Hindö

a norvég Lofod-csoporthoz tartozó sziget az é.sz. 68°-án tul; a kontinenstől csak keskeny tengercsatorna választja el. Partjai rendkivül szakadozottak; területe 2238 km2. 1000-1500 m. magas hegyek takarják; lakóinak száma 10.000, akik nagyobbára halászatból élnek, de szigetjük északi fekvése dacára rozst és burgonyát is termesztenek, amely utóbbiból néha még exportálnak is, leginkább Kristianiába.

Hinds

county Misszisszippi É.-amerikai államban, 2418 km2 területtel, 39.279 lak., Raymond székhellyel.

Hindu

(a régi angol irásmódban Gentoo), általános neve India lakóinak. Eredetileg a persák nevezték el igy, szindhu az Indus folyam régi neve után, mely zendül hindunak hangzott, India lakóit. Spiegel azt gyanítja, hogy mindkét szó szindhu ugy mint a belőle származott hindu egyszerüen nagy folyamot jelenthetett az árják régi nyelvén (Die Arische Periode und ihre Zustände, Lipcse 1887) Ezt a szót használják a persákon kivül az arabok és az afgánok, valamint a régibb európai utazók az ind nép jelölésére. Indiában magában csak azt nevezik hindunak, ki a sok istent hivő ind vallásnak, a brahmanizmusnak a követője; igy ez elnevezés alól kivétetnek a keresztények, mohammedánok és buddhisták s a természet vallás hivei. L. még Indek.

Hinduizmus

igy nevezik a brahmanizmus ujabb fejlődést, mely nem annyira a régi sokisten-hit megváltozásában, mint egyes istenek rangváltozásában nyilatkozik. Indra, ki már a brahmanizmusban háttérbe kezd szorulni, egészen eltörpül a népszerü két isten, Siva és Visnu mellett. Az előbbi Siva isten imádói képezik a konzervativ, Visnu tisztelői a haladó elemet. Siva tisztelete anyagias erkölcstelen szertartásokkal szennyfoltja az ind társadalmi életnek, Visnu vallása tisztultabb, szellemiesebb. Krisna alakjában, mely Visnu legujabb megtestesülése, némi rokonságot mutat Jézussal. A vallásujítók többnyire mind a vaisnavák, azaz Visnu tisztelőinek sorából kerültek ki.

Hindu-Kus

(Hindu-Koh) a Kabul és felső Amu-Darja közt vizválasztóul szolgáló, KNy-i irányt követő magas hegység Közép-Ázsiában, a párisi k.h. 72° és 65° közt. K-i végében a Pamir-fensikhoz, Ny-i végében pedig az anatoliai Taurushoz csatlakozik. É-i lejtője meredek, a D-i pedig széles lépcsőkbenk ereszkedik le a Kabul völgye felé; e lépcsőket meredekfalu völgyek szakítják meg, amelyekben a Szvat, Csitral, Alingar, Ali-sang, Tagau és Pandsir sietnek a Kabul felé. A legmagasabb lépcső, illetőleg valóságos hegység a Lahori-lánc, amely a H.-sal a Kafirisztán nevü, jó részben még ismeretlen vidéket fogja körül. A H. K-i része mintegy 6000 m. átlagos magasságu; itt a legmagasabb csúcs a Tigris Mir (7600 m.); a Ny-i rész a Koh-i-Babával (5500 m.) végződik. A hágók elég számosak, de magasan fekvők. A K-i részben van a Barogil (4000 m.), a Nuk-szán (5200 m.), a Dora (4000 m), azután a Khavaki (3960 m.); a Ny-i részben a Szar-Ulang (4000 m.), a Kusán (4500 m.) stb. Mindezek közt a legismeretesebb a Khavaki, a párisi k. h. 67° 40' alatt; rajta vezette át Nagy Sándor a hadait és rajta kelt át a XV. században Tamerlan. A Lahori-hegyekben a Tui v. Mosabar (6835 m.) a legmagasabb csúcs. A H. nagyobbára ősközetekből áll, bár a vulkáni erőnek is vannak benne nyomai. Minő ásványi kincseket rejt magában, nem igen ismerjük; a badaksani lapisz-lazuli és az uakhani rubinbányák azonban hiresek. A helgység egyik jellemző tulajdonsága, hogy rajta az erdők gyérek. A völgyekben azonban sok a gyümölcsfa és a szőllő sem hiányzik. A fauna változatos; házi állatul leginkább a jak-tulok szolgál. V. ö. Biddulph, The Tribes of the Hindoo Koosh (Kalkutta 1880).

Hindu mozgalmak

A sok istent hivő hindu vallás sem zárkózhatott el teljesen a külbefolyások elől. Még a mohammedán hóditás előtt görög, persa, zsidó és keresztény tanok kezdettek az ind nép közt szórványosan feltünedezni. Hogy a műveltebb osztályokat nem elégítette ki a gyermekesen mesés vallás, azt a bölcsészeti iskolák, melyek közt racionális, sőt ateista is akad, eléggé bizonyítják. A mohammedán hóditás óriási hatást gyakorolt az ind nép gondolkozásmódjára. Az iszlám magasztos egyistenhitével szemben a bálványimádás mezébe öltözött politeizmus szánandó babona képét mutatta. A XIII. századtól fogva megindult az ősrégi ind vallás követői körében a reformmozgalom. Az ind társadalom jobbjai undorral fordultak el a népies Siva-hit gyalázatos kicsapongásaitól. Törekvéseik többnyire oda irányultak, hogy a hagyományos Visnu-tiszteletet ujra visszaállítva, erkölcsileg emeljék és elfajulásaitól megtisztítsák őseik hitét. Ramanand volt az első, ki 1400 körül Indiában az emberek egyenlőségét Isten előtt tanítva, szakított a kasztrendszerrel. A legalsóbb kasztokból összegyüjtött tizenkét tanítványa közül kivált Kabir v. Kabir Dász, ki hadat izent a brahminok és a kasztok meg a bálványimádásnak. Szerinte egészen közömbös dolog az, hogy Ali vagy Rám néven imádja valaki az Istent. Ali, a siiták kedvence, a moszlimeket, az istenített hős Rám vagy Ráma pedig a hindu vallás követőit jelentvén, mindegy akár mohammedán, akár hindu valaki, csak higyjen az egy Istenben. Nanak, a szikhek vallásának prófétája, Kabir könyveiből kölcsönözte eszméinek nagy részét, sokban megegyez azért a szikhek és a kabir-panthik (Kabir követői) vallása. Nanak a koránt és a védákat tanulmányozva, azt vélte fölfedezni, hogy mind a két vallásnak alapja monoteizmus azzal a különbséggel, hogy a hinduknál az eredeti egy isten hivést a később lábrakapott bálványimádás meghamisította. tanítványai, hogy nagyobb legyen a tekintélyük, Visnu isten megtestesülésének mondták mesterüket Nanakot, kit hivei mint istenséget kezdettek imádni. A szikhek mellett más reformált felekezetek is virágoztak. A XVII.sz.-ban Birbhan isteni kinyilatkoztatásra hivatkozva, egy uj felekezetnek, a szádhok vagy ind puritánok szektájának lett a prófétája. Tanítását mint Kabir és annyi más ind reformátor szabdák és szákhik, azaz egyes hindi nyelven irt versecskékbe foglalta. Ezekből az önálló vallásos versekből követői egy könyvet irtak össze: Adi-upadesz, első szabályok vagy rendeletek cim alatt. A szádhok egész dogmája tizenkét parancsban (hukm) foglaltatik. Leglényegesebb tanuk, hogy csak egy Isten van és az ő igéje Málik ká hukm (a.m. az Ur parancsa), nem kell ezért kivüle tisztelni semmi élő vagy élettelen tárgyat. Erkölcstanuk tiszta, tele emberszeretettel; az opium, illatszer és a részegítő italok, sőt még a betelrágás is tiltva vannak. Kabir hitéből számos többé-kevésbé önálló felekezet származott. Voltak olyanok is, melyek egyformán megvetették a Mohammed és a hinduk vallását. Ilyen volt Darja-Dász, egy mohammedán szabó által hirdetett uj vallás. Darja-Dász hiveinek nem kell templom, irtóznak a bálványtól és a rendes imától. Tartózkodnak a hús élvezetétől, mert szerintök az élőlények Istennek, kit a jól készített igazságnak (szatja szukrit) neveznek, részei. Véres áldozat helyett tejet, czukrot és gyümölcsöket ajánlanak fel a legfőbb lénynek. Megvetik a szanszkrit tudományt, nem ismerik el a Védák, Puránák és a Korán tekintélyét; minden, a mit tudni kell, meg van prófétájuk, Darja-Dász 18 könyvében. Sokkal türelmesebb volt a próféta szabónál egy másik, nálánál nagyobb reformátor, Rám Mohán Rae vagy Radsa Ram Mohan, kinek fő dogmája az istenség egysége és a tulvilági élet. Türelmessége nem ismer határt: Mózes, Jézus, Vjasa és Mohammed egyformán tiszteletre méltók. Az ó- és ujszövetség, a védák és a korán mind jó istenes könyvek. Mint modern műveltségü ember, a hirlapirodalmat is felhasználta eszméi terjesztése és népszerüsítésére. Élete végéig, mely 1832. Bristolban következett be, kitartóan küzdött a barbárság, bálványimádás és a babona ellen. V. ö. Cunningham, History of the Sikhs (London 1849); Trumpp, Die Religion der S. (Lipcse 1880); Garcin de Tassy, Histoire de la littérature hindouie et hondoustanie (Paris 1870).

A társadalmi reform-mozgalmak, amelyek közt a nő-kérdés különböző alakban a főszerepet viszi, a következő kérdések köré csoportosulnak: a polgári házasság; a házasságkötésnél nagyobb életkor megkivánása a házasulandóktól (főkép a leányoktól), a leányok tanítását célzó intézmények meghonosítása, a hindu özvegyek új házasságra lépésének megengedése és az özvegyek szerencsétlen társadalmi helyzetének megszüntetése. A fakultativ polgári házasságot (Native Marriage Act) 1872 márc.22. vezették be és a Késab Hander Szen és hivei buzgó agitációja következtében létrejött polgári házassági törvény minden, az illetékes hivatalnok (Registrar) előtt kötött házasságot jogérvényesnek mond ki; a vőlegény legkisebb korát 18 és a menyasszonyét 14 évben állapítja meg; megkívánja a szülők v. gyámok irásbeli beleegyezését, ha a vőlegény v. a menyasszony még nincs 21 éves; megtiltja a bigámiát, valamint bizonyos fokban a vérrokonok közti házasságot és a hindu özvegyeknek megengedi az uj házasságra léphetést. E törvény előnyeit egyelőre még kevesen élvezhetik, mert az általános ind szokás szerint a leánynak 8-10 éves korában kell házasságra lépnie. A házasságkötésnek ez a formája azonban arra az esetre, ha a férfi életben marad, csak afféle eljegyzésnek tekinthető, amennyiben a tényleges házasságot csak akkor kötik meg, ha a nő a 12 v. 14 éves kort elérte; ha azonban a választott férj a tényleges házasságralépés előtt hal meg is, a nőt özvegynek tekintik és ortodox felfogás szerint nem szabad uj házasságra lépnie. Noha az ortodox hinduk (nem a mohammedánusok) nagyon berzenkednek a leányoktatástól, melyről azt hiszik, hogy az erkölcstelenséget mozdítja elő, mindazontáltal e tanításnak szükségessége és haszna mind szélesebb körben való elismerésre talál. A férje halála következtében özvegyen maradt hindu nőre számtalan testi-lelki kin súlyosul. Szülei házánál ő a legmegvetettebb cseléd, akinek semminemü ékszert v. jó ruhát viselnie nem szabad, a legrosszabb ételt ő kapja, az év számos napján 24 órán át bőjtölnie kell s ilyenkor egy csepp vizet sem szabad neki nyujtani és azonfelül az összes házbeliek - saját gyermekei kivételével - bántó megvetéssel vannak iránta. Mind mai napig is majd általánosan a hindu özvegyet felesleges lénynek tartják, akinek jog szerint férje holttestével együtt kellett volna magát elégettetnie. Csak a brahminoknak v. a jövő más türelmes felekezeteknek és az angol művelődés növekvő befolyásának sikerülhet e szomoru viszonyokat lassanként megváltoztatni.

Különböző egyesületek (igy a Késab Hander Szentől 1870. Kalkuttában alapított Reform Association, 1889 óta a szikandarabadi Social Reform Association stb.) és évenként összeülő bizottságok foglalkoznak ezzel v. azzal a társadalmi kérdéssel; az 1840. Bombayban ülésezett bizottság p. erősen küzdött az özvegyek ujból való házasságra léphetése mellett. Az ilyen özvegyek házasságát előmozdító társulatok is alakultak már (p. a Widow Marriage Aiding Society Lahaurban).

Ami a munkás-kérdést illeti, erről Indiában a kaszt-rendszer sajátszerü mivoltánál fogva csak a mezei munkásokra, illetve a kisebb földmívelőkre és -bérlőkre vonatkozólag lehet szó. Ezeknek helyzete jogi és adófizetési szempontból stb. a különböző elnökségek szerint különbözik, de majd mindenütt (részben a sajátos birtok- és az adóviszonyok, főként azonban - nem a földmivelést értve - óriási tudatlanságuk miatt) nagyon nyomoruságos. Azóta, mióta a kelet-indiai társaság helyébe Anglia uralma lépett (1858), főként a kormány kezdeményezései révén a mezei munkások sorsa sokat javult. Bengália Shakspereje: az 1829. szül. Dina Bandhu 1873. megjelent Mitra Nil-darpan (a. m. Indigo-tükör) c. szinművében az indió-ültetvényeken dolgozó munkásokkal való szörnyü bánásmód ostorozása által is nagyban hozzájárult e szerencsétlenek sorsának javításához.

Hindusztán

(Hindosztán) a.m. hinduk országa. Az európai irók némelyike egész K.-Indiát, mások pedig csak a Himálaja és Vindja hegyek közötti vidéket nevezik e néven. A benszülöttek H.-nak hivják a Gangesz-lapály azon részét, amely a Himálaja és Nepál, Bengália, Bandelkand, Bagelkand, Radsputana és a Pendsab között fekszik és amely körülbelül összeesik az angolok ÉNy-i tartományok név alá foglalt közigazgatási területével. L. India.

Hindusztáni nyelv

l. Hindi nyelv.

Hinke

János, osztrák-magyar ellentengernagy, szül. Veronában 1837. Mint katonai tisztviselőnek gyermeke 1849. Velencében az éppen szervezett tengerészeti kollégiumba lépett és abban nyerte kiképeztetését. 1852-ben tengerészeti hadapróddá, 1861. sorhajtó hadnaggyá neveztetett ki. Mint ilyen vett részt a lissai tengeri ütközetben és bátor és erélyes magaviseleteért kitüntetésben részesült. 1871-73-ban a «Fasana» korvetten mint első hadnagy nagyobb utazást tett s midőn az utazás vége felé a hadihajó a Vörös-tengerben zátonyra jutott, az ő elismert erélyes fellépésének és határozottságának köszönhető az, hogy nagyobb szerencsétlenség nem történt. Időnkint fokozatosan előléptettetvén, mint törzstiszt több hadihajónak és a matrózkarnak volt parancsnoka és két évig a tengerészeti szakosztály 1-ső ügyosztályának főnöke. 1889. ellentengernagynak neveztetett ki, amely rangfokozatban hajórajunkat több izben vezényelte. Jelenleg Polában katonai kikötő-parancsnok.

Hinkmár

rheimsi érsek, szül. 806. St. Denys kolostorában növekedett s tanítóját, Hilduin apátot 830. Corveybe követte a számüzetésbe és csak Kopasz Károly trónraléptével tért vissza hazájába. 845. rheimsi érsek lett s mint ilyen élénk részt vett a predesztináció s az urvacsora fölött megindult vitában. Az egyházat mindenképen oltalmazta a világi hatalom beavatkozásaival szemben s II. Lothar királyt is rábirta, hogy visszafogadja feleségét, Theutbergát. Viszont azonban a római szentszékkel szemben is mindent elkövetett a gallikán nemzeti egyház és saját metropolitai jogainak védelmére. Ebben a vitában használták először bizonyíték gyanánt Pseudo Izidor dekretáliáinak gyüjteményét. A normannok elől futva, H. 882 december 21. Epernayben fejezte be életét. Hátrahagyott iratai, melyeket Sirmond Jakab jezsuita 1645. két kötetben adott ki, igen becses forrásai kora történetének. Német Lajos idejében (862) az összes ösmert nyugati irók közül ő adott hirt először az ungrok (magyarok) népéről, mely a normannokkal vetekedve dulta a frank államot, s igy tőle tudjuk, hogy Nyugat-Európába már Lebediasból eljártak portyázni a magyarok. Életrajza dr. Schrörs Henriktől (Hinkmar, Erzb. v. Rheims-Freiburg, 1884., 8 r. XII. és 588 lap) a földrajz és történet szempontjából érdekesebb, mint Noorden-nek 1863. megjelent könyve (H., Erzb. v. Rheims), mert ebben nemcsak az államférfiu lép előtérbe. Évkönyveivel azonban ez sem foglalkozik behatóbban.


Kezdőlap

˙