Hor

az ótestamentomban (Mózes IV. 20, 22) említett hegy Palesztina délkeleti részén, a Vörös-tenger kaleti karja és a Holt-tenger közt, mely az izraeliták 34 állomását képezte s melyen a hagyomány szerint Áron, Mózes testvére, meghalt. Jelenleg a Holt-tenger közelében fekvő Dzsebel Nebi Harun-t (Áron hegye) azonosítják vele; jelentékeny magasságu orom (1329 m.), csúcsán állítólag Áron siremléke, valósággal szaracén jellegü ujabb építkezés, melynek csupán alapkövei tanuskodnak régi korról.

Hora

város Szamosz szigetén, l. Kora.

Hora

igy hivják románul a táncdalokat.

Hóra

Miklós, oláh néplázító, l. Hóra-lázadás.

Horae canonicae

v. horae regulares (lat.), a napnak azon órái, amelyekben a kat. papság, a kánon, azaz a szabály szerinti imádságait, az u. n. papi zsolozsmákat elvégezni tartozik. Ezen elnevezés magukra az imádságokra is vonatkozik. A naponkinti zsolozsma a régóta megtartott 7 imádságidőből áll; ezek: 1. a Matinum, éjfél után, vagy kora hajnalban mondatik, különösen a szigoru szerzeteseknél, vagy előtte délután anticipálható; ehhez csatlakoznak a laudes-ek; 2. a Prima, 5 v. 6 órakor reggel; 3. a Tertia, 8 v. 9 órakor; 4. a Sexta, 11 v. 12 órakor; 5. a Nona, 2 v. 3 órakor délután; 6. a Vespera, 4 v. 5 órakor; 7. a Completorium a nap nyugta után mondandó el. Maguk az imák minden esetre elvégzendők, de az idő betartása annyiban nem lényeges, hogy a lehetőség és a körülmények szerint alakul. L. Breviarium.

Horák

(gör. horai, lat. horae), a természetbeli rendnek személyesítői, akik az évszakok rendszeres változásait meghozzák. Homerosnál, aki még sem származásukról, sem nevükről nem szól, Zeusnak a szolgálói, akikre az égnek kapui vannak bizva. Hesiodos már Zeus és Themis leányainak mondja őket, akik a mezei munkák őrei s neveik: Eunomia (jó rend, törvényszerüség), Dike (jog) és Eirene (béke); oly elnevezések ezek, amelyekből láthatni, hogy ekkor már határozottan mind a természeti, mind az erkölcsi rend személyesítéseinek fogták fel őket. Különösen áll ez Dikéről, aki a törvényes rendnek őre s miként anyja, Themis, Zeusnak oldalán ül, ugy ő viszont megviszi a hirt Zeusnak minden földi jogtalanságról, hogy a legfőbb isten büntetést szabjon rájok; sőt a tragikusok az Erinysekkel egyforma boszuló szellemnek festik Dikét. Athénben régente két horát tiszteltek: Thallót (virágzó), a tavasznak, és Karpót (gyümölcsadó), a nyárnak v. ősznek személyesítőit, bár vannak, akik még egy harmadikat is fölvesznek, t. i. Auxót (növesztő). Eirenét egész külön tisztelték Athénben s a vásártéren ércszobrot is emeltettek neki Kaphisodotos művésszel, amelynek egy utánzata Münchenben látható (az eredeti nincs meg) s melyen Eirene a kisded Plutost (gazdaság) tartja a karján. Később mindenütt négy horát tiszteltek az esztendő négy szakához képest, s a művészet is a nekik megfelelő attributumokkal ábrázolta őket. A műemlékeken finom, gyenge, lebegő lényekként jelennek meg, virágokkal és gyümölcsökkel ékeskedve, gyakran a káriszok (Gratiák) és más istenek (Aphrodite, Apollon, Helios) társaságában. Említésre méltó, hogy a tavasznak még külön horája is volt: Klorisz (zöldellő), Zefyros (szél) neje, a virágok istene; ez a római Florával azonos.

Horákok

(podhorákok a. m. hegylakók), morvaországi csehek neve, kik a Csehország felé való s nyugati határhegységben laknak.

Hóra-lázadás

néven azt a parasztlázadást értjük, melyet 1784. Hóra (Horia) Miklós Erdélyben támasztott. Ürügyet a katonai összeirás elrendelése, okot az oláh köznép sanyaru helyzete s a magyar földesurak iránt való százados gyülölete szolgáltatott reá. II. József, hogy az erdélyi oláh jobbágyokon segítsen, már 1781 dec. 5. elkészítette az uj urbéri munkálatot, 1783 jun. 4. eltörölte jobbágynevöket és biztosította személyes szabadságukat s 1784 ápr. 13. orvoslatot igért azoknak az oláh jobbágyoknak, kiknek nevében Hóra és néhány társa 1780. és 1783. ismételve járt Bécsben, hogy a zalatnai kincstári uradalom ellen való sérelmeket előterjessze. A szebeni kormányszék azonban nem tulajdonított fontosságot a dolognak, mire a jobbágyi szolgálat alól menekülni vágyü oláhok rablóbandákká verődtek össze, fölverték a zarándi Ribicét s jul. 27. elfogták Forray András aradi alispánt is, kit csak akkor bocsátottak szabadon, mikor II. József aug. 3. valamennyiöknek megkegyelmezett; más oláhok viszont küldöttségek utján kérték a gyaulafehérvári hadbiztosságot, vegye föl az oláh jobbágyokat a katonai összeirásba, mert azt remélték, hogy ha határőrök lesznek, a jobbágyság terheitől még hozzátartozóik is megmenekülnek. Ortmayer főhadbiztos 81 falu népét valóban össze is iratta; mire a nép azonnal megtagadta az urbéri munkát s Hunyadban, Alsó-Fehérben a hatóságnak is ellene szegülve, gyujtogatással, gyilkolással fenyegetőzött. Erre az erdélyi kormány biztos, Halmágyi István marosszéki főkirálybiró, az oláhok katonai összeirását megsemmisítette s a népet földesurai s a hatóság iránt engedelmességre intette. Az összeirás azonban tovább folyt s a nép titkon fegyverkezni kezdett, sőt néhol már a nyáron dacolt a rend helyreállítására kiküldött katonasággal, melynek tisztjei különben maguk is sok tekintetben izgatták a földesurak ellen; igy különösen Karp alezredes. Nagyobb hadi erő kiküldését a főhadparancsnokság megtagadta. Hóra (Horia v. Ursu Miklós) topánfalvi jobbágy (szül 1730.), kit a zalatnai uradalomnak 1782-ben tett ellenszegülése miatt a hatóság körözött, fiával Jánossal faluról-falura járva izgatta a népet. A Criseanu (Krizsán) György kiszolgált közkatona vezetése alatt Mesztákonban október 31-én tartott népgyülésen az oláhok elhatározták, hogy másnap Kuretyről Gyulafehérvárra indulnak s a «császár» katonái lesznek. Gál és Naláczy zarándi szolgabirákat, ki Kuretyen Krizsánt elfogatta, nov. 1. a nép agyonverte s ezzel a lázadás kitört. Nov. 2. Kristyórban és Brádon, 3-án Ribicén s még 10 zarándi helységben dühöngött földesurai s a magyarok ellen a tömeg, mely másnap Hunyadban Hóra és Kloska János csapataival egyesült. Nov. 6. Zámon át Arad vmegyében is betörvén, itt és Hunyad vmegyében a Maros két partján 80 helységben 232 nemesi udvart dultak fel, s nov. 10-ig több száz nemest mészároltak le s a római kat. templomokat is megszentségtelenítették. A lázadás Hunyad, Zaránd, Arad, Fehér, Torda, Kolozs és Szeben vmegyékben dühöngött leginkább. Schultz alezredes találkozásra szólította fel Hórát s a kegyelmen kivül bajaik orvoslását igérte neki és társainak, ha hazatérnek; Hóra azonban a helyett, hogy igérete szerint járt volna el, nov. 10-én felszólította Hunyad vmegyét: nemesei térjenek át a görög-keleti hitre, mondjanak le jogaikról s javaikban a parasztok is osztozzanak, sőt később, hogy főkapitányul ismerje el őt. Az, hogy független Oláhország alapításáról álmodozott volna, nem deríthető ki; egyelőre a magyarok kiirtását tartotta fő feladatnak, amit 30 000 lázadója élén nem tarthatott teljes lehetetlenségnek, s hivait már is Hunyad és Zaránd vármegye nemesi birtokainak felosztásával hitegette. Nov. 10-ike óta Arad vmegye rendei, a katonaság segítségével, már visszaszorították a lázadókat s néhány csapatot a hunyadiak is szétvertek. De bár II. József Fabri altábornagyot küldte be Hóra leverésére, Hóra fejére 300 arany dijat tüzött ki s Jankovics Antalt és papilla tábornokot teljes hatalmu biztosokká tette, a nép bizalma mégsem csökkent Hóra iránt s a nov. 26. kihirdetett kegyelmet csak kevesen vették igénybe. Hóra most megizente Fehér vármegye Kolozsvár alatt táborozó főispánjának, Csáky Zsigmond grófnak, hogy nemcsak békét köt a magyarokkal, hanem szövetkezik is velök, ha a császár ellen támadnának. Mivel feleletet sem kapott, Fabri pedig dec. közepén Szebenbe érkezett, Hóra maga tanácsolta hiveinek a kegyelem elfogadását, ő maga pedig alvezéreivel, kik közt Kloskán és Krizsánon kivül ott volt Bécs Péter is, az aradi harambasa, bujdosásnak indult. Hórát, Kloskát és Krizsánt azonban dec. 27. maguk az oláhok fogták el s átadták Kray alezredesnek. Hiába hivatkozott rá Hóra, hogy fontos közleni valói vannak a császárral, a törvényszék nem engedte s halálra itélte. Krizsán a börtönben öngyilkos lett, Hórát és Kloskát pedig 1785 febr. 28. kerékbetörték. Igy végződött a rablókalanddal kezdődő lázadás, melynek mintegy 4000 magyar és 1500 fölkelő oláh esett áldozatul. Annyi eredménye azonban mégis volt, hogy II. József 1785 aug. 22. nyilt parancsban szabályozta a földesurak s jobbágyok közt való viszonyt.

Horánszky

Nándor, politikus, szül. Egerben (Heves) 1838 jan. 15. Családja egyike Liptó vmegye legrégibb nemesi családjainak, melynek egyik ága a XVI. sz. végén Szepes vmegyébe származott, hol királyi adományt is nyert. Ősi fészkök után a Hórai, a szepesvármegyei után pedig a Tóthfalusi előneveket birja. Iskolai tanulmányait Egerben, jogi tanulmányait pedig a pesti egyetemen végezte, hol 1858. abszolutoriumot nyervén, törvényszéki gyakorlatra lépett és mint ilyen az akkor fennállott szolnoki törvényszéknél működött, ahonnan 1861. az ujonnan szervezett magy. kir. itélőtáblához neveztetett ki fogalmazónak. Ezen évben nyerte el az ügyvédi oklevelet, amikor Szolnokon törvényszéki birónak választották meg. Ezen állásról a provizorium behozatalával lemondván, mint ügyvéd működött és ugy a társadalmi, valamint az akkor e térre szorult politikai mozgalmakban is tevékeny részt vett. Az alkotmány visszaállítása után kiváló szerepet játszott a megyei és városi életben, melynek állandóan képviseleti tagja volt. Elnöklete alatt alakult meg Szolnok városának első iskolaszéke; az ő buzgólkodása folytán jött létre a kisdedóvó és az első takarékpénztár és több éven át volt elnöke a polgári kaszinónak is. 1870. képviselővé választatott a kat. kongresszusra, melynek egyik jegyzője lett; 1872. pedig ugyancsak a szolnoki kerület által országgyülési képviselővé választatott és mint ilyen az akkori balközép-párthoz tartozott; miután azonban e pártból a Ghyczy-féle árnyalattal kilépett, mandátumát letette, de a kerület által ujra megválasztatott. 1875. csatlakozott a fuzióhoz és az általános képviselőválasztások alkalmával Mosonban nyert mandátumot. Ezen országgyülés ujítván meg Ausztriával a közgazdasági kiegyezést, H. ekkor többekkel együtt a közjogi alapon álló ellenzékbe lépett, mely ellenzék az 1892. választások alkalmával «nemzeti párt» nevet vevén fel, ezen pártnak 1878 óta nemcsak egyik legkiválóbb tagja, de több éven át alelnöke és két év óta pedig elnöke is. Az 1878-81. országgyülésen nem vett részt, miután az általános választásoknál a dunavecsei és esztergomi kerületekben kisebbségben maradt, ellenben 1881-től kezdve három országgyülésen át az esztergomi, 1892 óta pedig az abauj-tornavármegyei Szepsi kerületet képviseli. Tagja a székesfőváros képviseletének, a józsefvárosi polgári körnek elnöke.

Horányi

Ferenc Elek, irodalomtörténetiró és bölcsész, szül. Budán 1736 február 15-én, megh. 1809 szeptember 11. 1752-ben a kegyes-tanítórendbe lépett. 1755. Pesten hallgatta a filozofiát. Pestről Rómába küldetett, hol három évig hallgatta kora legkiválóbb tudósait. Rómából visszatérvén, Vácon és Nyitrán tanárkodott. 1763. rendfőnöki titkár lett. A következő években Szegeden, Kecskeméten, Óváron és Vácott tanított. 1770. ujra Olaszországba ment tudományos kutatás céljából. Itt adta ki (Velencében) két kötetben Dalham filozofiai munkáit. 1771. visszatérvén Pestre, állandóan az irodalomnak szentelte idejét. Memoria Hungarorum cimü háromkötetes munkáját (1774-76) főkép a külföldnek szánta, hogy belőle megismerhesse a magyar tudományos irodalmat. E művét a külföldi tudományos folyóiratok (a berlini, lipcsei, jenai stb.) nagy elismeréssel ismertették. 1773. jelent meg Magyarországnak hatalmas és dicsőséges királyainak és első vitézkedő kapitányainak emlékeztető koporsó épülete cimü munkája. Követték ezt: Joannis Comitis Bethlen Rerum Transylvanicorum continuatio (1778-79); M. Simonis de Kéza Chronicon Hungaricum (1782); De sacra corona Hungariae (1790); Stephani Pállya Orationes VIII. (1790); Eleutherii Pannonii mirabilia fata (1791); Scriptores Scholarum Piarium (2 köt., 1808-9); Nova Memoria Hungarorum (első kötet) stb. Számos tudós társaságnak tagja volt. Ő volt az első, ki egy Pesten alakítandó magyar irodalmi társaság létesítésén komolyan fáradozott. Ányossal és Bessenyeivel titkos gyüléseket is tartott Pesten ez ügyben. 1779. már az alapszabályok is napvilágot látnak: A hazafiui magyar társaságnak törvényei cimen. A nehézségekkel azonban Horányi sem tudott megküzdeni.


Kezdőlap

˙