Hispa

L., a bogarak rendjének Chrysomelidoe családjában tartozó bogárnem, melynek főismertetőjegye az, hogy szárnyafedői tüskézettek. Csak két európai faja ismeretes s ezek hazánkban is élnek.

Hispalis

Sevilla (l. o.) ókori neve.

Hispania

(a görögöknél Iberia, a költőknél Hesperia), az ókorban elnevezése az egész pirenéi-félszigetnek, a következő határokkal: északon a Pirének és Gallia, keleten és délen Herakles oszlopáig az Atlanti-oceán, azontul és nyugaton véges-végig a Földközi-tenger. Északon a Pirenéi-hegyeken kivül nevezetesebb magaslatok a vasconok, kantabrok és asturok területén a Saltus vasconum és a Vindius, melynek elágazása délkeleti irányban az Iberus (Ebro) jobbpartját követő Idubeda (most Sierra de Oca, Sierra de Lorenzo és Sierra de Albaracin). Az Idubeda közepe táján kiválik az Orospeda v. Ortospeda (most Sierra del Mundo és Sierra de Alcaraz), mely Baetica felé vonul (l. o.) egészen a Baetis forrásvidékéig; déli része a Mons Argentarius. Beatica déli partján ott van a Solorius (Sierra Nevada), ettől nyugatra az Illipula (las Alpujarras). A baetis és Anas között (Guadiana) volt a Mons Marianus (Sierra Morena). Lusitaniában a Durius és Tagus közt a Mons Herminius (Sierra della Estrella). Hegyfokok északkeleten kezdve: Pirené (Cabo Creuz); Tenebrium (az Iberus torkolatánál), Dianium (C. St. Martin), Promontorium Saturni (Uj-Karthagótól keletre), Charidemos foka (az Urci-öböl mellett), Kalpe (a mai Gibraltar), Promontorium Junonis (Cabo Trafalgar), Prom. Cuneus (Santa Maria), Prom. Barbarium (C. Espichel) és Prom. Magnum (C. la Roca) a Tagus torkolatának két oldalán. Prom. Celticum (C. Finisterre), a tartomány északnyugati csúcsa és a Prom. Trileucum, a legészakibb hegyfok. A folyók közül, melyek jelentékeny számmal voltak (régi iróknál 60-nál többet találunk felsorolva), kiemeljük a következőket: Hiberus (Ebro), Baetis (Guadalquivir), Anas (Guadiana), Tagus (Tajo), Munda (Mondego), Diriso (Duro), Minius (Minho), Mavius (Navia), Mesus (Marcea), Nerva (Ordunna). H. kivált déli részén a termékenységnek mesés hirében állott, azért helyezte az antik hagyomány ide a Hesperidák hazáját. Termékei közül kivált az ásványország nyujtotta bő aratást, mellyel lakói, az ibérek Róma felé gazdag kereskedést üztek. Az ibérek voltak a tartomány őslakói és ugy látszik az árja bevándorlást megelőző, előttünk ismeretlen népfajhoz tartoztak. Hozzájuk járultak és velök összeolvadtak az ide özönlő kelták. A kelták népéhez tartoztak északon a kantabrok, artatrok és gallaeciak; közepén a vaccaeok, pelendonok, aravákok, beronok és luzónok; délkeleten a keltikusok (alighanem Herodotos kynétái II. 33., IV. 49). Mindezek az őslakossággal keltibérekké keveredtek össze, csak a Pirenékben maradtak meg tisztán az ibérek, ma baszkok (l. o.). A tengerpart mentén egymásután keletkeznek feniciai, görög és római telepek. Az európai világeseményekbe a pún háboruk, kivált Hannibal szereplése vonták be H.-t. Lassankint az egész H. meghódolt Rómának, Lusitania Numantia után (133), északi H. Caesar idején, a többi később, ugy hogy Augustus alatt az Iberus folyása alapján már két H. létezik: H. Citerior (fővárosa után máskép Tarraconesis) és H. Ulterior (ismét Lusitani és Baetica (l. o.). Azonkivül feloszlott H. 14 törvénykezési kerületre (conventus iuridici). Nevesebb városok: Augusta Emerita (Merida); Norba Caesarea (Alcantara), Ebora (Evora); a keleti parton: Carthago Nova; az Iberus alsó folyásán és még odább Tarraco (Tarragona), Barcino (Barcelona). A Pirénék alján Osca és Ilerda (Huesca és Lerida), Quintilianus szülővárosa Calagurris (Calahorra), Pompaelo (Pampeluna), északon a Dueróig (Duris) Legio VII. Gemina (Leon), Asturica Augusta (Astorga), északkeleten Bracara (Braga), végül a Tagus és Anas közt Toletum (Toledo). H. későbbi alakulását és történetét l. Spanyolország.

Hispaniola

sziget, l. Haďti.

Hispidus

a. m. keményszőrü.

Hisszálni

l. Felhúzni.

Hisszár

a. m. vár; keleti helynevekben gyakran előforduló szó. Rumili H., vár a Boszporusz európai oldalán; Anatoli H., az előbbivel szemben, a Boszporusz ázsiai partján.

Hisszár

1. Bokhara K-i tartománya a Zerafsan-hegyektől D-re, az Amu-darja medencéjében. K-i részében a Szurg-ab, vagyis Uaks folyik rajta keresztül és Hazret-Imamnál torkollik az Oxusba. Az Uakstól Ny-ra a magas, részben hóval takart völgyek közt a Kafirnaham, Szurkhan és Csirabad-darja széles völgyei terülnek el. A hegyek közt zord, de a völgyekben meleg és az Oxus közelében egészségtelen az éghajlat. A buza és egyéb gabonafélék, Csirabad vidékén pedig a füge és a pamut is megteremnek. A lakosok nagyobbára özbégek és tadsikok; az utóbbiak valószinüleg az őslakosok és jelenleg már nagyobbára a magasabb völgyekbe vannak szorítva. - 2. H., a brit-indiai Pendsab kormányzóság egyik diviziója Delhi, Dsind, Patiala, Lahor, Bahavalpur és Radsputana tartományok közt, 21.960 km2 területtel, 11.000 lak. H. sik, terméketlen és aránylag gyér népességü vidék. Egyedüli folyója, amely K-ről Ny-nak az Indus felé folyik, a homokban vész el. Nagyobb termékenyésg csak a K-i részében van; itt a földmivelés, egyéb részeiben az állattenyésztés a főfoglalkozás. 3. kerületre oszlik; ezek: Rohtak (4721 km2), H. (9168 km2) és Szirsza (8071 km2). Lakói a dsat, radsput és batti törzsekhez tartoznak. Fővárosa H., 166 km.-nyire Delhitől, a Firoz-Sahról elnevezett csatorna mellett, 14.575 lak. - 3. H., az ugyanily nevü bokharai tartomány fővárosa, 160 km.-nyire az Oxustól, a Kafirnahan felső vögyében, hóval takart hegyek aljában, mintegy 15.000 lakossal, fegyver- és késkészítéssel; csecse-becséit a zarándokok Persiában, sőt Arábiába is exportálják.

Hisszárlik

(török, a. m. váracs) v. Aszarlik (miként azt az 1/4 órányira fekvő Csiblak nevű falunak lakói hivják a. m. romváros), domb vagy talán valami hegyrendszernek utolsó kiemelkedéke Kis-Ázsiában, a Liva Kale Sultániében, a Menderes (Skamander) völgyének szélén. Ez volt az ókorban Tróasznak nevezett vidék szinhelye, egyuttal szinhelye az Ilion nevü görög-római városnak (az «Uj-Ilion» nevet csak modern tudósok kapták fel), sőt az ókori hagyomány szerint itt feküdt Trója is (l. o.), központaj a Homeros által megénekelt harcoknak. Ezt a hagyományt Schliemann Henrik (l. o.) ásatásainak meglepő eredményei is megerősítették, sőt bizonyossággá emelték. Ha az utas Csanak-Kalessziből (a Dardanellák mellékéről) közeledik Hisszárlik felé, már Renkoi felől láthatók a földtömegek, melyeket Schliemann északra hányatott, a völgy alján három patak kőmederbe van foglalva és a halom oldalán kilátszanak az iliumi római szinháznak nyomai. L. még Ásatások.

Histeridae

a bogarak rendjének egyik családja, melynek fajai valamennyien kis, összenyomott és keménytestüek; a megérintéskor csápjaikat és lábaikat behuzzák, magukat halottaknak szinlelik; növényi és állati korható anyagokon tartózkodnak s azok nedveiből táplálkoznak; egyesek a hangyabolyokban laknak; lárváiknak 4-izü csápjuk van, de pontszemük nincs; rövid lábaik 5-izesek, potrohjuk végén két farfüggelék emelkedik. Ezideig mintegy 1150 faja ismeretes s ezek között több hazánkban is él.


Kezdőlap

˙