Hepatica

DC., l. Májkökörcsin. - Hepatisaae, l. Májmohák.

Hepatisatio

(gör.-lat.) a. m. májasodás, a tüdőnek a tüdőgyuladás második időszakában létrejövő azon állapota, amelyekben a légüregecskék rostonyás izzadmánnyal teljesen ki vannak töltve. Az ilyen tüdő májtömöttségü, oly nagy mint belélegzésnél, levegőt nem tartalmaz, metszlapja a légüregecskék átmetszeteiből elődudorodó izzadmány miatt durván szemcsés. A hepatizált tüdő az első időszakban a rostonyához keveredő vörös vérsejtek által vörös szinü: vörös májasodás (H. rubra). Az izzadmány később még inkább szaporodik, ezáltal az előbb vérdus tüdőállomány most vérszegény lesz; ezáltal továbbá a vörös vérsejtek széteseése következtében a vérfestenyek diffuz szétoszlása által a tüdő szürke szinü lesz: szürke májasodás (H. grisea). Végül a vérfesteny még inkább szétoszlik és fehér vérsejtek keverednek az izzadmányhoz: sárga májasodás (H. flava). Leggyakoribb a felszivódás, ami ha kimarad, akkor az izzadmány vagy rostos kötőszövetté alakul át, szervül (carnificatio pulmonum) v. elevesedik a tüdő.

Hepatitisz

l. Májbetegségek.

Hepatopirit

l. Markazit.

Hephaestion

1. makedoniai hadvezér, szül. Pellában, Nagy Sándor meghitt barátja. A 332-iki egyiptomi hadjáratban ő volt a hajórajnak parancsnoka. Nyelvismereteinél fogva közvetítő a makedonok és benszülöttek közt. 328. a Sogdiana elleni háboruban az öt hadosztály egyikének parancsnoka, később neki jutott a feladat, hogy az Induson hidat veressen. A visszavonulás alkalmával ő vezette a derékhadat, mely Hidaszpesz partján vonulván, a király csapataival egyesült. Pesiába visszatérve, feleségül kapta Dareios egyik leányát, majd merész felvonulással a Tigris mellékét moghódoltatta, de Edbatanában megbetegedett és meghalt (324). Nagy Sándor élénken sajnálta és nagy tisztességgel temettette el. - 2. H., Alexandriából; görög grammatikus, élt a Kr. u. II. sz. közepén, a későbbi Verus császárnak tanítója; mások műveiből összeszedte a verstan kézikönyvét (Encheiridion), mely rövidsége decára a legértékesebb jókori munka e nemben. Legjobb kiadásai Gaisfordtól (Oxford 1810, 1855 és Lipcse 1832) és Westphaltól (a Scriptores metrici I. kötetében, 1866).

Hepaistos

(gör., római Volcanus), Zeus villámló hatalmának megszemélyesítése, Zeus és Hera fia, még pedig Zeusnak egy harca (vihar) alkalmával született; de mivel sánta volt (a villám cikázásának képe), anyja tengerbe dobta (a sujtó villám képe), ahol egy földalatti barlangban 9 évig rejtőzött, s Thetis és Eurynome tengeri istennők gondozták (a villámlás nélkül folyó hónapok); de Dionisos (eredetile tavasz) hivására visszatért az égbe, ahol aztán apjának fejét baltával (villám) felhasította s nagy moraj (dörgés) közben előugrott Pallas Athéne (eredetileg zivatar-istennő). Ime az égi háboru hatalmainak különválása az őshatalomtól, Zeustól. A tavasz termékenyítő hatása alatt keletkezhetett H.-nak az Ilias szerint Kharsi (Gratia, kellem, báj) istennővel v. az Odisseia szerint Aphroditével, a szerelem és termékenység istenasszonyával való összeházasítása, mig Hesidosnál Aglaia (az egyik Kharis) a neje. Midőn a legcsunyább istenek a legszebb istennővel megjelent az égi istenek előtt, ezek féktelen kacagásban törtek ki, szintugy akkor is, midőn becegő léptekben járdalt az égiek előtt, nektárral kinálgatva őket (homerosi kacaj). Később a bányászat és ércmivesség feltalálásával a tüz jelenségeinek rokonsága alapján az égi háboru istensége a kovácsmesterség intenévé alakut, s ez a minősége adott alkalmat amaz ábrázolásokra, amelyek az isteni kovácsot kalapáccsal s egyéb szerszámokkal rövid ruhában mutatják (a brit muzeum bronz szobra). Majd a tüzhányó hegyek (Lemnosz szigetén, Sziciliában és a Lipari szegeteken) borzalamas tüneményeinek megmagyarázására a görögök élénk képzelete H. mellé az u. n. Kikloposzokat találta ki kovácslegényül s helyezte ama hegyek alá; továbbá azt is beszélték H.-ról, hogy Zeus és Hera perpatvara alkalmával anyjának fogván pártjját, apja Lemnosz szigetére dobta (Ilias I. ének), s ez a vulkanikus sziget azóta lett H. kultuszának fő helye, ahol azután tisztelete egybeolvadt a keleti eredetü Kabeiroszok (nagy istenek) hasonló fajta tiszteletével. A régi költők minden nagyszerü művet H. készítményének mondottak; igy neki tualjdonították az istenek palotáit az Olimusonk, Achilleus pajzsát stb.

Hepialidae

l. Fonólepkék.

Hepp.

latin növénynevek mellett Hepp Fülöp német orvos és botanikus (1799-1867) neve.

Heppe

Henrik Lajos Gyula, német protestáns teologus, szül. Casselben 1820 márc. 30., megh. Marburgban 1789 jul. 25. A marburgi egyetemen végezte teologiai tanulmányait, s itt nyert tanári képesítést (1844), miután előbb szülővárosában segédlelkészkedett; ugyanott lett 1850. rendkivüli, 1864. rendes teologiai tanár. Egyik főérdeme azon kitartó harc, melyet Vilmár (l. o.) és hivei papuralmi s tulzó lutheri iránya ellen folytatott. Számos nagybecsü és leginkább a refomáció történetével foglalkozó műve közül megemlítendők: Die 15 Marburger Artikel vom 3. Okt. 1529, nach dem wiederaufgefundenen Autographon der Reformatoren verüffentlicht (1847); Geschichte der Hessischen Generalsynode von 1568-82. (1847-48, 2 köt.); Die Restauration des Katholicismus in Fulda (1850); Dei confessionelle Entwickelung der altprot. Kirche Deutschlands (1858); Geschichte des deutschen Protestanismus (2. kiad. 1865-66, 4 köt.); Kogmatik des deutschen Protestantismus im 16-ten Jahrhundert (1857, 3 köt.); Geschichte d. deutschen Volksschulwesens (1857-1859, 5 köt.); Theodor Beza, leben u. ausgewählte Schriften (1861); Philipp Melanchton, der Lehrer Deutschlands (1867); Zur Geschichte der evangel. Kirche Rheinlands u. Westfalens (1867-70, 2 köt.); Geschichte der theologischen Facultät zu Marburg (1873); Dei presbyteriale Synodalverfassung d. evang. Kirche in Norddeutschland (2. kiad. 1874); Geschichte der queitistischen Mystik in der katolischen Kirche (1875); Kirchengeschichte beider Hessen (1876-78, 2 köt.); Neubearbeitung von Soldans Gescichte der Hexenprocesse (1880, 2 köt.).

Heppenheim

az ugyanily nevü járás székhelye Starkenburg hesseni tartományban, 27 km.-nyire Darmstadttól a Weschnitz jobbpartja közelében, vasut mellett, 5293 lak., kőbányákkal, gránitcsiszolókkal. Plébániatemplomát állítólag Nagy Károly alpította. Mellette 335 m. magas sziklán starkenburgnak, a mainzi érsekek egykori erős várának romjai láthatók.


Kezdőlap

˙