Hodgkin-betegség

l. Pszeudoleukemia.

Hodgson

Bryan Houghton, angol orientalista, szül. Lower-Beechben 1800 febr. 1., megh. New-Yorkban 1894 jan. 28-án. Előbba diplomáciai pályára lépett és követségi titkár volt Nepalban, mely időben Nepal- és Tibetben etnográfiai és nyelvészeti kutatásokat végzett. És ekkor fedezte fel (1824) a buddhista bibliának eredetijét és más nagybecsü szanszkrit kéziratokat. Emlékiratai megjelentek a Journal de la Société asiatique hasábjain. Őnállóan megjelent munkái: Essays on the languages, and literature of Nepal and Tibet (1874) és Miscellaneous Essays relating to Indian subjects. Tagja volt a francia becsületrendnek és számos tudományos társulatnak.

Hodie mihi, eras tibi

ujlatin közmondás, a. m. ma nekem, holnap neked. Aradon 1849 okt 6. ezzel lépett a bitó alá Nagy Sándor József tábornok.

Hodikius

János, evang. lelkész és püspök, szül. Tót-Prónán turóc vmegyében 1585., megh. Trencsénben 1642 febr. 23. A galgóci iskolában tanult 8 évig, ugyanitt 2 évig segédtanár (conrector) volt, ekkor Thurzó Szaniszló anyagi támogatásával a vittenbergai egyetemre ment, hol De Angelis c. a. értekezést irt s adott ki (1611) s két évi itt tartózkodás utn magister cimet nyert. Hazatérvén a semptei, majd a bitsei iskolák igazgatója lett, 1614. az akkori fényes és népes trencséni egyház lelkészéül, 1619. egyhangulag szuperintendenssé választatott meg. Ugyanezen évben gr. Thurzó Imre óhajtására a trencséni lelkészi állomását a bitseivel cserélte fel, de innen, pártfogója gr. Thurzó Imre elhalván, gr. Esterházy Miklós által Hajnal jezsuitával de quibusdam controversis doctrinae Christianae Capitibus tartott vitája és a vita tartalmának lelkésztársaival lett közlése miatt elüzetett; Illésházy Gáspár pártfogása mellett ismét a trencséni lelkészi állomásba jutott, hol Statera c. művét irta (Bártfa 1632). Két fia közül az egyik, Sándor, ki Trencsénben született, a rostocki egyetemen tanult és itt Kalov elnöklete alatt az urvacsorai tan felett kiváló értekezést irt. Hazajövén, a Banoviczi gimnázium igazgatója lett, és De certitudine Scripturae Sacrae et ordine in Ecclesia Lutherana (1641) c. művével az irodalom mezején is szolgálatot tett.

Hodinka

Antal, történetbuvár, szül. Ladoméron (Zemplén) 1864 január 13-án. Iskoláit Mármaros-Szigeten, Ungváron és mint a központi papnövelde növendéke, Budapesten végezte. Majd a nemzeti muzeumba került és aztán Bécsbe, hol a diplomatikai s paleografiai, valamint a szláv filologiai szemináriumban folytatta tanulmányait. Ezek után a közös pénzügyminisztérium levéltárába, végre pedig a csász. és kir. családi hitbizományi könyvtárba nevezték ki. Számos becses levéltári anyagot publikált, különösen a déli szlávok történetéhez. Már első témáját is, mely Egyházunk küzdelmei a bosnyák bogumilokkal c. alatt megjelent, a déli-szláv történetből merítette. (Ezt a munkát a Fraknói-dijjal jutalmazták, megjelent a budapesti szeminárium irodalmi iskolájának kiadványai között.) Önálló dolgozatai sorából kiemelendő: A szerb fejedelemség viszonya Magyarországhoz (Történ. Tár XII. 1889). Továbbá: Thomasi Péter velencei követ jelentései 1437-62. Magyarországról (Magyar Könyvszemle 14. köt.); Giustiniani velencei követ jelentéseiből 1500-1503. (u. o.) 14.); Magyarországra vonatkozó oklevelek olasz levéltárakból (u. o. 14. köt.) Végül a XII. század bizanci történetéből (u. o.); Borics életrajza (u. o.); A szerb történelem forrásai és első kora c. uttörő kutfőtanulmány (mely a Történeti Tárban 1891 és 1892. látott napvilágot). Lefordította azonkivül az orosz krónikáknak Magyarországra vonatkozásu részeit (Történ. Tár XII. 1889) és lemásolta a Konstantinápolyban járt tudósok által felfedezett Svetostefanski Xrisovulj-t, a melyet azután Jagic bécsi tanár adott ki (Uros István király chrysobulja, Bécs 1891).

Hódító Vilmos

l. Vilmos.

Hoditz

Albert József gróf, német művészetkedvelő, szül. 1706 máj. 16., megh. Potsdamban 1778 márc. 18. VI. Károly császár kamarása volt, Nagy Frigyes 1742. egy huszár-ezred parancsnokává nevezte ki. De ő nemsokára rosswaldei (Szilézia) birtokára vonult, melyet lakóhelyévé tett s ezt pazar pompával rendezte be. Nagy vagyonát ekként eltékozolván, II. Frigyes évjáradékot adott neki.

Hódmező-Vásárhely

törvényhatósági joggal felruházott város Csongrád vmegyében, a Tiszától K-re 5 kmnyire s a Hód-tavi csatorna mellett; egyike az Alföld legnagyobb városainak, mely 85 m.-nyi magasságban teljes sikságon fekszik s az árvizek ellen a várost övező töltésekkel van védve. H. az alföldi nagy kiterjedésü községek jellemét viseli magán, ujabb időben azonban gyorsan csinosodik s mindinkább városias jelleget ölt magára. Van járásbirósága és adóhivatala, kir. közjegyzősége, népbankja s 2 takarékpénztára (az oszt.-magy. bank itt mellékhelyiséget tart fenn), vasuti állomása, posta- s táviróhivatala, postatakarékpénztára. Tanintézetei az ev. ref. főgimnázium, községi polgári leányiskola, 3 szakiskola (közte alsó földmíves iskola), 42 elemi s 1 felső népiskola, s 6 óvoda. Ipara s kereskedelme csak ujabban vesz nagyobb lendületet, 1894 óta cukorgyára van. Lakói főleg földmiveléssel s állattenyésztéssel foglalkoznak s a szarvasmarha és lóállomány igen nagy és jó; a gyümölcstermelés szintén jelentékeny; a nép zöme birtokos, földműves és napszámos munkás, a H.-i göröncsérek, kovácsok, bognárok és ácsok azonban messze földön hiresek. Lakóinak száma 1850-ben 33.090 volt, 1870-ben 49.153, jelenleg 55.475 lélek, majdnem kizárólag magyar (csak 178 német s 158 tót) s hitfelekezet szerint tulnyomóan református (36.721), továbbá 13.872 róm. kat., 2277 ág. evang. s 1574 izraelita.

[ÁBRA] Hódmező-Vásárhely cimere

Lakházainak száma 10.358. Óriási határa (76.049 ha.) kitünő televényföld, mely kivált sok és jó buzát terem. H. városa az elmult századokban sokat szenvedett; IV. László a Hód-tó parján verte meg a kunokat, utóbb törökök, tatárok és rácok pusztították el. A török hódoltság előtt 18 község állott H. helyén s ezek szétszórt lakói szállták meg a XVIII.sz. végén a mai H. területét. Ekkor gróf Bercsényi Miklós volt földesura, de 1702. a királyi fiskus foglalta el s királyi adomány gyanánt gr. Schlick Lipótnak adta. A beálló zavarok folytán azonban Schlick nem vehette át H.-i javait s igy 1710. Bercsényi gróf Károlyi Sándornak engedte át. Ebből hosszas perlekedés keletkezett, mely csak 1722. ért véget, amidőn Károly H.-t 30.000 rénes frtért a csongrádi uradalommal a maga részére megváltotta. A város azután gyorsan vagyonosodott és a haza oltárára is sokat áldozott. Ujabban nevezetessé lett az itt ásott 2 ártézi kut által, melyek H.-t és fürdőjét jó vizzel látják el. 1894 ápr. munkás-zavargás tört ki, mely a katonaság erélyes beavatkozását tette szükségessé. A zavargás szitóit elfogták s 1895 március 16. közülök 25-öt elitéltek, 1895. elején inségesei részére gyüjteni kellett.

Hodográf

a. m. utiró. E nevet adta Hamilton, az irlandi nagy matematikus annak a görbe vonalnak, mely akkor keletkezik, ha a mozgó pont sebességi komponenseit hosszaknak tekintve, koordinátákul rakjuk fel. Az ekként meghatározott pontok egymásutánja képezi a H.-ot, s ennek vezérsugara megadja, nagysága és irány szerint, a pont mindenkori sebességét, érintője a gyorsulás mindenkori irányát, a rajta mozgó pont sebessége pedig a pályabeli gyorsulás nagyságát. Az üres térben mozgó lövedékek H.-ja függélyes egyenes; a bolygók és üstökösök kúpszeleten való mozgása pedig körvonalu H.-ot ad. Irodalmunkban Fröhlich Izidor (Kinematika) és Szily Kálmán (Adalék a pontmozgás tárgyalásához) foglalkoztak vele.

Hódolaj

v. Castoreum, l. Hód.


Kezdőlap

˙