H. megválva tőle, Boroszlóba ment lakni, hol mint kanonok halt meg 1539 nov. 5. Sirirata ma is olvasható az ottani egyik templom karzata alatt. V. ö. Fraknói V., H. J. (akad. értek. 1873) és: Melanchton és magyarországi barátai (Századok 1874).

Henle

Frigyes Gusztáv Jakab, német fiziologus és anatomus, szül. Fürthben 1809 jul. 9., megh. Göttingában 1885 máj. 13. 1827-32-ig a bonni éa heidelbergai egyetemen tanult és 1832. doktorrá avatták. Magántanári képesítését csak 1837-ben kapta meg, mert mint a bonni diákszövetkezet tagját perbe fogták s hosszabb ideig fogva tartották a berlini «Hausvoigetei»-ban. Berlinben Müller Jánossal dolgozott. 1840. Zürichbe hivták a boncolás- és élettan rendes tanárának. 1841. megjeletn Allgemeine Anatomie (Lipcsen 1841) c. műve, mely nevét világhirüvé tette. Pfeufer klinikussal alapította 1844. a Zeitschrift für rationelle Medicin-t, mely 1869-ig jelent meg. 1844. a heidelbergai egyetemre hivták, ahol mint a boncolástani tanszék tanára, késpbb mint annak igazgatója működött. 1852. hasonló minőségben Göttingába ment. A porosz kormány titkos főegészségügyi tanácsosi cimmel és számos magas rendjellel tüntette ki, számos tudományos testület pedig tagjául választotta. Művei közül említendők: Systematische Anatomie (3 kötet, Braunschweig, 3. kiad. 1871-79); Anatom. Handatlas (6. füz. 1774-77); Systematische Beschreibung der Plagiostomen (Berlin 1841); Schleim- und Eiterbildung (u. o. 1838); Pathologische Untersuchungen (u. o. 1840); Handbuch der rationellen Pathologie (2 köt., Braunschweig 1846-1853); Ueber Tonus, Krampf und Lähmung der Bronchien und über Expectoration; Vergleichend anatomische Beschreibung des Kehlkopfs mint der Reptilien (Lipcse 1839); Ueber das Gedächtniss in den Sinnen; Ueber die Ausbreitung des Epithelium im menschlichen Körper; Bemerkungen zur Anatomie der Retina (u. o. 1839); Grundriss dre Anatomie des Menschen mit Atlas (1880, 2. kiad. 1883). V. ö. Merkel, I. H. (1891) stb.

Henna

ókori város, l. Énna.


Kezdőlap

˙