hizelgő, szépítő szó, becézés.
lapos tál, melyre a régi görögök a kratert állították, t. i. azt az edényt, melyben a bort vízzel vegyítették.
a. m. tettetés, képmutatás; hipokrita, képmutató, álszenteskedő.
többesben hipomnemata, a. m. pótlék, toldalék; emlékirat is.
az emeltyünek alátámasztási pontja.
az elülső szemcsarnokban meggyült genyedség, mely genyedő szivárvány- és szaruhártya gyuladásából származik. Ha a H. kicsiny, akkor a csarnok alján kis sárgálló sarlónak látszik, ha szaporodik, kitöltheti a csarnok felét vagy még nagyobb részét. Ha nem sikerül eloszlatni, megszurják a szaruhártyát s kieresztik Legveszedelmesebb az olyan H., mely a szemhártya tályogjához szegődik, ilyenkor ketté szelik a szaruhártyát (keratotomia), hogy a genyedség kieresztésével lehessen a szemet az elpusztulástól megóvni.
gyenge fejlődés.
a szélhüdés enyhébb foka.
a görög egyházban a karnak v. a hitközségnek éneke. Ha az ének a zsoltár közé tétetik, diapszalma a neve.
a kardalok egyik fajtája, melynek tartalma vidám ritmusa friss és mozgalmas, előadása pedig tánccal és mimikával volt kisérve. Rendesen Apollon tiszteletére zengették.