Herrich-Schäffer

Gottlieb Ágost, német entomologus, szül. Regensburgban 1799 dec. 18., megh. u.o. 1874 ápr. 14.; Würzburgban, Heidelbergában és Berlinben az orvosi tudományokat tanulta; 1821. szülővárosának orvosa, majd tanácsosa lett, e mellett azonban azentomologiával is foglalkozott s több munkát irt: Nomenclator entomologicius (1835-40, 2 rész); Die wanzernartigen Insecten (1831-52, 9 köt.); Lepidopterorum exoticorum species nonae (1850-56); Neue Schmetterlinge aus Europe (1856-61); folytatta a Panzertől megkezdett Fauna insectorum Germanae cimü munkát s ebbő 80 füzetet irt meg.

Herrig

Hans, német drámairó, szül. Braunschweigban 1845. dec. 10., megh. Weimarban 1892 máj. 5. Göttingában jogot hallgatott, 1872 óta a berlini városi biróságnál dolgozott, 1881-89. a konzervativ Deutsches Tageblatt szerkesztője volt. Főműve a többszörösen nagy tetszéssel előadott: Festpiel zum Lutherjubliäum 1883 (10. kiad. 1888). Azonkivül drámái nagyobbrészt a német nemzeti történet fő fordulópontjait tárgyalják: Kaiser Friedrich der Rothbert (1871, 2. kiad. 1878); Alexander (1872, 3. kiad. 1888); Jerusalem (1874); Der Kurprinz (1876); Konradin (1881, 3. kiad. 1885) még Mähren u. Geschichte-ket is irt (2. kiad. 1879). Tudományos művei: Die Meinenger, ihre Gastspiele u. deren Bedeutung für das deutsche Theater (2. kiad. 1879) és Luxustheater u. Volkskühne (1886).

Hermann

-nemzetisége Kézai szerint Nürnbergből Gizella, Szt. István király felesége kiséretében jöbb Magyarországba. Hagyomány szerint később Erdélyben telepedett meg, hol Szeben városát kezdette építeni, melyet róla előbb Hermannsdorfnak, később Herrmannstatdtnak neveztek el. Legelőször azon épületet készíttette volna el, melyet most a «Zeughof-» neveznek. Kétségtelen, hogy a hagyomány összezavarja a neveket és eseményeket, mert Nagy-Szeben alapját csak 1160 táján vetették meg a II. Géza idejében beköltöző szászok. A nemzetségnek csupán 1226-1438 közt vannak okleveles nyomai. Bertalan 1233., Tinka 1237. és H. 1260. pristaldusok, Mátyás 1255. szepesi prépost, a család több tagja pedig választott biró volt. A század második felében a nemzetség már a honvédelem terén szerez érdemeket. Dézs comesnek IV. Béla 1269. Körmenden épített tornya (donjana) fenntartására Szalókot ajándékozta. Bertalan fiai 1278. szept. 28. a szalóki vár telkét Herrmann comes fiának, Rubin alvajdának adták; IV. Lászlótól 1280 aug. 2. a nemzetség egyik tagja, András comes kapta a Rába hidja őreinek Hidvég nevü jószágát. Imre a szerb hajdáratban tünt ki; 1339. László a székelyek ispánja, István pedig királyi lovászmester. Legkiválóbb családja a Laczkfy v. Laczfy (l.o.), mely két ágra oszlott: a szántaira és kereegyházira. A nemzetségnek Abauj, Arad, Bihar, Fehér, Sopron, Szepes, Vas és Zemplén vmegyékben mintegy 23 birtoka ismeretes.

Herrmann

Antal, etnografus, szül. Brassóban 1851 jul. 30. Itt kezdte a gimnáziumot és végezte Kolozsvárt, hol a r. kat. konviktus nevendéke volt. Filozofiát a bécsi, kolozsvári és budapesti egyetemeken hallgatott; Budapesten tanári és bölcsészettudori szigorlatot tett s a mintagimnázium gyakorló tanára volt. 1871-73. tanár volt a brassói r. kat. főgimnáziumban, 1875-79. a pancsovai állami főreáliskolában, majd egy fővárosi polgári iskolában, a fehérvártemplomi főgimnáziumban; 1883 óta a budai állami pedagogiumban a német nyelv és irodalom tanára. 1872-74. szerkesztette és kiadta Brassóban a Nemeré-t, 1876-79. és 1881. a pancsovai Banater Post főmunkása volt; itt indította meg a hazai németeknek a Schulverein illetéktelen beavatkozása elleni mozgalmát. 1890. részt vett az Élet (l.o.) alapításában. 1891. társszerkesztője volt a Magyar Tanítóképző-nek. 1888. hazai néprajz művelésének szentelte magát, mire különösen dr. Meltzl Hugó kolozsvári egyetemi tanártól nyet volt ösztönt. Főleg az erdélyi népéletet tanulmányozta, az 1887. év nyarát vándor-cigányok közt töltötte, főkép az igazi cigányzenét kutatva, számos valódi cigány népdallamot gyüjtött, melyek fontosak a magyar cigányzene kérdésére nézve. H. Wlislockival a hazai cigányok nagy népköltési gyüjteményét állította össze, melynek magyar fordítását a Kisfaludy-társaság kiadásra elfogadta. Hogy a külföld szakköreit a hazai néprajz viszonyok iránt helyesen tájékoztassa, 1887. (főleg dr. Wlislocki Henrik és Katona Lajos közreműködésével) németnyelvü tudományos folyóiratot indított meg Ethnologische Mitteilungen aus Ungarn cimmel (l.o.). A szaktudomány rendkivüli egyhangu elismeréssel fogadta ez uttörő vállalatot; a kiadószerkesztő megválasztott a berlini, a bécsi és a müncheni antropologiai társaság, a nemzetközi folklore-tanács stb.- tagjának; a nemzetközi cigánytudós társaság ügyvivője. 1889-ben H. Hunfalvy Pállal megalapította a Magyarországi Néprajzi Társaságot, melynek titkára volt. Jelenleg alelnöke. 1891-92. szerkesztette a társaság értesítőjét, az Ethnographiát-t. Nagyértékü néprajzi könyvtárát e társaságnak ajándékozta. Kalotaszeg c. mintaszerü vidéki hetilapot alapított és adott ki (Gyarmathy Zsigáné közreműködésével). Az Erdélyrészi Kárpátegyesület központi választmányának tagja és az E. K. E. közlönyének, az Erdély cimü turista, fürdőügyi s néprajzi folyóiratnak főmunkatársa; a fővárosi osztálynak főtitkári teendőkkel megbizott alelnöke. H. néprajzi szakelőadója a boldogult Rudolf trónörökös által kezdeményezett: Az Osztrák-Magyar Monarchia irásban és képben cimü vállalatnak a szakszerkesztője a lexikon néprajzi rovatának. Dolgozatai közül megemlíthető: 1871. egy füzet német vers; a hetvenes években Kemény Zs. több beszédének német fordítása; Opitz Márton Erdélyben (1876); Lessing Nathan-ja Magyarországon (1883); Német olvasókönyv és nyelvtan polgári iskolák számára (I-III. rész, 1889-91); Beiträge zur Vergleichung der Volkspoeisie (1888); A hegyek kultusza Erdély népeinél (1893).

Hermann

1. Emánuel, osztrák minisztériumi tisztiviselő minisztériumi tisztviselő, szül. 1840. Mint a bécsujhelyi akadémiának nemzetgazdasági tanár 1869 jan. 25. a következő cikket tette közzé: Über eine neue Art der Korrespondenz mittelst Post. Az akkori osztrák posta igazgatói (Maly és Kolbensteiner) megfogadták H. tanácsát és életbeléptették a levelező-lapot, melynek H. mintegy feltalálója. Stephan (a német postaigazgató) ugyan már 1865. tervezett hasonló ujítást, de tervét akkor ki nem vihette.

2. H. Emil, német egyházjog-tudós, szül. Drezdában 1812 ápr. 9., megh. Gothában 1885 ápr. 16. Lipcsében, hol a jogot hallgatta, 1834. nyert tanári képesítést, 1936. rendkivüli, 1842. rendes tanár lett Kielben, 1847. Göttingában, 1868. Heidelbergában, 1872. Berlinben az evang. főegyház tanácselnöke lett, s mint ilyen a porosz evang, egyház érdekében több üdvös reformot vitt keresztül; az ortodoxok szenvedélyes támadásai következtében 1877. letette hivatalát s Heidelbergába, majd Gothába vonult vissza. Művei: Joh. Freiherr v. Schwarzenber (Lipcse 1841); Über die Stellung der Religionsgemeninschaften im Staat (1849); Zur Beurtheilung des Entwurfs der Bad. Kirchenverf. (1861); Über den Entwurf einer Kirchenordn. der sächs. Landeskirche (1861); Die noth wendigen Grundlagen einer die consistoriale u. synod. Ordnung vereinigenden Kirschenverf. (1862); Grundriss zu Vorlesungen über das deutsche Strafrecht (Berlin 1871); Das staatliche Veto bei Bischofswahlen (Heidelberga 1869).

3. H. Ernő Adolf, német történetiró, szül. Kammerswaldeban, az Érchegységben 1812 márc. 25., megh. Marburgban 1884 szept. 23-án. 1839-ben Drzdában telepedett le, azol Strahlnak: Geschichte des russischen Staats c. művének folytatását elvállalta, mely a Heeren-Uker-féle gyüjteményben jelent meg (3-6 köt., Gotha 1846-1860). 1848. rendkivüli tanára lett a jenai egyetemnek. 1849-51. Weimarische Staatszeitungot szerkesztette, 1857. pedig rendes tanárrá hivták meg a marburgi egyetemre. Die österreichisch-preussische Allianz vom 7. Febr. 1792 u. die zweite Teilung Polens (Gotha 1861) c. műve, melyben Poroszország politikáját pelengérre állította, irodalmi harcba keverte Sybellel, melyet H. még a Forshungen zur deutschen Geschihte és a Diplomatische Korrespondenzen aus der Revolutions-zeit (1866) c. műveiben is folytatott. 1843. kiadta a Beiträge zur Geschichte des russischen Reichs (Lipcse) c. művét, mely többek között Münnich naplóját is tartalmazza; 1872. kiadta Vockerodt és Pleyernek Denkschrift über Russland unter Peter d. Gr. c. munkáját; 1880. megirta: Peter d. Gr. und der Zarewics Alexei c. művét, a Pétervárott megjelenő Sbornik-ba pedig Diplomatische Beiträge zur russischen Geschischte c. értkezéseit tette közzé (1868-74).

4. H. Vilmos, német prot. teologus, szül. Melkowban (Magdeburgnál) 1846 dec. 6. Tanulmányait Halleben végezte. 1874. docens, 1879. pedig rendes tanár lett a marburgi egyetemen. Művei: Die Metaphysik in der Theologie (Halle 1876); Die Religion im Verhältnis zum Welterkennen u. zur Sittlichkeit (u. o. 1879); Die Bedeutung der Inspirationslehre für die evangelische Kirche (u. o. 1882); Der Verkehr des Schristen mit Gott (Stuttgart 1886).

Herrnhut

falu Bautzen szászországi kerületi kapitányságban, 10 km.-nyire a porosz és 18 km.-nyire a cseh határtól, vasut mellett, az európai és É.-amerikai evangelikus H.-i hitközség középpontja, (1139 lak., vászonszövéssel és fehérítővel, kesztyükészítéssel és asztalosiparral. A tiszta kis községben a H.-iaknak van egy tempoloma, egy-egy épülete a férfi-, nő-, az özvegy tagok számára és egy zarándokháza az átutazó hittérítők számára. H.-ot 1722. morva kivándorlók, akik nagyrészt tagjai voltak a cseh-morva testvérhitközségnek, Zinzendorf grófi család birtokán alapították és központi hittérítő állomást alapítottak, különösen Amerikában és D.-Afrikában.

Herrnhuti papiros

a márványozott papirosok egyik neme.

Herrnhuti testvérközség

néven ismeretes azon vallásfelekezet, melyet a kegyes lelkületü s a hallei pietista egyetemen képzett gróf Zinzendorf Lajos (l.o.) alapított, egyelőre azokból a cseh-morva atyafiakból (l. Husziták), kik vallásuk miatt hazájukban üldöztetvén, Dávid Keresztély ácslegény vezetése alatt Lausitzba hozzá menekültek s kik itt Hutberg mellett Herrnhut (Ur-oltalma) városkát alapították (1722), s kik azután a mindenfelőlről ide szállingózott pietisták-, szeparatisták-, kálvinisták- és schwenkfeldiáknusokkal együtt a Zinzendorf által készített szervezetet elfogadták s megujított testvérközség név alatt önálló vallási testületté alakultak (1725). A megalakulás után a testvérközség azonnal bámulatos tevékenységet fejtett ki; északi és nyugati Európában, sőt Amerikában is rövid idő multán hasonló gyülekezetek alakultak, v. legalább oly társulatok, melyek ha a tartományegyházban megmaradtak is, de herrnhuti szellemet és alakot sajátítottak el. A Krisztus iránti hő szeretet több rendbeli érzelgősségre s émelygős tulzásokra ragadta a felekezetet, és ez keresztülvonul egész istentiszteletükön, nagyszámu vallásos énekeiken, melyekben isten gyakran papának, a szt. lélek mamának, Jézus báránykának, Jézuskának cimeztetik. Minden negyedik szombaton esténként urvacsoznak, szokásban vannak a szeretetvendégségek - agapék - s egy darabig megvolt a lábmosás és testvércsók is. A kormányzó testületek, lelkészek, preszbiterek, sőtb - kivált régebben - a házastársak választása is sorshuzás által történik; szigoru egyházfegyelmet gyakorolnak. Mindegyik telepet a diakonusok, preszbiterek és püspökök testülete igazgatja, az egész testvérközséget pedig a testvérség véneinek Berthelsdorf-ban székelő testülete; minden 4-12. évben közzsinat hivatik össze, melyen a fő kormányzótestület magát kiegészíti s a főbb rendszabályok megállapíttatnak. A kereszténységnek a pogányok között való terjesztésében a felekezet - aránylag csekély anyagi áldozat mellett - kiváló sikerrel működik. A község tanait leginkább Spangenberg, Idea fidei fratrum (1799) c. művében fejtette ki. A manapság mintegy 22,000 lelket számláló felekezet közel 100 gyülezetet képez a két világrészben.

Herr.-Schff.

v. H. S., természetrajzi nevek mellett a Herrich-Schäffer Gottlieb Ágost Vilmos nevének rövidítése (l.o.).

Hers

120 km. hosszu mellékfolyója az Ariegenek. Ariege départmenetban, a Saink-Barthélemy hegyláncban (2349 m.) ered és kanyargós folyás után a régi Boulbonne apátságnál torkollik. Mellékvizei: a Touyre, Douctouyre és Vixiege.


Kezdőlap

˙