Himbölcső

l. Himfészek.

Himcsalogány

vagy magyarcsalogány, l. Fülemile.

Himcséklye

(androphorum), l. Cséklye.

Himecske

(antheridium), a nem virágzó növények termékenyító szerve, melyben az állatokéhoz hasonló ondószálak (spermatozoidios) keletkeznek; l. Mohák.

Himedsi

v. Himjei, város Nippon japáni sziget Harima kerületében, az Icikava termékeny völgyében, közel a Harimai-tengerbe való torkollásához, vasut mellett, 25.724 lak., virágzó bőriparral, közelében vannak az Ikunói fontos bányák.

Himek

him v. porzó, poroda (stamen androeceum, stema, stemon), a virágzó növények termékenyítő műszere; a virágban a többi kör leveleivel megegyezően mint a növekedő csúcs körül kiemelkedő szemölcs képződik és később a petét megfogantató virágport fejleszti, tehát a virág him készüléke, a termővel vagyis az anyával szemben. A himnek két része van: a nyélalaku tartó, a himszál (szálcsa, filamentum) és ennek tetején hosszant barázdás, duzzadt tok, a himfej (himgömb, potrok, csek, anthera), de a himszál hiányozhatik is. A H. gyakran elágaznak vagy egybeforradnak. Elágazásuk kezdetben ugy nyilvánul, hogy a főszemölcs oldalán fiókszemölcsök emelkednek ki és azzal együtt közös rövid lábon, tehát bojtosan növekednek (Hypericum). A H. gyakran hazadnak kettő (dédoublement, chorisis), ugy hogy egy szemölcs széthasadásából két him támad, p. a keresztesek H.-je. A szemölcsök oldalt való összeforrásából a falkás H. keletkeznek. Igy a tökfélék him-virágában a H. szála eggyéolvad. Ez az egyfalkás him (stamen monadelphum). A mályva pároséltü virágának himei a termő bibecsöve körül csöves közös nyélből ágaznak szét (l. 1. ábra). Az orbáncfüvek v. csengőfüvek pároséltü virágának himei három nyalábba nőnek össze (l. 2. ábra). Ez a többfalkás him (stamen polyadelphum). A füstikék himje kétfalkás (diadelphia), három-három him egy-egy nyalábból indul ki. A vitorlásviráguak porzói vagy egyfalkásak (zanót) v. sajátságosan kétfalkásak; tiz him közül egy szabad, a többi 9-nek a nyele hasadt csővé olvad egybe (l. 3. ábra).

[ÁBRA] 1-3. ábra. Egy-, két-, és többfalkás himek

[ÁBRA] 4. ábra. Egy himfej keresztmetszete négy rekeszével

A H. nem mindig egyenlő magasak, kivált ahol két körük van, ott ez rendes állapot. A káposzta, retek, meg a többi keresztesszirmu virágban a két külsőn a him alacsonyabb, a négy belső pedig magasabb. Az ilyen virág négyfőbbhimes (tetradynamia). A tátogató, a holtcsalán és a legtöbb ajakos virágában a himek ketteje rövidebb, ketteje hosszabb. Ezek a kétfőbbhimesek (didynamia). A himfej rendesen két tok (theca), melyek mindegyike eleinte két-gerezdü, amit a 4. ábra a keletkezés állapotában ábrázol. Az összekapcsoló gerincet, mely többnyire a himszál folytatása, eresztéknek (csatló, connectivum) nevezzük. Az ereszték azonban nem csak ilyen tövénálló (basifixum) lehet, hanem magasabb pontján is függhet a himszállal egybe, azaz hátaló sőt csüngő is lehet (anthera dorsifixa sive pendula). Az ereszték rendesen végig egyenlő vékony, de néha vége felé keskenyedik, sőt a himfejen tul is nyulhatik (hóvirág és Paris). Néhol szalagosan szélesedik ki, másutt legyezősen, sőt villásan is, ugy hogy a két himfejrész, mint a zsálya virágában, akár külön gerenda két végén állana. Az ereszték gyakran végig is hasad, ekkor minden himszál végén csak egyes portok látszik (bükk, gyertyánfa és a mályvák). A tökfélék himfeje sajátságosan hullámos. A himfej is egybeforradhat egymással, ekkor belőle cső keletkezik, holott himszálaik külön maradnak. Ezek a csőhimesek, együttporzók vagy együttnemzők (syngenesia, l. Fészkesek). Ritkább az az eset, midőn a himfej a termő bibejére nő (anyahimes, gynandria). A himfej tartalma a himpor, himsejt (pollen) rendesen a tok hosszantos felrepedésével szóródik ki. A jegenyefenyőé keresztben hasad föl. A hasadék rendesen a termő, azaz a virág középpontja felé való oldalon támad; de a nősziromféléké meg a boglárkaféléké, a basarózsanemüek kivételével, kifelé nyilik; sőt a boglárkáé oldalt reped. A sóskabokor himfeje darabok leválásával mint födővel nyilik. Végre a virágpor a tok tetejének, vagy a tövének, v. mindkettőnek támadt nyilásán is juthat ki. Az első esetre a burgonya, a harmadikra a pázsitfélék közt van honi példa. Hogy a H. tokjai bármiképen kinyiljanak, ahhoz száraz idő kell. A tok külső sejtszövete, t.i. az, amely a bőr alatt van, vékonyfalu, holott a belső szövet sejtjei vastagfaluak, aminek következtében száradva erősebben zsugorodván össze, a külsőket megvetemedésre és repedezésre késztetik. Hozzá még az egyes tok gerezd-barázdájának sejtjei nagyon felpuffadtak, ugy hogy a felrepedés gyorsan következik be. Megnedvesítéssel megszünik a vetemedés és a porlás (l. Beporzás). Számos növénynek egyes himje rendesen elsatnyul és virágport nem fejleszt. Ez az álhim (staminodium). A gyujtoványfűnek és rokonainak öt hime közül egynek a nyoma rendesen csak mint fonal, sőt mint pikkely látszik. A babérfélék virágában a H. egész köre válik álhimmé. A Parnassia egyik himköre mézfejtő.

Himelőző virág

(flos protogynus), a növények kétnemü ivarszervének különböző időbeli ivarérettségéből származik. Az ilyen virágban a bibe hamarabb kész a virágpor felfogására, illetve a termékenyülésre, mint ugyanannak a virágnak a himsejtje a termékenyítésre kész lenne, ugy hogy mire ezek a himsejtek teljesen kifejlődnek, akkorára ennek a virágnak a bibéjét egy másik virág himpora termékenyítette, sőt a bibe már el is hervadhatott. Ilyen a piros berkenye, galagonya, borjupázsit, farkasalma stb. L. Dichogamia, Cseretermékenyítés és Heterosztilia.

Himen

v. himenaiosz, eredetileg nászdal, mellyel a házasokat a nászéjet követő reggelen fuvolakisérettel felébresztették, később a násznak megszemélyesítése és igy külön istenség egyuttal. Ókori nászdalunk csakis a rómaiak korából maradt, még pedig G. Valerius Catullus nászéneke Manlius Torquatus tiszteletére, melynek legjellemzőbb része a refrain (Csengeri János fordításában: Hymen, Hymen, Hymenaeus; Üdvöz légy ó Hymen!). L. még Epitalamion. - H. fiziologiai értelemben, l. Hüvely.

Himera

ókora város északi Sziciliában, az ilynevü folyó mellett (ma Fiume Grande); görög ión gyarmatosok alapították Kr. e. 648. Eleinte Phalarisnak, Akragas tirannusának hódolt meg a város, de csakhamar más befolyások érvényesülnek és a karthagóiak tesznek hódító kisérleteket. A nagy csata Kr. e. 480. ugyanazon időtájban esett meg a Hamilkar által vezényelt 300,000 főnyi karthagói hadsereg és a Gelon szirakuziai tirannus által vezényelt nyugati görög hadak közt, mint a szalamiszi ütközet, Gelon hadai győzelmet arattak; a karthagóiak szárazföldi seregét szétverték, a hajóhadakat pedig fölégették. E győzelem legnevezetesebb eredménye a békekötés azon pontja volt, mely szerint a karthagóiak arra kötelezték magukat, miszerint ezentul tartózkodni fognak az emberáldozatok bemutatásától és ezt az okmányt ünnepélyesen helyezték el egyik tüzetesen e célra épített templomban, hogy irányadóul szolgáljon az utódoknak. Szirakuzai Hiero szárnyai alatt virágzásnak indul a város, mig 409. karthagói csapatok véres megtorlást gyakorolnak; a várost, mely Stesichoros költő szülővárosa volt, földig rombolják és azon a helyen, hol Hamilkar elesett, 3000 hadifoglyot áldoznak. A város romjain a karthagóiak Thermai nevén gyarmatot alapítottak, mely hires volt Heraklesnek szentelt forrásairól és hűségesen ragaszkodott a rómaiakhoz, kiknek szövetségese volt. V. ö. Holm, Geschichte Siziliens im Alterthum.

Himeros

a görög mitológiában a szerelmi vágy személyesítője, rokon Eros-szal (l. o.).


Kezdőlap

˙